48. rész ~ A nyugalom szigete

Nos, itt is van az új rész, Harry bébi szemszögéből! :)

Jó olvasást, és remélem, hogy kapok pár megjegyzést! ♥

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/796459580475553/

Harry Styles

- Te jó ég, Harry! - Rosie csodálkozva, és hatalmasra nőtt szemekkel nézett rám, amint kiszálltunk a taxiból és megpillantottuk a házat,, amit a nyaralásunk idejére kibéreltem.

Bevallom nem foglalkoztam az árral, és a legnagyobb, legjobb házat foglaltam le, amit az internet Bali szigetén kiadott.

Mert itt vagyunk Balin.

Én, Lilly és Rosie. Így hárman fantasztikus napokat fogunk eltölteni ezen a szigeten, amelyet már most is nevezhetek úgy, hogy a nyugalom szigete.

- Mi az? - kuncogva néztem rá. Karjaimban Lilly pihent, akit a hosszú repülőút eléggé megviselt, és lefárasztott. Nem csodálkozom. Engem is és Rosiet is kimerített, mint a repülőút, mint az időeltolódás, akkor egy gyereket?

- Harry ez nagyon nagy! Nem hotelben fogunk lakni? - kérdezte Rosie, miközben elindultunk a ház felé. Most, hogy élőben is látom és nem csak képeken, még jobban feltűnik, hogy tényleg hatalmas ez a ház.

Fehérségével kitűnik a zöld fák és a kéklő ég alatt, és ez a fehérség az, ami vonzza a tekintet a házra. Ez az, ami megfogott engem is a képeken.

A ház fehérsége, ártatlansága.

Olyan, mint Rosie.

Ő is kitűnik a tömegből akárhová beteszi a lábát. Az ártatlan nézése, ami a jó kislány külsejéhez kapcsolódik, már pedig én tudom, hogy ő nem jó kislány. Mármint az ágyban.

Amúgy meg? Amúgy meg egy kedves, jószívű lány, aki mindenkinél sokkal jobb. Vehetik körbe sokkal fényesebb, sokkal ragyogóbb dolgok, emberek, ő akkor is sokkal jobban fog ragyogni mindenkinél.

Mint ez a ház.

A tökéletesen zöld fű, és a teljesen kék ég, amin csak elvétve akad egy-egy fehér kis felhő, elveszik a ház nyújtotta fehérségben. Az mind értelmét veszti, ha rátekintünk a házra.

Vagy éppen Rosiera.

- Nos, nem. Nem akartam hotelben kuksolni, és a természet hiánya nélkül nyaralni. Így arra gondoltam, hogy a legjobb megoldás, ha kibérelek egy házat, ami nagy és mindannyian tökéletesen elférünk benne. Hatalmas kertje van, ahol Lilly órákat tölthet kint velünk, és közben játszhatunk, és ha már nagyon melegünk van, akkor csobbanhatunk a kertben lévő medencében. Van a kert végében egy függőágy, amin pihenhetünk, vagy pihenhetsz Lillyvel. Annyi lehetőség van egy házban. Sokkal több, mint egy hotelben, és úgy gondoltam, hogy te és Lilly is sokkal jobban fogjátok itt magatokat érezni, mint egy hotelben. Az olyan közvetett dolog, ott nem lehet igazán érezni azt, amit itt...

- A természetet. - mosolyodott el Rosie, és mondta ki helyettem azt, amire én is gondoltam. 

- Pontosan. - mosolyogtam, és egy puszit nyomtam az arcára.

- De, ha kívülről ekkora, akkor mekkora belülről? - fordult felém teljesen, és tudtam, hogy amint megpillantja belülről a házat, a padlón lesz az álla.

- Hát menj be, és megtudod. - vigyorogtam, és kinyitottam előtte az ajtót.

Belépett a házba.

Az az arc, amit, akkor mutatott, ahogyan megpillantotta a ház belső elrendezését, mindent felülmúlott. Az álla, ahogyan tippeltem, valahol a padlón helyezkedett el döbbenetében, vagy éppen csodálatában. Én úgy gondoltam, hogy mind a kettő szerepet játszott.

A házban több hálószoba helyezkedik el, egy konyha, valamint két nappali. Az egyik nappaliból át lehetett menni a másikba, ahol a helyiség jobb és bal oldalán is található volt kanapé. A jobb oldalán kanapé mellett fotelek helyezkedtek el, míg a bal oldalon a kanapét három faszék ékesítette puha párnával kibélelve.

