2018. július 21., szombat

És egy újabb meglepetés ~ Tőlem Nektek

Imádtam, és a mai napig imádom ezt a blogot. ♥
Talán pont azért, mert ez volt ez az első blogom, és a szívemhez nőtt. 
Hoztam nektek egy kis novellát, egy kis szösszenetet, Rosieról és Harryről. 
Jó olvasást. Millió puszi: Szandi.

Harry Styles

Sosem hittem, hogy nekem egyszer gyerekeim lesznek. Éltem gondtalanul az életemet, felléptem, megkaptam a pénzt érte, és világot jártam. Nem voltam nőfaló, aminek a média beállított, így felépítve rólam egy negatív képet, csak azért, hogy minél többet eladjanak a szennylapukból. 
Normális tizenhat éves srác voltam a One Direction elején, de ki az, akit ilyenkor egy kicsit nem nyom meg a pénz szaga?
Az, hogy egy fellépésünkkel annyit keresünk, amennyit más hónapok alatt. És mi mit csináltunk? Felálltunk és énekeltünk. 
A szüleimnek hála maradtam a földön. Ha ők nincsenek, szerintem én lennék a legrosszabb celeb a világon. De ott voltak, és lent tartottak. 
Ezer köszönet és hála nekik. 
De vissza az elejére... Azaz, hogy sosem gondoltam, hogy családom lesz. 
Azt pedig pláne nem, hogy egyszerre négy gyerek apja leszek!
Mert bizony az ultrahang kimutatta, hogy a születésnapomon bejelentett kisbaba nem egyedül érkezik. 
Ikrek lettek. 
Kétpetéjűek, egy kisfiú és egy kislány. Matt és Darcy. 
Lilly és Nathaniel hatalmas örömmel és boldogsággal fogadták a tesókat. Rosival rendkívül büszkék voltunk rájuk, hogy ennyire szeretik egymást. 
- Min gondolkodsz? - a napágyon ültem, és néztem a homokozó gyerekeimet. 
Az ikrek már két évesek is elmúltak, és csodáltam hogy így megültek a fenekükön. Elvesztek a homokozás, és homokvár építés világában, amibe Lillyvel és Nathaniellel együtt folytak bele.
- Hogy milyen piszok mázlista vagyok. - elmosolyodtam, és az ölembe húztam Rosiet, aki ezalatt a két év alatt, amióta az ikrek megvannak, még gyönyörűbb lett, és még csodálatosabb. 
Bámulatos, ahogyan négy gyerek napi rendjét összeegyezteti, mindenre van ideje, és nem fogy ki a szuszból éjszaka, amikor altatás után a szobánkban kell visszafognia a hangját, hogy ne nyögjön vagy kiáltson fel, miközben vadul szeretkezünk.
Mert a kémia még mindig ott volt közöttünk. 
Ahogyan most is, miután az ölembe húztam és simogatni kezdtem puha combját. Hogy a francba lehet ugyanolyan puha a bőre, mint amikor megismerkedtünk?
- Miért vagy mázlista? - Rosie végig simított a hajamon, és a szemeimbe nézett. 
Gyönyörű volt. 
Szemei ragyogtak a napsütésben, az arca ki volt virulva, hiszen messze elvonultunk London nyüzsgésétől, és repülőre pattanva elutaztunk egy szigetre, ahol a környéken nincs egy teremtett lélek sem, így magunk lehetünk. 
Csak mi és a gyerekek. Így hatan. 
- Mert te vagy a legbombázóbb nő az egész világon, és a legcsodásabb. - nyakába csókoltam, miután hosszú, barna haját eltűrtem a nyakától. Felkuncogott, és végig simított meztelen hátamon. 
- Hát azért én sem panaszkodhatok. - hajamba túrt a másik kezével, és egy érzéki csókot nyomott a számra. 
Hmm. 
Annyira szerettem és imádtam őt, hogy a szívem majdnem kiszakadt a helyéről, akkora szeretet és szerelmet éreztem iránta ennyi idő után is töretlenül. 
Sőt. Sokkal, de sokkal jobban szeretem, mint az elején. 
Felnéztem rá, mert megszült két kisgyereket, akik igaz nagy feladat elé állítottak minket a születésük után, de megoldottuk. 
A szüleink mindenben segítettük, és Rosieval együtt tudtuk azt, hogy ki kell tartanunk. 
