49. rész ~ Tengerpart és boldogság

Nos, ez egy elég hosszú rész lett, de tudom, hogy mindenki azokat szereti (hát bevallom, én is :D )

Remélem, hogy tetszeni fog, és még csak a következő részben lesznek a forró pillanatok. ;)

Jó olvasást mindenkinek, és nyugodtan írjátok le a véleményeteket. :)

Puszi: Szandi ♥

Harry Styles

- Bébi.. - suttogtam barátnőm fülébe, aki mellettem fekve, karját körém fonva, fejét mellkasom pihentetve szuszogott halkan, ami jelezte, hogy mélyen alszik.
Viszont már 10 óra is elmúlott, és ha most sokáig alszik, akkor nem tud éjjel aludni, ami nem is lenne nagy kár, én hamar elérném, hogy mélyen elaludjon..
Mondjuk 2-3 menet után..
- Hmm.. - morgott, és a kezét az arcomra rakva próbált tőlem megszabadulni, amikor is az arcára, valamint a nyakára hintettem el ajkaim nyomait.
- Ne morogj. - kuncogtam, és belecsókoltam a nyakába - fel kell kelni.
- Miért? - nyöszörgött, és szorosan hozzám bújt. Az arcát a nyakamba fúrta.
A kis cseles...tudja hogyan kell nálam elérni azt, hogy megpuhuljak. Bár ő csak egyszer rám néz, és már mindent megengedek.
- Ne csábíts! Azért kell felkelned, mert már jóval elmúlt 10 óra, és este nem fogsz tudni aludni. 
- De tudok aludni. Álmos vagyok. 
- Elhiszem, de ha felkelsz, akkor előbb elkezdhetjük a napot. A közös napunkat.
- Mit csinálunk? - nézett fel rám, és közben az állát a mellkasomon támasztotta meg. Lassan végig simítottam az arcán. Annyira édes ez a lány.
- Lemehetnénk a partra. Lilly szerintem imádná. - mosolyogva gondoltam bele Lilly első reakciójába, amikor a tenger hullámai kis lábaihoz mosódik. Elvigyorodtam, hiszen szörnyen aranyosnak hangzik ez az elképzelés.
- Miért vigyorogsz?
- Semmiért. - vigyorogva pusziltam meg a száját - szóval elsőnek reggelizünk, aztán partra lemegyünk, és ott elleszünk. 
- Paparazzók? 
- Nem fognak minket zavarni. - biztosítottam Rosiet ez ügyben - messze van tőlünk egy város, olyan fél óra autóval. Hidd el, a paparazzók nem tudják, hogy mi itt vagyunk, és a közelünkben nem is lakik senki.
- Hogy sikerült találnod ezt a csodás helyet? - kíváncsisága mosolyt csalt az arcomra.
- Kutakodtam, és lám, megtaláltam. Minden kis részletet tudni akarsz, mi? - nevettem fel. Az oldalát simogattam, miközben ő sokkal jobban hozzám simult.
- Igen, én már csak ilyen kis kíváncsi vagyok. - kuncogott azon a kislányos hangján, én pedig azonnal hanyatt fektettem, és felé másztam, így magam alá gyűrve őt.
Kis sikítás hagyta el a száját, amikor hirtelen hanyatt döntöttem. Felnevettem.
- Túl kíváncsi vagy. - megpusziltam a homlokát.
- Te pedig túlságosan hirtelen cselekedetű.
- Hirtelen cselekedetű? - húztam fel a szemöldökömet.
- Hát igen, mert olyan hirtelen fordítottál magad alá. 
- Legközelebb szóljak? - nevettem.
- Megköszönném. - vigyorogva nézett rám - mondjuk mondd azt, hogy "Héj, Rosie! Most foglak hirtelen megfordítani!"
- Mire kimondom, elmenekülsz.
- Hát, meglehet. - nevetett fel hangosan.
Összehúzott szemöldökkel néztem rá, majd csiklandozni kezdtem az oldalát.
- Ne Harry! Ne csináld! - fészkelődött alattam, miközben ajkait hangos nevetések sora hagyta el.
- Olyan cuki vagy. - nevetve hagytam abba, és nyomtam egy hosszú csókot ajkaira.
- Te pedig olyan piszok vagy. - utánozta a hangomat. Felhúztam a szemöldökömet.
