17. rész ~ Üzenetek

Harry Styles

Csalódottan olvastam el az e-mailt, amit Rosalie írt nekem. Nem erre számítottam.

Tudom, hogy nem mindig lesz az embereknek kedve velem elmenni valahova, hiszen lehet, hogy elígérkeztek valahova már.

 És mit is gondoltam?

 Majd pont egynapos ismertség után fog velem találkozni! Én hülye..

Pedig azt hittem, hogy jó ötlet neki írni, hiszen hátha..de várnom kellett volna még a találkozással. Az is elég lett volna, ha csak beszélgetünk üzenetben..

Már mindegy. Nem tudom visszacsinálni, és valószínű már alszik, hogy írjak neki e-mail-t amiben megmagyarázom neki, hogy nem kell találkoznunk, csak beszélgessünk.

"Oh, Harry. Ha egyszer végiggondolnád a dolgokat, nem csak cselekednél.."

Hangoztatta a belső hangom, én pedig tudtam, hogy igaza van. 

Sokszor ez a baj velem, és szerintem sok emberrel is. Hogy elsőnek cselekszik, és utána gondolkozik. Pedig fordítva kéne. 

Most pedig beleestem ebbe a hibába én is.

Elsőnek írtam Rosienak egy üzenetet, minthogy átgondoltam volna, hogy helyes döntés-e. Hiszen csak arról volt szó, hogy beszélgetünk, én pedig egyből találkozót akarok..

Úgy döntöttem, hogy írok Rosienek egy üzenetet.

Feladó: Harry Styles

Címzett: Rosalie Parker

Tárgy: Este

Szia Rosie.

Azért írok, hogy elmondjam sajnálom, amiért ennyire, hát hogyan is fogalmazzak..nyomultam?

Én egyből találkozni akartam veled, de gondolom neked sok volt ez és megrémisztett. Szóval ne haragudj.

Megértem, ha nem akarsz velem találkozni, és nem, nem hiszem azt, hogy leakarsz koptatni. 

Szóval majd írj. 

Jó éjszakát.

H .xx

A telefonom pár perc után jelzett, miszerint újból elektronikus üzenetem érkezett. 

Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Style
Tárgy: Dehogyis!


Harry.
Honnan vetted ezeket a baromságokat, amiket leírtál az üzenetedben?
Egyetlen szóval sem írtam, hogy nem akarok veled találkozni, csupán annyiról van szó, hogy nem érek rá holnap.
Már másnak megígértem, hogy vele töltöm a napomat, és nem szegem meg az ígéretemet. Pláne nem ennek az illetőnek.
Nem nyomultál. Nem rémisztett meg semmi.
Szívesen találkozok veled, csak nem holnap!
Akarok veled találkozni. Szívesen elmegyek veled valahova, de a holnapi nap nem jó.
Ne ostorozd magad.

Rosie. 


Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Legközelebb


Sajnálom Rosie. 
Csak én azt hittem, hogy túlságosan nyomultam, és ezért nem akarsz találkozni..tudom, hogy hülyeség, de nem akarom, hogy ne találkozzunk. Szeretnék veled találkozni. 
Szeretnélek jobban megismerni, mert egy nagyon pozitív személy vagy.
Megértem, ha más dolgod van.
Sajnálom.

H. 



Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: Butaságok.


Butaságokat beszélsz. Ha nem akarnék veled találkozni, valószínű nem adtam volna meg az e-mail címemet. De megadtam nem? (Hát persze, hogy meg, mert beszélgetünk!)

Ha gondolod holnapután találkozhatunk?!

Rosie.



Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Nincsenek butaságok.


Tudom, hogy néha nem gondolkozok, hanem cselekszek.. de a holnapután nekem tökéletes lenne!
Mikor találkozzunk?

H .xx




Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: Vannak butaságok



Sok esetben jó, ha az ember előbb cselekszik. Például, amikor az igazat mondja ki. Akkor nem kell gondolkozni..
De most tényleg gondolkozhattál volna. :D
Találkozzunk mondjuk a The Regent's Parkban? 

Rosie. x



Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Kedvességed


Az tökéletes lesz. Mondjuk délben? Elmehetnénk ebédelni.

H .xx



Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: Számla


Az tökéletes lesz. De te fizetsz. ;)

Rosie. Xx



Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Futás


Nem muszáj fizetni.
Csak majd szedd a lábaidat. ;)

H .xx



Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: H.H.


Bolond vagy. :D
De én nem fogok futni. Majd megmondom nekik, hogy hol találnak téged. ;)
 Humor Harold. 

Rosie. xx


Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Szívfájdalom


Képes lennél felnyomni a zsaruknak?
Szívtelen vagy!

H. 



Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: Rendőrség


Mindent az igazság nevében!
Én csak segítem az igazságszolgáltatást! :D

Rosie. xx



Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Ügyvéd


Tökéletes ügyvédeim vannak. ;)

H.


Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Meghívás


Ha nem futunk, és fizetsz, meghívlak fagyizni. :D

Rosie. 



Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Csábítás


Mivel imádom a fagyit, így benne vagyok. ;)

H. 



Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: Holnapután


Akkor holnapután délben találkozunk a park bejáratánál. :)
Jó éjt Harry.

Rosie. xx



Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Fagyi


Holnapután találkozunk. :)
Jó éjt Rosie.


H .xx

*****

- És mi volt a csajjal? - kérdezte Niall. 

Este a Rosieval való beszélgetésünk után megnyugodtam, hogy nem voltam nyomulós és csak bebeszéltem magamnak. 
De viszont nagyon jó volt vele beszélgetni, még ha csak virtuálisan is. 
Elkönyveltem magamban, hogy ez a lány még így is nagyon kedves. És remélem nem változott rólam a véleménye.
Ugyanolyan átlagos, bolond gyereknek tart, mint amilyennek tegnap megismert.
- Mi lenne vele? - néztem rá felhúzott szemöldökkel. Nagyon remélem, hogy nem látták azokat a képeket, amiket Anyu is mondott tegnap, mert akkor szétszednek.

- Mit csináltatok? - vigyorogva nézett rám szőke barátom, és a vigyor mögött az a mondat lapult, hogy "bizony én tudom mi történt ott". Pedig egyáltalán nem tudja. Ha tudná?!

- Semmi olyat, amiről neked tudnod kéne. - válaszoltam meg a kérdését.

- Aj. Semmit nem mondasz el!

- Hagyjad Niall. Majd elmondja, ha akarja. - mondta Liam és bólintottam felé mosolyogva hálám jeléül, miszerint köszönöm, hogy kimentett Niall karmai alól.

- De láttuk a képeket! - jelentette ki Louis. 

Ó, bassza meg! Látták a képeket. Ők nem ismerik Rosiet. Rosie nem énekesnő, nem modell.

Csak egy egyszerű lány.

És ez felkeltené az érdeklődésüket, hiszen eddig egy olyan kapcsolatom sem volt amiben a másik fél nem lett volna híres.
Mert vagy énekes volt vagy modell. De nem is voltak kapcsolatok. Csak párszor találkoztunk, mert az hittük lehet valami, és amikor rájöttem, hogy nagyon nagyképűek és nem hozzám valóak, akkor inkább hagytam az egészet. 
Lehet, hogy túl nagyigényű vagyok, de nekem az ilyen lányok nem kellenek.

- És a lány tényleg barna hajú és barna szemű! Azt hittem csak kitaláltad. - Niall nevetett én pedig összeraktam volna a kezeimet. Ez csak véletlen? Hiszen én azt mondtam nekik, hogy egy barna hajú, barna szemű lánnyal találkozok. 

El sem tudom képzelni mivel magyaráztam volna ki magam, ha egy szőke hajú, zöld szemű lánnyal találkoztam volna.

- Aranyosnak tűnik. - mosolyogva nézett rám Liam, én pedig legszívesebben mindent elmondtam volna nekik.

Hogy ketrecharcos vagyok, hogy ez a lány rájött a titkomra. Hogy ez a lány egy riporter. Ő csak azért jött hozzám, hogy elmondja nem fogja kiadni a titkomat!

Legszívesebben elmondtam volna nekik mindent!

Mindent elejétől a végéig.

De nem lehetett. 

Meg kellett magamnak tartanom ezeket a titkokat, vagyis már nem csak én tudom, hanem Rosie is.

Fura nem?

Egy idegen tudja a legnagyobb titkomat, de a barátaim nem. Hányinger fog el, ha rájövök, hogy előttük titkolom ezt az egészet, pedig ő velük tudnám a legjobban megbeszélni..

