Rosalie Parker
- Mennem kéne. - ocsúdtam fel a pillanatból, ami most azt jelentette, hogy Harryvel egymás szemeibe néztünk. Nem tudom mi volt ez a mély pillanat, de jobbnak láttam megszakítani. Amúgy is igazat mondtam. Tényleg mennem kell haza. Szeretném az estét a lányommal tölteni.
- Ó, persze. - hátrébb ült és elmosolyodott - nagyon örülök, hogy megismertelek, Rosie.
- Én is nagyon örülök, hogy megismertelek Harry. - mosolyogtam rá, majd felálltam.
- Öm. Majd még beszélünk? - kérdezte és közben megvakarta a tarkóját. Biztosan ideges volt, hiszen látszott rajta, hogy ideges. De miért ideges? Ez csak egy szimpla kérdés.
- Persze. Megadom az e-mail címemet. Kapok egy tollat és egy lapot? - homlokát ráncolta a kérdésem hallatán, de keresett egy kis papírfecnit és egy tollat. Lefirkantottam neki az e-mail címemet. Tudom, valószínűleg fura, hogy e-mail címet adok meg telefonszám helyett, de egynapos ismertség után, nem hiszem, hogy Harry Styles megadná a telefonszámát. És az nem is baj.- Mivel látom az értetlen arcodat, így elmagyarázom. Gondolom, nem szeretnéd 1 napos ismertség után megadni nekem a telefonszámodat.
- Hát. - mondta és közben elnyújtotta az á betűt. Tudom, hogy nem akar megbántani azzal, hogy azt mondja "tényleg nem akarom neked megadni a telefonszámomat!"
- Megértem. - mosolyogtam rá, és átadtam neki a cetlit, rajta az e-mail címemmel.
- Biztosan nem gond, hogy nem telefonon beszélünk?
- Jaj, Harry. Dehogy gond! Megértem. Hiszen nem akarod, hogy véletlenül is kiadjam a telefonszámodat. Megértem. 1 nap ismertség után, nem is várom el, hogy megadd. Itt van az e-mail címem. Erre írj. Az nem gond?
- Dehogyis. - mosolygott - az e-mail az rendben van.
- Akkor oké. - mosolyogtam.
- Twittered nincsen?
- Nincs. Csak a facebookon vagyok fent.
- Akkor regisztrálj. És ott is tudunk beszélni. Bekövetsz, én pedig visszakövetlek.
- Oké. Majd megcsinálom. Addig jó az e-mail is.
- Tökéletes. - mosolygott, és a papírt az asztalra rakta a telefonja alá.
- Akkor megyek.
- Kikísérlek. - mosolygott és az előszobába vezetett. Ahol a kabátomat levette a fogasról és segített belebújni. Mosolyogva köszöntem meg, és a táskámat is felvettem.
- Jól éreztem magam, és köszönöm, amiért nem haragszol rám. A titkod biztonságban lesz nálam.
- Tudom. - mosolygott- én köszönöm, hogy eljöttél és elmondtad, hogy tudod. Nagyon hálás vagyok érte.
- Nem akartam rossz lenni. - mosolyogva néztem rá.
- Tudom. - mosolygott - akkor majd beszélünk. Már, ha szeretnél még velem beszélni.
- Persze, hogy szeretnék! - mosolyogtam- majd írj.
- Írok. - mosolygott, és kikísért az ajtón, majd a kaput kinyitotta nekem.
Elköszöntünk egymástól, én pedig az autómhoz mentem, amit kinyitottam, majd beültem.
A fejemet a kormányra hajtva fújtam ki a levegőt, hiszen ez a nap eléggé durva volt a számomra...eljöttem egy világsztárhoz.
Jól elbeszélgettem vele.
Aztán veszekedtünk.
Én elmentem, ő utánam jött.
Meggyőzött, így elmentünk hozzá.
Forró csokit ittunk.
Közben pedig rengeteget beszélgettünk.
Fagyasztott pizzát ettünk.
Közben nagyon jól éreztük magunkat.
És beszélgettünk.
Most pedig eljöttem.
Olyan eseménydús volt ez a napom..de nagyon jól telt. Harry egy nagyon aranyos fiú, és örülök, hogy megismertem őt. Nincs elszállva magától, nem hiszi azt, hogy mindent meglehet oldani pénzzel. Csak egy egyszerű fiú, akinek elég jó munkája van.
