10. rész ~ A titok

Harry Styles

Ahhoz képest, hogy az éjjel folyamán nem aludtam jól, eléggé kipihenten ébredtem. Pedig a mai napom megint mozgalmas lesz. Szó szerint mozgalmas.
Egész nap mozogni fogok az edzőteremben, és készülni fogok a meccsemre.
Az estémet itthon töltöttem, és igazából semmi extraságot nem csináltam, csak jó pár zacskó chipsel, és pár üveg sörrel elfoglaltam a helyemet a kanapén és filmet néztem. Egy akciófilmnél állapodtam meg, aminek mind a két részét megnéztem. 
Nem akartam semmit sem csinálni, csak pihenni.
Semmivel sem foglalkozni, csak magammal.
Ez a legjobb, amikor itthon vagyok. Hogy azt csinálok, amit csak akarok. Nem látja senki.
Bár, ha látná valaki sem érdekelne. Én csak egy átlagos srác vagyok, aki azt csinálja, amit a többiek. Pihen.
Komótosan keltem fel a puha ágyneműm rejtekéből és mentem ki a fürdőbe, hogy egy reggeli frissítő zuhanyt vegyek. A kellemes víz ellazítja a testemet, és megnyugszok. Tetszik, hogy a víz így ellazítja az ember testét, és amikor lehunyja a szemeit, akkor csak a víz csobogását hallja. Nem gondolkozok, csak állok és hagyom, hogy folyjon rám a víz.
Amint letusoltam, a szobámba megyek, hogy felöltözzek.
Néha olyan üres a ház. Úgy értve, hogy nincs benne hangzavar. Megszoktam, hogy ha a fiúkkal vagyok, akkor mindig hangzavar van, és nem vagyok egyedül. De néha rossz itthon lenni egyedül. Jó lenne egy lány, akivel megtudnám osztani a napjaimat, aki itt aludna, és reggel sokáig lustálkodhatnék vele, közben pedig beszélgetnénk mindenről, őszintén.
Vele aludnék el, és vele kelnék fel. Mellette lehetnék, és a szabadidőmben csak egész nap a házban lennénk, filmet néznénk, játszanánk, de a legjobban szerelmesek lennénk.
Mert szeretnék szerelmes lenni. Szeretném megtalálni azt, aki önmagamért szeret. Lehet közhelyes vagyok, és mindenki ezt mondja, de én tényleg ilyen lányt akarok. 
Ne a pénzemért legyen velem, hanem miattam.
Engem szeressen, én érdekeljem és ne a hírnév, a csillogás.
Hosszú tartós kapcsolatra vágyok. Olyan igazira.
Bekopogtathatna az életembe már az igazi..

Sóhajtva öltöztem fel, tudván, hogy az igazi nem mostanában fog betoppanni. Nehéz a kritériumoknak megfelelő lányt találni. Nem is nevezném kritériumoknak, szimplán kérésnek a Sors felé, hogy egy normális, átlagos lánnyal hozzon össze. Ne olyannal, aki minden második boltnál egy sétálásnál megáll, azzal a címszóval, hogy neki az is, meg az is kell.
Az ilyenek kerüljenek el, mert én is elkerülöm őket.
"Nem baj Harry, te is megtalálod az igazit! Idővel eljön az életedbe!"
Hangoztatja a tudatalattim. Igaza is van, de szeretnék boldog lenni. Most is boldog vagyok, mert mindenem megvan, de még sincs meg mindenem. Egy valami hiányzik az életemből.
A szerelem.

*****

Reggeli után, beültem az autómba és elindultam a fiúkkal közös házunkhoz. Megfognak lepődni, mivel nem számítanak rám, mert feltételezésük szerint ma egy lánnyal leszek, ami persze nem igaz. De nagyon gyors leszek. Csak Niall gitárját viszem vissza, és nem kívánok sokat ott lenni. Na, nem azért, mert nem szeretem őket, vagy nem bírom őket elviselni, szimplán azért sietek, hogy ne kelljen a kérdéseikre válaszolnom. És siethessek a raktárhoz, ahol edzek, és ahol este meccsem lesz.

A háznál leparkoltam, a hátsóülésről pedig elővettem a gitárt, majd beírtam a kódot, mire a kapu kinyílt, én pedig már mehettem is be a házba, ott pedig a nappaliba.

- Sziasztok! - köszöntem nekik, ám a nappaliban csak Louis és Zayn tartózkodott.