- Ne pimaszkodj, ha nem akarod, hogy folytassam!
- Nem folytatod! - fenyegetett meg a mutató ujját felemelve.
- A mutatóujjával fenyeget! Jóságos ég! Félnem kell ettől a lánytól. - azonnal felültem, belőle pedig kitört az a jóízű nevetés, amit annyira jó hallgatni.
A nevetése, ami tudom, hogy miattam csendül fel tökéletesen formás, és piros ajkai közül.
Követte a példámat, és felült az ágyban, majd lassan kiszállt belőle. Felvette a köntösét.
- Hova mész?
- Megnézem Lillyt. - nyomott egy puszit a számra.
- Veled megyek, oké? - kikószálódtam az ágyból, és felvettem az egyik pólómat.
Rosie nem tiltakozott a felvetésem iránt, így kéz a kézben sétáltunk át Lilly szobájába. 
- Felkeltsem? - suttogva beszélt hozzám Rosie, amikor láttuk, hogy Lilly még békésen szundikál.
- Nem lesz nyűgös és ilyenek?
- Nem szokott az lenni.
- Akkor szerintem igen. Úgyis kifog fáradni ma a sok pancsolásban, és játékban. 
- Csak sosincs szívem felkelteni, de rendben. - mosolygott, és leült mellé. Lassan simogatni kezdte lánya haját, miközben halkan ébresztgette. Lilly mocorogva fogta fel, hogy valaki éppen felakarja őt kelteni, pedig ő olyan jól aludt, és el is hiszem.
Ebben a pillanatban azt kívántam bárcsak hagytuk volna aludni. 
Ahogyan felnézett Rosiera azokkal az álmos szemeivel, és aranyos arcával, összecsavarodott a gyomrom. Pedig tudom, hogy már kialudta magát, és olyan sokat sem szabad aludnia. Már majdnem 15 órát aludt egy huzamban. Szerintem ennyit még egyszer sem aludt ilyen hosszú ideig.
- Anya.. - hangja halk és még álmos volt. Mosolyt csalt az arcomra, ahogyan kis kezeit felfelé nyújtva nyújtózott anyukájáért, aki lehajolt és szoros ölelésbe vonta kislányát. 
Annyira jó volt ezt az anya-lánya kapcsolatot nézni, ami napról-napra sokkal, de sokkal erősebb lesz. 
Rosie rajong a lányáért, és Lilly rajong az anyukájáért. Ez a természetes anya-lánya kapcsolat, gondolom én, férfiként. 
De, ahogyan a családomban ránézek Anyura és Gemmára, ugyanezt látom. Látom, hogy Gemma próbál minden apró kis trükköt, fortélyt elsajátítani ahhoz, hogy olyan nagyszerű anya legyen, mint Anyu. 
De mivel úgy van nevelve, és egy tökéletes anya az övé, ezért tudom, hogy ő is olyan lesz, mint a mi édesanyánk. 
- Felkelünk, rendben? - puszilta meg Rosie Lilly homlokát, majd ránézve folytatta - megreggelizünk, utána szépen elkészülődünk, és lemegyünk a partra. A tengerben fogunk pancsolni. 
- Jó. - Lilly izgatottságtól csillogó szemei töltötték be fénnyel a szobát, és világítottak meg minden egyes kis sarkot, és zugot. 
- Mit akarsz reggelire enni? - erre a kérdésre Lilly elgondolkodott, majd lassan odasétáltam hozzájuk, hiszen eddig az ajtóban állva figyeltem az eseményeket.
- Harry! - gyermeki beszéddel ejtette ki a nevemet, és húzódott ajkaira egy széles mosoly. Mosolyogva térdeltem le az ágya mellé, és megpusziltam a homlokát.
- Szereted a palacsintát? - kérdeztem meg tőle az első ételt, ami az eszembe jutott, és amiről tudtam, hogy tökéletes reggeli lenne. 
- Igen. - mosolygott szélesen.
- Csinálunk együtt reggelit? Segítesz?
- Igen. - bólintott egy nagyot, majd felült az ágyban. Felvettem a karjaimba és már mentünk is le a konyhába hárman, hogy gyorsan megcsináljuk a reggelit, ami után már mehetünk is le a vízhez, hogy a nap további részét pancsolással tölthessük.