Amint hazaértem, beparkoltam a garázsba és már mentem is be a házba, ahol Édesanyám ült a kanapén.
- Szia. - köszöntem neki és a kabátomat a fogasra akasztottam, a táskámat pedig vittem magammal be a nappaliba.
- Szia. Na, mi volt a Harryvel? - kérdezte egyből a lényeget. Valahogy tudtam, hogy ha hazajövök, akkor ez lesz az első kérdése. A kíváncsiság..
- Szerencsére a végére mindent megtudtunk beszélni. Nagyon aranyos fiú. - mosolyogtam, ő pedig vigyorogni kezdett. Ó, ne.
- Mi ez a vigyor?
- Aranyos? - vigyorgott.
- Anyu! Aranyos fiú és jól elbeszélgettem vele. Ennyi az egész!
- Oké, persze. Én elhiszem. - kuncogott.
- Ne kombinálj, kérlek. - forgattam meg a szemeimet- csak nagyon jól elbeszélgettünk és ennyi.
- Miről beszélgettetek?
- Mindenféléről. De most felmegyek a lányomhoz.
- Apád vele van, fent. Nem vagy éhes.
- Ettem a Harrynél, de majd eszek, ha Lilly már aludni fog.
- Oké. - vigyorgott, mire én inkább nem mondtam semmit, hanem felmentem az emeletre a lányom szobájába.
- Anya! - ragyogott fel az arca, amikor meglátott és odafutott hozzám. Szorosan magamhoz öleltem, ő pedig a nyakamat ölelte ragaszkodóan.
- Szia szépségem! - nagy puszit nyomtam az arcára, amit ő is viszonozta és egy édes, nagy puszit nyomott az arcomra- mit csináltok? - húzódtam el tőle, hogy az arcára tudjak nézni.
- Játsszunk!
- Puzzle. - mosolygott apu és csak ezt az egy szót mondta ki. Lilly ugyanis imád puzzlel játszani. De igazából minden olyan játékot szeret, amiben ki kell rakni valamit, vagy éppen építeni kell.
- Szia. - léptem oda Apuhoz, és megpusziltam az arcát.
- Szia. Minden rendben van már? - érdeklődött. Tudtam, hogy tudja azt, hogy a Harrynél voltam. Anyu természetesen elmondta neki, ami nem gond, de azt nem fogom elmondani, hogy ott miről beszélgettünk.
1. Hosszú lenne.
2. Ezt megtartom egy kicsit magamnak.
Lehet, hogy holnapig fog tartani az, hogy megtartom magamnak a titkot, de akkor is csak az enyém lesz egy kicsit az, hogy Harryvel mit beszélgettünk.
- Persze. - mosolyogtam- már minden rendben. - felemeltem lányomat, és megcsiklandoztam a hasát, ami belőle egy kis kuncogást váltott ki. Imádom őt.
- Játszol velem? -kérdezte Lilly.
- Igen. - mosolyogtam rá- és holnap elmegyünk a parkba. Mit szólsz?
- Jó! - mosolygott, és hozzám bújt.
Apu kiment szobából, de előtte mindegyikünk homlokára nyomott egy puszit.
Amint ő kiment, Lillyvel leültünk a földre és az egyik, általa kiválasztott puzzlet kezdtük el összerakni. Közben elmesélte, persze amennyire tudta, hogy mit csináltak ma.
- Láttunk lót! - nézett rám Lilly nagy szemekkel, amikor azt mondta, hogy a szüleimmel elmentek egy lovardába, ahol hát persze, vannak lovak. Mivel még nem tud folyékonyan beszélni, így vannak hibák a mondatában, de én ezt kijavítom neki, persze úgy, hogy ő ezt ne tudja.
- Láttatok lovat? És hány lovat láttatok? - néztem végig rá, és ő is engem nézett. Amikor Lillyhez beszélek, fontos találom, hogy lássa az arcomat. Hogy lássa hogyan mondom ki a szavakat.
- Sokat! - mutatta meg mind a két kezén, mind az öt ujját. Azaz tízet. Kuncogtam, majd megpusziltam.
- És ezen a puzzlen is sok ló van. - mosolyogva mutattam a puzzlera, amit éppen rakunk ki.
- Igen! - bólintott egy nagyot, majd az egyik kis darabot, hozzá illesztette egy másik puzzle darabhoz.