Nagyon nehéz volt. Lilly akkor volt kilenc, Nathaniel pedig három éves. Lilly már nem, de Nathaniel olyan volt, mint a mérgezett egér, mint egy három éves kisfiú, aki szaladgál, rohan és felfedezi a világot. Na, meg ott van a két újszülött akikre dupla figyelmet kell fordítani, hiszen az esetek kilencven százalékában együtt voltak éhesek, és együtt kezdtek el pisilni. 
Nehéz volt, de ugyanolyan csodás is. Még az én férfi szívemet is meghatotta az a látvány, ahogyan Rosie az ágy szélén feküdt, mellette az egy hónapos ikrek, azok mellett Nathaniel és Lilly. Mind az öten mély álomban voltak, miután az ikrek végig sírták az egész éjjelt, és mindenki fent volt miattuk. 
- Annyira szeretlek. - súgtam a nyakába, és hozzábújtam.
Imádtam, tiszteltem őt, felnéztem rá. Egyedül sosem tudtam volna ezeket megcsinálni, mint amiket ő. A gyerekek, a háztartás, és minden egyéb. Segítettem neki, amiben csak tudtam, de ezt végig csinálni emelt fővel...
Kibaszott büszke voltam rá, és ezt ő is tudta, mert számtalanszor elmondtam neki, és éreztettem vele. 
- Mi az, Styles?
- Semmi, csak pokolian szeretlek. 
Magamhoz rántottam, és forrón megcsókoltam. Számba sóhajtott, de utána csókolni is kezdett, olyan istenigazából, olyan tökéletesen. Nyelvét átcsúsztatta, és érzékien simogatni kezdte a nyelvemet.
Hmm. Ennek nem lesz jó vége.
Simogattam a combját, miközben az ajkaink olyan vadul és nyálasan falták egymást, amennyire csak bírták. Mint két kiéhezett, akik most kapnak táplálékot, és alig bírják abbahagyni az evést, nem tudnak magukon, se a vágyaikon uralkodni. 
Pont ezt éreztük Rosieval. 
- Harry. - ez a gyönyörű nő a karjaimban zihálva húzódott el  tőlem, és csillogó szemei elárulták, neki sem volt ez elég. 
- Igen? - nyakához hajoltam, és lágyan csókolni kezdtem a bőrét, valamint szívogatni. Annyira finom volt a bőre, hogy sosem akartam róla leszállni. 
Combján a tenyerem önálló életet élt, és felcsúszott egészen a bugyijáig, ahol meg sem állt a nőiességééig. 
- Harry! - beszívta a levegőt, és elmozdult tőlem, de azonnal visszarántottam magamra és pontosan a farkamra ültettem. 
Majdnem felnyögtem, ahogyan a feneke rá simult a kemény péniszemre. 
Hát ez egy nagyon szar ötlet volt.  
- Bassza meg. - suttogtam, és megharaptam a vállát. 
- Ezt most te művelted. - zihált, és ahogyan próbált kiszabadulni, csak azt érte el, hogy még jobban dörgölőzött. 
- Bébi, ha nem hagyod abba, berángatlak a házba. - megmarkoltam a combját, hogy egyenesbe tartsam a testét. Megállt a mocorgásban, de a mellkasa emelkedett és süllyedt a visszatartott vágytól. - Te is annyira akarod, mint én, igaz?
- Ühüm. - sóhajtotta, hiszen amint feltettem a kérdést, az ujjaimat a bugyija alá csúsztattam. Tudtam, hogy a gyerekek semmit sem látnak, mert szerencsére Rosie letakart minket egy törülközővel, és amúgy is el voltak veszve a homokozásban. 
Lilly figyelt rájuk, és segített nekik homokvárakat építeni, és gödröket ásni, amikben utána vizet öntöttek.
- Bemenjünk a házba? Megujjazzalak, bébi? - súgtam a nyakára, amit lassan végig nyaltam, és ráfújtam. A hideg levegő megborzongatta Rosie testét. Belemarkolt az oldalamba és a vállamba, fejét hátra vetette. 
Azonnal akartam. 
Ha nem kaphatom meg azonnal, abba biztosan itt fogok megőrülni. Vágyakozott, az arcára volt írva a kéj, és én megakartam neki adni mindent, amire vágyott.
- A gyerekek.. - lihegte.
Ujjamat becsúsztattam a hüvelyébe, és mind a ketten visszafojtottan felnyögtünk
Annyira nedves volt és forró. 
Tényleg azonnal akartam. 
Azonnal. 