- Az is. - mosolyogtam és most az igazat mondtam. Tényleg aranyos, és kedves.
- És mikor találkoztok legközelebb?
- Holnap. - és ez már nem csak hazugság. Hiszen Rosie egy valós lány, és tényleg találkozunk. Eddig mindig csak a hasamra ütve mondtam nekik valamit, hogy miért nem érek rá esténként. 
- Mit csináltok? - érdeklődött Zayn.
- A parkban találkozunk aztán ebédelünk, és utána még nem tudom.
- Melyik parkban? - vigyorogva nézett rám Louis.
- Nem mondom el. -vigyorogtam- tudom, hogy utánam jönnétek, de nem fogom elmondani.
- Mi utánad? Ugyan! - legyintett Niall, én pedig megforgattam a szemeimet, hiszen tudom, hogy utánam jönnének, ha elmondanám melyik parkban találkozunk Rosieval.
- Ma nem hajlandó veled találkozni? - nevetett Zayn, én pedig az oldalába könyököltem, hiszen mellettem ült.
- Ma más dolga van. Nem mindig ér rá.
- Kiheveri a tegnapi találkozást. -vigyorgott Zayn és arrébb húzódott, ne hogy újra megüssem érzékeny oldalát.
- Ne szekáljátok. - nevetett Liam, és akármennyire is mellettem állt, szórakoztatta a helyzet.
Mi van, ha Rosie most is abban a parkban van?
Nem tehetek róla, de felkeltette az érdeklődésemet már tegnap, hogy vajon kivel lehet Rosie. Köze lehet ahhoz, amit nem akar elmondani?

Hiszen mondta, hogy valami miatt nem tud tanulni.
De nem a szülei miatt. 
Akkor mi miatt?
Kíváncsi vagyok. Nem tehetek róla, de nagyon kíváncsi vagyok.
Itt a lehetőség. 
Gyorsan felálltam és a fiúknak azt mondva, hogy dolgom van, kisiettem a házból, miután felvettem a kabátomat. Értetlenül néztek rám, és azt kérdezgették, hogy hova megyek.
Gyorsan beültem az autómba és a park felé indultam, ahol holnap Rosieval találkozok. 
Ott megálltam, és besétáltam.
És most merre? Nagyon nagy ez a park! És persze feltűnésmentesen kell haladnom.
Lehet máshová kéne vele megbeszélnem találkozót.
Elindultam az egyik irányba. Csak mentem, és nézegettem a parkban lévő emberek között. Hátha meglátom Rosiet.
Túl kíváncsi vagyok...mégis mi jogom van nekem utána kíváncsiskodni? 
De hülye vagyok! Vissza kell mennem a kocsihoz, és abbahagynom a gyerekes viselkedést.
Sóhajtva indultam vissza a park bejáratához, hogy aztán elhagyjam ezt a helyet.
Azonban a bejárattól nem messze észrevettem egy Rosiera hasonlító lányt.
Az Rosie?
Jól látok?
Igen. Az ő. Egy kislánnyal.
Azt mondta, hogy nincs húga. Akkor ki lehet az a kislány?
Odamenjek vagy ne? Nem tudom mi tévő legyek. 
Odamegyek. Lesz, ami lesz.
Lassan odasétáltam hozzájuk. Rosie és a kislány vidáman játszottak egy papírsárkánnyal, amit eregettek a magasban. A kislány Rosie előtt állt és kis kezeiben tartotta a sárkány madzagját. 
Elmosolyodtam a vidámságukon, és amikor odaértem, melléjük álltam.
- Rosie? - kérdeztem és a lány felém fordult.
Az arckifejezéséből ítélve egyáltalán nem számított rám. 

#2 díjam!

Jóságos!

Megkaptam a második díjamat, amit nagyon-nagyon köszönök szépen Zsófia Rába-nak! ♥

És persze minden egyes olvasómnak nagy köszönettel tartozok! Köszönöm nektek! :) ♥

Szabályok:

• Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.
• Írj 10 dolgot magadról
• Válaszolj 10 kérdésre
• Tegyél fel 10 kérdést
• Küldd tovább embereknek

10 dolog rólam: 

• 20 éves vagyok.
• Szeretek olvasni
• Vidám lány vagyok
• Imádom a kutyákat. Van egy tacskóm, akit Rumlinak hívnak.
• Idén kezdtem el a második szakmámat. 
• Saját szállodát szeretnék.
• Régóta elakarok utazni Londonba.
• Szeretek rajzolni, csak kevés időm van rá.
• Kedvenc színem a lila
• A barátaim Szandinak hívnak.

Válaszolok 10 kérdésre: 

• Miért kezdtem el blogolni? - Kipattant egy ötlet a fejemből. Megírtam a prológust és az első két részt Word-ben aztán gondoltam akkor belevágok az írásba. 
• Hányadszorra kapok ilyen díjat? - Ez az első ilyen díjam. 
• Visszaszoktam olvasni a részeket nem feltétlenül ellenőrzés miatt, hanem mert mondjuk izgalmas? - Nem szoktam visszaolvasni. Általában figyelek arra, hogy jól írjam meg. De van valaki, aki mielőtt felrakom elolvassa (de nem mindig tudja elolvasni egyből) :D

• Ez az első blogom? - Igen. :)
• Meg vagyok elégedve a blogommal? - Igen. :)
• Mennyire tartom magam jó írónak? - 10-es skálán 6. :D
• Hány részesre tervezem a blogot? - Nem tudom. Csak írom a részeket, nem tervezek előre. :)
• Honnan jött az ötlet ehhez a bloghoz? - A fejemből. :D Komolyan nem tudom. Csak összeállt.
• Pizza vagy hamburger? - Pizza.
• Nézel sorozatokat? - Igen. Nyáron például végig néztem a Jóbarátokat és az Így jártam anyátokkal-t is szeretem. 

10 kérdés:

• Mi a célod az írással?
• Mikor kezdtél el blogírással foglalkozni?
• Ha bármit megtehetnél az életben, mi lenne az?
• Mennyire tartod magad jó írónak?
• Kedvenc film?
• Saláta vagy hamburger?
• Egy napra más bőrébe bújhatnál ki lenne az?
• Melyik dalon tudsz igazán sírni?
• Mi áll a bakancslistádon?
• Melyik ünnepet szereted a legjobban és miért?

Akiknek küldöm: 

~Csakegylány~  - Make it out Alive

   Bettina             -  Moments

   Alexa S.           -  Nascar and the wonder girl

Benczi Dórika    - Vad érzelmek

#1 díjam!

Megkaptam a legelső díjamat!
Eddig, amikor más blogokon olvastam, hogy megkapták az első díjukat el sem tudtam képzelni, hogy ez ennyire jó érzés. ♥
Köszönöm!

Feltételek:
Megköszönöd annak, akitől a "díjat" kaptad, hiszen ennyi mindenkinek jár, az alapműveltség része.

Elolvasod annak a blogját, akitől kaptad, ha tetszik, hagyj nyomot magad után, hiszen ennyit megérdemel főleg, ha a tetszésedet is elnyerte! Ha nem, akkor ezt kihagyhatod.

Írj három dolgot, ami tetszett a történetben vagy az íróban, és írj két dolgot, amin viszont még javíthatna!

Ennél a lépésnél figyelj, hogy ne legyen bántó, és a tanácsaid építő jellegűek legyenek!

Írj egy kis ajánlót, hogy mit gondolsz összességében, kinek ajánlod, stb.

 Küldd tovább embereknek de figyelj, hogy legyenek köztük olyanok, akik szerinted jól írnak, de nem kapnak elég figyelmet!

Küldheted híresebb blogoknak is, így többen megtudhatják, hogy van ez a mozgalom, és persze az ő történeteiket sem ismeri mindenki, egy kis plusz mindenkinek jár!

Csak kérlek figyeljetek arra, hogy annak már ne küldjétek, aki 40-szer megkapta!

Köszönöm a díjat Bianka Kovácsnak!

3 dolog, ami tetszik az íróban, illetve a történetben:

1. Tetszik a blog kinézete és a fejléc.

2. Üde, fiatalos történet.

3. A történet az elején még olyan laza volt és a sorok is kesze-kuszák voltak (pl.: vesszők után nem raktál szóközt), de ahogyan belejöttél az írásba, úgy javult az is. És most, ha megnézem az első részt és a legújabb részt, akkor látszik az, hogy kiforrt az írásképed. Belejöttél az írásba. :)

2 dolog, amin javítani kellene: 

1. A fejléc nagyon szép, mert nekem nagyon tetszik, de lehet másnak zavaró lehet, hogy ha rámegy a kurzorral a képre, akkor rózsaszín lesz. Szerintem, ha megtudod csinálni úgy, akkor halványuljon el a kép. Ne tűnjön el, csak legyen egy kicsit halványabb. 