Nagy koncentrációval, ami mind a kettőknél jelen volt, sikerült kiraknunk a puzzlet. Általában mindig olyan helyen rakjuk ki a képet, ahol nincs útban, azaz a sarokban. Mindig ott tartjuk pár napig, és utána Lillyvel együtt szétszedjük, majd mehet vissza a dobozba, amit majd valamikor megint előveszünk és kirakunk.
Lillynél mindig az a rutin, hogy megvacsorázik és utána egy kicsit még játszik, aztán megy fürdeni. Mindig olyan 10 percet engedek neki játékkal tölteni, de ez most több volt, mint 10 perc.
De ahogyan azt megszokta, mentünk is fürdeni. Amíg én elkészítettem neki a vizet, addig ő az én segítségemmel levetkőzött, és ahogyan minden gyerek, a ruháit ő is a földre szórta. Van egy anyukája, aki azokat összeszedi miközben ő fürdik.
A mosakodás és hajmosás után, kivettem a kádból, majd szárazra töröltem őt. A haját egy másik törülközővel áttöröltem, majd felöltöztettem a pizsamájába. A haját kifésültem és utána pedig enyhe meleg levegővel, amit a hajszárító szolgáltatott, megszárítottam a haját.
Miután teljesen készen volt, átmentünk a szobájába, ahol az ágyba bújt, én pedig betakartam őt.
- Jó éjszakát. - adtam egy puszit a homlokára, majd énekelni kezdtem neki. Közben a haját simogattam.
Egészen addig énekeltem neki, amíg el nem aludt. Gondosan betakargattam, és megsimítottam a haját. Mosolyogva kapcsoltam fel az éjjeli lámpát, majd az ajtóhoz mentem, ahol leoltottam a nagy villanyt, az ajtót pedig résnyire nyitva hagytam.
Átmentem a szobámba, ahol én is gyors tusolás után, átöltöztem. Nem volt kedvem pancsolni. Most csak arra vágytam, hogy letusoljak, és egyek valamit, utána pedig az ágyamba pihenhessem ki a mai napomat.
A szobámba visszamentem, ahol a laptopomat elindítottam és pihenés gyanánt kerestem egy filmet, amit vacsora után megnézek.
Az üzenetemnél egy kis ikon ugrott fel, ami jelezte, hogy üzenetem érkezett. Sejtettem, hogy ki lesz.
Megnyitottam az üzenetet és nem is csalódtam a megérzésemben.
Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Délután.
Szia, Rosie.
Harry vagyok. Remélem még nem felejtettél el :D
Tényleg nagyon jól éreztem magam veled, és köszönöm (igen, megint) azt, hogy a titkomat nem feded fel. Nagyon sokat jelent nekem.
A másik, amiért írok, hogy lenne-e kedved holnap délután találkozni?
Mondjuk, ha eljönnél a házamhoz 3-ra, akkor innen elmennénk valahova, vagy hogy ha megadod a címedet, akkor odamegyek érted.. :)
De, ha nem szeretnél találkozni, azt is megértem.
Várom mielőbbi válaszodat.
H .xx
- Hát. - mondta és közben elnyújtotta az á betűt. Tudom, hogy nem akar megbántani azzal, hogy azt mondja "tényleg nem akarom neked megadni a telefonszámomat!"
- Megértem. - mosolyogtam rá, és átadtam neki a cetlit, rajta az e-mail címemmel.
- Biztosan nem gond, hogy nem telefonon beszélünk?
- Jaj, Harry. Dehogy gond! Megértem. Hiszen nem akarod, hogy véletlenül is kiadjam a telefonszámodat. Megértem. 1 nap ismertség után, nem is várom el, hogy megadd. Itt van az e-mail címem. Erre írj. Az nem gond?
- Dehogyis. - mosolygott - az e-mail az rendben van.
- Akkor oké. - mosolyogtam.
- Twittered nincsen?
- Nincs. Csak a facebookon vagyok fent.
- Akkor regisztrálj. És ott is tudunk beszélni. Bekövetsz, én pedig visszakövetlek.
- Oké. Majd megcsinálom. Addig jó az e-mail is.
- Tökéletes. - mosolygott, és a papírt az asztalra rakta a telefonja alá.
- Akkor megyek.
- Kikísérlek. - mosolygott és az előszobába vezetett. Ahol a kabátomat levette a fogasról és segített belebújni. Mosolyogva köszöntem meg, és a táskámat is felvettem.
- Jól éreztem magam, és köszönöm, amiért nem haragszol rám. A titkod biztonságban lesz nálam.
