50. rész ~ Három kicsi szó (+18)

El sem hiszem!! Elérkeztünk a kereken 50. részhez!! ♥

Annyira köszönöm, hogy olvassátok a blogomat. És igaz, nem sok megjegyzést kapok, de én imádom írni, és nem is akarom abbahagyni. :D

Még nem tudom hány rész van, de azért nem mostanában készülök befejezni. ;)

Olvassátok, és remélem, hogy így, hogy kereken 50 rész van, azért kapok egy pár megjegyzést. :)

Jó olvasást. Szandi ♥

Rosalie Parker

- Annyira csodálatos vagy. - suttogta Harry a fülembe, és finoman ráharapott a fülcimpámra, így előidézve belőlem egy kéjes nyögést.

Teljesen felizgat, ahogyan meztelen teste az enyémhez nyomódik, és ütemes mozdulatokkal nyomja hozzám a már merev férfiasságát.

Totálisan megbolondultam ettől a rengeteg vágytól, ami körbe vesz minket, és ami átveszi a testem felett az irányítást. 

Vagyis átvenné, ha könnyen engedném, de nem engedem. Pedig legszívesebben letépném Harryről azt a fürdőnadrágot, a csípőjére ülnék, és sodornám magunkat az élvezethez.

De nem.

Kiakarom élvezni az előjáték nyújtotta kellemes, érzéki simogatásokat, érintéseket, csókokat. Még tovább akarom érezni Harry ajkait a fülemnél és a nyakamnál, hogy elszórtan mindenhova elnyomhassa ajkainak nyálas nyomait.

Kívánom őt. Piszkosul kívánom.

- Olyan dögös vagy bikiniben, bébi. Alig bírtam a parton magammal. - zihálta, és tudtam, hogy ő is ugyanolyan mértékű vágyat hordoz a testében, mint én. De ahányszor erősebben hozzám nyomja magát alul, minél közelebb kerül, ahhoz hogy a fürdőgatyájába élvezzen el. 

- Harry.. - nyöszörögtem, és megfogtam a csípőjét, mely után kezeim könnyedén siklottak le formás fenekére, melyet erősen megmarkoltam. Mozdulatom hatására felnyögött, és még erősebb súrlódás következett be kettőnk között ott lent. 

- Nem bírom. - suttogta hangosan zihálva, és vadul lecsapott ajkaimra. Nyelve könyörtelenül férkőzött a számba, és miután betolakodott, rátalált nyelvemre, amit azonnal kényeztetni.

Én pedig teljesen elvesztem kemény és mohó csókjában, és amennyire csak tudtam még inkább magamhoz húztam, hogy mint ajkaink, mint testeink a lehető legszorosabb módon kapcsolódjanak össze.

Hajamba markolt, mire én a szájába nyögve, ezzel elérve azt, hogy még mohóbban csókoljon. 

Nem telhetett el sok idő, mire lassan elvált ajkaimtól. Nem bírtam nem nézni az ajkait, amik duzzadtak és nyálasak voltak. Tudtam, hogy az én szám is hasonlóan nézhet ki, hiszen Harry azokat nézi.

- Kurvára kikészítesz, és alig bírok magammal melletted. Legszívesebben most azonnal keményen a magamévá tennélek. - suttogta a számba, és újra mohón megcsókolt.

- Akkor mire vársz? - húzódtam el tőle csak annyira, hogy eme szavak elhagyhassák ajkaimat, majd újra lehúztam magamhoz és megcsókoltam.

Azonban ezt már nem hagytuk abba. 

Forró, mohó csók volt. Kiéhezve tették meg ajkaink minden egyes mozdulatot.

Harry elhúzta a fürdőruhám felsőrészét, hogy melleimet kiszabadíthassa. Megfogta a mellemet, és masszírozni kezdte. Mozdulatait nyögésekkel díjaztam, melyek a szája mélyen haltak el. Még mohóbban tapadtunk egymás szájára.

Nehezen, de muszáj volt tőle elszakadnom, hogy mind a ketten levegőhöz jussunk. 

Harryt nem érdekelte, hogy mellkasa nagyon gyorsan emelkedik és süllyed, lehajolt és melleimnek szentelte a figyelmét. Egyiket a kezével masszírozta, és markolta, míg a másikat tökéletes ajkaival kezdte kényeztetni. Nyalta és szívta a mellbimbómat, én pedig csak nyöszörögve élveztem édes kényeztetését.

Amikor a mellbimbóm már tökéletesen megkeménykedve állt, elégedetten szemlélte a végeredményt, és az ajkán egy kaján vigyorral tért át a másik keblemre, hogy aztán azt kényeztethesse az ajkaival és a nyelvével mindenféle módon.

A másikat sem hagyta örömök nélkül, azt hatalmas tenyerével fogta közre, és kezdte markolni, valamint masszírozni.

Teljesen elveszítettem mellette az eszemet, és nem tudtam másra gondolni, csak hogy minél előbb ki kell elégülnöm, mert ez a rengeteg vágy szétszakít belülről.

- Nem szórakozok. - Harry szokásosnál is rekedtebb hangja visszarepített a valóságba, oda, ahol tárt karokkal fogadott a kéj.

- Nem is akarom, hogy szórakozz. - ziháltam.

Felnézett a szemeimbe, és érzéki csókot  nyomott az ajkaimra.

Megemelkedtem, hogy könnyen letudja rólam venni a fürdőruhám felsőrészét. Átbújtatta a fejemen, hiszen azzal nem szórakozott, hogy a nyakamnál is kikösse, majd a kis anyagot eldobta a szoba egyik távoli pontjába. 

- Ha valami nem jó, akkor szólj, rendben? - suttogta, és megcsókolta a homlokomat.

- Harry, már voltunk együtt nem egyszer. Akkor is minden rendben volt. - megsimítottam arcát, és puha puszit nyomtam rózsaszín ajkaira.

- Tudom, de nem akarom, hogy valami is fájjon neked. - nézett a szemeimbe. Azonnal tudtam, hogy nem csak a szexuális fájdalomról beszél.

Hanem összességében mindenről. Mindenféle fájdalomról, ami csak érhet engem, vagy éppen bármely embert.

- Tudom, hogy melletted nem fog fájni nekem semmi, ha pedig igen, akkor tudom, hogy te megnyugtatsz. - suttogtam. Elszállt a mohóság, a vad vágy. Nyoma sincs.

Már csak az érzéki vágy van jelen a szobában, és a... és a szerelem.

- Elvenném tőled az összes fájdalmat, Rosie, amit régebben éreztél. - hajtotta a homlokát az enyémnek. A gyomrom akkora bukfencet vetett, amekkorát még soha. 

Ahogyan ezeket a szavakat kimondta, tudtam, hogy komolyan beszél. Átjárta a testem minden egyes kis négyzetcentiméterét a boldogság, amelyet okozott ezekkel a szavakkal.

Szemeimbe nézett, majd lehajolt és lágyan összeillesztette ajkainkat. Nem tartott sokáig, csak éppen pár pillanatig és már el is húzódott, hogy nyakamat kényeztethesse csókjaival.

A nyakam ívét, és az államat is teleszórta puszijaival valamint csókjaival. Elmosolyodtam, amikor a számra adott egy leheletnyi puszit.

Beleszerettem Harrybe.

Valahol a megismerkedésünk és a nyakamra mért csókjai között. De most mertem igazán magamnak is bevallani, hogy már nem azt érzem iránta, amit, akkor, amikor először találkoztam.

Vagy, amikor elmentem vele Holmes Chapelbe.

Sokkal komolyabb, sokkal mélyebb érzelem vett a szárnyai alá, és ez csakis Harry miatt. Ezt az érzést csak ez miatt a fiú miatt érzem.

Szeretem őt. Olyan dolgokat művel velem, amit még soha senki.

Eléri, hogy egy pillantásától is elolvadjak, hogy mosolyogjak, amikor hozzám bújik, hogy amikor megcsókol úgy érezzem csak én és ő vagyunk világon.

Mert ez talán így is van. Abban a pillanatban csak a mi világunkban vagyunk.

 Rosie  és Harry világában. 

Abban a birodalomban, ahol a két főhős boldogan él, és még egy-egy nehéz nap után is mosolyogva térnek be világuk ajtaján, hiszen tudják, hogy amikor az ágyban összebújva fekszenek, az ég világon semmi baj nem lehet.

Nem érhetik őket sértések, nem érhetik őket fájdalmak.

Semmi, ami elérhetné azt, hogy belerondítson a színes felhők, a tökéletes táj, és a boldogság kis birodalmába, amelyet csak nekik építettek fel.

Talán már sokkal előbb elkezdtem iránta mélyebb érzéseket táplálni, mint az hinném, vagy bárki hinné.

Csak magunknak sem olyan egyszerű bevallani, hogy valaki, aki iránt lehet nem is lehetne szabad többet éreznünk, így az ujjai köré csavar minket. 

Bár miért ne lehetne? 

Rendben, Harry egy sztár, de ugyanúgy belé lehet szeretni, ha az ember megismeri az igazi, hamisíthatatlan Harry Stylest.

Nekem megadatott a lehetőség. Megmutatta milyen életet él, beavatott a titkaiba, amiket én a világ összes kincséért, sőt semmiért sem lennék hajlandó elárulni senkinek.

Az az ő kis titkai, amiket én megőrzök.

Mosolyogva figyeltem, amikor a hasamat kezdte apró puszikkal telehinteni. 

Nem gondolkodtam többé, hanem hagytam, hogy sodorják a gondolataimat a Harry által végzett tettek.

Csókolta és simogatta a hasamat, én pedig egyre inkább csak kapkodtam a levegőt. 

Feltérdelt előttem, és mutatóujját végig húzta a hasamtól, egészen a bugyim széléig.

Megremegtem.

A tekintetem akarva vagy akaratlanul a bokszerére csúszott, amiben dudorodott a férfiassága. Beharaptam az alsó ajkamat, és nem tudtam másra gondolni, mint hogy remélem minél hamarabb magamban tudhatom azt a bizonyos testrészét. 

Megfogta a bugyimat a csípőm mind két oldalán, majd lassú mozdulatokkal kezdte lehúzni rólam. Minden egyes részemet, amit a bugyi folyamatosan megmutatott, Harry alaposan megnézett. És, amikor már teljes meztelenségben feküdtem alatta, éhes szemekkel mérte végig testemet, és sóhajtott fel.

A lábaimról lehúzta a bugyit, majd félre dobta oda, ahová a bikinim felső részét is. Valahová a szobába. 

Szétnyitotta a lábaimat. Fekete szemeit látva elöntött a pír és mindenhová néztem, csak rá nem.

Zavarban voltam. 

- Kibaszottul tökéletes vagy. - lehajolt hozzám, a lábaim között elhelyezkedett és csókot nyomott az ajkaimra. - Megakarlak ízlelni, Rosie. - suttogta.

Ha lehetséges, akkor még jobban elpirultam, amikor kiejtette a szavakat és az agyam kódolta nekem az üzenetet, miszerint a felettem fekvő barátom mit is pontosan az alatt, hogy megakar ízlelni.

- Meg is foglak. - vigyorgott kajánul, és a lábaim elé helyezkedett. A belső combomat hintette tele csókokkal, valamint egy-két helyen végig húzta selymes nyelvét, előcsalva belőlem a kéjes nyögéseket.

Az alhasamra vándoroltak ajkai, ahol nyálas csókokat hagyott, majd egy váratlan pillanatban megharapta az alhasamat. Felsikítottam a hirtelen jött tökéletes érzés miatt, ami azonnal a legérzékenyebb pontomba tódult.

Folytatta az alhasam, valamint a combjaim csókokkal beborítását, ami számomra már maga volt a kínzó gyönyör. Annyira akartam, hogy végre csináljon valamit.

- Harry, kérlek. - ziláltan, vonagló testtel könyörögtem neki. 

- Mit kérsz, bébi? - még így, hogy nem láttam, mivel a kínzó kényeztetése miatt lehunytam a szemeimet, is tudtam, hogy vigyorog. 

- Azt, hogy végre csinálj valamit, mert megőrülök! - kinyitottam a szemeimet, és ránéztem. Belemarkoltam a hajába, hogy a fejét ösztönözzem arra, hogy odahajoljon, ahova kell.

- Türelmetlen vagy. - vigyorgott, és ráfújt a nőiességemre. Hangosan felnyögtem, a gerincem pedig azonnal megfeszült. 

- Kikészítesz. Így eltudnék élvezni, hogy még nem is csináltál semmit! - nem tudom honnan jött ekkora bátorságom, hogy ilyen nyíltan kimerjem mondani, amire gondolok, de megtettem és nem is bántam.

Legalább tisztában lesz vele, hogy meddig szórakozhat még.

- Azt megnézném. - vigyorgott, és apró csókot hintett legérzékenyebb pontomra. Megremegtem. - De nem most. Most végre megfoglak kóstolni. - és ahogyan ezt kimondta, nyelve rátalált arra a helyre, ahol még férfi sosem járt.

Lassan és érzékien nyalt,  miközben kezét felcsúsztatta, hogy a hasamat simogathassa.

Felnyögtem hangosan. Harry ezt bátorításnak vette, és nyelvével sokkal mélyebb nyalásokat mért rám, amik miatt még hangosabban eresztettem el a hangomat.

Hajába túrtam, majd megmarkoltam puha fürtjeit. Nyögése a nőiességemen rezonált. Megemeltem a csípőmet, Harry a combjaim alá nyúlva tartotta meg a csípőmet, hogy még több helyhez hozzáférjen.

Hangosan nyögve, és vonagló testtel fogadtam nyelve még gyorsabb munkáját. Megszívta a csiklómat. 

Tudtam, hogy már nincs sok hátra.

Jobban belemarkoltam a hajába, míg a másik kezemmel markoltam a takarót, és minél előbb elakartam érni a beteljesülést, mert ez a rengeteg vágy, ami a testemben lakozik, megőrjít.

- Harry.. - a neve egyre többször, és egyre hangosabban hagyta el a számat.

Még mélyebbre mártotta bennem a nyelvét, és amikor újra megszívott, átlendültem azon a bizonyos határon.

Megfeszült az egész testem, és remegve, Harry nevének nyögése közepette értem el a gyönyört. 

Nyelve nem hagyta abba a munkáját, és amíg az élvezetem utolsó hulláma le nem ment, kényeztetett.

Tisztára nyalt, majd felhajolt hozzám. Megnyalta az ajkait, miközben a szemeimbe nézett.

- Isteni az ízed. - vigyorgott.

Felsóhajtottam, és fészkelődni kezdtem alatta, így hozzá dörgöltem magam. Elsötétült szemekkel nézett rám. 

Lerántottam magamhoz, és keményen megcsókoltam.

A szájába nyögtem, amikor megéreztem az ajkain az ízemet, de ő még mohóbban csókolt. 

Ameddig tudtam, lehúztam róla a fürdőnadrágját. Harry kapkodva fejezte be helyettem a műveletet, és nagy rúgásokkal hajította le magáról a nadrágot a többi ruhadarabjaink közé.

- Nem akarlak újra kikészíteni. - vigyorgott szemtelenül, és a péniszét a nőiességemhez dörzsölte. Felnyögtem, és a hátába markoltam.

Ha ő úgy, akkor én is. Gondoltam magamban, és elkezdtem az ágyékomat, az ágyékának nyomni.

Vigyorogni kezdtem, amikor hangos nyögés szakadt fel torka mélyéről. Bár, számomra is ugyanolyan őrjítő hatással bírtak ezek a mozdulatok, de muszáj volt kontrollálnom magam, hogy Harryt megleckéztessem.

- Kikészítesz te nő. - nyögött, és megtámaszkodott a fejem mellett.

- Piszkosul jó érzés, igaz? - vigyorogtam. Erősebben kezdtem hozzá nyomni magam.

- Bassza meg. - hangosan káromkodott - ne szórakozz! 

- Hm.. - vigyorogtam, és a fenekébe markoltam.

- Elég volt! - nem teketóriázott tovább. Megfogta a péniszét, bepozicionálta magát, és egy határozott csípőmozdulattal belém hatolt. 

Keményen, és gyorsan mozgott bennem, nem kímélve egyikünket sem.

De valahogy nem is bántam.

Inkább még jobban magamhoz húztam a fenekénél fogva, hogy még inkább magamban tudhassam őt. Harry megadta, amire vártam. Teljesen belém hatolt.

Csókolóztunk, és csókoltuk egymást, ahol értük a másik testét. 

Azt kívántam, hogy bárcsak ilyen lenne minden napunk. Szórakozunk, strandolunk, homokvárat építünk, aztán szexelünk. 

De csak a mostani pillanatnak éltem és csak Harrynek. 

Aki folyamatosan, kemény, mély lökéseivel hajtott minket az orgazmus gyönyörű, mindent elsöprő érzése felé.

- Elveszed az eszemet, bébi. - kifulladva, mind a ketten zihálva feküdtünk az ágyban, miután átéltük a legvadabb együttlétünket. 

- Kölcsönös. - lustán elmosolyodtam. Az egész testem el volt fáradva, és alig bírtam megmozdulni.

- Elfáradtál? - vigyorgott Harry. Közben szorosan magához húzott, én pedig készségesen hajtottam fejemet kemény mellkasára, és öleltem át a derekánál. 

- Alig érzem a végtagjaimat.

- Megmozgattalak. - kuncogott. Nyomott egy lágy csókot a homlokomra.

- Te leszel az én személyi edzőm.

- Ó, hát ilyen edzést csak neked nyújtanék, és akkor, amikor csak kérnéd.

Felnevettem. - Szavadon foglak. 

- El is várom. - vigyorgott - aludj egyet, szépség.

- Hm, nem. Lilly ha felkel..

- Akkor én itt vagyok. Este elviszlek randizni.

- Mi? - néztem fel rá.

- Este elviszlek randizni. - ismételte meg újra, amit egy pár másodperccel ezelőtt elmondott. 

- De hát Lillyvel mi lesz? Nem hagyom itt Harry! - jó ég! Most komolyan azt hiszi, hogy itt hagyom a gyerekemet? Egyedül?

- Tudom, tudom. Nyugi. - megpuszilta a számat - nem is kell itt hagyni, és nem is akarnám, hogy itt hagyd. Lent fogunk randizni a kertben.

- Ó.. - megkönnyebbültem.

- Azt hitted, hogy itt hagynám Lillyt egyedül?

- Nem, csak hát olyan hirtelen jött, amikor azt mondtad, elviszel randizni. 

- Csak ide viszlek a kertbe, és ahhoz, hogy halljuk mi van Lillyvel, beszereztem egy babafigyelőt, amit leviszünk magunkkal, és bármi baj van, akkor rohanhatunk is fel.

Elmosolyodtam. Felhajoltam hozzá, hogy ajkaimat egy pillanatra az ajkaira nyomjam. 

- Rendben. És mit csinálunk?

- Fürdünk. - vigyorgott. 

- Fürdünk? - homlok ráncolva néztem rá. Az lesz a randi, hogy fürdünk a medencében.

- Igen, a medencében. De ne legyél kíváncsi. Kimegyünk a kertbe, ha Lilly elaludt. 

- Oké.

- Aludj egyet nyugodtan. - puszilta meg a homlokomat.

Nem akartam ellenkezni, hiszen úgy éreztem, hogy bármelyik percben elaludhatok, így engedelmesen lehunytam a szememet, és amíg Harry dúdolt nekem, lassan álomba merültem. 

****

Az, hogy én nem is tudom hány óra alvás után felébredtem, annak az volt az egyetlen oka, hogy a gyomrom korgott, miközben a szaglószervembe finomabbnál, finomabb illatok szálltak. 

- Biztosan Harry főz valamit. - gondoltam, majd felkeltem az ágyból, magamra kaptam egy rövidnadrágot és Harry pólóját. A hajamat egy rendetlen kontyba fogtam, aztán már mentem is elsőnek át lányom szobájába. Széles mosollyal léptem be, és készültem őt felkelteni, azonban ő nem volt a szobájában. 
Elkomorodtam, és rémület lett úrrá az egész testemen. 
Aztán rájöttem. Biztosan Harry már felkeltette Lillyt, és lent vannak a konyhában.
Siettem le a helyiségbe, aminek közelében még jobban felerősödtek azok a fenséges illatok.
És megláttam őket. Akkora megkönnyebbülés járt át, hogy azt szavakba nem lehetett önteni.
- Anya! - kiáltott fel Lilly, aki Harry mellett egy széken állva segédkezett barátomnak, hogy eltudja készíteni az ételt.
Harry szorgosan kevergette az edényben fődögélő valamit.
- Szia. - mosolygott rám Harry. Odasétáltam hozzájuk, és Lillyt azonnal megöleltem. Apró puszikat hintettem arcára, kuncogott a tettem miatt.
- Mit főztök? - kérdeztem. Lilly előrefordult, én pedig átöleltem őt hátulról. Fején támasztottam meg az államat.
- Kérlek szépen Carbonarra lesz a mai vacsoránk. Remélem megfelel. - mondta Harry, miközben tett egy keverést a nagyobb edényben puhuló spagettitésztának. 
- Hogyne. - mosolyogtam - Ha pedig ti ketten készítitek, akkor biztosan nagyon finom lesz. - nyomtam puszit Lilly fejére. 
- Ülj le Lillyvel együtt, én pedig tálalok. Lilly már megterített. - bökött Harry a már megterített asztal felé, amin tényleg ott díszelgett már 3 lapostányér, hozzá villák és kanalak, valamint poharak. 
- Hűha. Nagyon szépen megterítettél, Lilly. Legügyesebben te tudsz teríteni! - dicsértem meg.
Mosolyogva nézett fel rám. Levettem őt a székről, és elfoglaltuk a helyünket az asztalnál.
- Itt is van a fenséges vacsi. - tette le elénk Harry jó 10 perc múlva az üveg tálat, amiben gőzölgött a szósz és a spagetti tészta keveréke.
Mennyei már csak az illatok alapján is. 
Harry rakott elsőnek nekem, aztán Lilly tányérjára addig rakta a tésztát, amíg nem szóltam, hogy elég, majd ő is rakott magának. 
Leült, és elkezdtünk falatozni. Lilly és én is elismerő hümmögéssel adtuk Harry tudtára, hogy bizony tényleg mennyei lett a vacsora.
- Finom! - bólintott Lilly, majd egy újabb kisadag tésztát falatozott be a szájába. 
- Nélküled nem lenne ilyen finom. - Harry Lillynek intézte a szavait, és az arcán ott ült az az elragadó mosoly, amit imádok látni.
Ilyenkor olyan aranyos, és annyira jól áll neki, ha így mosolyog. 
Őszintén.
Lilly mosolygott, de nem mondott semmit, hanem az evéssel jelezte Harrynek, hogy ő neki nagyon ízlik az étel.
Miután mindent elfogyasztottunk közösen elpakoltunk, és elkezdtünk mosogatni.
Lilly és Harry között kisebb locsolkodás zajlott le a mosogatóvíznek hála. Röpködtek a habok, amik a mosogatószernek hála rengeteg mennyiségben megtalálhatóak voltak a mosogatóban. 
Nevetve figyeltem őket, és megráztam a fejemet. A nappaliba zavartam őket, hogy inkább menjenek nézzenek mesét, addig én elpakolok.
Szalutáltak, aztán be is mentek a nappaliba. 
Miután minden edényt, evőeszközt a helyére raktam, és felmostam, kimentem hozzájuk a nappaliba. A kanapén ültek és sutyorogtak. Amint megláttak engem, abbahagyták, és a legártatlanabb mosolyukat elővéve mosolyogtak rám. 
- Miben sántikáltok? - néztem hol Lillyre, hol pedig Harryre.
- Semmiben. - vigyorgott Harry, és lehúzott az ölébe. Megpusziltam a száját.
- Nem hiszek neked. - jelentettem ki. Lilly kuncogott mellettem, és a fejét a lábaimra hajtotta. Simogatni kezdtem a haját.
- Ugye Lilly nem csináltunk semmi rosszat? - kérdezte Harry Lillytől.
Lányom felnézett Harryre, és huncut vigyorral bólintott.
Felnevettem.
- Oké, nem kérdezek semmit. - húztam Lillyt az ölembe, aki szorosan megölelt a derekamnál, a fejét pedig a mellkasomra hajtotta.
Harry átölelt mind a kettőnket. Egyik kezével a csípőmet kezdte simogatni. 
- Ne is. Ne legyél kíváncsi. - bökte meg Harry az orromat.
- Oké, oké. - kuncogtam, és megpusziltam a száját. 
- Nézzük a mesét. - ölelt minket magához Harry szorosan, és így hárman összebújva kezdtük a mesét nézni.
A második mese végénél Lilly már elaludt, nekem pedig elzsibbadt a karom.
- Elaludt? - kérdezte suttogva Harry.
- Igen, de fel kell keltenem. Le kell fürdetnem és a haját is meg kell mosnom. 
- Hagyd aludni, Rosie. Majd reggel megfürdeted. 
- Bár lefürdettem, amikor felvittem délután.
- Akkor azért tartott olyan sokáig.
- Igen. Még gyorsan megfürdettem, csak a haját nem mostam meg.
- Nem baj, akkor majd holnap reggel.
- A sós víztől nem lesz semmi baja a hajának? - kérdeztem tőle, miközben Lilly selymes, szőke haját simogattam.
- Nem, meg nem érintkezett annyit a hajával. Sőt. 
- Kalap volt rajta.
- Nem is volt vizes csak, a víztől, amivel te bevizezted a haját.
- Oké, akkor nem gond.
- Felvigyem? - megpuszilta Harry az arcomat.
- Nem kell. - elmosolyodtam - amúgy is az én ölemben van.
- Felviszem, Rosie, komolyan. Felállsz vele, én pedig átveszem és ennyi. Énekelek neki. - simogatta meg Lilly pirospozsgás arcát.
- Rendben. - elmosolyodtam, és lányommal együtt felálltam a kanapéról. 
- Kérem, ezt a kis szépséget. - mosolygott Harry, és átvette tőlem Lillyt. Nyomott egy csókot az arcomra, majd felsétált az emeletre, karjaiban a lányommal. 
   Mivel Harry a randinkról csak annyit árult el, hogy a medencében fogunk fürdeni, így gondoltam, akkor felmegyek, és átöltözök bikinibe. 
A hajamat felkontyoltam, hogy se a készülődés, se a fürdés alatt ne zavarjon. Elővettem egy kétrészes fürdőruhát. Merészkedtem ott a szobában átöltözni, hiszen tudtam, hogy Harry nem azon nyomban fog bejönni a szobába. Bár nem mintha olyat látna, amit eddig nem látott..
- Itt is vagyok. Alszik, mint a ... - jött be Harry a szobába, széles mosollyal az arcán, de amint meglátott, az arcáról eltűnt a mosoly. Ajkai elnyíltak döbbenetében, míg a szemei a kék, mélyebben dekoltált fürdőruhába bújtatott testemen időztek - a bunda.
Fejezte be mondatát, amit elkezdett, azonban a döbbenettől abba kellett hagynia.
- Jóságos ég, Rosie! - sóhajtott. Kutakodó tekintete nem állt meg a testem újra és újra felfedezésében.
- Gondoltam felöltözök addig. Azt mondtad, hogy fürödni fogunk. 
- Igen, a medencében. De, ha ezt tudom, hogy te ilyen dögös leszel a fürdőruhádban, akkor az ágyba szervezem a randit. - nyalta meg ajkait. Tekintete elidőzött a melleimen.
Elpirultam.
- Inkább öltözz át te is. 
- Igazad van. Lesz még időm téged bámulni, de most leszögezem, hogy ha bárhova is elmegyünk, strandra, vagy vízközelbe, akkor ezt nem veheted fel! - szigorúan nézett rám - még csak az kéne, hogy más pasik is begerjedjenek rád!
- Oké, oké. - kuncogtam kipirult arccal - menj, öltözni. 

- Miért nem lehet nyitva a szemem? - teljes bizonytalanságban voltam a sötétségben.
Harry kezei eltakarták a szemeim elől a világosságot. Meglepetést akart nekem szerezni, és ahhoz az kell, elmondása szerint, hogy én nem nézek oda.
Meg sem fordult a fejemben. Na, jó. Annyira..
- Mert akkor még időben észreveszed. - a talpaim alatt a kemény padlót felváltotta a selymes, enyhén nedves gyep, amelyből rájöttem, hogy már az udvaron vagyunk, és innen már nincs sok, és ott vagyunk a medencénél.
- Oké, szépségem. Elveszem a kezemet. Amikor mondom, hogy kinyithatod, akkor nyisd ki.
- Rendben.
Lassan lefejtette az ujjait a szememről. Továbbra is csukva tartottam a szememet, míg ő azt nem mondja, hogy kinyithatom.
Tudom, hogy őt boldoggá teszi, ha nekem meglepetést szerezhet. 
Engem pedig az tesz boldoggá, ha ő boldog. 
- Oké. Nyithatod! - adta meg a vezényszót, amire én kinyitottam a szemeimet.
Lenyűgözött a látvány, vagy fogalmazhatok úgy is, hogy ledöbbentett.
- Te jó ég! - suttogtam a döbbenettől elhaló hangon, és körbe néztem.
Az egész medence tele volt habfürdővel, körülötte pedig mindenhol gyertyák égtek, így megadva a tökéletes romantikus hatást.
Ha nem lennének gyertyák, számomra már az is felér a legeslegjobb randival.
- Tetszik? - Harry mosolyogva, ám egy kis félelemmel nézett rám. Nem értem miért izgult. Biztosan valahol a lelke legmélyén tudta, hogy imádni fogom!

- Hogy tetszik-e? Ne viccelj! Ez valami csodálatos! - még mindig ugyanolyan döbbenten néztem a medencére, majd vigyorogva léptem Harryhez, és öleltem át szorosan a nyakánál. 

Karjait szorosan körém fonva tartott magához közel.
- Szerettem volna veled kettesben lenni egy kicsit. - simította meg az arcomat - hogy beszélhessek veled valamiről.
- Valami baj van? - ha valaki azt mondja, hogy beszélni akar valamiről, nos, hát ne mondja nekem senki azt, hogy az illetőnek elsőnek nem valami rossz dolog ugrik be. Mert nekem az. Vagyis vegyes érzelmeim vannak. 
Ha nem kedvelne, akkor nem lennénk most itt, és akármennyire is pörgetem magamban vissza az élményeket, nem tudok semmiről, amiben esetleg megbánthattam volna, vagy veszekedtünk volna. Semmi.
- Nem, nincsen. Minden olyan tökéletes, amilyen tökéletesnek lennie kell. - mosolygott rám.
- Akkor?
- Elsőnek menjünk be a medencébe. - megfogta a kezemet, és a gyertyákat kikerülve szálltunk be a medencébe.
Elsőnek azt hittem, hogy a víz hideg lesz, de pont, hogy fordítva. Kellemes melegség lepte el a testemet, amint a víz a melleimig ért.
Harry a víz közepére húzott, és szorosan magához ölelt. Felnéztem a szemeibe.
Mosolyogva nézett a szemeimbe.
- Tudod, Rosie, ha az ember egyszer valakit talál az életében, aki olyan nagyszerű dolgot visz véghez vele, akkor azt nem akarja elengedni. Soha. Aki csak egy kis gesztusával, mosolyával feltudja dobni a másik napját. Aki, ha a másik személy szomorú, megvigasztalja. És nem fél kertelni. Elmondja az igazságot, ami akár fáj, akár nem, akkor is az igazság.
Te vagy ez a személy nekem. Ó, te jó ég sosem hittem, hogy valakivel megosztom a legnagyobb titkomat. - felnevetett, de aztán újból folytatta - Aztán neked muszáj volt elmondom, és hidd el, nem volt könnyű. De aztán most, hogy már elég régóta ismerlek, tudom, hogy nem fogod elmondani senkinek, különben elmondtad volna. Valakinek ez a két hónap kevés ahhoz, hogy megismerjen valakit, hogy felfedje minden érzését, hogy megmutathassa neki a valódi énjét. Én miattad tárulkoztam ki, mert tudtam, hogy, ha a legnagyobb titkomat megőrzöd, akkor onnantól kezdve bármit megoszthatok veled. Te folyamatosan a szívembe loptad magad, és elérted, hogy rájöjjek, bizony nem kell ahhoz több hónapoknak eltelni, hogy valaki iránt komolyabb érzéseink legyenek. Mert te minden általános szabályt felrúgtál az életemben. Azt, hogy sosem fogok hirtelen valakibe beleszeretni, azt hogy semmi olyat nem mondok neki az életemről, amit feltudna használni ellenem. Aztán? Aztán nálad minden egyes kis szabályom jó messzire elrepült, és szartam arra, hogy folyamatosan megszegem a magamnak írt szabályokat. Mert ezt elképzeljük, hogy á, így fogjuk csinálni, aztán amikor megismerünk valakit, onnantól kezdve minden más lesz. Te, Rosalie Parker beloptad magam a szívem minden egyes kis milliméterébe, elérted azt, hogy feltétel nélkül megbízzak benned. Lehet korai, lehet neked is korainak fog tűnni, de már nem tudom tovább magamban tartani az érzéseimet. Szeretlek! Beléd szerettem, és életem hátralévő részében egyáltalán nem szándékozom ezt az álláspontomat megváltoztatni, és tudom, hogy nem is tudnám. Sosem tudnék belőled kiszeretni! Beléd szerettem Rosie. Őrülten, és mélyen. 

   Alig bírtam megszólalni.
A szívem a fülemben lüktetett végig, amíg a szavak folyamatosan elhagyták száját, hogy a végén értelmes, számomra gyönyörű mondatokká formálódjanak.
A gyomrom akkora bukfencet vetett a monológja végén, hogy amikor azt hittem annál nagyobbat nem tud vetni, felülírta az elképzeléseimet.
Folyamatosan csak ugyanazok a szavak jártak a fejemben. "Szeretlek!" "Beléd szerettem."
 Nagyon jól tudtam, hogy komolyan mondja a szavakat. Hogy nem hazudik.
De ezt így, az ő szájából hallani előidézte belőlem, hogy meghatódjak, és a könnyeim apró cseppekben távozzanak a szemeimből.
- Szépségem. Ne sírj. - odahajolt hozzám, és lecsókolta arcomról a könnyeimet. 
Elmosolyodtam, és szorosan átöleltem a derekánál.
- Harry - kezdtem, és csak annyira húzódtam el tőle, hogy csodaszép zöld szemeibe nézhessek - beléd szerettem. Ne kérdezd mikor, nem tudom. De az biztos, hogy már egy ideje szerelmes vagyok beléd, csak talán magamnak sem mertem bevallani. Annyira nagyszerű fiú vagy. Kedves, aranyos, romantikus, védelmező. Minden lánynak ilyen fiúra lenne szüksége. Minden lánynak meg kéne találnia a saját Harry Stylesát. Nekem itt van. A hús, vér Harry Styles. Akibe beleszerettem. Aki nélkül már nem is tudnám elképzelni a holnapot. Akinek a karjaiban akarok ébredni reggel, és az ő karjaiban, mellkasára hajtott fejjel akarok elaludni, hogy hallgathassam a szívdobbanásait, amik aztán álomba ringatnak. Akivel minden ezerszer könnyebb. Akivel boldog, önfeledt, vidám lány vagyok. Aki kihozza belőlem az igazi Rosalie Parkert. Azt a lányt, akinek kell lennem. Mert melletted van önbizalmam, mert melletted merek igazán önmagam lenni. Alig vártam már, hogy ezeket elmondhassam neked. Hogy végre kimondhassam azt a három kicsi szót. Szeretlek!
  Szélesen elmosolyodott, míg szemei csillogtak a visszatartott könnyektől.
Lehajolt, és érzéki csókba hívta ajkaimat, amit én készségesen el is fogadtam.
Ajkaink lassan, érzékien becézték egymást. Mintha most találkoznának elsőnek. Ízlelgették, kóstolgatták egymást.
- Szeretlek. - húzódott el tőlem, és suttogta az ajkaimra. Ajkain széles vigyor ült.
Felnevettem, és még szorosabban öleltem magamhoz a nyakánál fogva.
- Szeretlek Harry! - nevettem. Újra csókolózni kezdtünk, ám már sokkal szenvedélyesebben, de mégis szerelemmel telve.
Hiszen ennek a három kicsi szónak a mai naptól kezdve komoly jelentése van.
Mind a ketten ugyanazt érezzük a másik iránt.
Szerelmet. 

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/796459580475553/