*****

- Dobd! - kérte Lilly, amikor már a harmadik palacsintát sütöttem.A közös feladat elosztás úgy nézett ki, hogy Rosie kikeverte a tökéletes palacsintatésztát, azaz liszt, tojás, víz, tej és egy csipet só formájában, én rám pedig hárult a sütés feladata. Ahogyan én sütöttem, Rosie folyamatosan töltötte meg a palacsintákat, és helyezte őket három tányérra.

- Azt akarod, hogy feldobjam? - néztem a kislányra, aki a bárszéken ült, és szívószál segítségével iszogatta reggeli kakaóját.

- Igen! - válaszolta, utána pedig egyből visszaszentelte a figyelmét forró italára.

Rendben.

Gondoltam magamban, és feldobtam a serpenyőben elhelyezkedő tésztát a levegőbe, ami úgy ért földet a kiindulási pontjára, hogy egyik fele a másikra simult.

Azaz félbehajlott a palacsinta tésztám.

- Ha ez most omlett lenne, akkor tökéletes lenne. - nevetett Rosie, amikor látta, hogy hogyan néz ki a palacsinta.

- Oké, kidobom. Csinálok egy másikat. 

- Na, nézzük. - vigyorgott Rosie. 

Kételkedik bennem. Na, majd én megmutatom neki!

Azt a tésztát, ami összehajtva jött vissza a serpenyőbe, kidobtam, majd egy újabb kanálnyi tésztát folyattam a serpenyőbe, ügyelve arra, hogy vékony legyen a tészta és ne vastag.

Amikor az alja kellően megsült, szép halványbarna színe lett, egy kicsit a tésztát a serpenyő szélére csúsztattam, majd egy határozott mozdulattal a levegőbe dobtam, és tökéletesen ért "földet" a serpenyőben.

- Brávó! - tapsolt nekem Rosie, amibe csatlakozott Lilly is. 

Leraktam a serpenyőt a tűzhelyre, és meghajoltam.

- Köszönöm, igazán köszönöm. Annyira jól esik, hogy elismeritek a tehetségemet!

- Nem csak jól énekelsz, de még palacsintát is tudsz dobni? - Rosie elismerően rázta a fejét, miközben füttyentett egyet.

- Látod? Neked már csak ilyen mindenben tökéletes pasid van. - vigyorogva néztem rá.

Megforgatta a szemeit.

- Még szerénységben is tökéletes. 

- Azt a szót nem is ismerem.

- Nem szerepel a szótáradban, mi?

- Nem. Komolyan, még sosem hallottam róla. Elmondanád a fogalmát?

- Lássuk csak, hogyan tudnám úgy megfogalmazni, hogy megértsd. - elgondolkodott - megvan! - kiáltott fel - a szótár 125. oldalán találhatod a szerény szót. Szerény, szerénység név alatt fog futni. És az van odaírva, mint definícióként, hogy Harry Styles. Csak ez a két szó!

- Ki az a Harry Styles? - ráncoltam a homlokomat. 

- A szerénység mintapéldája. 

- Megfog sértődni.

- Már úgyis sokszor kihúztam nála a gyufát. - vigyorgott.

- Hamarosan égni fog Harry Styles.

- Teste a vágytól? - kérdezte, és tágra nyílt szemei árulkodtak arról, hogy ezt bizony nem akarta kimondani, de kimondta. Még mennyire, hogy elhagyták ezek a szavak a száját. 

Én pedig hallottam, és vigyorogva fordultam felé.

- Az már most is ég. - alsó ajkamba harapva néztem rá, neki pedig az arca azonnal felvette a szép piros színt.

- Oké, oké. - lehajtotta a fejét, hogy átadja minden tudását és szépérzékét ahhoz, hogy a gyümölcsöket ugyanolyan formában, és vastagságban vághassa fel. 

- Nagyon precízen vágod a gyümölcsöket. - vigyorogtam rá.

- Süsd a palacsintákat. Éhesek vagyunk!

