Rosalie Parker
Basszus.
Nem tudom ezt épp ésszel felfogni. Ez az egész helyzet annyira szürreális.
Én még ilyen helyzetben nem voltam. Kiderül, hogy ez a srác, aki után nyomoznom kellett, mégis titkol valamit, és az a valami nem más, mint hogy ő ketrecharcos.
Ketrecharcos.
Jó Ég. Ő ketrecharcos.
A mérkőzés közben ki kellett jönnöm, mert tudtam, hogy nem fogom tudni végig nézni a meccset. Készítettem 2 darab képet, amin tökéletesen lehet látni Harry Styles tetoválásait, valamint a szemeit, az arcát nem, hiszen maszk fedi.
És meg van az, amit kerestem. A titok, amit ha felfedek, rengeteg pénz fogja ütni a markomat. Vannak képeim. És, ha még egy alkalommal követném őt és csinálnék képeket, valamint videókat, azonnal letudnám őt buktatni.
"Rengeteg pénzt kapsz ezért, Rosie!"
Hajtogatta egy benső hang, és tudtam, hogy igaza van. Ha én a képeket, amiket készítenék leadnám a Christophernek, tudom, hogy azonnal ki is fizetné, mert tudná, hogy az Harry Styles. Tudná, hogy ez az ő titka.
Ha a pénz hozzám kerülne, Lillyvel már kereshetnénk is a házat és meg is vehetnénk a számunkra legmegfelelőbbet. Nem kell nagy ház. Csak családias hangulatú legyen és a lányom is jól érezze magát ott. Szeressen ott élni. Ezért szeretném vele kiválasztani a házat.
De ahhoz hogy a házat megtudjam venni...Harry képeit el kell vinnem az irodába.
Legyek ilyen mocskos ember?
Miattam szenvedjen ő?
Miattam változzon meg az élete?
Mert igen. Ha én ezt felfedem, akkor az ő élete fenekestül felfordul. Szétszedi a média, a paparazzik még inkább a nyomában lesznek. A rajongók lehet megutálnák. Megundorodna tőle a családja.
Basszus.
De miért ne nézhetném egyszer az életben magamat? Miért kéne azt néznem, hogy ő vele mi lesz?
Nagyon jól tudja, hogy a fotósok a nyomában vannak, akkor miért csinálja ezt?
Álljon le ezzel. Ő egy világsztár, bármikor lefényképezhetik.
És én le is fényképeztem, amit lehet eladok a szerkesztőségnek, és végre lesz pénzem a házra.
"Igaz, sok a pénz, de nem vagy te gonosz!"
Megszólalt a bensőm jobbik fele, aki arra int, hogy ne legyek gonosz. A pénz nem minden. És tényleg nem az, de nekem nagyon szükségem van rá.
Ebből tudnám elkezdeni a lányommal közös életünket. Nem gond a szüleimnek, hogy ott lakunk velük, de nem maradhatunk mindig ott. Önállósodnom kell.
Nem vagyok én gonosz.
De kell a pénz.
A jó és a rossz viaskodik bennem, és még én magam sem tudom, hogy melyik fog nyerni.
Sóhajtva csatoltam be magam az autóban és hajtottam el arról a környékről. Szörnyű alakok voltak a raktárban a meccs alatt. És Harry ellenfele sem volt a 80 kilós férfi kategóriában. Nem tudom ki győzött. De érdekelne, hogy vajon Harry azt, aki nála sokkal nagyobb azt le-e győzte? Mert nem túlzok, ha azt mondom, hogy a férfinak a felkarja háromszor nagyobb volt, mint a Harryé.
Élnek még egyáltalán?
Na, jól van Rosie. Ne legyél ilyen. Tuti, hogy élnek. Nem halálra verik egymást, hanem mint a bokszban kiütésig. Ha valakit kiütnek, a másik nyert.
Szörnyű.
Még most sem tudtam felfogni, hogy ezt csinálja. Nagy levegőt vettem, és a rádiót bekapcsoltam, hogy a gondolatok kimenjenek a fejemből. Nem akarok most gondolkodni. Sok volt ez nekem. Túl sok információ.
Amint hazaértem, leparkoltam és már mentem is be a házba. Most csak arra volt szükségem, hogy befeküdhessek az ágyba és pihenhessek.
Halkan mentem fel az emeletre, hogy senki se keltsek fel még véletlenül sem.