- Hello haver. Mi járatban? - vigyorgott Louis, és tudtam, hogy a lányra céloz. Azaz, hogy miért nem vagyok vele most.

- A Niallnek visszahoztam a gitárját. Ő merre van?

- Fent a szobájában skypel a Greggel és a családdal. - válaszolta meg a Zayn a kérdésemet, mire én bólintottam egyet, hogy tudomásul vettem.

- A gitárját iderakom a kanapéra. Majd szóljatok neki, hogy visszahoztam. 

- Oké, szólunk. És mi van a lánnyal? - vigyorgott Louis.

- Most találkozok vele, megyek is. Csak a gitárt hoztam vissza. - hazudtam, vagyis az egyik felében. A szükség nagyúr és a hazugság most szükséges.

- Akkor menj hozzá, és bűvöld el! -vigyorogva nézett már rám Zayn is, én pedig elköszöntem tőlük, és már ki is mentem. Gyorsan beszálltam az autómba, és már mentem is a raktárhoz.

Szerencsére a fiúk nem voltak kíváncsiak, és nem kérdezgettek mindenfélét. De nagyon remélem, hogy nem fognak átmenni hozzám. Bár, ahogyan ismerem őket, nem. 

Tiszteletben tartják, hogy a "lánnyal vagyok" és nem fognak úgymond zaklatni otthon. Maximum írnak üzenetet, amit nem fogok látni, mert túl elfoglalt vagyok a lánnyal.

A raktár előtt megálltam, és kiszálltam az autóból, ami lezártam és kétszer is ellenőriztem, hogy jól le van-e zárva. Elég rejtélyes környék és még csak véletlenül sem szeretném, hogy az autómból valamit ellopjanak, rosszabbik esetben az egész autót vigyék.

- Harcosom! - köszöntött Tom, amint beléptem a raktárba. Tom, az én edzőm, aki felkészít a harcokra. Amikor kiakartam magamból adni a feszültséget ő tanácsolta a ketrecharcot. Gondolkodtam, hiszen hallottam már erről a harcformáról, de magamat nem tudtam elképzelni benne. Addig a pillanatig, amíg ki nem próbáltam, és olyan szintű energiát kaptam, hogy muszáj volt folytatnom. Amikor csak tudtam jártam edzésekre. Felkészítettek. Kiadhattam a dühömet, feszültségemet. Felfrissültem.

Másnak egy futás, vagy tusolás nyújt felfrissülést. Nekem pedig a ketrecharc. De minden ember más és más.

- Hello Tom. - fogtam vele kezet, majd bementünk az öltözőbe, ahol a mai nap folyamán öltözködni fogok.

- Kipihented magad? Jöhet az edzés? - kérdezte és leült a padra, miközben én elkezdtem átöltözni.

- Az mindig jöhet. - vigyorogtam rá, mire ő nevetni kezdett. Tudja ő is nagyon jól, hogy élvezem ezt az egészet, és soha nem is beszélt le róla. Ő úgyis tudja, hogy mikor elég, mikor kell leállnom. Ő az edző. Ért hozzá. Nem engedi meg, hogy túlhajszoljam magam. Akármennyire is szeretnék sokszor itt maradni, és csak ütni a zsákot, nem engedi. De most visszagondolva jó is hogy nem engedi. Nem edzhetek mindig. A testemnek is kell a pihenés.

Amint felöltöztem, befáslizta a kezemet, majd ráhúzta a boksz kesztyűt és kimentünk.

A raktárban még voltak rajtunk kívül, de mindenki elfoglalt foglalva az edzéssel. Volt, akiknek segítettek, de volt, aki saját maga kezdett bele az edzésbe. 

Én is neki fogtam, és mindent kizártam. 

Nem gondoltam a pörgős életemre.

A színpadra.

A rajongókra.

A fiúkra.

A családomra.

A hírnévre.

A fotósokra.

Semmire.

Csak én voltam és a bokszzsák. Belemerültem a világomba, amibe csak az edzőm szavait engedtem be, aki mondta, hogy mit csináljak. 

Másra nem figyeltem. Nem is akartam.

*****

A meccs kezdete előtt Tom sok információval ellátott az ellenfelemmel kapcsolatban. Ki ő, hány kiló, mióta ketrecharcozik. Tudni kell, hogy maszkban játszunk, így az hogy felismerjenek egyenlő a nullával, és a tetoválásaimról sem fognak felismerni, mert itt egyetlen egy srác sem hallgat One Directiont. Ha hallottak is már minket a rádióban, akkor sem tudnak beazonosítani.