- Éhes! - értett egyet Lilly, anyukájával, én pedig csak vigyorogva folytattam a palacsintasütést, hiszen tudtam, hogy nyert ügyem van.

Rosie zavarba jött, és ez nekem piszkosul tetszik.

- Finom volt. - nyomott egy puszit Rosie az arcomra, amikor minden darab palacsintát elfogyasztottunk, azaz fejenként három darabot.

- A te érdemed. - mosolyogtam rá.

- Én csak a tésztát csináltam meg.

- És az már sokat számít. 

- Akkor is te sütötted a tésztát, ami nem volt túl égett, és túl halvány sem. Tökéletes tészta volt. - vette fel Lillyt, akinek az arca csupa nutella volt. - Elviszem, megmosom az arcát. 

- Rendben, addig én itt összepakolok.

- Egyből öltözzünk is?

- Igen, amikor készen vagyunk, akkor mehetünk a tengerpartra.

- Vizet hozol?

- Természetesen. - mosolyogtam - mindegyikünknek van víz, ilyen kis mini tartóba beleraktam őket, majd valami hűvösebb helyre rakjuk, amikor kimegyünk és lepakolunk. Akkor nem fog megmelegedni, meg igazából 1 perc séta és bent vagyunk a házban. 

- Tudom. - elmosolyodott - megyünk is, megmossuk ennek a kislánynak az arcát, mert csupa nutella. - nyomta meg Rosie Lilly orrát játékosan, aki kacagva fogadta anyukája cselekedetét. 
Mosolyogva figyeltem őket, ahogyan kisétáltak a konyhából, hogy útjuk felvezessen az emeletre, ahol Lilly arcáról lekerül a mogyorókrémes pakolás.
Gyorsan minden tányért, evőeszközt, bögrét összeszedtem és beraktam a mosogatógépbe, amit azonnal el is indítottam. Majd kivesszük belőle valamikor a tiszta edényeket, azzal még ráérünk foglalkozni.
Az étkezőasztalt és a pultot is letakarítottam, és amint láttam, hogy szépen csillog minden, konyhatündér képességeimet hátrébb hagyva mentem fel az emeletre.
Lilly szobájából érkező hangokból ítélve, már végeztek a mosakodással és most éppen Rosie öltözteti a lányát, valamint pakolja össze neki a tengerpartos perceinkhez szükséges mindenféle felszerelést Lilly számára.
Mivel neki sok mindenre szüksége van, és tudom, hogy nem is sokat leszünk kint a parton, amit megértek, hiszen Lilly még ahhoz túl pici, akkor is, ha már 2,5 éves, hogy olyan sokat a napon legyen. 
A bőröndömből elővettem az egyik fürdőgatyámat. Letoltam magamról a bokszeremet és felvettem az előbb, a bőröndömből kivett ruhadarabomat. 
Azt hiszem délután vagy valamikor meg kell ejteni a bepakolást, mert most csak mindent összetúrtam a bőröndömben, hogy megtaláljam a gatyámat.
Megvontam a vállamat, és a bőrönd tetejét lehajtottam. Nem fáradoztam azzal, hogy összehúzzam. Úgyis ki kell majd még nyitnom.
- Harry - jött be a szobába Rosie és Lilly. Mosolyogva fordultam teljes testtel feléjük, és vártam, hogy Rosie folytassa, amit elkezdett. - Amíg átöltözök, addig tudsz figyelni Lillyre?
- Hát persze! - mosolyogtam és odasétáltam hozzájuk. A karjaimba vettem Lillyt - milyen kis csinos valaki! - dicsértem meg Lillyt, akin egy pillangós fürdődresszt viselt. 
Kuncogva fogadta a bókomat, és megölelt a nyakamnál. Mosolyogva nyomtam puszit az arcára, és leültem vele az ágyra. A lábaimra  Rosie egy darabig csendben figyelt minket, majd ment a fürdőbe, hogy mi utánunk, ő is kényelmes nyári viseletbe bújtassa magát.
Lilly a lábamon ült, miközben ujjával megnyomta a mellkasomon elhelyezkedő madár tetoválásaim közül az egyik szárnyaló élőlényt.
- Madár. - mondta olyan gyermeki kiejtéssel, ami vigyort csalt az arcomra. 
Annyira cuki!
- Igen, madár. És nézd, itt egy pillangó. - mutattam a pillangó tetoválásomra - Neked pedig a fürdőruhádon van pillangó.
Lilly ránézett a fürdőruháján lévő pillangókra, majd az én pillangómra, és mosolyogva nézett fel rám.
- Csak a tiedé szebb pillangók. - mosolyogtam.
- Igen. - kuncogott, és megbökte az egyik lila színben pompázó pillangóját a fürdődresszén.
Nevetve nyomtam egy puszit a homlokára.
- Filc? - elsőnek alig értettem, amit mond, mert még nem igazán tudta kimondani ezt a szót. Biztosan hallotta már a filc szót, csak hogy még nem olyan könnyű neki ezt leutánozni.
Aztán, amikor megértettem, akkor már nem tudtam mire mondja.
- Filc? - kérdeztem tőle meg, és kíváncsian néztem rá, hogy pontosan mire akar kilyukadni.
Rábökött a madár tetoválásomra, majd a pillangóra és a vállaimon elhelyezkedő több, apró motívumra.
És ekkor megértettem mit akart mondani.
Felnevettem.
- Nem. Ez nem filc. - nevettem jóízűen - ez tetoválás.
Igen, és most mondd el neki, hogy mi az a tetoválás, ugyanis ő még csak 2 éves, te nagyokos!
- Tudod Lilly, a tetoválás az majdnem olyan mintha filccel rajzolnának a kezedre, csak ez olyan filc, amit soha nem lehet lemosni. Mert a filcet hamar lemosod, de ezt nem.
- Nem? - nézett rám olyan nagy, csodálkozó szemekkel, mintha most mondtam volna el neki a világ legnagyobb titkát.
De végül is, igen. Neki ez egy nagy titok. Hogy tudja mi az a tetoválás, míg a többi kisgyerek ezzel egyáltalán nincs tisztában.
De ő már igen.
- Nem, nem. - megráztam a fejemet - nem lehet leszedni soha. És fáj is, amikor megcsinálják.
- Fáj?
- Egy picit, de amikor már sokat rajzolnak valakire, akkor már nem fáj. 
- Szép. - nyomta meg újra a madár tetoválásomat. Mosolyogva figyeltem a lelkesedését.
- Szépnek találod? - mosolyogtam rá, miközben magamhoz öleltem.
- Igen. - átölelt a derekamnál, fejét a mellkasomra hajtotta.
- Ó. - Rosie hangjára én és Lilly is felfigyeltünk - milyen aranyosan ültök itt.
- Beszélgettünk. 
- És miről? - kíváncsiskodott.
- Nem mondjuk el! - vigyorogtam rá.
- Milyen kis titokzatosak vagytok. - húzta fel a szemöldökét.
- Tudjuk. - vigyorogtam - de menjünk le a partra. - felálltam Lillyvel együtt, akit leraktam. Felvette a kis strandpapucsát, Rosie pedig ráadta a kalapját.
Végig néztem Rosien.
Egy nyári, lenge ruha takarta a testét, ami combközépig ért, így felfedve előttem hosszú lábait. Haját felkötötte, és egy napszemüveget tett a feje tetejére.
Minden szükséges dolgot egy táskába tett, és már mentünk is ki a partra, ahol elhelyezkedett három napágy. Rosie lepakolta a táskát, és elővette belőle a naptejet.
- Elsőnek bekenjük magunkat és csak utána megyünk a vízbe. - tudtam, hogy barátnőm nekem és Lillynek is intézi a szavait, én pedig engedelmes fiú révén, megvártam, amíg elsőnek bekeni a kislányát. Vigyorogva néztem rá.
- Te bekened magad. - nevetve jelentette ki. Felháborodva néztem rá.
- De a hátamat nem érem el!
- Jó, oké. Azt bekenem, de mást nem. 
- Mást nem. - vigyorogtam rá szemtelenül, ő pedig pirult arccal ütötte meg a vállamat.
Bekente a hátamat, és a vállaimat, a többit pedig, azaz a mellkasomat saját magamnak kellett megcsinálnom.
Van barátnőm, és magamnak kell bekennem a mellkasomat..
- Menjünk a vízbe. Jössz Lilly? - nyújtottam felé a kezemet, ő pedig lelkesen fogta meg azt, és indultunk el a víz felé.
- Óvatosan! - jött Rosietól az aggódó hang, én pedig csak egy "Tudom, rendben, óvatos leszek!" mondattal válaszoltam neki, meg sem fordulva.
Odaértünk a vízhez, és megálltunk. Leguggoltam Lilly mellé.
- Jön a hullám, figyeld. - fogtam őt, hogy ne ijedjen meg, és egy biztos támaszként mellette legyek.
Felsikított, amikor a hullám pont a lábaihoz csapódott. Nevetve figyeltem őt, ő pedig az arcán egy hatalmas vigyorral élvezte újra, és újra a lábaihoz csapódó vizet. 
- Bemenjünk a vízbe? 
- De óvatosan, Harry. - hátrafordultam, hogy megnyugtassam Rosiet arról, hogy semmi baja nem lesz a lányának, de megfagytam. 

Egyszerűen bombasztikusan nézett ebben a bikiniben!
Egy zebra csíkos, nyakba akaszthatós kétrészes bikinit viselt, így felfedve előttem tökéletes testét. A hosszú lábai, a hasa, és a mellei vonzzák a tekintetemet. 
Ó, te jóságos.
Felsóhajtottam, ahogyan minél többször néztem meg őt.
Rosie elpirult, és megköszörülte a torkát. Felnéztem rá.
Komolyan, ha ő most itt fog előttem lenni ebben a bikiniben, akkor az esti randevú tervem meghiúsul és az ágyban fogunk inkább randevúzni.
- Harry? - kérdezte halkan, és láttam, hogy Lilly is engem figyelt, feleszmélve a hullámok csodálatából.
- Hm. - köhögtem egy kicsit, hogy a hangom visszatérjen a normális formába - nos, igen. Mi? - teljesen elfelejtettem, amit kérdezett, vagy mondott. 
- Azt mondtam, hogy óvatosan menjetek be a vízbe. De jövök veletek. 
- Oké. - egyenesedtem fel, és megfogtam Lilly kezét, azonban tekintetemet még mindig nem tudtam levenni a dögös anyukájáról. 
Ó, ez a lány. Kikészít.

****

Mind a hárman sütkéreztünk a verő fényes napsütésben, és pancsoltunk a kellemes hőmérsékletű óceánban.

Lilly egy úszógumiban ült, így közvetlenül érintkezhetett a vízzel, valamint sokkal beljebb mehettünk vele.

Rettentően élvezte. A boldogság, és az öröm minden formája megtalálható volt az arcán az ámulással együtt. Ámult, és kacagott, amikor jött egy hullám, és mind a hármunkat megdobott egy kicsit.

Rosie pedig?

Hát, Rosie akaratlanul vagy éppen akarva, de inkább az előbbi, teljesen felizgatott. Ahogyan láttam őt úszni, főleg háton, teljesen elvesztem a testében.

Amikor pedig kimentünk a partra, és ott megmutatkozott vizes valójában, na, akkor totálisan elvesztettem a fejemet és nem járt más a fejemben csak hogy menjünk be. 

Ebédelni bementünk, de aztán mentünk is vissza a partra. Szigorúan tilos volt a fürdés, így csak a homokvár építés jöhetett szóba.

- De kis vödör nélkül hogyan fogjuk felépíteni szépen a várat? - kérdezte Rosie, amikor mind a hárman leültünk a homokba, és elkezdtük felhalmozni azt.

- Bízd rám. Megoldom. - kacsintottam rá.

- És vizet a tenyeredben hozol ide? - kérdőn nézett rám, én pedig nevetve ráztam meg a fejemet.

- Bébi. Van flakon. - vigyorogtam - hozol vizet?

- Én? Hozz te!

- Én vagyok az építész, te pedig a segédmunkás.

- Na, persze, segédmunkás. - morgott, de felállt. Csókot dobtam neki, de nem foglalkozott vele. Megfogta a kiürült flakont és ment a tengerhez, hogy megtelítse a flakont. Direkt lehajolt, így én tökéletesen tudtam megbámulni a fenekét. 

- Nagyot! - mondta Lilly miután felébredtem Rosie fenekének az ámulásából és megkérdeztem tőle, hogy mekkora várat építsünk.

Mondjuk ez egy teljesen felesleges kérdés volt. Egy gyereknek az a lényeg, hogy nagy legyen a vár.

- Itt a víz. - ült le mellénk Rosie.

Lilly máris lelkesen kezdte összetolni a homokot, ami inkább kis erődnek felelt meg, ami megvédi a várat, de a nagy vár építése rám marad.

- Lilly. Kiásod az árkot? 

- Igen! - csillantak fel a szemei.

- Megcsináljuk együtt, jó? Harry pedig építi a nagy várat. - Rosie feltérdelt és lányára nézett.

- Jó. - mosolygott, és édesanyjával együtt elkezdték az árkot ásni, én pedig építettem a várat, ami nagyon nehéz feladat volt.

Velem szemben Rosie térdelt, félig lehajolva, így a dekoltázsa tökéletes összképet jelentett a szemeimnek, amik időközben néha-néha odatévedtek.

Még jó, hogy ő teljesen bele volt merülve az árok ásásba, így nem vette észre szemeim kalandozását. 

- Nagyon szuper lett! - vigyorogva nézett Lillyre, majd rám Rosie, miközben mind a hárman a mestermunkánkat csodáltuk.

- Igen! - tapsolt Lilly, ami belőlem egy nevetést idézett elő.

Olyan jó látni, hogy ilyen boldog kislány. Tele szeretettel, vidámsággal és boldogsággal.

- Lefényképezem! - Rosie befutott a házba, és kihozta a telefonját, hogy lefényképezze a várunkat, amit közösen építettünk fel. 

- Csináljunk képeket. - vetettem fel az ötletet, mire Rosie elsőnek meglepődött, de aztán elmosolyodott. 

Hárman egymás mellé ültünk, és hol mosolyogva, hol vicces arcokat vágva örökítettük meg a pillanatot, ami csak a hármunké volt. 

Csókot nyomtam Rosie arcára, aki mosolyogva nézett rám.

- Nagyon dögös vagy. - suttogtam a fülébe halkan, majd mintha mi sem történt volna mosolyodtam el, hogy elkészíthessek még egy képet. 

Lilly vigyorgott, Rosie pedig kipirulva nézett a kamerába.

Nos, én pedig szintén vigyorogtam. Pimaszul.

- Lilly mindjárt megy aludni. - suttogta a fülembe, és meglepett, hogy flörtöl velem. Ránéztem, ő pedig vigyorgott.

- Mikor megyünk be? - suttogtam a fülébe, és csókot nyomtam az arcára.

- Lilly, bemenjünk? Nem vagy fáradt?

- De. Menjünk. - bújt anyukájához, aki rám nézett. Bólintottam, és felálltam, átvettem tőle Lillyt. Rosie mindent összepakolt, majd bementünk a házba.

- Akkor most cseréljünk. - kuncogott, és átvette tőlem Lillyt, miután lepakolta a táskát a kanapéra. Lilly már álmosakat pislogott, amit nem is csodálok, hiszen elég sokat játszottunk és futkároztunk kint.

- Fent találkozunk. Elpakolok mindent. 

- Oké. - vigyorgott, majd felment Lillyvel az emeletre. Felvettem a táskát, és én is követtem őket a ház második szintjére, viszont én a hálószobába mentem be, és pakoltam le. 

Nem telt el fél óra és Rosie lépett be a szobába a tökéletes bikinijében, amiben tökéletesen látszik bomba teste, és tökéletes idomai. 

Égett a vágy bennem, és nagyon, nagyon hamar felizgultam már csak a látványtól is.

Rosie zihálva kezdte venni a levegőt. Nem bírtam. Odamentem hozzá és keményen megcsókoltam.

A nyelvemet átdugtam a szájába, és alig vártam, hogy a nyelvemet máshová is belemárthassam.

Alig vártam, hogy megízlelhessem Rosiet. Hogy újra, és újra nekem adja magát.

Piszkosul kívántam. 

És ezt közöltem is vele a hozzá nyomódó férfiasságommal. 

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/796459580475553/