- Akarlak.. nem bírom már. - kihúztam belőle az ujjamat, mert addig biztosan nem hagyom abba a kényeztetését, amíg a nevemet nem sikoltja. 
- Nem tudjuk most. A gyerekek... - hangja nem volt meggyőző, de nem is kellett annak lennie, ahhoz, hogy tudjam, ő is kíván engem, csak mégsem csinálhatjuk itt. 
De akkor is. Már majdnem meghaltam a vágytól.
- Szétdurranok, Rosie. Olyan kemény vagyok..
- Érzem.. - sóhajtott, és direkt megmozgatta a fenekét. 
Imádtam Rosieban azt, hogy ennyi év után is ugyanúgy ki van éhezve rám, én pedig rá. A nap minden percében megízlelném, elvesznék benne újra és újra, amíg már ki nem merülünk. 
Semmit nem változott a szexuális együttlétünk. Bárhol, bármikor képesek voltunk egymásra gerjedni, csak az volt a pokoli, ha társaságban voltunk, és sehova nem tudtunk elvonulni. Akkor kínoztuk egymást, és amikor hazaértünk olyan ágyjelenetet rendeztünk le, hogy a legjobb pornófilmek is megirigyelték volna.
- Éjjel, bébi. - súgtam a fülébe, és megcsókoltam a fülcimpáját. 
Beadtam a derekamat, mert egyikünknek mindig megálljt kellett mondani, és meglepő, de sokszor én mondtam azt, hogy később. Rosie egy angyalnak látszó démon volt.
De tudtam, hogy most nem lehetett.
Ahogyan azt is tudtam, hogy így, ahogyan ezt műveli, azaz azt, hogy feláll az ölemből, bugyiját direkt félre húzza előttem, felfedve nőiességét, rám vigyorog kajánul, visszaigazítja az anyagot, és a gyerekekhez sétál riszáló csípővel, na, ebből tudtam, hogy éjjel kijövök vele a partra, és egy pokrócon fogom órákig dugni, és kényeztetni. 
Addig, amíg már könyörögni fog, hogy hagyjam abba. De nem fog könyörögni. 
Mert nem akarja majd hogy abba hagyjam. 
A fenekét kinyomva hajol le a gyerekekhez, én pedig felállok és odamegyek. Hátulról megfogom a derekát, felegyenesítem, és hozzá nyomom magam. A keménységemet, amit érez, amit tud, hogy csak rá vár.
- Ne játssz velem, bébi. - suttogom a fülébe, és még egy intenzív lökés után félre állok és a gyerekeimhez ülök, hogy játsszak velük. 
Darcy azonnal a hátamra ugrik, és a nyakamba csimpaszkodik. Elmosolyodok, felemelem kis kezét és agyon puszilgatom. Nevetni kezd, és a szívembe még több, még erősebb szeretet kerül, ahogyan hallom boldog és önfeledt nevetését. 
Csodálatos kislány volt. Olyan volt, mint Lilly és Rosie. Okos, nyugodt, és hihetetlenül aranyos. Matt pedig, mint Nathaniel, okos, hihetetlenül aranyos, de nem volt nyugodt. Sosem tudott megülni a fenekén, mindig futkározott össze-vissza, amint leült, már pattant is fel és ment tovább. 
Nem volt egy másodpercnyi megállás sem. Dee ezektől függetlenül a világ legbátrabb kis csávói voltak. 
Ha lehetséges, minden nap egyre jobban szeretem, és imádom a gyerekeimet. 
Matt  az oldalamhoz bújik, én átölelem, ő pedig büszkén kezdi mesélni, hogy hogyan építette meg a homokvárát, amihez gödröt is ásott. 
Felnézek Rosiera, aki mosolyogva, szeretettel a szemeiben néz minket. Mindig ilyennek látom, ha távolról figyel minket, és innen tudom, hogy megleszünk, hogy jók vagyuk. 
Hogy mindig ilyen boldog és kiegyensúlyozott család leszünk, mert csillogó szemekkel nézünk a másikra, mert tiszteljük és szeretjük egymást.
Elmosolyodik és a szemeimbe néz, amiben ott van minden, amit valaha látni akar az ember. 
A múlt minden fájdalmával és könnyeivel.
A jelen a maga csodájával és lenyűgözésével.
A jövő a kiszámíthatatlanságával és titokzatosságával.
És ott van a szemeiben az a bizonyos pajkosság, ami a ma éjszaka ígérete.