Utam elsőnek lányom szobájához vezetett, ahova bementem, és gondosan betakartam azt a kis centimétert a hátán, amiről lecsúszott a takaró. Nyomtam egy puszit az arcára és megsimítottam a haját. Mosolyogva figyeltem, ahogyan békésen alszik. Akár órákig tudnám nézni őt. Sosem tudom megunni. Annyira szép és okos. Az én kislányom! Imádom őt.
Mosolyogva mentem ki a szobából, át az én szobámba. Lepakoltam mindent és elővettem a telefonomat.
Megkerestem azokat a bizonyos képeket, és csak néztem őket.
Hogy én mekkora galibába keveredtem. Nem tudom mit tegyek.
Nagyon jól jönne az a pénz, mert mindennél jobban kéne az a nagy összeg, de ez azzal járna, hogy a Harryt bemocskolnám. Mert mindenki rászállna.
A családja nem is tudom hogyan fogadná a hírt. A szülei mit szólnának hozzá? A fiúkról kiderül, hogy ketrecharcos másodállásban.
Ha lenne egy fiam, nem repesnék az örömtől, ha kiderülne hogy ketrecharcos.
De jobb lenne, ha elmondaná. Akkor sem örülnék, de azért legalább őszinte volt és elmondta.
Mennyi az esélye annak, hogy a Harrynek a szülei ezt tudják?
Szerintem nem sok.
Rajtam áll, hogy megtartom a titkot magamnak vagy az egész világgal megosztom?
Ha a legelső verziót választom, nincs jutalom. Ha a második verziót, akkor busás jutalmam lesz.
Nem minden a pénz, ez igaz. És nekem nem is számított sosem a pénz. De most csak a lányom és a saját jövőmet akarom finanszírozni, nem mindenféle kacatra elkölteni a pénzt!
A legjobb út ilyen szempontból az egyenes út.
Ha nem tudsz dönteni kérd valakinek a tanácsát. Mondd el a gondodat valakinek.
A szüleim nem lehetnek, mivel amúgy sem szeretik, ha ezt a munkát csinálom, így biztosan azt mondanák, hogy ne mondjam el. Nem tudnának pártatlanok lenni.
Barátom csak egy van, a Dean. De őt nem ismerem régóta, és nem akarom neki elmondani.
Lilly pedig még pici ahhoz, hogy ezt elmondjam neki. Szerintem csak nézne rám, és azt gondolná, hogy "Anya totál dilis!"
Szóval Lilly is kizárva.
Egyetlen egy ember van. De az lehetetlenség. Oda menjek el?
Nem mehetek oda. Nem állíthatok oda, hogy héj, figyelj. Mit csináljak a képekkel?
De ő tudná nekem a legjobb segítséget adni, hiszen ő róla van szó.
De mit szólna, ha odaállítanék?
És hogyan mondjam el neki, hogy én voltam az, aki lefényképezte őt és simán kiadhatja a képeket?
Á, basszus. Ez szörnyen nehéz.
De mindig is az őszinteség volt nekem a legkönnyebb. Ha őszinte vagyok, azzal nem lehet baj. Ha valaki megsértődik, azért sértődjön meg, mert elmondtam neki az igazat.
A barátnőmnek is még régebben megmondtam, ha az a póló előnytelenül állt rajta. De persze csak, ha megkérdezte hogy hogyan áll rajta. Ha nem kérdezte meg, akkor magamban tartottam. Azt vesz fel, amit akar, de azért persze olyat vegyen fel, ami nem előnytelen rajta, és a korához illő.
Szóval őszinteség.
Harry.
Látogatás.
Holnap délelőtt elmegyek hozzá. Ha nincsen otthon, akkor megvárom. Vagy elmegyek ahhoz a házhoz, ahova tegnap bement. Ott hátha megtudják mondani, hogy hol találom őt.
Holnap hosszú napnak nézek elébe.
Találkozok Harry Stylesal.
Már, ha tudok vele találkozni. Ha otthon van, lehet be sem fog engedni. Be engedne egy idegent a lakásába?
Holnap mindenre fény derül. Elmegyek hozzá. Beszélek vele. Maximum a kaputelefonba mondom el, hogy miért jöttem. Mindent meglehet oldani.
Nincs lehetetlen.
Másnap reggel nagyon fáradtan keltem fel. Mint, aki semmit sem aludt egész éjjel. De hát ez így is van. Semmit sem aludtam. Szinte csak forgolódtam. Sehogyan sem volt jó aludni. Se hason, se háton, se oldalasan. Felkeltem, olvastam, majd visszafeküdtem, hátha eltudok aludni, de semmi.