2. Egy jó tanács! Mivel a blogodon már nagyon sok rész van, és ha valaki most kezdi el olvasni, akkor sokat kell keresgélnie, mire megtalálja az első részt. Szerintem állíts be egy "Fejezetek" fület, így ha arra rákattintanak a blogodra betévedők, sokkal könnyebben eltalálnak a legelső, vagy éppen a számukra szükséges fejezetre. :)

Ajánló:

Ezt a blogot minden Harry Styles rajongónak ajánlom. Vagy annak, aki szeretne olvasni egy fiatalos történetet. 

Akiknek küldöm:

Bettina

Katherine

16. rész ~ Az idegen lány

Sziasztok! J

Meg is érkezett a következő rész, amiben Harry, Rosie látogatása utáni érzelmeiről lesz szó ;)

A véleményeiteket várom és iratkozzatok fel! :)

Valamint van a blognak egy facebook csoportja, ahova ITT csatlakozhattok!

Jó olvasást! ♥

Harry Styles

Szia, Rosie. 
Harry vagyok. Remélem még nem felejtettél el :D
Tényleg nagyon jól éreztem magam veled, és köszönöm (igen, megint) azt, hogy a titkomat nem feded fel. Nagyon sokat jelent nekem.
A másik, amiért írok, hogy lenne-e kedved holnap délután találkozni?
Mondjuk, ha eljönnél a házamhoz 3-ra, akkor innen elmennénk valahova, vagy hogy ha megadod a címedet, akkor odamegyek érted.. :)
De, ha nem szeretnél találkozni, azt is megértem.
Várom mielőbbi válaszodat.

H .xx



Küldtem el az üzenetet Rosienak. 
Miután ő elment, elfeküdtem a kanapén és gondolkoztam. Ez a lány mennyi pozitív gondolatot ébresztett az elmémben. Más megvilágításba helyezte az életemet. Lehet másnak nem jelentett volna semmit ez a beszélgetés, ami elhangzott köztünk több órán keresztül, de nekem annál is többet. Mert felszabadultan éreztem magam. Kérdezett rengeteget, de nem bántam, mert normálisan, őszintén kérdezett mindent, és nem úgy, mint mondjuk egy interjún, hogy odavágják a kérdést és csak azért teszik fel, mert le van írva a papírjukra. Persze akadnak kivételek, de ilyen nagyon kevés van.
Rosie elmehetne riporternek. Biztosan nagy sikere lenne. Meg van benne minden, ami ahhoz kell, hogy egy riporter legyen. Egy rendes, jó riporter.
Hiszen kedves.
Nagyon jól eltud beszélgetni az emberekkel. Zárójelben megjegyzem, hogy igen, még csak most beszéltem vele először, de velem is nagyon kedvesen beszélgetett. Amikor felhúztam, akkor szólt vissza bunkón, de amúgy meg megtartotta a higgadtságát, pedig már sokan a szörnyű szavak után, hozzám vágtak volna valamit. Mondjuk a kezük ügyébe kerülő első vázát, de Rosie nem. 
Szóval van kommunikációs képessége. Nem érzi magát zavarban, ami nagyon jó dolog. Megmeri mondani az embereknek a véleményét, de úgy, hogy érezzük, hogy azt bizony ő nem rossz modorból teszi, hanem csak rávilágít az igazságra, ami szokott fájni.
És nem utolsó szempont, hogy nem kapott sikítórohamot, amikor meglátott. Persze, nem rajongó. De szerintem, hogy ha rajongó lenne, akkor sem sikított volna. A pulzusa biztosan megemelkedett volna, de azon kívül semmi más reakciója nem lett volna. Szerintem. 

Ezért élveztem vele ezt a beszélgetést, mert nem éreztem nyomást, hogy egy idegennel beszélgessek. Mert igen, idegen ő. De egy olyan idegen, aki örömet hozott a napomba. 
Egy idegen, aki mosolyt csal az arcomra.
Az idegen lány, aki mától már nem idegen. 
Nagyon örültem annak, hogy nem kellett neki megadnom a telefonszámomat. Persze, nem hiszem, hogy kiadná a médiának ezt az információt, de azért jobb félni, mint megijedni. Így maradt az e-mail, amit ő maga ajánlott fel. Én pedig elsőnek tényleg nem értettem, hogy miért az e-mail címét adja meg, de aztán megértettem és nagyon jólesett a figyelme.
Elküldtem neki az üzenetet és vártam.
Szeretnék vele holnap találkozni. Jó lenne vele újra találkozni és beszélgetni. Ha idejönne az még jobb lenne, mert akkor nem kéne kitennem őt a médiának, hogy aztán olyan cikkek lássanak napvilágot, hogy én és ő egy pár vagyunk, ami persze nem igaz, de ezt a média nem tudja.
Remélem akar velem újra találkozni. Én szeretnék vele, de nem erőltethetem magam rá. Ha nem akar találkozni, azt is megértem, bár az elég fura érzés lenne, hiszen ahogyan láttam ő is jól érezte magát velem, így nem tudom, hogy mi kifogása lehetne. 
Jó, persze ezt így könnyű mondanom, de nem tudom, hogy neki milyen dolga van..de nem jár iskolába, és dolgozni sem dolgozik úgy hogy mindennap mennie kell, szóval csak ráér nem?!
Nem tudom. 
Sóhajtva raktam félre a telefonomat 10 perc válasz nélküli eltöltött idő után.
10 perc nem sok idő, de azt hittem egyből válaszol. Lehet most fogalmazza magában a mondatot, hogy mit írjon vissza. Vagy hogyan rázzon le finoman.
"Jó Harry ne gondolj már minden hülyeségre!"
Nem lehet negatívan hozzá állni..negatyv gondolkodás, negatív eredményt szül. 
Miért vagyok ennyire...ennyire ideges?
Esküszöm annál az embernél is idegesebb vagyok, aki most tudja meg az orvosi vizsgálatának az eredményét, de én csak egy lány válaszára várok..

A telefonom hangos csörgésbe kezdett, rám a szívbajt hozva..nem vagyok ijedős típus, de most megijedtem, mert nem számítottam rá. 
Odanyúltam érte, és meg sem nézve, hogy ki hív, felvettem és a fülemhez emeletem a telefont.
- Haló? - kérdeztem és megtöröltem az arcomat. Álmos voltam. Hosszú, eseményekkel teli napom volt, és lefáradtam. 
- Szia, Harry! - szólalt meg a telefon túlsó oldaláról édesanyám. Elmosolyodtam lelkes hangja hallatán. Szerettem vele beszélgetni. Ő mindig meghallgatott és jobb anyukát nem is találhatnék nála. 
- Szia, anyu. Hogy vagytok? - kérdeztem meg a szokásos kérdést, amit mindenki megkérdez attól, akivel beszél, de engem tényleg érdekel, hogy mi van velük.
- Jól vagyunk. A Robinnal vacsorázni voltunk, gondoltam felhívlak. Az előbb értünk haza. 
- Jól éreztétek magatokat?
- Nagyon. - éreztem a hangján, hogy mosolyog- kellemes volt és még az idő sem olyan hideg, így sétáltunk egyet a városban. 
Mosolyogva hallgattam a kis élménybeszámolóját. Amikor anyu és apu elváltak még csak gyerek voltam, de nagyon nehéz volt felfogni, hogy a szüleim eltudják hagyni egymást. Amit az ember hall a TV-ben, vagy másoktól, az vele is előfordulhat. És velem megtörtént. Szörnyen nehéz volt nekem és Gemmának is, de tudtuk, hogy ott lesz velünk Apukánk, ha nem is minden nap, de velünk lesz. A mai napig tartom vele a kapcsolatot és sokszor meglátogat engem a turnén, valamint én is megyek hozzá. Szerencsére anyával is jó kapcsolatot ápolnak, attól függetlenül is, hogy anyának már van új férje, Robin. Nagyon kedvelem azt a férfit, mert tudom, hogy anyu boldog mellette és nekem csak ez számít. És persze én és Gemma is nagyon jól érezzük magunkat Robin társaságában. A saját gyerekeiként tekint ránk, mi pedig a szívünkbe zártuk őt.
- Hamarosan megyek haza. - mondtam.
- Rendben. Novemberben meg majd Gemma diplomaosztója lesz, de azért előtte is gyere!
- Megyek. - nevettem- még a diplomaosztó előtt is menni fogok. - a nővérem lediplomázik. Ez olyan fura, hiszen ő olyan okos! De persze ezt neki nem mondanám el, mert azzal szekálna egész életemben, de azért büszke vagyok rá. Akármennyire is az agyamra megy (és én az ő agyára) attól még szeretem és büszke vagyok rá.
- Szerencséd! Amúgy délután már hívni akartalak, de Robin nem engedte. 
- Miért akartál hívni?
- Láttam a képeket az interneten, amin egy lánnyal mész a házadhoz. Ő a barátnőd? Vagy csak lesz a barátnőd? Mert még őt sehol sem láttam! Biztosan nem híres! - ó, jaj. Ha anyu olyan képeket lát, amin lánnyal vagyok és aki neki szimpatikus, akkor általában mindig bezsong. Mint most...és basszus. Milyen gyorsan terjednek a hírek! Máris lefényképeztek Rosieval. Majd meg kell neki írnom, hogy lefényképeztek minket, amikor visszajöttünk a házamhoz.
- Nem a barátnőm! Hogy ha az lenne tudod nagyon jól, hogy elmondanám, de nem mondtam neked ilyesmit, nem?
- Nem. - sóhajtott- pedig aranyos lánynak tűnik. De ki ő? - kérdezte és tudtam, hogy nagyon kíváncsi.
- Ma ismertem meg, és beszélgettünk. 
- Ma ismerted meg? - kérdezte. Tudom, hogy hihetetlen neki, hogy ma ismertem meg és már ide is hoztam a házamba..de anyu tudja, hogy én nem vagyok olyan srác, aki csak azért találkozik lányokkal.
- Igen. Hát, elveszítettem a nyakláncomat és ő találta meg. - hazudtam neki, de muszáj volt. Azt még sem mondhattam, hogy azért volt itt, mert elmondta, hogy tudja a legnagyobb titkomat, ami mellesleg az, hogy ketrec harcos vagyok.
- És elvitte hozzád?
- Igen. Nem rajongó, mert egy sikkantást nem hallatott, amikor meghallotta a hangomat.
- És beszélgetettek?
- Igen. Sokat és nagyon jó volt vele beszélgetni. - elmosolyodtam, amit persze tudtam, hogy ő nem lát. 
- Milyen?
- Kedves nagyon és őszinte. Kimeri mondani, amit gondol.
- Na, ez nagyon jó tulajdonság! Nyíltan kimeri mondani a véleményét. A képeken is kedvesnek tűnik. Olyan ártatlannak. - mondta el a véleményét. Nekem mindig is fontos volt édesanyám véleménye, és általában mindig igaza volt mindenben. Hogy, ha azt mondta egy lányra, hogy csak a pénzemet akarja, akkor az úgy is volt. Mert az első találkozásunk után kiderült...de már ott sem stimmelt valami, hogy egy szimpla találkozásra a legdrágább étterembe akart menni az illető.
- Közvetlen volt és nagyon jól elbeszélgettünk. Egy csomó mindenről beszéltünk. 
- Hogy hívják?
- Rosalie.
- Szép név. - jegyezte meg- hány éves?
- Anyu. - nevettem- az autója rendszámát nem kéred?
- Most hogy mondod. Megtudom nézni, hogy van-e érvényes műszakija! - jelentette be komoly hanggal, de aztán elnevette magát. És én is felnevettem.- de komolyra fordítva a szót! Találkozol még vele?
- Írtam neki e-mailt. Remélem visszaír.
- Miért ne írna vissza?
- Hát, mert lehet már nem akar velem találkozni..
- Jól érezte magát? Nevetett?
- Igen. Nagyon jól éreztük magunkat, és még csak ma találkoztunk!
- Harry az sosem baj! Ha valakik között van egyetértés, akkor azok jól érzik magukat egymás társaságában, akkor is ha csak aznap ismerték meg egymást.
- Szerinted visszafog írni? - sóhajtottam.
- Nem tudom. De, ha olyan jól érezte magát veled, mint amennyire elmondtad, akkor igen. Visszafog írni.
- És szerinted találkozni is akar még velem?
- Harry. Azért mert az anyád vagyok, attól még nem látok bele mások fejébe. Nem tudom azt mondani hogy igen, amikor nem tudom a választ. Csak bízz a Sorsban.
- Bízok benne. Most igen. - elmosolyodtam.
- Helyes felfogás. De nem kérdezgetlek róla. Ismerd meg jobban. Barátkozz vele.
- Azt fogom csinálni. Köszönöm Anyu!
- Ne köszönd. Ez természetes. Remélem ez a lány nem olyan lesz, hogy csak a pénzedre megy.
- Nem hiszem, hogy olyan, de idővel megtudnám.
- Persze, minden később forr csak ki. Bár, ha találkoztok, akkor már tudni fogod. - utalt anyu arra, hogy ha drága éttermet akar, akkor csak a pénzem kell neki és a csillogás. De, ha beéri egy McDonald'sal, akkor nem hiszem, hogy a pénzemre megy.
- Igen. Ez így igaz. 
- De most leteszem, fiam. Majd még beszélünk. 
- Rendben. Szia anyu. Puszilom Gemmát és Robint.
- Átadom nekik. Nagyon szeretlek!
- Szeretlek! Szia. - elköszöntünk egymástól és leraktam a telefonomat. Jó volt anyuval beszélgetni, hiszen nagyon jó tanácsokkal tud ellátni, amiket meg is fogadok.
Bízzak a Sorsban.
Bízni fogok!

A telefonom csipogni kezdett, ami jelezte, hogy elektronikus üzenetem érkezett. Azonnal feloldottam a telefont, és megnyitottam az e-mail-t. Olvasni kezdtem. 


Feladó: Rosalie Paker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: Sajnálom.


Szia, Harry.
Én is nagyon jól éreztem magam veled. Komolyan egyáltalán nem vagy olyan, mint az ember képzelné a popsztárokat. (Hogy beképzeltek és ennek a szónak a társai), hanem igen is nagyon közvetlen és szimpatikus vagy. :)
Én köszönöm, hogy ennyire megértő voltál velem, és beengedtél az otthonodba, hogy elmondhassam, amit akartam. Köszönöm megint én is.
Sajnos a holnapi nap nem jó. 
Szívesen találkoznék veled, de holnap nem érek rá, a délután folyamán más programom van.
Sajnálom. 
De valamelyik nap találkozhatunk, ha úgy jó neked. Csak írd meg, hogy mikor érsz rá. 
Jó éjszakát. Aludj jól.


Rosie. Xx



- Oh...

15. rész ~ E-mail

Rosalie Parker 

- Mennem kéne. - ocsúdtam fel a pillanatból, ami most azt jelentette, hogy Harryvel egymás szemeibe néztünk. Nem tudom mi volt ez a mély pillanat, de jobbnak láttam megszakítani. Amúgy is igazat mondtam. Tényleg mennem kell haza. Szeretném az estét a lányommal tölteni. 

- Ó, persze. - hátrébb ült és elmosolyodott - nagyon örülök, hogy megismertelek, Rosie.

- Én is nagyon örülök, hogy megismertelek Harry. - mosolyogtam rá, majd felálltam.

- Öm. Majd még beszélünk? - kérdezte és közben megvakarta a tarkóját. Biztosan ideges volt, hiszen látszott rajta, hogy ideges. De miért ideges? Ez csak egy szimpla kérdés.

- Persze. Megadom az e-mail címemet. Kapok egy tollat és egy lapot? - homlokát ráncolta a kérdésem hallatán, de keresett egy kis papírfecnit és egy tollat. Lefirkantottam neki az e-mail címemet. Tudom, valószínűleg fura, hogy e-mail címet adok meg telefonszám helyett, de egynapos ismertség után, nem hiszem, hogy Harry Styles megadná a telefonszámát. És az nem is baj.- Mivel látom az értetlen arcodat, így elmagyarázom. Gondolom, nem szeretnéd 1 napos ismertség után megadni nekem a telefonszámodat.
- Hát. - mondta és közben elnyújtotta az á betűt. Tudom, hogy nem akar megbántani azzal, hogy azt mondja "tényleg nem akarom neked megadni a telefonszámomat!"
- Megértem. - mosolyogtam rá, és átadtam neki a cetlit, rajta az e-mail címemmel.
- Biztosan nem gond, hogy nem telefonon beszélünk?
- Jaj, Harry. Dehogy gond! Megértem. Hiszen nem akarod, hogy véletlenül is kiadjam a telefonszámodat. Megértem. 1 nap ismertség után, nem is várom el, hogy megadd. Itt van az e-mail címem. Erre írj. Az nem gond?
- Dehogyis. - mosolygott - az e-mail az rendben van.
- Akkor oké. - mosolyogtam.
- Twittered nincsen? 
- Nincs. Csak a facebookon vagyok fent. 
- Akkor regisztrálj. És ott is tudunk beszélni. Bekövetsz, én pedig visszakövetlek. 
- Oké. Majd megcsinálom. Addig jó az e-mail is.
- Tökéletes. - mosolygott, és a papírt az asztalra rakta a telefonja alá.
- Akkor megyek.
- Kikísérlek. - mosolygott és az előszobába vezetett. Ahol a kabátomat levette a fogasról és segített belebújni. Mosolyogva köszöntem meg, és a táskámat is felvettem.
- Jól éreztem magam, és köszönöm, amiért nem haragszol rám. A titkod biztonságban lesz nálam.
- Tudom. - mosolygott- én köszönöm, hogy eljöttél és elmondtad, hogy tudod. Nagyon hálás vagyok érte.
- Nem akartam rossz lenni. - mosolyogva néztem rá.
- Tudom. - mosolygott - akkor majd beszélünk. Már, ha szeretnél még velem beszélni.
- Persze, hogy szeretnék! - mosolyogtam- majd írj.
- Írok. - mosolygott, és kikísért az ajtón, majd a kaput kinyitotta nekem.
Elköszöntünk egymástól, én pedig az autómhoz mentem, amit kinyitottam, majd beültem. 
A fejemet a kormányra hajtva fújtam ki a levegőt, hiszen ez a nap eléggé durva volt a számomra...eljöttem egy világsztárhoz. 
Jól elbeszélgettem vele.
Aztán veszekedtünk.
Én elmentem, ő utánam jött.
Meggyőzött, így elmentünk hozzá.
Forró csokit ittunk.
Közben pedig rengeteget beszélgettünk.
Fagyasztott pizzát ettünk.
Közben nagyon jól éreztük magunkat.
És beszélgettünk. 
Most pedig eljöttem.
Olyan eseménydús volt ez a napom..de nagyon jól telt. Harry egy nagyon aranyos fiú, és örülök, hogy megismertem őt. Nincs elszállva magától, nem hiszi azt, hogy mindent meglehet oldani pénzzel. Csak egy egyszerű fiú, akinek elég jó munkája van. 
Amint hazaértem, beparkoltam a garázsba és már mentem is be a házba, ahol Édesanyám ült a kanapén.

- Szia. - köszöntem neki és a kabátomat a fogasra akasztottam, a táskámat pedig vittem magammal be a nappaliba.
- Szia. Na, mi volt a Harryvel? - kérdezte egyből a lényeget. Valahogy tudtam, hogy ha hazajövök, akkor ez lesz az első kérdése. A kíváncsiság..
- Szerencsére a végére mindent megtudtunk beszélni. Nagyon aranyos fiú. - mosolyogtam, ő pedig vigyorogni kezdett. Ó, ne.
- Mi ez a vigyor?
- Aranyos? - vigyorgott.
- Anyu! Aranyos fiú és jól elbeszélgettem vele. Ennyi az egész!
- Oké, persze. Én elhiszem. - kuncogott.
- Ne kombinálj, kérlek. - forgattam meg a szemeimet- csak nagyon jól elbeszélgettünk és ennyi. 
- Miről beszélgettetek?
- Mindenféléről.  De most felmegyek a lányomhoz.
- Apád vele van, fent. Nem vagy éhes.
- Ettem a Harrynél, de majd eszek, ha Lilly már aludni fog.
- Oké. - vigyorgott, mire én inkább nem mondtam semmit, hanem felmentem az emeletre a lányom szobájába. 
- Anya! - ragyogott fel az arca, amikor meglátott és odafutott hozzám. Szorosan magamhoz öleltem, ő pedig a nyakamat ölelte ragaszkodóan.
- Szia szépségem! - nagy puszit nyomtam az arcára, amit ő is viszonozta és egy édes, nagy puszit nyomott az arcomra- mit csináltok? - húzódtam el tőle, hogy az arcára tudjak nézni.
- Játsszunk!
- Puzzle. - mosolygott apu és csak ezt az egy szót mondta ki. Lilly ugyanis imád puzzlel játszani. De igazából minden olyan játékot szeret, amiben ki kell rakni valamit, vagy éppen építeni kell.
- Szia. - léptem oda Apuhoz, és megpusziltam az arcát.
- Szia. Minden rendben van már? - érdeklődött. Tudtam, hogy tudja azt, hogy a Harrynél voltam. Anyu természetesen elmondta neki, ami nem gond, de azt nem fogom elmondani, hogy ott miről beszélgettünk. 
1. Hosszú lenne.
2. Ezt megtartom egy kicsit magamnak.
Lehet, hogy holnapig fog tartani az, hogy megtartom magamnak a titkot, de akkor is csak az enyém lesz egy kicsit az, hogy Harryvel mit beszélgettünk.
- Persze. - mosolyogtam- már minden rendben. - felemeltem lányomat, és megcsiklandoztam a hasát, ami belőle egy kis kuncogást váltott ki. Imádom őt.
- Játszol velem? -kérdezte Lilly.
- Igen. - mosolyogtam rá- és holnap elmegyünk a parkba. Mit szólsz?
- Jó! - mosolygott, és hozzám bújt.
Apu kiment szobából, de előtte mindegyikünk homlokára nyomott egy puszit. 
Amint ő kiment, Lillyvel leültünk a földre és az egyik, általa kiválasztott puzzlet kezdtük el összerakni. Közben elmesélte, persze amennyire tudta, hogy mit csináltak ma.
- Láttunk lót! - nézett rám Lilly nagy szemekkel, amikor azt mondta, hogy a szüleimmel elmentek egy lovardába, ahol hát persze, vannak lovak. Mivel még nem tud folyékonyan beszélni, így vannak hibák a mondatában, de én ezt kijavítom neki, persze úgy, hogy ő ezt ne tudja.
- Láttatok lovat? És hány lovat láttatok? - néztem végig rá, és ő is engem nézett. Amikor Lillyhez beszélek, fontos találom, hogy lássa az arcomat. Hogy lássa hogyan mondom ki a szavakat.
- Sokat! - mutatta meg mind a két kezén, mind az öt ujját. Azaz tízet. Kuncogtam, majd megpusziltam.
- És ezen a puzzlen is sok ló van. - mosolyogva mutattam a puzzlera, amit éppen rakunk ki.
- Igen! - bólintott egy nagyot, majd az egyik kis darabot, hozzá illesztette egy másik puzzle darabhoz. 
Nagy koncentrációval, ami mind a kettőknél jelen volt, sikerült kiraknunk a puzzlet. Általában mindig olyan helyen rakjuk ki a képet, ahol nincs útban, azaz a sarokban. Mindig ott tartjuk pár napig, és utána Lillyvel együtt szétszedjük, majd mehet vissza a dobozba, amit majd valamikor megint előveszünk és kirakunk. 
Lillynél mindig az a rutin, hogy megvacsorázik és utána egy kicsit még játszik, aztán megy fürdeni. Mindig olyan 10 percet engedek neki játékkal tölteni, de ez most több volt, mint 10 perc.
De ahogyan azt megszokta, mentünk is fürdeni. Amíg én elkészítettem neki a vizet, addig ő az én segítségemmel levetkőzött, és ahogyan minden gyerek, a ruháit ő is a földre szórta. Van egy anyukája, aki azokat összeszedi miközben ő fürdik. 
A mosakodás és hajmosás után, kivettem a kádból, majd szárazra töröltem őt. A haját egy másik törülközővel áttöröltem, majd felöltöztettem a pizsamájába. A haját kifésültem és utána pedig enyhe meleg levegővel, amit a hajszárító szolgáltatott, megszárítottam a haját.
Miután teljesen készen volt, átmentünk a szobájába, ahol az ágyba bújt, én pedig betakartam őt.
- Jó éjszakát. - adtam egy puszit a homlokára, majd énekelni kezdtem neki. Közben a haját simogattam. 
Egészen addig énekeltem neki, amíg el nem aludt. Gondosan betakargattam, és megsimítottam a haját. Mosolyogva kapcsoltam fel az éjjeli lámpát, majd az ajtóhoz mentem, ahol leoltottam a nagy villanyt, az ajtót pedig résnyire nyitva hagytam. 
Átmentem a szobámba, ahol én is gyors tusolás után, átöltöztem. Nem volt kedvem pancsolni. Most csak arra vágytam, hogy letusoljak, és egyek valamit, utána pedig az ágyamba pihenhessem ki a mai napomat.

A szobámba visszamentem, ahol a laptopomat elindítottam és pihenés gyanánt kerestem egy filmet, amit vacsora után megnézek. 
Az üzenetemnél egy kis ikon ugrott fel, ami jelezte, hogy üzenetem érkezett. Sejtettem, hogy ki lesz.
Megnyitottam az üzenetet és nem is csalódtam a megérzésemben.

Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Délután.


Szia, Rosie. 
Harry vagyok. Remélem még nem felejtettél el :D
Tényleg nagyon jól éreztem magam veled, és köszönöm (igen, megint) azt, hogy a titkomat nem feded fel. Nagyon sokat jelent nekem.
A másik, amiért írok, hogy lenne-e kedved holnap délután találkozni?
Mondjuk, ha eljönnél a házamhoz 3-ra, akkor innen elmennénk valahova, vagy hogy ha megadod a címedet, akkor odamegyek érted.. :)
De, ha nem szeretnél találkozni, azt is megértem.
Várom mielőbbi válaszodat.

H .xx

14. rész ~ Nevetés

Rosalie Parker

- De udvariatlan vagyok! - szólalt meg Harry, így megszakítva a nevetésünket- nem vagy éhes? - kérdezte, miközben felállt.
- Hát egy kicsit, de hagyjad csak, megyek úgyis. - álltam fel én. Nem akarom őt zavarni. Igaz, nagyon jól érzem magam vele, de biztosan van jobb dolga, mint velem beszélgetni.
- Már mész is? - mintha a kérdése közben valami szomorúságot hallottam volna a hangjában, de biztosan rosszul hallottam. Nem képzelek bele mindent a dolgokba. Nem sok embert ismerek, így ember ismeret terén nem igazán vagyok a topon. 
- Nem akarlak zavarni. Biztosan van neked is jobb dolgod. - válaszoltam meg a kérdését.
- A szám fel van repedve, a testem is sajog. Nem, sehova nem fogok ilyen állapotban menni. - nevetett, majd folytatta- nem zavarsz. Miért zavarnál? - ráncolta a homlokát.
- Azt hittem menni akarsz valahova, nem egy idegen lánnyal itt ülni és beszélgetni.
- Ilyen állapotban nem megyek. Általában, ha látszik az arcomon a verés, akkor ki sem mozdulok a házból. Ha pedig muszáj mennem, akkor alapozót használok. - mondta, mire én felhúztam a szemöldökeimet meglepettségemben. Alapozót használ? Fiú? - A koncerteken mindig kapok egy kis púdert, hogy ne csillogjon a bőröm vagy micsoda. - forgatta meg a szemeit- és amikor elkezdtem a ketrecharcot a Tomtól megkérdeztem, hogy hogyan tudom eltüntetni a lila foltokat a szemem alól és ő tanácsolta az alapozót. Így hát vettem egyet és hogy ha nagyon muszáj mennem valahova, akkor jól le alapozom.
- És teljesen eltudod tüntetni?
- Általában igen. De ha valaki nagyon közelről nézné az arcomat, akkor észrevenné a lila foltot, de azért senki sem hajol annyira közel az arcomhoz.
- És a paparazzik? Ha képet készítenek rólad.
- Csak lehajtom a fejemet. - mosolygott- és örülök, hogy beszélgethetek ezzel az idegen lánnyal. - válaszolt arra, amit percekkel ezelőtt mondtam. Miszerint nem akarna egy idegen lánnyal beszélgetni. Elmosolyodtam a válaszán.
- Akkor maradok, szívesen.
- A szüleid tudják hogy hol vagy? - kérdezte, miközben a bögréket össze szedte a dohányzó asztalról.
- Igen, írtam Édesanyámnak üzenetet. Meg ő mondta reggel, hogy jöjjek ide, így sejtette, hogy hol vagyok ilyen sokáig, de küldtem neki üzenetet amiben leírtam, hogy még itt vagyok nálad. 
- Nem csináltam veled semmi rosszat, majd mondd meg neki, ha hazaérsz. - vigyorgott- nem vagyok közveszélyes!
- Csak a pincébe ne vigyél le! - vigyorogtam, és emlékeztettem arra, amit nem is olyan régen mondott. 
- Hát ez még egy meggondoló dolog. - gondolkodott el, de közben vigyorgott - talán megkíméllek téged, hogy ha mesélsz magadról!
- Talán? Nekem biztosra kell mennem! - tettem csípőmre a kezeimet, ő pedig nevetni kezdett.
- Oké. -nevetett - akkor, ha mesélsz magadról, nem kerülsz le a pincébe!
- Na, így máris jobb!
- De elsőnek kezdjünk valamit az éhségünkkel. Van itthon fagyasztott pizza. Az jó lesz?
- Fagyasztott pizza?
- Igen. Tudod, berakjuk a sütőbe és szépen megsül. Kell itthonra valami. Kaját nem rendelek, mert a kiszállító meglát, aztán beköp, hogy Harry Styles hogyan néz ki. Még nem volt rá példa, de nem kockáztatok.
- És fagyasztott pizzán élsz?
- Hát csak ha itthon vagyok. Néha bevásárolok, amikor huzamosabb ideig itthon vagyok. De most még nem volt rá időm. Pár napja jöttünk haza a turnéról.
- Turnén voltatok?
- Igen. -mosolygott - most pihenünk egy kicsit aztán újra munka. 
- Nem fárasztó?
- Ó, nem! Most te mesélsz magadról, nem én magamról. Bejössz a konyhába?
- Kell a segítség ahhoz, hogy kinyisd a dobozt és kivedd belőle a pizzát? - kuncogtam.
- Eltaláltad. Annyira nem megy a doboz kinyitás!
- Énekelni tudsz, de egy pizzás dobozt nem tudsz kinyitni? Amatőr! - vigyorogtam ő pedig összeszűkült szemekkel nézett rám.
- Tudod, nagyon szemtelen vagy! - indult el a konyha felé, ahonnan órákkal ezelőtt a forró csokinkat hozta. Követtem őt, és beléptem a konyhába. A fő szín a vajszínű volt, és nem volt nagyon nagy konyha, inkább akkora, hogy kényelmesen lehetett benne mozogni. A Harry egy nagy ajtóhoz ment, amit kinyitott, és rájöttem hogy az a hűtő, alatta a fagyasztóval. Be van építve a szekrénybe a hűtő és fagyasztó. Tetszik ez a megoldás. Mert nem lóg ki a hűtő színe, hanem elbújik a konyhaszekrény mögött.
- Általában azt mondják az emberek, hogy nagyon kedves lány vagyok. Még nem mondták, hogy szemtelen lennék. - kuncogtam és odasétáltam mellé. Ő szorgosan kivett a fagyasztóból 2 doboz pizzát, amit a pultra rakott.
- Csak nem akartak megbántani, de én kimondom az igazat! Szemtelen vagy! - nézett rám, és odatolt felém egy doboz pizzát.
- Azt mondod rám, hogy szemtelen vagyok és még azt várod, hogy kibontsam a dobozt? - húztam fel a szemöldökömet.
- Hát, ha te fagyasztottan szeretnéd enni, akkor egészségedre. Úgy sem lehet rossz. - nevetett, és kibontotta a saját dobozát.
- Milyen humoros vagy!
- Tudom és nekem már sokszor mondták! - vigyorgott.
- És biztosan jó indulatból? - vigyorogtam és aranyosan néztem rá.
- Oké. 1-1 Rosalie! - vette ki a pizzáját a dobozból, én pedig nevetve követtem a cselekedetét. Kivettem a pizzát a dobozból, majd mind a kettőnkét egy-egy tepsire raktuk, és Harry a sütőbe rakta, amit bekapcsolt, és hagyta, hogy bent süljenek a pizzáink.
- Kérsz valami üdítőt? - kérdezte, én pedig megráztam a fejemet, miszerint nem. Ő elővett egy doboz ásványvizet, kibontotta és ivott belőle- ülj csak le. - mutatott a bárszékekre, én pedig felültem az egyikre, ő pedig mellém ült- szóval akkor. Mesélsz magadról?
- Mit meséljek magamról? 
- Mindent. Hány éves vagy?
- 20 éves vagyok. Márciusban leszek 21 éves. 
- Én februárban leszek 21. -vigyorgott.
- Február melyik napján? 
- Február 1.
- Én március 19. - mosolyogtam.
- Már voltam 1 hónapos, amikor megszülettél. -vigyorgott, én pedig elnevettem magam.
- Nos, igen. Jó matekos vagy. - kuncogtam.
- Ezt meg sem hallottam. Mindig szemtelenkedsz! 
Nevetni kezdtem azon, ahogyan kimondta ezt a mondatot. Olyan kisgyerekes hangja volt. Mint, amikor a Lilly megvádol valamivel, amikor játsszunk. Most a Harry is ugyanolyan volt. 
Nagyon jól érzem magam vele. Annyira felszabadult vagyok és ő is. Jó vele beszélgetni, mert nem veszi komolyan a dolgokat, nem sértődik meg, amikor csipkelődök vele, hanem ő is csipkelődik velem. 
Nagyon jól tettem, hogy nem mentem be Christopher irodájába. Már tudom, hogy azt, hogy elmondom a médiának, felindulásból mondtam. Megsértett azokkal, amiket mondott és úgy gondoltam tanulnia kell a hibáiból. Meg kell tanulnia, hogy nem általánosíthat.
Hogy nem hasonlíthat azokhoz a szörnyekhez, akik mindig csak a rosszat akarják. 
Rosszul éreztem magam. A lelkem rosszul volt saját magamtól, amikor is hajtottam az irodához. Muszáj volt félre állnom. 
Én nem vagyok olyan. Én nem vagyok képes arra, hogy valakinek rosszat tegyek.
Rengeteg pénz.
Rengeteg pénzt adnának azért, ha elmondanám ezt a titkot, de nem tehettem. 
Sosem tudnám magamnak megbocsájtani, ha a Harry élete megváltozott volna. Rossz irányba. 
Miattam.
- Hahó! -lengette meg a tenyerét előttem- Rosie. Minden oké? - feleszmélten a hangjára, és ránéztem.
- Persze. - elmosolyodtam- csak tudod örülök, hogy nem mondtam el a titkodat senkinek. - vallottam be azt, amiről gondolkodtam.
- Én is. - mosolygott- de visszatérve a témára mesélj magadról!
- De még mielőtt mesélek magamról. Elmondom, hogy nem szemtelenkedek mindig, csak kihasználom a lehetőséget, ha csipkelődhetek. -kuncogtam.
- Azaz szemtelenkedsz. Értem én! - mondta én pedig nevettem.
- De mit meséljek magamról?
- Mindent. -adta meg a rövid, de lényegre törő választ.
- Itt születtem Londonban. A szüleimmel lakok. Egyke vagyok.
- Nincsen testvéred?
- Nincs. - mosolyogtam.
- Nem is akartál volna?
- De egy időben még igen. De jó ez így is. Nem vagyok elkényeztetve, mindent megkaptam, de nem mindent első szóra.
- Hát én nekem fura lenne egyedül. -nevetett- van egy nővérem, Gemma. 
- Jó a kapcsolatotok?
- Igen. Néha szekáljuk egymást, sőt elég sokszor, Anyu agyára is megyünk ezzel - nevetett - de szeretjük egymást. Ha tehetem, akkor mindig meglátogatom őket. És ő is szokott jönni velünk a turnén, ha ráér. Most fog végezni az egyetemen. - mosolygott büszkén. A tekintetéből láttam, hogy oda van a nővéréért, és ez biztosan fordítva is igaz lehet. - de te mesélsz magadról, nem én! Mi a hobbid?
- Szeretek könyvet olvasni, és fotózni. - valamint 2 éve anya lettem, így a gyerek nevelés, a lányommal való játszás lett a hobbim. Tettem hozzám magamban, de ezt neki nem mondom el. Nem akarom, hogy megtudja. Jobb, hogy nem tudja. Hogy nézne rám?
- Miket szoktál fotózni? 
- Mindent. A természetet, az embereket. De már nagyon régen fotóztam. 
- Miért?
Mert a lányom tölti be minden percemet, és ha fotózok, akkor őt fotózom. 
- Nem tudom. Mostanában a fotózás más értelmet nyert a számomra, hiszen paparazzi lettem. - sóhajtottam és igazat is mondtam. Amióta paparazzi vagyok, azóta máshogyan látom az egész fotózást.
- De nem önszántadból, vagyis azt mondtad, hogy muszáj csinálnod a pénz miatt. 
- Igen. Azért csináltam, mert kellett a pénz.
- De ennyire kell a pénz?
- Igen. Az én életem nem olyan, mint más 20 évesé. Kell a pénz, hogy elkezdhessem az életemet. Hogy házat vehessek.
- Nem olyan, mint más 20 évesé? - ráncolta a homlokát.
- Nem. - megráztam a fejemet- de nem szeretnék erről beszélni.
- Rendben. Semmi gond. - mosolygott.
- Kiszoktál menni a parkba és ott fotózol?
- Általában igen. Mindig kimentem, ha jó idő volt, elfeküdtem a fűben és fényképeztem mindent. Szerelmes párokat nagyon szerettem fotózni. Az igazi szerelmes párokat. Mert, ha visszanéztem a képeket, akkor átjött az a hihetetlen mennyiségű szeretet. - mosolyogtam, és ő is elmosolyodott.
- Miért nem jártál olyan iskolába, ahol ezt kitanulhattad volna? Hiszen fiatal vagy! A szüleid nem engedik, hogy tanulj?
- De igen! Ők sosem akadályoztak semmiben sem, és nagyszerű, hogy ők velem vannak, mert rengeteg mindenben segítettek nekem. És a mai napig segítenek. Nem miattuk nem tanulok. Más okból.
- A barátod nem engedi? - kérdezte én pedig meglepődtem a nyílt kérdésén. Megmeri kérdezni a dolgokat. De szerintem sosem gondolna a valódi okára, hogy miért nem tanulok.
- Hát mivel nincs olyanom, így nem. - nevettem fel- nincs barátom. 
- Bocsi a kérdésért, csak gondoltam hogy ha ő akadályoz, akkor beszéltem volna vele!
- Nem. - mosolyodtam el a kedvességén. Tényleg beszélt volna vele? Ennyire kedves lenne? - Nincs barátom. De azért köszönöm.
Elmosolyodott, majd kivette a sütőből a pizzákat. Lerakta őket a pultra, majd átcsúsztatta azokat egy tányérra. Vigyorogva figyelte, hogy nem esett le a pizza. Felszeletelte a pizzákat, majd az egyiket elém rakta, a másikat maga elé, és leült.
- Még meleg, szóval amíg egy kicsit kihűl, beszélgethetünk. -javasolta és igaza is volt. Csak leégne a nyelvünk és a torkunk, ha ilyen forrón elkezdenénk enni a pizzánkat.
- Én mást nem tudok magamról mesélni. Nincs túl izgalmas életem. - ó, de van. A lányom után futok, játszok vele, altatom, etetem és nevelem. Imádom csinálni, a lányom a mindenem!
- Ha lenne rá lehetőséged, akkor fotóznál? Mármint normális munkaként. Nem paparazzóként.
- Igen. Már kerestem más munkát. Az egyik egy fotóasszisztens munka. De azt már betöltötték. A másik pedig óceánjáróra keresnek hivatásos fotóst.
- Ez jó ötlet! Óceánjáró! Miért nem mész arra dolgozni? 
- Mert hivatásos fotóst keresnek- hangsúlyoztam ki a hivatásos szót- és én nem vagyok hivatásos fotós.
- De más társaságot is megkérdezhetnél. Nem mindig hirdetik meg, inkább arra várnak, hogy felhívják őket. Ha nem hívják őket, akkor adják fel hirdetésben. Megmutatod nekik pár képedet és lehet van is munkád.
- Nem nekem való az óceánjárós munka. -mosolyogtam- sok időre kéne elmennem, és azt nekem nem lehet. Meg ki sem bírnám. Sok időt távol tölteni? Nem. 
- Pedig nagyon sokat fizetnek. De ennek is az az akadálya, amiért nem mehetsz suliba? - kérdezett rá. Félek, hogy hamarosan össze áll neki a kép. Hazudni sem szeretnék, de nem mondhatom el az igazat. Azt hogy anya vagyok. Azt még nem.
- Igen. Ugyanaz az oka, de nem szeretnék róla beszélni.
- Sajnálom. Nem erőltetem. Inkább együnk. - mosolygott, majd mind a ketten enni kezdtünk.
Jó ízűen fogyasztottuk el a pizzánkat, és hiába volt fagyasztott, akkor is finom volt. Fagyasztott, nem fagyasztott, mégis csak pizza, ami finom.
Amint elfogyasztottuk a pizzáinkat a Harry összeszedte a tányérokat és a mosogatógépbe tette. Öntött nekem egy pohár narancslevet és átadta nekem. Megköszöntem, majd beleittam. A poharat magam elé tettem, és a Harryre néztem.
- Most te mesélsz magadról!
- Hát mint mondtam 21 éves leszek februárban. Holmes Chapelben laktam az X Faktor előtt. Aztán, amikor bekerültünk az élő műsorba, akkor Londonba költöztem a fiúkkal együtt. - kezdte a mesélést.
- Úgy olvastam, hogy a szüleid elváltak. Igaz?
- Igen. Amikor 7 éves voltam. Úgy költöztünk Holmes Chapelbe Anyuval és a nővéremmel. Elég nehéz volt megemészteni azt, hogy a szüleim elválnak és ezentúl Apámat nem fogom látni. Vagyis nem mindennap. Jó kapcsolatot ápolnak Anyuval szerencsére. De anyám tavaly férjhez ment újra, Robinhoz. Nagyon jó fej férfi és én tényleg megszerettem őt. Az elején fura volt, hogy anyu más férfival legyen, de nagyon szimpatikus, szóval hamar összeszoktam vele, ahogyan Gemma is. - mosolygott, én pedig vele mosolyogtam. Nem sok gyerek engedi közel magához a szülője új választottját, de Harry és Gemma igen. De mondjuk ez azon is múlik, hogy az "új anya/apa" hogyan viszonyul a gyerekhez. Ha ő is azt akarja, hogy a gyerek jól érezze magát vele, akkor semmi gond nem lesz. De, ha az új szülő nem kedveli a gyereket, akkor veszett ügy az egész.
- De apukáddal is tartod a kapcsolatot?
- Igen. - mosolygott- sokszor meglátogat a turnén és szoktunk közös programokat csinálni vele és Gemmával. Nagyon jó kapcsolatunk van, így is hogy Anyuval elváltak.
- Ez jó. - mosolyogtam- amikor rád kerestem az interneten, akkor olvastam, hogy volt egy zenekarod a One Direction előtt.
- Úgy érzem magam, mint egy interjún. - nevetett- igen, a White Eskimo. A barátaimmal alapítottuk Holmes Chapelben Esküvőkön, suli bulikon léptünk fel. Jó volt amúgy. Ők is mondták, hogy jelentkezzek az X Faktorba. A családom is. Így hát jelentkeztem. Elmentem a válogatóra.
- Izgultál? - mosolyogva figyeltem őt, és közben ittam az üdítőmből.
- Ah, nagyon. - kuncogott - azt hittem lerágom a körmeimet, és amikor felmentem a színpadra, és megláttam a zsűrit, akkor azt hittem kidobom a taccsot. Nagyon izgultam. Szerettem volna tovább jutni. Nagyon akartam tovább jutni.
- Sikerült nem? Vagy innen estél ki?
- Milyen felkészült vagy. - vigyorgott.
- Utánad olvastam. Sok minden megmaradt, de az X Faktort sosem néztem, így nem tudom mi az a tábor meg ilyenek.
- Ez volt a válogató. Innen tovább jutottam a táborba. De ott már kiestem.
- Miért?
- Mármint miért estem ki? - kérdezte, én pedig bólintottam- mert nem tetszett nekik az előadásom. Nem voltam jó. Én mindent beleadtam, de nekik nem volt jó. 
- És kiestél. Ilyenkor haza kell menned?
- Igen. Vagyis kellett volna, de visszahívtak. Engem és még 4 fiút.
- Ti lettetek a One Direction. - mosolyogtam.
- Így van. - mosolygott büszkén - akkor váltunk egy bandává. Egyikünk sem fogta fel, hogy van ilyen. Kiesünk aztán visszakerülünk? Hihetetlen volt. De nem gondoltunk arra, hogy nem vágunk bele. Bele vágtunk.
- És innen kerültetek az élő műsorba?
- Nem. - mosolygott - még volt egy megmérettetésünk. A mentorok háza. A mentorunk Simon Cowell volt, és ő előtte kellett énekelnünk. De továbbjutottunk, szerencsére az élő showba. - mosolygott.
- De kiestetek.
- Igen, harmadikok lettünk. De a rajongók annyira megszerettek minket, hogy nem hagyták hogy elsüllyedjünk. Kijött az első dalunk..
- A What makes you beautiful! - vágtam a szavába, és vigyorogva mondtam az első daluk címét. Ezt a dalt is nagyon sokszor meghallgattam azon az estén, amikor utána kerestem, és nagyon megtetszett.
- Ahhoz képest, hogy nem vagy rajongó, elég felkészült vagy. - vigyorgott.
- Nos, igen. Az első albumotokat nagyon sokszor meghallgattam és mivel ez a dal is rajta volt, így ezt is. Tetszik.
- Ennek örülök. - vigyorgott szemtelenül. Ráhagytam. Nyugodtan szálljon el csak magától- na, de kijött a What makes you beautiful és imádták a rajongók. Rengetegen megvették a kislemezt, interjúkat adtunk, díjátadókon voltunk. Szinte fel sem fogtuk és már ki is jött az első albumunk, ami azonnal hatalmas siker lett.
- Wow. Biztosan nagyon sokan szeretnek titeket.
- Igen. - mosolygott - a rajongók nagyon sokat megtettek értünk. Miattuk vagyunk itt, ahol. Most ért véget harmadik turnénk. Stadionokban léptünk fel! A Wembleyben!
- Hű! - nagy szemekkel néztem. Ha valaki a Wembleyben léphet fel, az hatalmas megtiszteltetés lehet. Hiszen az egy világhírű stadion. És ők ott léphetnek fel.
- Mi is ezt mondtuk! - nevetett - hihetetlen érzés volt. 
- Majd most jön ki a negyedik albumotok?
- Igen. Már várjuk, hogy a rajongók meghallgassák, mert ezen már sokkal felnőttesebb dalok vannak. Már más a hangzás. 
- Ahogy felnőtök, úgy változik a hangzás is. Tetszik a rajongóknak?
- Már a Midnight Memorieson is, azaz a harmadik albumon is voltak más hangzású dalok és szerencsére pozitív véleményeket kaptunk, szóval biztosan tetszik nekik. 
- De szerintem minden tetszik nekik, amit a zene terén csináltok. - kuncogtam, ő pedig nevetett. Észrevettem, hogy milyen sokszor nevet. De ez nem rossz, hanem jó. Nem egy beképzelt popsztár, hanem nagyon közvetlen és szimpatikus.
- Hát remélem, mert nekik csinálunk minden zenét.
- A turnék nem fárasztóak?
- De igen. Nagyon is. De, amikor tudunk, akkor pihenünk. Vannak a koncertek közben pihenő napok. De azért az idő eltolódások megviselnek minket, meg az időjárás is. Most mondjuk Londonban hűvös van, de elutazunk Ausztráliába, ott meg már meleg. És utána ha hazajövünk, akkor a melegből a hidegbe.
- Akkor ilyen téren elég nehéz.
- Igen, de most itthon vagyunk, pihenünk, addig amíg nem kell mennünk próbálni, interjúra és egyebek.
- De élvezed nem? - mosolyogva néztem rá, hiszen látszik rajta, hogy őszintén lelkesedik eziránt a munka iránt.
- Igen. Nagyon. Vannak rossz pillanatai, de melyik munkának nincs? Túllépek rajta valahogy és mosolygok.
- Nehezen viseled a negatív kritikát?
- Igen. Sokszor nem értem miért mondanak rám rosszakat, amikor nem is ismernek?
- Mert azt akarják, hogy rossz legyen neked. Én már csak tudom. Nem egy olyan paparazzóval dolgoztam már együtt, aki odakiabált minden rosszat a hírességnek, én pedig csak ott álltam és néztem, hogy komolyan? Miért kell ezt mondani? De megkérdeztem a fotóst, és azt mondta, hogy azt akarom, hogy rosszul érezze magát, hogy olyan képeket készíthessek róla, amin szomorú. Hogy utána egy negatív cikk keletkezzen belőle. Undorítóak.
- Az biztos. Sokszor nagyon az agyamra mennek, sőt mindig. Ha meg rosszat mondanak rólam, az nagyon érzékenyen érint.
- De ne hallgass rájuk! Ők azt akarják, hogy neked rossz legyen!
- Tudom. - sóhajtott- csak nehéz, nem rájuk figyelni. 
- Elhiszem, de ne azoknak higgy, akik nem ismernek, hanem akik ismernek. És gondolom a családod nem mond rólad rosszakat!
- Nem. Ők is azt mondják, hogy ne hallgassak a fotósokra.
- Na, látod. Azért mondják ezt, mert ők ismernek. Én ezen a napon ismertelek meg, nem olyan régóta ismerlek. De azt elmondhatom, hogy nagyon jó fej vagy. Nem vagy egy beképzelt popsztár, aki azt hiszi, hogy mert van sok pénzem, bármit megtehetek. Jól el lehet veled beszélgetni. Humoros vagy és kedves. Komolyan szimpatikus vagy. És én ezt gondolom rólad pár óra ismertség után. Szóval biztosan nem vagy rossz ember. - néztem a szemeibe, hogy lássa tényleg nem hazudok. Mert a színtiszta igazságot mondtam el neki. Elmosolyodott szélesen, és az arcán megjelent két gödröcske, amik nagyon aranyossá tették ezt a fiút.
- Köszönöm, Rosie. - mosolygott, és a szemeimbe nézett - pár óra ismertség után én is elmondhatom, hogy nagyon aranyos és szimpatikus lány vagy. 
Nagyon jól esett, hogy ezt mondta, mert tudtam, hogy komolyan gondolja. 
Mosolyogva néztem a szemeibe. 
Ő pedig mosolyogva nézett az én szemeimbe.