Szinte a ház összes helyiségéből egy hatalmas terasz vezetett ki az udvarra. A konyhából a teraszra kisétálva helyezkedett el egy faasztal, hozzátartozó székekkel és eltudtam képzelni, hogy, amíg itt vagyunk, inkább ezt az asztalt fogjuk választani ahhoz, hogy az étkezéseinket lebonyolítsuk.

Hm. Remekül hangzik.

Elmosolyodtam, ahogyan Lilly is tekintetével minden egyes helyiséget alaposan megnézett, ahol átsétáltunk, hogy megismerjük azt a házat, ami most a nyaralásunk alatt a "központunkká" válik.

- Jóságos ég! - sikkantott fel Rosie, amikor ő is észrevette a teraszt, és feléledt a hatalmas konyha által átélt sokkból.

A teraszon a kerti bútor előtt helyezkedtek el a napágyak, amik befogják tölteni  a szerepüket, miszerint a kertben elhelyezkedő hatalmas medencében való csobbanás után, kényelmesen kitudjunk feküdni a napra, hogy élvezzük a Nap által nyújtott szolgáltatást. Azaz a barnulás lehetőségét.

- Szóval akkor tetszik? - vigyorogva néztem rá, ő pedig vigyázva Lillyre szorosan megölelt.
- Nagyon, nagyon. - vigyorogva nyomott csókokat az arcomra.
- Ennek örülök. - rámosolyogtam és csókot nyomtam az ajkaira - Lilly. Neked is tetszik? - néztem a karomban kényelmesen elhelyezkedő kislányra, aki szemeivel éppen minden helyiséget újra, és újra átvizsgált. 
- Igen! - mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra, én pedig minél inkább a szívembe zártam ezt a kislányt, és azt a hatalmas szeretetét, amit mindig sugároz felém.
- Megnézzük a szobádat? - kérdeztem tőle, Rosie pedig érdeklődő pillantásokkal illetett meg. 
Kíváncsi volt, hogy milyen meglepetésekkel szolgálok még. Én pedig kíváncsi voltam, hogy mit fog szólni a gyerekszobához.
- Igen. - bólintott, és szorosan karolta át a nyakamat, miközben én elindultam vele a szoba felé, ami az ő kis birodalma lesz most.
A szoba elé érve Rosienak adtam azt a megtiszteltetést, hogy kinyithatta az ajtót.
Amint ezt megtette, újra leesett az álla. Tudtam, hogy az jár a fejében; "Ezt meg hogyan intézte el?"

- Hű! - nézett Lilly izgatottan a szobájára, ami reméltem is, hogy ennyire elnyeri a tetszését.
- Tetszik Lilly? - mosolyogtam rá, ő pedig buzgón bólogatva adta meg nekem a kérdésemre a választ, miszerint igen. Nagyon tetszik neki. 
Lerakta őt, és hagytam, hagy fedezze fel a szobáját.
- Ezt hogy intézted el? - kérdezte Rosie.
- Hát tudod, én vagyok Harry Styles. - vigyorogtam és magamhoz öleltem őt. Átfonta a karjait a derekam körül.
- Akkor úgy kérdezem. Harry Styles hogy intézte el? - nézett rám felhúzott szemöldökkel, mire én vigyorogva szájon csókoltam.
- Hát, könnyen. - nevettem, és ez így is volt. A legkönnyebben lehetett elintézni ezt, és sok átrendezés nem is kellett.
Sőt.
- Mondd el! - kérlelt, miközben gyönyörű barna szemeit kimeresztve nézett rám.
- Nem. Ez az én titkom marad. - vigyorogtam. Lillyt figyeltem, aki felmászott az ágyára, és elfeküdt rajta.
- Lillyt teljesen elvarázsolta ez a hely. - mosolyogva nézte lányát Rosie.
- Téged nem? - kérdeztem félve.
Őszintén volt bennem egy félsz, hogy Rosie túl soknak fogja tartani, és nem fog neki tetszeni. Tudtam, hogy azt hiszi, hogy hotelben fogunk megszállni, de én ezt tartottam a legkomfortosabbnak, és persze számomra az sem egy előnytelen szempont, hogy messze vagyunk mindentől, így nem kell félnem, hogy a paparazzók elrontják a nyaralásunkat.
Azt nem akartam, és ezért is határoztam így. Vagyis ezért is.
- Dehogynem, Harry. - szélesen mosolygott. Karait nyaka köré fonta, és megölelt szorosan.
A legcsodálatosabb ölelés a világon. Annyira megnyugtató és szeretetteli.
Megnyugtatja az összes idegszálamat, amikor ő megölel.
- Én végig azt hittem, hogy hotelben fogunk megszállni, de ez még tökéletesebb! - nevetett, és hangjából kiérződött a boldogság.
Boldogan nevetett, ami melengette a szívemet, és csodálatos érzéssel töltött el.
Ezt a hangot akarom egész életemben hallani.
- Anya. - szólalt meg Lilly halk hangon, és mind a ketten azonnal ránéztünk. Előttünk állt, álmos szemekkel, amiket dörzsölt a kis ökleivel annak érdekében, hogy kitörölje belőlük az álmosságot.
De ez nem sikerült neki. A nagy ásítása jelezte, hogy elfáradt, és inkább szeretne pihenni, hiába volt itt még csak délután. 
- Álmos vagy, igaz? - Rosie karjaiba vette lányát, aki egy lusta bólintással anyukája vállára hajtotta a fejét és úgy pislogott nagyokat.
- Itt van a folyosón a fürdő. Segítsek valamit? 
- Igen. - válaszolt Rosie a kérdésemre - megtudod mutatni hol a fürdő, és összetudod szedni Lillynek a pizsamáját?
- Természetesen. - mosolyogtam és elindultam a fürdő felé, benyitottam, és beengedtem Rosiet. Körbenézett, rám mosolygott, és megpuszilta az arcomat.
Már csak egy kis puszi miatt is hülye vigyor ült ki az arcomra.

*****

Mosolyogva figyeltem Rosiet, aki egy puszit hintett Lilly homlokára, majd felállt mellőle, és odasétált hozzám. Hozzám, aki az ajtóban állva figyeltem azt, ahogyan anya elaltatja a lányát.

- Olyan aranyosak vagytok. - mosolyogva öleltem magamhoz, amikor már az ajtón kívül voltunk, amit Rosie résnyire nyitva hagyott.

Elmosolyodott, és megölelt engem szorosan.

- Harry?

- Tessék? - megsimítottam az arcát.

- Szeretném a részemet kivenni ebből a házból. Szeretnék beleadni a költségekbe.

- Szó sem lehet róla! - elhúzódtam tőle és megráztam a fejemet sokszor.

Nem is tudom hogy fordult meg ez a fejében!

- Rosie, én nem azért hoztalak ide titeket, hogy hencegjek a pénzemmel, vagy bármi ilyesmi. Én azért akartam veletek elutazni, hogy minél több időt együtt lehessek veletek, és Lillyt még inkább megismerni, és vele is sok időt együtt tölteni. 

- Tudom, miért hoztál ide minket, és én nagyon, nagyon örülök, hogy eljöttünk, hogy így hárman nyaralunk egyet. Annak meg még inkább örülök, amiért a lányomat még inkább megakarod ismerni. De nem akarom, hogy ennyi pénzt kiadj, mert gondolom nem pár font volt ez az egész.

- Nem érdekel a pénz, és még bőven marad pénzem, hidd el. Nem fogok éhen halni. Hagyd azt, hogy én fizessem. Elakarom a barátnőmet kényeztetni, mindig is erre vártam. Hogy legyen egy lány az életemben, akit eltudok baszni, akinek mindent megtudok adni. És most itt vagy te. Te, akit elkényeztethetek.

- De szeretnék beszállni a költségekbe..

- Rendben. - állítottam le - ha elmegyünk valahova és valamit venni akarsz, akkor azt fizetheted te magatoknak. Ha valamit venni akarsz.

- És neked is vehetek valamit! - mutatta fel a mutatóujját, hogy így nyomatékosítsa a szavait.

- Ó, nem! Én veszek neked, de nem veszel nekem!

- Hát ez meg milyen üzlet? - felháborodott, de ez engem baromira nem izgatott. Azért hoztam ide őket, hogy nyaraljunk, és elcseszhessem a barátnőmet, elcseszhessem Lillyt. Nem azért, hogy ő fizessen bármit is. Így is nagyon nehéz volt azt mondani, hogy amit megakar venni azt ő fizetheti.