Végig a Harryvel való találkozás járt a fejemben.
Mégis mit fogok neki mondani?
Nem fog elküldeni?
De elsőnek is. Otthon lesz egyáltalán?
Annyi kérdésem van. És tudom, hogy ezekre csak akkor kaphatok választ, ha elmegyek a házához.
Mivel már nem bírtam az ágyban feküdni, így kikeltem és a szekrényemhez mentem, ahol kivettem egy farmer nadrágot és pulóvert. Felöltöztem, a hajamat felkötöttem és lementem reggelit csinálni a konyhába.
- Jó reggelt Rosie. - mosolygott rám anyukám, amikor csatlakozott hozzám a konyhába. Elővett egy bögrét és öntött magának kávét.
- Jó reggelt. - elmosolyodtam és odaléptem hozzá. Puszit nyomtam az arcára.
- Mi volt tegnap? - kérdezte miközben leült a pulthoz és figyelte, ahogyan a reggelit készítem.
- Hát csak nyomoztam Harry után.
- Mit találtál? - érdeklődve figyelt és közben a kávéját kortyolgatta, amit időközben felöntött tejjel és ízesített cukorral.
- Találtam valamit, de nem szeretném elmondani. Ma megkeresem Harryt. - vallottam be. Ezzel nem mondtam el az igazat, azaz Harry titkát, de legalább segítséget kérhetek, és Anyu szívesen ad majd nekem segítséget.
- Ó. Ilyen komoly?
- Nem akarom elmondani. Nem tudom mit tegyek Anyu. - sóhajtottam és félre húztam a serpenyőt a tűzhelyről.
- Megértem, ha nem akarod elmondani, és nem is erőltetem. De tudok segíteni, ha nagy vonalakban elmondod.
- Hát a lényeg, hogy tényleg van titka, és nem is kicsi ez a titok. Ha elmondanám, vagyis kiadnám a titkot az biztos, hogy mindenki rossz szemmel nézne rá, és valószínű, hogy egy pár rajongó elpártolna mellőle. A média kikészíteni, és az élete fenekestül megváltozna miattam. De, ha nem mondom el, akkor nem kapok pénzt. És ez rengeteg pénz!
- Ha tényleg ilyen komoly ez a titok, mint amennyire mondod, akkor jobb, ha vele is megbeszéld. Igen, elhiszem, hogy rengeteg pénz, de neked hogy esne, ha mindenki kikészítene? Ha mindenki elfordulna tőled? - kérdezte és tudtam, hogy semmi bántó nincs a szavaiban. Csak azt akarta, hogy érezzem át Harry helyzetét.
- Tőlem is elfordultak a barátaim. - suttogtam.
- Látod, erről beszélek. Te átélted a rosszat. Azt, hogy nem számíthattál a barátaidra. De ő egy világsztár, Rosie. Ha elmondod a titkát, akkor az egész világ erről fog beszélni, az egész világ lesz Harry nyakán, és mindenki kifogja készíteni, aki a média világában van. Neked is borzasztóan fájt, amikor elpártoltak mellőled a barátaid. Szerinted ennek a fiúnak milyen érzés lenne, ha mindenki, ismétlem mindenki elfordulna mellőle? - nézett végig rám, és kezdtem magam szégyellni, amiért egyáltalán elvállaltam ezt a munkát. Ha azt mondtam volna, hogy nem vállalom el, akkor nem jövök a titokra rá, és nem kell egy ekkora terhet a vállamon cipelve. Azaz elmondjam vagy ne mondjam el a titkot. Anyu pedig csak megvilágítja nekem a dolgot Harry szemszögéből, ha elmondanám ezt a titkot.
- De annyi pénzt adnának érte! - tártam szét a karjaimat, hiszen eljutottam arra a pontra, hogy már tényleg nem tudom mit csináljak.
- De a pénz nem minden, Rosie! Lillyvel együtt akartok lakni, igen, de azt ne úgy érd el, hogy más ember életét tönkre teszed! Mert azt tennéd. És az anyádként megmondom, hogy nagyon csalódnék benned, ha a pénz motiválná a döntésedet, és ez a fiú miattad menne tönkre. Anya vagy te is! Gondolj bele abba, ha a Lillyt egyszer valaki kikészítené! Neked hogy esne? És te csak az anyja vagy! Azt még nem is tudod, hogy ő hogyan érezne! - tudtam, hogy igaza van. Ha Lillyt valaki kikészítené, én is szenvednék. Ha Harryt én készíteném ki, Anyukája és az egész családja szenvedne. Mellette állnának, de csalódnának is Harryben. Ezért titok. Mert nem akarta, hogy más is meg tudja.
Se a családja.
Se a barátai.
Se senki.
Nekem sem szabadott volna megtudnom. De megtudtam. Vagyis nyomoztam utána és megtudtam.
- Nem fogom felfedni az igazságot. - néztem Anyukámra, aki elmosolyodott és szorosan magához ölelt.
- Tudtam, hogy jól fogsz dönteni. - nyomott egy puszit a homlokomra, és eltolt magától, hogy rám tudjon nézni- egyél valamit és menj készülődni. Menj el hozzá és mondj el neki mindent. Hogy tudod a titkát, de nem mondod el senkinek!
- Jó ötlet elmondani neki, hogy tudom a titkát?
- A legjobb ötlet. Mert legalább óvatosabb lesz. Ha valaki megtudja, az már lehet ki is adja azt a titkot. - húzta fel a szemöldökét és tudtam, hogy igaza van.
Gyorsan ettem egy szendvicset, anyu pedig befejezte az omlettet.
Felszaladtam az emeletre, ahol elsőnek Lilly szobájába kukkantottam és mosolyogva néztem, ahogyan alszik. Nem mentem beljebb, hanem átsiettem a szobámba és átvettem a pulóveremet. Elpakoltam a táskámba, és a csizmámat felhúztam. Miután felöltöztem, a táskámat átraktam a vállamon, lesiettem a nappaliba és egy puszi után, amit Édesanyám arcára nyomtam, már mentem is ki. Az autómba beszálltam, elindítottam és már indultam is Harry Styleshoz.
Út közben csak a rádióra figyeltem, és az ott megszólaló dalokat énekeltem, valamint dúdoltam.
Az idő rohamosan eltelt és már ott is voltam annál a háznál, ahol tegnap is.
Harry házánál.
Sóhajtva csatoltam ki magam, de nem mertem kiszállni. Borzasztóan ideges voltam, és féltem.
"Gyerünk, Rosie! Csak szállj ki, és nyomd meg a gombot a kaputelefonon!"
Biztatott a belső hangom, és tudtam, hogy hallgatnom kell rá. Végül is lehet nincs is itthon. Akkor pedig nem kell vele beszélnem.
1
2
3
És kiszálltam. Rászántam magam és kiszálltam az autóból. Lezártam, majd a kaputelefonhoz mentem. Az ujjam nem akarta megnyomni azt a gombot. De én sem akartam, hogy megnyomja. Az idegesség nem is kifejezés arra, amit akkor éreztem.
Megnyomtam.
A szívem a torkomban dobogott és azt hittem, hogy rosszul leszek.
- Igen? - hallottam meg egy rekedtes hangot, és miután körbenéztem és nem láttam senkit, le esett, hogy ez a hang a kaputelefonból árad. Jóságos. Ez Harry?
- Öm. Hello. Harry Stylest keresem! - nem tudtam leplezni az idegességemet. A hangomon is hallani lehetett, hogy ideges vagyok, de nagy levegőt vettem. Muszáj megnyugodnom.
- Én vagyok az. Miben segíthetek? -na, jó. Hát most erre mit tudnék mondani? Élőben más a helyzet. Hé, tudom, hogy ketrecharcos vagy. Nyisd már ki a kaput! Ezt nem kéne mondanom, mert valószínű nem nézne normálisnak. De lehet kinyitná a kaput. Na, jó. Csak normálisan.
- Rosalie Parker vagyok és beszélni szeretnék veled. - teljesen az igazat mondtam. Csak nem tudom, hogy ez mennyire fog célhoz vezetni.
- Rajongókat nem fogadok a házba. Hamarosan adunk koncertet, ha sétálok az utcán, akkor csinálhatunk képet!
- Ne! Kérlek, Harry. Beszélnem kell veled! Fontos! - győzködtem, mert féltem, hogy kinyomja a telefont és akkor viszont az én lelkem sem tud megnyugodni, mert nem tudom elmondani neki, hogy tudom a titkát.
- Nem is ismerlek. Akkor mégis miről kéne nekünk beszélnünk?