Nem félek a lebukástól. Félhetnék, de nem félek.

Tudom, hogy senki olyan nem jön ide, aki lebuktathatna. Meg, ha kiderülne, akkor letagadnám. Maszk van rajtam, és eltudom magyarázni, hogy bárki lehetett az ugyanolyan tetoválásokkal, min nekem van, és én lánnyal voltam. Az interjúban pedig aranyosan mosolyognék, hogy elhiggyék, tényleg lánnyal voltam aznap és nem ketrec harcoltam. 

A jó tanácsok után, ittam pár korty vizet, majd az ajtóhoz álltam, ahol a nevem elhangzása után kilépek és a ketrechez megyek. 

Kobra.

Ez lett a nevem. Az edzőm mondta nekem ezt egyszer, amikor túl mérges voltam, és ahogyan ő fogalmazott "olyan vagy, mint egy kobra. Megmarsz a mérgeddel"

És azután a nap után már Kobraként hív itt mindenki. Senki nem tudja az igazi nevemet, még Tom sem. Vagyis ő Ed néven ismer. Ami megint nem hazugság, hiszen az Edward név becézett verziója az Ed. 

- Kobra! - hangosan kiabált a műsorvezető a mikrofonba én pedig kiléptem a tömegbe, és a ketrechez mentem. A tömeg kiabált, tapsolt és fütyült. Nem tudom hogyan fogadták az ellenfelemet, de az hogy ilyen hangosan kiabálnak nekem, az azt jelenti, hogy szeretnék, ha győznék. Ez a célom. Nyerni.

A meccs elkezdődött, mi pedig közeledtünk egymás felé.

Nem finomkodtam, és azonnal egy rúgást kezdeményeztem az ellenfelem oldalába.

Nem érdekel, ha összecsuklik. Az a célom, hogy legyőzzem. Nem fogom megölni. Ha már látom, hogy nagyon szenved, akkor leállok. Ez ezzel jár. Aki idejön, mindenki tudja, hogy itt rúgások, ütések vannak. Nem finom simogatások.

Nem hagytuk magunkat, és ahol értük, ütöttük, rúgtuk egymást. 

Az arcomat mindig próbálom a lehető legjobban védeni, és elhajolni minden olyan mozdulata elől, ami rám ártalmas lenne. Én sem rúgom a fejét, de ütni szoktam. De, ha nem védi jól magát, akkor muszáj.

A gyomromhoz kaptam, amint eltalált ott a lábával. Nem mondom, hogy nem fáj, de muszáj folytatnom.

Az arcára és a gyomrára mértem az ütéseket, és amint a földre került, a nyakát beszorítottam a karjai közé. Hosszas viaskodás után, de kiszabadult, és ütött az orromba.

Oké. Akkor legyen.

Nem fogtam vissza magam, és ahol csak értem, ütöttem és rúgtam.

Folyt a vér. Mindegyikünkből. A vér vas ízét éreztem a számon, és azonnal tudtam, hogy a szám felrepedt. 

Véres volt a padló.

Véres volt a kesztyűnk.

De ez sem tántorított vissza minket attól, hogy folytassuk.

A kezeim közé fogtam a fejét, és a térdemet belenyomtam, de még így is folytatta. Nem adta fel. De hát ki is adná fel?

Harcoltunk tovább.

Rúgta a lábaimat, én pedig a padlóra küldtem.

Ő hason feküdt, én pedig térdeltem. Ránehezedtem a hátára a kezét pedig hátra feszítettem.

- Add fel vagy eltöröm! - morogtam neki, és csak az érdekelt, hogy végre feladja. Hogy abbahagyjuk és nyerhessek!

- Soha! - válaszolta határozottan.

És már csak egy reccsenést hallottam, ami jelezte, hogy a válla eltörött.

Azonnal felálltam és felemeltem a kezeimet. A helység őrjöngött és ujjongott. 

- Kobra! - kiabálta nekem Tom, és a hátam mögé nézett. Azonnal megfordultam.

Az ellenfelem jött felém, azonban nem hagytam. Felugrottam, és egy határozott mozdulattal az arcába ütöttem, amitől ő a földre került.

Még nagyobb őrjöngés volt a raktárban, és mindenki engem ünnepelt.

Nyertem.

Kobra nyert.

Ki gondolná, hogy Harry Styles a Kobra?

Ki gondolná, hogy Harry Styles ketrecharcos?