- Olyan, amit szépen hagysz. De, ha kötekedsz, akkor azt sem engedem meg, hogy magatoknak fizesd, amit megakarsz venni!

- Oké, oké. - adta meg magát, én pedig büszkén vigyorogva reagáltam a tettére. Legalább nem makacskodik.

- Szerencséd. - arcát kezeim közé fogtam és megpusziltam a homlokát - most pedig megnézzük a hálószobánkat. A cuccainkat már lepakoltam bent. - elhúzódtam tőle és megfogtam a kezét, majd odavezettem a hálószobánkhoz, és benyitottam. 

- Ó, te jóságos! - az eddig mellettem álló lány tátott szájjal lépett be a szobába, és nézett körbe a kicsinek nem mondható szobába.

Az ajtóval szemben egy hatalmas üveg ajtó vezetett ki a teraszra, ahol egy nyugágy helyezkedett, biztosítva azt a célt, hátha valaki kiakar oda feküdni.

Nos, remélem Rosie nem oda akar majd feküdni, hanem inkább a lenti napozóágyra.

Nem utolsó sorban azért akarom, hogy ott napozzon, mert akkor közben tökéletes rálátásom lenne tökéletes testére, és idomaira. 

Az ajtó jobb oldalán volt egy nagyméretű franciaágy, mind a két oldalán egy-egy éjjeliszekrénnyel. Az ágy előtt egy kanapé és egy fotel, melyhez tartozott valamiféle lábtartó.

Fő a kényelem.

A kanapé előtt egy dohányzóasztal. A szoba másik végében pedig egy hatalmas gardrób szekrény állt, hogy kényelmesen betudjunk pakolni minden egyes ruhadarabunkat, hogy azok ne a bőröndbe álljanak, és túrjuk fel nap, mint nap, amikor éppen tiszta ruhát kell kivennünk belőle.

Azt hiszem a pakolást holnapra halasztjuk. Vagyis remélem, hogy Rosie sem akar most kipakolni.

- Ez egyszerűen fantasztikus! - amint körbejárta a szobát, kisétált, vagyis máshogy fogalmazva, kisietett a teraszra, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílt a végtelen, kék óceánra.

Utána sétáltam, és megálltam mögötte. Onnan figyeltem a lenyűgöző kilátást.

- Csodaszép, de nálad sosem lesz semmi sem szebb. - hátulról átöleltem, az arcomat pedig a hajába fúrtam.

- Köszönöm, hogy elhoztál ide minket. - suttogott. Kezeit a hasán lévő kezeimre rakta, kézfejemet pedig lassan simogatta. 

Elmosolyodtam. Megpusziltam a haját.

- Ne köszönd. Nem kell megköszönnöd. Én köszönöm, hogy eljöttetek velem. Nagyon jól fogjuk érezni magunkat.

- Abban egy percig sem kételkedtem. - még így, hogy háttal álltam neki, még így is tudtam hogy mosolyog. 

- Mit szólsz ahhoz, ha letusolunk, és  utána pihenünk? - fordítottam szembe magammal, és úgy beszéltem hozzá.

- Nem pakolunk ki?

- Ó, ne. - felnyögtem - totál lusta vagyok ahhoz. Jelen percben csak a barátnőmmel akarok összebújni. Semmi lényegeset nem akarok csinálni. 

- Jó. - nevetni kezdett - akkor holnap majd kipakolunk.

- Na, így máris jobban hangzik. - vigyorogtam rá - menjünk, tusoljunk. - behúztam a szobába.

- Tusoljunk? - megállt, de a kezemet továbbra is fogta.

- Igen. Együtt tusolni.

- Velem akarsz tusolni?

- El sem tudod képzelni mennyire. - vigyorogtam rá pimaszul.

Alsó ajkába harapott, úgy nézett a szemeimbe. Nekem pedig nagy kontroll kellett ahhoz, hogy ne essek a szájának.

- Még nem is tusoltunk együtt.

- Rendben, akkor fürödjünk. Mit szólsz?

Tudtam, hogy zavarban van már a tudattól is, hogy velem fog fürdeni.

- Bébi. Már láttalak meztelenül, hiszen egy párszor már szexeltünk. Szóval nem kell feszengened. Nem először látlak úgy. Igen, rohadt nagy erő kell ahhoz, hogy ne támadjalak le, amint meglátom meztelen testedet, főleg meztelen-vizes testedet, de türtőztetni fogom magam, megígérem. - nyomtam csókot a szájára, ő pedig kipirult arccal állt előttem, de bólintott.

Elvigyorodtam, és behúztam a fürdőbe, hogy biztosan ne tudjon ellenkezni.

- Amíg levetkőzök fordulj el! - szólalt meg, amikor már éppen elkezdett volna vetkőzni, de én minden egyes apró mozdulatát árgus szemekkel figyeltem.

Vagyis éhes szemekkel figyeltem.

- Most komolyan? - megforgattam a szemeimet. Direkt csinálja! Direkt nem hagyja, hogy élvezkedjek, amíg ő vetkőzik.

- Igen. Gyerünk! - sürgetett. Megadóan megfordultam. Elvigyorodtam és elkezdtem levetkőzni. Levettem a pólómat, amit csak félre dobtam, majd lehúztam magamról a nadrágomat, amit a pólómhoz társítottam. A zoknijaim a padlón végezték, majd az utolsó ruhadarabomat, a bokszeremet, kinyomott fenékkel toltam le magamról.

Tudtam, hogy figyel.

Hallottam, ahogyan beszívja a levegőt, én pedig elvigyorodtam. Harry - Rosie, 1-0.

Vigyorogva fordultam meg, pont abban a pillanatban, amikor Rosie csipkés francia bugyija a földön landolt.

Beszívtam a levegőt, és a tekintetemet a tökéletesen meztelen testén legeltettem. Nem bírtam nem őt nézni. Annyira tökéletesen nézett ki. Az összes érzelem az ágyékomba tódult, és tudtam, hogy minél tovább nézem Rosiet, annál inkább megfogok merevedni, amit inkább kádban szeretnék, mert akkor Rosie nem látja, hanem csak érzi.

És remélem magában is fogja érezni. Ó, mennyire akarom, hogy a kádban tegyem magamévá.

Elhessegettem egy pár percig a mocskos gondolatokat a fejemből, amíg a fürdővizet elkészítettem. Meleg víz, sok habfürdő.

Amíg a víz folyt a kádba Rosie egy törülközővel takarta el a testét, és próbált nem elpirulni, ahányszor csak megnyaltam a számat, és a szemeibe néztem.

Beültünk a kádba, úgy hogy Rosie a lábaim között ült nekem háttal. Magamhoz öleltem feszült testét.

- Nyugodj meg, bébi. - suttogtam a fülébe, és apró csókot hintettem a nyakára.

- Ezzel nem segítesz. - sóhajtott. Nekem dőlt, így háta az én mellkasomhoz simult.

Vigyorogtam, és eldöntöttem nem kínzom. Egy darabig még nem.

A vállait kezdtem masszírozni, ő pedig elismerően hümmögve jelentette ki, hogy jó érzés, amit csinálok.

- Jó? 

- Nagyszerű. - suttogott.

Folytattam a masszírozást, és amikor már úgy láttam, teljesen ellazult, mertem jobban lépni.

Így kezemet, ami eddig hasán pihent, felcsúsztattam a mellére, és lassan, a másik kezem mozgásával hasonlóan kezdtem mellét is masszírozni. Finoman nyomkodtam, masszíroztam.

Felnyögött, és a fejét a vállamra hajtotta.

- Harry.. - suttogott zihálva, míg élvezte a kezeim által nyújtott érzést.

Ó, még milyen érzéseket tudnék neki nyújtani a kezeimmel... az ujjaimmal.

- Élvezd, bébi. Csak én látlak, senki más. Lazulj el, és engedd a testednek, hogy élvezze. - suttogtam a fülébe, majd finoman beleharaptam fülcimpájába.

Nyöszörögve és zihálva adta tudtomra, hogy teljesen ellazult és semmi sem akadályoz meg minket abba, hogy folytassuk. Hogy az enyém legyen.

Kezeim önálló életre kelve csúsztak ölébe, hogy érzéki nyomásokkal juttassam el őt a csúcsra, melynek végén a nevemet hangosan nyögve élvezzen el.

Nem álltam le.

Szükségem volt rá. Megfordult az ölemben, szemeimbe nézett, és mind a ketten mohón kaptunk a másik szájára. Egymásnak estek az ajkaink, és nem kellett sok, hogy teljesen egymásnak essünk.

Testestül-lelkestül.

Nem fogtuk vissza magunkat.

Mind a kettőnket hajtott a vágy, és ez látszott a kemény csókolózásunkból is. Ajkaink durván, vadul tapadtak a másikéra, hagyva, hogy nyelveink gyors tempóban mozogjanak a másik szájában.

Mohóság. Vágy. Érzékiség. Vadság.

Nem tudtam magam visszafogni, ahogyan Rosie sem. Gyorsan csúsztam bele síkos ölébe.

Újra és újra.

Csókolóztunk, faltuk egymás testét, így lökve minél közelebb egymást a teljes kielégülés felé.

****

- Imádom, ha az én pólómat viseled. - vigyorogva néztem Rosiera, aki a pólómat húzogatta lejjebb tökéletes combjain, amíg az ágyhoz sétált és mellém feküdt.

- Ne leskelődj! - szidott le, és eltakarta a lábait a takaróval. 

Nagyon bántam ezt a tettét. Hiszen imádom a lábait, de ha nem mutogatja nekem, akkor majd én felfedező útra indulok. Vigyorogva nyúltam a takaró alá, és simítottam tenyeremet csupasz combjára. Ujjaimmal finoman belemarkoltam.

- Hidegek az ujjaid! - sikkantott fel, én pedig felnevettem.

- Tudok egy helyet, ahol elég meleg van, ahhoz, hogy felmelegedjenek az ujjaim. - vigyorogtam rá kajánul. Azonnal elpirult, amikor rájött milyen "helyre" is gondoltam.

- De mocskos vagy!

- Nagyon mocskos! - vigyorogtam - de élvezed, amikor mocskos vagyok. A fürdőben sem volt ellenedre, amikor háromszor is a csúcsra juttattalak. 

- Inkább pihenjünk. - hozzám bújt, én pedig nevetve öleltem magamhoz.

- Imádom, ha zavarba jössz. Pedig semmi rossz nincsen abba, ha a szexről beszélünk. A kettőnkéről beszélünk, nem máséról. Nem kell zavarban lenned. Inkább mondd el, hogy mit szeretsz benne!

- Mi? - nézett fel rám.

- Jól hallottad. Gyerünk, Rosie. A vadságot vagy a gyengédséget szereted?

- Mind a kettőt. - pirult el és a mellkasomba fúrta az arcát.

Vigyorogtam. Ó, még én mennyire imádom mind a kettőt. Vele. A legjobb vele együtt lenni. Minden értelemben.

- Szóval, ha vadul csináljuk azt is szereted?

- Igen, de ne beszéljünk erről! - húzódott el és takarta el a rákvörös színben pompázó arcát.

- Rendben. - nevettem - akkor legközelebb nem foglak kímélni, és igazán kemény leszek veled! - suttogtam a fülébe, mire a teste megremegett a fülébe suttogott szavaimtól.

- Harry.. - nézett rám.

- Szeretnéd, ha egyszer igazán keményen csinálnánk? - túrtam finoman hajába.

Halkan sóhajtott. De nem válaszolt.

- Szeretnéd?

- Igen, szeretném! - újra eltakarta az arcát, én pedig vigyorogva vettem el a kezeit.

- Rohadt jó lesz, hidd el. De még nem most fogjuk úgy csinálni. - magamhoz húztam szorosan, ő pedig hozzám bújt.

- Most pihenünk. - megpusziltam a homlokát, ő pedig bólintott. - Bár most is szívesen megejteném.. - a derekán lévő kezemet határozottan csúsztattam egyre lejjebb.

- Harry! - megfogta a kezemet, és visszarakta a derekára. Hm, milyen gyorsan reagált.. - most pihenünk! - idézte fel a szavaimat, mire elnevettem magam.

- Oké, oké. Aludjunk egyet. Jó éjszakát, bébi. - megcsókoltam a homlokát.

- Jó éjszakát. - szorosan bújt hozzám, én pedig őt néztem, hiszen az arcát felém fordítva hunyta le a szemeit, miután megpuszilta az államat.

Én pedig csak néztem őt. A karjaimban tartott barátnőmet.

Azon gondolkodtam, hogy milyen piszok nagy mázlista vagyok, miközben lassan, elnyomott az álom.