- Tudom, hogy nem ismersz és pár nappal ezelőttig én sem tudtam, hogy ki vagy. Tudom, hogy híresek vagytok és meglepő lehet, hogy nem hallottam rólatok, de tényleg nem. Kérlek szépen nem vagyok rossz ember, nem fogok a házadról, rólad képeket csinálni, de muszáj veled beszélnem! Egyedül vagyok! - a hangom tele volt őszinteséggel, hogy megtudjam győzni a beengedéssel kapcsolatban és persze őszintén is mondtam minden egyes szót.
- Nem vagy valami őrült rajongó? - jött a kérdés a telefon túloldaláról.
- Nem. - nem tudtam megállni és felkuncogtam. Ha őrült rajongó lennék, akkor talán már sikítoznék, amiért vele beszélhetek.
- Rendben. Beengedlek. Nyílik kapu és gyere az ajtóhoz, be engedlek. De nem csinálhatsz képeket!
- Nem fogok. Nem képeket akarok csinálni, hanem egy fontos ügyben beszélni veled, és ha elmondhatom személyesen és nem úgy hogy mindenki halhatja, na, az szuper lenne.
- Gyere. - és ez volt az utolsó szó, amit hallottam és már nyílott is a kapu ajtaja. Beléptem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Odasétáltam a bejárati ajtóhoz és bekopogtam. Igazából, nem tudom miért kopogtam. Tudja, hogy jövök. Totálisan ideges vagyok. Annyira nem készültem fel én erre.
A szívem a torkomban dobogott, amint meghallottam a lépteket, majd figyeltem, ahogy a kilincset lenyomják az ajtó túloldalán. Kitárta és előttem állt az a fiú, akit eddig csak képeken láttam.
Az a fiú, akit tegnap követtem.
Az a fiú, akinek tegnap megtudtam a titkát.
Harry Styles. Az a fiú, akivel életem legnehezebb beszélgetésére készülök.
El kell neki mondanom, hogy tudom a titkát.
Élnek még egyáltalán?
Na, jól van Rosie. Ne legyél ilyen. Tuti, hogy élnek. Nem halálra verik egymást, hanem mint a bokszban kiütésig. Ha valakit kiütnek, a másik nyert.
Szörnyű.
Még most sem tudtam felfogni, hogy ezt csinálja. Nagy levegőt vettem, és a rádiót bekapcsoltam, hogy a gondolatok kimenjenek a fejemből. Nem akarok most gondolkodni. Sok volt ez nekem. Túl sok információ.
Amint hazaértem, leparkoltam és már mentem is be a házba. Most csak arra volt szükségem, hogy befeküdhessek az ágyba és pihenhessek.
Halkan mentem fel az emeletre, hogy senki se keltsek fel még véletlenül sem.
Utam elsőnek lányom szobájához vezetett, ahova bementem, és gondosan betakartam azt a kis centimétert a hátán, amiről lecsúszott a takaró. Nyomtam egy puszit az arcára és megsimítottam a haját. Mosolyogva figyeltem, ahogyan békésen alszik. Akár órákig tudnám nézni őt. Sosem tudom megunni. Annyira szép és okos. Az én kislányom! Imádom őt.
Mosolyogva mentem ki a szobából, át az én szobámba. Lepakoltam mindent és elővettem a telefonomat.
Megkerestem azokat a bizonyos képeket, és csak néztem őket.
Hogy én mekkora galibába keveredtem. Nem tudom mit tegyek.
Nagyon jól jönne az a pénz, mert mindennél jobban kéne az a nagy összeg, de ez azzal járna, hogy a Harryt bemocskolnám. Mert mindenki rászállna.
A családja nem is tudom hogyan fogadná a hírt. A szülei mit szólnának hozzá? A fiúkról kiderül, hogy ketrecharcos másodállásban.
Ha lenne egy fiam, nem repesnék az örömtől, ha kiderülne hogy ketrecharcos.
De jobb lenne, ha elmondaná. Akkor sem örülnék, de azért legalább őszinte volt és elmondta.
Mennyi az esélye annak, hogy a Harrynek a szülei ezt tudják?
Szerintem nem sok.
Rajtam áll, hogy megtartom a titkot magamnak vagy az egész világgal megosztom?
Ha a legelső verziót választom, nincs jutalom. Ha a második verziót, akkor busás jutalmam lesz.
Nem minden a pénz, ez igaz. És nekem nem is számított sosem a pénz. De most csak a lányom és a saját jövőmet akarom finanszírozni, nem mindenféle kacatra elkölteni a pénzt!
A legjobb út ilyen szempontból az egyenes út.
Ha nem tudsz dönteni kérd valakinek a tanácsát. Mondd el a gondodat valakinek.
A szüleim nem lehetnek, mivel amúgy sem szeretik, ha ezt a munkát csinálom, így biztosan azt mondanák, hogy ne mondjam el. Nem tudnának pártatlanok lenni.
Barátom csak egy van, a Dean. De őt nem ismerem régóta, és nem akarom neki elmondani.
Lilly pedig még pici ahhoz, hogy ezt elmondjam neki. Szerintem csak nézne rám, és azt gondolná, hogy "Anya totál dilis!"
Szóval Lilly is kizárva.
Egyetlen egy ember van. De az lehetetlenség. Oda menjek el?
Nem mehetek oda. Nem állíthatok oda, hogy héj, figyelj. Mit csináljak a képekkel?
De ő tudná nekem a legjobb segítséget adni, hiszen ő róla van szó.
De mit szólna, ha odaállítanék?
És hogyan mondjam el neki, hogy én voltam az, aki lefényképezte őt és simán kiadhatja a képeket?
Á, basszus. Ez szörnyen nehéz.
De mindig is az őszinteség volt nekem a legkönnyebb. Ha őszinte vagyok, azzal nem lehet baj. Ha valaki megsértődik, azért sértődjön meg, mert elmondtam neki az igazat.
A barátnőmnek is még régebben megmondtam, ha az a póló előnytelenül állt rajta. De persze csak, ha megkérdezte hogy hogyan áll rajta. Ha nem kérdezte meg, akkor magamban tartottam. Azt vesz fel, amit akar, de azért persze olyat vegyen fel, ami nem előnytelen rajta, és a korához illő.
Szóval őszinteség.
Harry.
Látogatás.
Holnap délelőtt elmegyek hozzá. Ha nincsen otthon, akkor megvárom. Vagy elmegyek ahhoz a házhoz, ahova tegnap bement. Ott hátha megtudják mondani, hogy hol találom őt.
Holnap hosszú napnak nézek elébe.
Találkozok Harry Stylesal.
Már, ha tudok vele találkozni. Ha otthon van, lehet be sem fog engedni. Be engedne egy idegent a lakásába?
Holnap mindenre fény derül. Elmegyek hozzá. Beszélek vele. Maximum a kaputelefonba mondom el, hogy miért jöttem. Mindent meglehet oldani.
Nincs lehetetlen.
*****
Végig a Harryvel való találkozás járt a fejemben.
Mégis mit fogok neki mondani?
Nem fog elküldeni?
De elsőnek is. Otthon lesz egyáltalán?
Annyi kérdésem van. És tudom, hogy ezekre csak akkor kaphatok választ, ha elmegyek a házához.
Mivel már nem bírtam az ágyban feküdni, így kikeltem és a szekrényemhez mentem, ahol kivettem egy farmer nadrágot és pulóvert. Felöltöztem, a hajamat felkötöttem és lementem reggelit csinálni a konyhába.
- Jó reggelt Rosie. - mosolygott rám anyukám, amikor csatlakozott hozzám a konyhába. Elővett egy bögrét és öntött magának kávét.
- Jó reggelt. - elmosolyodtam és odaléptem hozzá. Puszit nyomtam az arcára.
- Mi volt tegnap? - kérdezte miközben leült a pulthoz és figyelte, ahogyan a reggelit készítem.
- Hát csak nyomoztam Harry után.
- Mit találtál? - érdeklődve figyelt és közben a kávéját kortyolgatta, amit időközben felöntött tejjel és ízesített cukorral.
- Találtam valamit, de nem szeretném elmondani. Ma megkeresem Harryt. - vallottam be. Ezzel nem mondtam el az igazat, azaz Harry titkát, de legalább segítséget kérhetek, és Anyu szívesen ad majd nekem segítséget.
- Ó. Ilyen komoly?
- Nem akarom elmondani. Nem tudom mit tegyek Anyu. - sóhajtottam és félre húztam a serpenyőt a tűzhelyről.
- Megértem, ha nem akarod elmondani, és nem is erőltetem. De tudok segíteni, ha nagy vonalakban elmondod.