- Tudom. - mosolygott- én köszönöm, hogy eljöttél és elmondtad, hogy tudod. Nagyon hálás vagyok érte.
- Nem akartam rossz lenni. - mosolyogva néztem rá.
- Tudom. - mosolygott - akkor majd beszélünk. Már, ha szeretnél még velem beszélni.
- Persze, hogy szeretnék! - mosolyogtam- majd írj.
- Írok. - mosolygott, és kikísért az ajtón, majd a kaput kinyitotta nekem.
Elköszöntünk egymástól, én pedig az autómhoz mentem, amit kinyitottam, majd beültem.
A fejemet a kormányra hajtva fújtam ki a levegőt, hiszen ez a nap eléggé durva volt a számomra...eljöttem egy világsztárhoz.
Jól elbeszélgettem vele.
Aztán veszekedtünk.
Én elmentem, ő utánam jött.
Meggyőzött, így elmentünk hozzá.
Forró csokit ittunk.
Közben pedig rengeteget beszélgettünk.
Fagyasztott pizzát ettünk.
Közben nagyon jól éreztük magunkat.
És beszélgettünk.
Most pedig eljöttem.
Olyan eseménydús volt ez a napom..de nagyon jól telt. Harry egy nagyon aranyos fiú, és örülök, hogy megismertem őt. Nincs elszállva magától, nem hiszi azt, hogy mindent meglehet oldani pénzzel. Csak egy egyszerű fiú, akinek elég jó munkája van.
Amint hazaértem, beparkoltam a garázsba és már mentem is be a házba, ahol Édesanyám ült a kanapén.
- Szia. - köszöntem neki és a kabátomat a fogasra akasztottam, a táskámat pedig vittem magammal be a nappaliba.
- Szia. Na, mi volt a Harryvel? - kérdezte egyből a lényeget. Valahogy tudtam, hogy ha hazajövök, akkor ez lesz az első kérdése. A kíváncsiság..
- Szerencsére a végére mindent megtudtunk beszélni. Nagyon aranyos fiú. - mosolyogtam, ő pedig vigyorogni kezdett. Ó, ne.
- Mi ez a vigyor?
- Aranyos? - vigyorgott.
- Anyu! Aranyos fiú és jól elbeszélgettem vele. Ennyi az egész!
- Oké, persze. Én elhiszem. - kuncogott.
- Ne kombinálj, kérlek. - forgattam meg a szemeimet- csak nagyon jól elbeszélgettünk és ennyi.
- Miről beszélgettetek?
- Mindenféléről. De most felmegyek a lányomhoz.
- Apád vele van, fent. Nem vagy éhes.
- Ettem a Harrynél, de majd eszek, ha Lilly már aludni fog.
- Oké. - vigyorgott, mire én inkább nem mondtam semmit, hanem felmentem az emeletre a lányom szobájába.
- Anya! - ragyogott fel az arca, amikor meglátott és odafutott hozzám. Szorosan magamhoz öleltem, ő pedig a nyakamat ölelte ragaszkodóan.
- Szia szépségem! - nagy puszit nyomtam az arcára, amit ő is viszonozta és egy édes, nagy puszit nyomott az arcomra- mit csináltok? - húzódtam el tőle, hogy az arcára tudjak nézni.
- Játsszunk!
- Puzzle. - mosolygott apu és csak ezt az egy szót mondta ki. Lilly ugyanis imád puzzlel játszani. De igazából minden olyan játékot szeret, amiben ki kell rakni valamit, vagy éppen építeni kell.
- Szia. - léptem oda Apuhoz, és megpusziltam az arcát.
- Szia. Minden rendben van már? - érdeklődött. Tudtam, hogy tudja azt, hogy a Harrynél voltam. Anyu természetesen elmondta neki, ami nem gond, de azt nem fogom elmondani, hogy ott miről beszélgettünk.
1. Hosszú lenne.
2. Ezt megtartom egy kicsit magamnak.
Lehet, hogy holnapig fog tartani az, hogy megtartom magamnak a titkot, de akkor is csak az enyém lesz egy kicsit az, hogy Harryvel mit beszélgettünk.
- Persze. - mosolyogtam- már minden rendben. - felemeltem lányomat, és megcsiklandoztam a hasát, ami belőle egy kis kuncogást váltott ki. Imádom őt.
- Játszol velem? -kérdezte Lilly.
- Igen. - mosolyogtam rá- és holnap elmegyünk a parkba. Mit szólsz?
- Jó! - mosolygott, és hozzám bújt.
Apu kiment szobából, de előtte mindegyikünk homlokára nyomott egy puszit.
Amint ő kiment, Lillyvel leültünk a földre és az egyik, általa kiválasztott puzzlet kezdtük el összerakni. Közben elmesélte, persze amennyire tudta, hogy mit csináltak ma.
- Láttunk lót! - nézett rám Lilly nagy szemekkel, amikor azt mondta, hogy a szüleimmel elmentek egy lovardába, ahol hát persze, vannak lovak. Mivel még nem tud folyékonyan beszélni, így vannak hibák a mondatában, de én ezt kijavítom neki, persze úgy, hogy ő ezt ne tudja.
- Láttatok lovat? És hány lovat láttatok? - néztem végig rá, és ő is engem nézett. Amikor Lillyhez beszélek, fontos találom, hogy lássa az arcomat. Hogy lássa hogyan mondom ki a szavakat.
- Sokat! - mutatta meg mind a két kezén, mind az öt ujját. Azaz tízet. Kuncogtam, majd megpusziltam.
- És ezen a puzzlen is sok ló van. - mosolyogva mutattam a puzzlera, amit éppen rakunk ki.
- Igen! - bólintott egy nagyot, majd az egyik kis darabot, hozzá illesztette egy másik puzzle darabhoz.
Nagy koncentrációval, ami mind a kettőknél jelen volt, sikerült kiraknunk a puzzlet. Általában mindig olyan helyen rakjuk ki a képet, ahol nincs útban, azaz a sarokban. Mindig ott tartjuk pár napig, és utána Lillyvel együtt szétszedjük, majd mehet vissza a dobozba, amit majd valamikor megint előveszünk és kirakunk.
Lillynél mindig az a rutin, hogy megvacsorázik és utána egy kicsit még játszik, aztán megy fürdeni. Mindig olyan 10 percet engedek neki játékkal tölteni, de ez most több volt, mint 10 perc.
De ahogyan azt megszokta, mentünk is fürdeni. Amíg én elkészítettem neki a vizet, addig ő az én segítségemmel levetkőzött, és ahogyan minden gyerek, a ruháit ő is a földre szórta. Van egy anyukája, aki azokat összeszedi miközben ő fürdik.
A mosakodás és hajmosás után, kivettem a kádból, majd szárazra töröltem őt. A haját egy másik törülközővel áttöröltem, majd felöltöztettem a pizsamájába. A haját kifésültem és utána pedig enyhe meleg levegővel, amit a hajszárító szolgáltatott, megszárítottam a haját.
Miután teljesen készen volt, átmentünk a szobájába, ahol az ágyba bújt, én pedig betakartam őt.
- Jó éjszakát. - adtam egy puszit a homlokára, majd énekelni kezdtem neki. Közben a haját simogattam.
Egészen addig énekeltem neki, amíg el nem aludt. Gondosan betakargattam, és megsimítottam a haját. Mosolyogva kapcsoltam fel az éjjeli lámpát, majd az ajtóhoz mentem, ahol leoltottam a nagy villanyt, az ajtót pedig résnyire nyitva hagytam.
Átmentem a szobámba, ahol én is gyors tusolás után, átöltöztem. Nem volt kedvem pancsolni. Most csak arra vágytam, hogy letusoljak, és egyek valamit, utána pedig az ágyamba pihenhessem ki a mai napomat.
A szobámba visszamentem, ahol a laptopomat elindítottam és pihenés gyanánt kerestem egy filmet, amit vacsora után megnézek.
Az üzenetemnél egy kis ikon ugrott fel, ami jelezte, hogy üzenetem érkezett. Sejtettem, hogy ki lesz.
Megnyitottam az üzenetet és nem is csalódtam a megérzésemben.
Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Délután.
Szia, Rosie.
Harry vagyok. Remélem még nem felejtettél el :D
Tényleg nagyon jól éreztem magam veled, és köszönöm (igen, megint) azt, hogy a titkomat nem feded fel. Nagyon sokat jelent nekem.
A másik, amiért írok, hogy lenne-e kedved holnap délután találkozni?
Mondjuk, ha eljönnél a házamhoz 3-ra, akkor innen elmennénk valahova, vagy hogy ha megadod a címedet, akkor odamegyek érted.. :)
De, ha nem szeretnél találkozni, azt is megértem.
Várom mielőbbi válaszodat.
H .xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése