9. rész ~ Harry titka

Itt van a következő rész!:)

Kíváncsi vagyok mit szóltok a titokhoz, szóval írjátok meg.

Jó olvasást! :)

Rosalie Parker

Az estét azzal töltöttem, hogy megkerestem Harry Styles lakcímét. Szerencsére ezeket kiderítik az emberek, és felrakják az internetre. Amúgy utálom, amikor ilyeneket csinálnak, de most hálás vagyok nekik. A címet egy papírra írtam le, hogy holnap kora reggel már odatudjak menni a házhoz, és nagyon remélem, hogy ő otthon lesz, és elmegy valahova. Nekem már az is elég, ha csak sétálni megy vagy stúdióba. Ha ma nem találok semmit, akkor még esetleg 2 napig követem, aztán, ha nem hoz eredményt a nyomozás, akkor abba hagyom. 
Nagyon szarul érzem magam..nem akarok én utána kémkedni, hiszen nem vagyok egy mocskos paparazzi, aki aztán a képeket azonnal jó pénzért eladja. Igen, kell a pénz, mert nagyon kell, de nem minden áron. 
Ilyen helyzetekben azt sem tudom mit csináljak. Nem tudom mi lenne a helyes döntés. De, ha jobban belegondolok nincs is helyes döntés. Minden esetben Harryt szennyeznék be.
És ő szenvedne.
Miattam szenvedne.
Én lennék az oka annak, hogy a sajtó nem hagyja őt békén.
Én lennék az oka annak, hogy rossz színben tüntetik fel.
Megváltozna az élete.
Miattam.
Ez az utolsó munka és abbahagyom ezt! Bármilyen munkát elvállalok, tisztességes keretek között. Nem fogok senkinek sem rosszat tenni.
Lányom van. Utálnám, ha ő szenvedne.
Bele sem gondolok abba, hogy a Harry anyukájának milyen rossz lenne azt látni, hogy a fiát szenvedni látná, és nem tud csinálni semmit.
Hiszen, ha valami kikerül a médiába, az ott is marad.
Nincs visszaút.
Megcsinálom ezt a munkát a pénz miatt, és abbahagyom. Eldöntöttem.

*****

Reggel elég korán felkeltem, ami nálam 6 órát jelentett. Egész éjjel nehezen aludtam, és inkább csak forgolódtam az ágyban, valamint a plafont bámultam és gondolkodtam.

Jó lesz, ha már vége lesz ennek az egész munkának, mert már csak megfájdul a fejem annyit gondolkodok mindenen.

Lassan kiszálltam az ágyamból és elmentem letusolni. Megnyitottam a vizet, és élveztem, hogy a kellemes, meleg víz, ellazítja a testemet. Nem gondolkodtam, nem kattogott az agyam. Csak élveztem a vizet. 
Megmostam a testemet, majd leöblítettem magam. Kiszálltam, megtörülköztem és visszamentem a szobámba, ahol elővettem a ruháimat, amiket ma hordani fogok. Fő a kényelem, így egy farmert, egy pulóvert, és egy bakancsot vettem elő. Még egy farmer kabátot is felveszek, hiszen este már hidegebb lesz. A hajamat gyorsan átfésültem, majd a hátitáskámba bepakoltam minden fontos dolgot. 
Fényképezőgépet nem viszek, mivel nem szeretnék feltűnést kelteni egy nagy géppel, így csak a telefonommal készítek képeket. Az nem is feltűnő, hiszen gondolhatják, hogy csak rajongó vagyok, aki képet akar csinálni kedvenc énekeséről.
És csak én tudom, hogy ez nem igaz, mert nem vagyok rajongó, és a tegnapi napon hallottam az ő dalaikat először. 
Átmentem kislányom szobájába, ahol ő még békésen aludt az ágyában. Odasétáltam hozzá, mellé ültem, és egy lágy puszit nyomtam az arcára. Óvatosan feljebb csúsztattam rajta a takarót, hogy kis testét jobban óvja a puha paplan.
- Anya. - mocorgott kislányom, és rám emelte álmos tekintetét. Kinyújtotta a karjait, jelezve, hogy bújjak oda hozzá, amit én azonnal meg is tettem. Szoros ölelésbe vontam őt, ő pedig a nyakam köré fonta a karjait.
- Aludj tovább. Még nagyon korán van. - elhúzódtam tőle, és megpusziltam a homlokát.
- Hová mész? - ásított egyet, és tudtam, hogy nem kell sok és vissza alszik. 
- El kell mennem dolgozni, de este itthon leszek már. - mosolyogtam rá, és hátra tűrtem haját, ami időközben előrebukott az arcára.
- Jó. - mosolygott, és lehunyta a szemeit. Mosolyogva figyeltem, és énekelni kezdtem neki. Már, amikor a pocakomban volt is nagyon sokat énekeltem neki. Amikor megszületett, akkor pedig mindig énekeltem neki, amikor altattam el. És ez a mai napig sem változott.
Amikor már tudtam, hogy visszaaludt, megpusziltam a homlokát, és felálltam, majd kimentem a szobájából, aminek ajtaját résnyire nyitva hagytam. 
Lilly ma Apukámmal lesz itthon 1 óráig, utána Anyu is csatlakozik hozzájuk. Szerencsére nem bánják, hogy rájuk hagyom Lillyt, sőt nagyon örülnek neki. 

 Elmentem Harry Styles lakásához. Szerencsére nincs olyan messze tőlünk, így autóval 15 perc alatt odaértem. Nem tudtam mit csinálni csak várni, és az útközben vett szendvicsemet elfogyasztani, valamint a jegeskávémat meginni. Nem vagyok nagy kávé ivó, de most kell. Valahogy ki kell bírnom ezt a mai napot.
Most pedig csak várok. Figyeltem a kaput, hogy mikor nyílik ki. 

9 óra.
Még mindig semmi.
Biztosan itt lakik? 
A telefonomon felmentem az internetre, és megkerestem a házát. Ugyanez.
Néztem a képet és a házat. Ugyanaz a ház.

Szóval itt lakik.

10 óra. Még mindig semmi.
Közben a házat is szemügyre vettem. Nem semmi. Jó nagy. Egyedül lakik ekkora házban? De minek neki ekkora ház? Bár, ha nekem lenne annyi pénzem, mint amennyi neki van, én is megvenném az ilyen nagy házat. 
Kényelmes, tágas. Jó választás volt, nekem nagyon tetszik. Az, hogy fehér az egészet olyan nyugodttá teszi, és a téglakerítés is nagyon jó. Ez az egész ház olyan modern, olyan tiszta.

3/4 11.
Nyílott a kapu ajtaja. Lejjebb csúsztam az ülésen, hogy senki ne lásson meg. Egy fekete Range Rover jött ki a nagy kapun, és ahogyan nézem, benne ül Harry Styles. Végre. Indulhat a mai nap.
Jobbra kanyarodott, én pedig egy pár másodperccel utána, azonnal indultam is. 
Végig a nyomában voltam, de azért pár méter távolságot hagytam közöttünk, csak hogy biztos ne vegyen észre, és ne bukjak le. 
Nem sietett, nem hajtott. Kényelmes tempóban vezette autóját, én pedig ugyanolyan, ám sokkal görcsösebben vezettem utána. Ideges voltam.
Nem tudtam hova vezet ez az út.
Egy háznál parkolt le, én pedig attól egy kicsit távolabb.
Kiszállt az autóból, és valamivel a kezében, amit nem tudtam rendesen kivenni, hogy mi az, bement a házba.
Sóhajtva dőltem hátra az ülésben, hiszen ki tudja meddig lesz ő idebent? Mi van, ha valami lányhoz ment? Akkor nem is biztos, hogy elhagyja a házat.
Azonban 10 perc múlva Harry kilépett a házból, és beült az autójába.
Hű. Ez gyors volt. De most indulhatunk tovább.
Fogalmam sincs, hogy merre megyünk. Csak megyünk. 
Ismerem Londont. De ezen a részén még nem jártam, amerre megyünk és nem is tudtam, hogy van ilyen kihalt, elhagyatott része a városnak.
Ha gyalog lennék, már valószínű hazamentem volna. Ez a környék rémisztő.
 Nincsenek utcán sétáló emberek, ha vannak is, azok is inkább kigyúrt férfiak, akiket 2 kilométeres körzetben kerülnék. El sem tudom képzelni ez a hely milyen lehet este. Nagyon remélem, hogy nem leszünk itt sokáig.
De mit keres itt Harry? Vagy csak ezen a helyen keresztül megy el valahova?
Azonban jó 10 perc múlva megérkeztünk egy épülethez. 
Egy romos épülethez, ahol pár autó parkol, és ahova mi is leparkolunk. 
Megvárom, amíg Harry kiszáll és bemegy az épületbe. Én pedig kint az autóban megvárom. 

Délután 4 óra.
A híres énekesem, aki után kémkedek még mindig bent tartózkodik, én pedig már alig bírok várni. Már vagy 3 órája itt ülök az autóban, és figyelek. Figyelem mikor jön ki, és megyünk el végre innen, de nem úgy tűnik, hogy nagyon siet kifele.
De mi az ördögöt tud ő bent csinálni ebben a romos épületben ilyen sokáig?

Este fél 8. 
Szerencsére az éhségemet egy pizzával tudtam legyűrni, mivel rendeltem egy pizzát. Más megoldás nem volt. Ha elmegyek innen, lehet Harry is eltűnik és azt nem kockáztathatom meg. 
De még mindig nem jött ki, és már kezdek nagyon kíváncsi lenni. 
Oké, Rosie. Akkor nem tudsz mit tenni. Menj be.
Jól van. Bemegyek.
Kiszálltam az autóból, és lezártam azt. A telefonomat a kezembe fogom, és megyek előre a romos épülethez. Nem tudom nem észrevenni, hogy minél több ember jött ide, vagy autóval vagy gyalog. 
Mi van itt?
Bementem az épületbe, ahol megcsapott a büdös cigaretta füst és az alkohol szaga. 
Köhögve mentem beljebb, hogy felmérjem a terepet. Megkérdezhetném, hogy mi van itt, de inkább nem szólítok meg senkit. Semmi gyanús alakkal nem akarok leállni beszélgetni. 
Az emberek kiabálnak. Várnak valamire. 
Odamentem a falhoz, ahova ki van függesztve egy szórólap, és megtudom nézni mi lesz ma itt.
Az Harry?
Igaz maszk van rajta, és az arcát nem látni, de a képekből ítélve, amiket láttam róla, ugyanilyen tetoválásai vannak. Várjunk csak.  Megnéztem a telefonomon az albumban a Harryről lementett képeket. Lementettem róla több képet, hogy biztos legyek benne, hogy ő az a fiú, aki. 
És igen ő az.
Harry, mint...Nem. Nem lehet. Biztosan nem az! De a tetoválások. Pillangó, madarak, és több kisebb tetoválás. Akármennyire is próbálom magam meggyőzni, hogy nem ő, de minél jobban nézem a képet a szórólapon és a telefonomon, annál jobban meggyőzöm magam, hogy de igen, ő az.
Beljebb mentem az ember tömegben, és mindenki egy helyen állt körbe. 
Egy hely, ahova remélem Harry nem jön fel.
Nem jöhet fel.
Hangos kiabálás és tapsolás. Megcsapták a fülemet ezek a hangok, és oda néztem, ahova az emberek.
Egy magas, kigyúrt férfi közeledik oda, ahol én állok, és felismerem őt. Ő a másik személy a szórólapról. 
Ő volt Harry mellett.
Még hangosabb taps, és még hangosabb kiabálás. 
Harry.
A tömegen keresztül ő is odajut, ahova a másik férfi.
És igaz.
Egymással szemben álltak, és a tömeg kiabált, valamint éljenzett. 
Ez volt az, amire nem számítottam.
Amire soha az életben nem gondoltam volna.
Harry Styles...mint ketrecharcos?