- Hát a lényeg, hogy tényleg van titka, és nem is kicsi ez a titok. Ha elmondanám, vagyis kiadnám a titkot az biztos, hogy mindenki rossz szemmel nézne rá, és valószínű, hogy egy pár rajongó elpártolna mellőle. A média kikészíteni, és az élete fenekestül megváltozna miattam. De, ha nem mondom el, akkor nem kapok pénzt. És ez rengeteg pénz!
- Ha tényleg ilyen komoly ez a titok, mint amennyire mondod, akkor jobb, ha vele is megbeszéld. Igen, elhiszem, hogy rengeteg pénz, de neked hogy esne, ha mindenki kikészítene? Ha mindenki elfordulna tőled? - kérdezte és tudtam, hogy semmi bántó nincs a szavaiban. Csak azt akarta, hogy érezzem át Harry helyzetét.
- Tőlem is elfordultak a barátaim. - suttogtam.
- Látod, erről beszélek. Te átélted a rosszat. Azt, hogy nem számíthattál a barátaidra. De ő egy világsztár, Rosie. Ha elmondod a titkát, akkor az egész világ erről fog beszélni, az egész világ lesz Harry nyakán, és mindenki kifogja készíteni, aki a média világában van. Neked is borzasztóan fájt, amikor elpártoltak mellőled a barátaid. Szerinted ennek a fiúnak milyen érzés lenne, ha mindenki, ismétlem mindenki elfordulna mellőle? - nézett végig rám, és kezdtem magam szégyellni, amiért egyáltalán elvállaltam ezt a munkát. Ha azt mondtam volna, hogy nem vállalom el, akkor nem jövök a titokra rá, és nem kell egy ekkora terhet a vállamon cipelve. Azaz elmondjam vagy ne mondjam el a titkot. Anyu pedig csak megvilágítja nekem a dolgot Harry szemszögéből, ha elmondanám ezt a titkot.
- De annyi pénzt adnának érte! - tártam szét a karjaimat, hiszen eljutottam arra a pontra, hogy már tényleg nem tudom mit csináljak.
- De a pénz nem minden, Rosie! Lillyvel együtt akartok lakni, igen, de azt ne úgy érd el, hogy más ember életét tönkre teszed! Mert azt tennéd. És az anyádként megmondom, hogy nagyon csalódnék benned, ha a pénz motiválná a döntésedet, és ez a fiú miattad menne tönkre. Anya vagy te is! Gondolj bele abba, ha a Lillyt egyszer valaki kikészítené! Neked hogy esne? És te csak az anyja vagy! Azt még nem is tudod, hogy ő hogyan érezne! - tudtam, hogy igaza van. Ha Lillyt valaki kikészítené, én is szenvednék. Ha Harryt én készíteném ki, Anyukája és az egész családja szenvedne. Mellette állnának, de csalódnának is Harryben. Ezért titok. Mert nem akarta, hogy más is meg tudja.
Se a családja.
Se a barátai.
Se senki.
Nekem sem szabadott volna megtudnom. De megtudtam. Vagyis nyomoztam utána és megtudtam.
- Nem fogom felfedni az igazságot. - néztem Anyukámra, aki elmosolyodott és szorosan magához ölelt.
- Tudtam, hogy jól fogsz dönteni. - nyomott egy puszit a homlokomra, és eltolt magától, hogy rám tudjon nézni- egyél valamit és menj készülődni. Menj el hozzá és mondj el neki mindent. Hogy tudod a titkát, de nem mondod el senkinek!
- Jó ötlet elmondani neki, hogy tudom a titkát?
- A legjobb ötlet. Mert legalább óvatosabb lesz. Ha valaki megtudja, az már lehet ki is adja azt a titkot. - húzta fel a szemöldökét és tudtam, hogy igaza van.
Gyorsan ettem egy szendvicset, anyu pedig befejezte az omlettet.
Felszaladtam az emeletre, ahol elsőnek Lilly szobájába kukkantottam és mosolyogva néztem, ahogyan alszik. Nem mentem beljebb, hanem átsiettem a szobámba és átvettem a pulóveremet. Elpakoltam a táskámba, és a csizmámat felhúztam. Miután felöltöztem, a táskámat átraktam a vállamon, lesiettem a nappaliba és egy puszi után, amit Édesanyám arcára nyomtam, már mentem is ki. Az autómba beszálltam, elindítottam és már indultam is Harry Styleshoz.
Út közben csak a rádióra figyeltem, és az ott megszólaló dalokat énekeltem, valamint dúdoltam.
Az idő rohamosan eltelt és már ott is voltam annál a háznál, ahol tegnap is.
Harry házánál.
Sóhajtva csatoltam ki magam, de nem mertem kiszállni. Borzasztóan ideges voltam, és féltem.
"Gyerünk, Rosie! Csak szállj ki, és nyomd meg a gombot a kaputelefonon!"
Biztatott a belső hangom, és tudtam, hogy hallgatnom kell rá. Végül is lehet nincs is itthon. Akkor pedig nem kell vele beszélnem.
1
2
3
És kiszálltam. Rászántam magam és kiszálltam az autóból. Lezártam, majd a kaputelefonhoz mentem. Az ujjam nem akarta megnyomni azt a gombot. De én sem akartam, hogy megnyomja. Az idegesség nem is kifejezés arra, amit akkor éreztem.
Megnyomtam.
A szívem a torkomban dobogott és azt hittem, hogy rosszul leszek.
- Igen? - hallottam meg egy rekedtes hangot, és miután körbenéztem és nem láttam senkit, le esett, hogy ez a hang a kaputelefonból árad. Jóságos. Ez Harry?
- Öm. Hello. Harry Stylest keresem! - nem tudtam leplezni az idegességemet. A hangomon is hallani lehetett, hogy ideges vagyok, de nagy levegőt vettem. Muszáj megnyugodnom.
- Én vagyok az. Miben segíthetek? -na, jó. Hát most erre mit tudnék mondani? Élőben más a helyzet. Hé, tudom, hogy ketrecharcos vagy. Nyisd már ki a kaput! Ezt nem kéne mondanom, mert valószínű nem nézne normálisnak. De lehet kinyitná a kaput. Na, jó. Csak normálisan.
- Rosalie Parker vagyok és beszélni szeretnék veled. - teljesen az igazat mondtam. Csak nem tudom, hogy ez mennyire fog célhoz vezetni.
- Rajongókat nem fogadok a házba. Hamarosan adunk koncertet, ha sétálok az utcán, akkor csinálhatunk képet!
- Ne! Kérlek, Harry. Beszélnem kell veled! Fontos! - győzködtem, mert féltem, hogy kinyomja a telefont és akkor viszont az én lelkem sem tud megnyugodni, mert nem tudom elmondani neki, hogy tudom a titkát.
- Nem is ismerlek. Akkor mégis miről kéne nekünk beszélnünk?
- Tudom, hogy nem ismersz és pár nappal ezelőttig én sem tudtam, hogy ki vagy. Tudom, hogy híresek vagytok és meglepő lehet, hogy nem hallottam rólatok, de tényleg nem. Kérlek szépen nem vagyok rossz ember, nem fogok a házadról, rólad képeket csinálni, de muszáj veled beszélnem! Egyedül vagyok! - a hangom tele volt őszinteséggel, hogy megtudjam győzni a beengedéssel kapcsolatban és persze őszintén is mondtam minden egyes szót.
- Nem vagy valami őrült rajongó? - jött a kérdés a telefon túloldaláról.
- Nem. - nem tudtam megállni és felkuncogtam. Ha őrült rajongó lennék, akkor talán már sikítoznék, amiért vele beszélhetek.
- Rendben. Beengedlek. Nyílik kapu és gyere az ajtóhoz, be engedlek. De nem csinálhatsz képeket!
- Nem fogok. Nem képeket akarok csinálni, hanem egy fontos ügyben beszélni veled, és ha elmondhatom személyesen és nem úgy hogy mindenki halhatja, na, az szuper lenne.
- Gyere. - és ez volt az utolsó szó, amit hallottam és már nyílott is a kapu ajtaja. Beléptem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Odasétáltam a bejárati ajtóhoz és bekopogtam. Igazából, nem tudom miért kopogtam. Tudja, hogy jövök. Totálisan ideges vagyok. Annyira nem készültem fel én erre.
A szívem a torkomban dobogott, amint meghallottam a lépteket, majd figyeltem, ahogy a kilincset lenyomják az ajtó túloldalán. Kitárta és előttem állt az a fiú, akit eddig csak képeken láttam.
Az a fiú, akit tegnap követtem.
Az a fiú, akinek tegnap megtudtam a titkát.
Harry Styles. Az a fiú, akivel életem legnehezebb beszélgetésére készülök.
El kell neki mondanom, hogy tudom a titkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése