47. rész ~ Nyaralás

Rosalie Parker

~ 2 hét múlva ~

Szóval akkor mit is pakoljak pontosan? Azon belül, hogy ruhákat?

Hogy, ha az embernek a barátja vagy barátnője nem túl segítőkész, akkor muszáj mindig, mindent megkérdezni, ami ahhoz kell, hogy ellegyen látva bőséges tudással egy-egy téma kapcsán.

Mint én most.

Harry még a Holmes Chapelben tett látogatásunk alatt lepett meg azzal a hírrel, hogy ő, én és Lilly elutazunk valahova.

Akkor nem firtattam a témát, hiszen ahogyan elmondta csak december elején indulunk, mivel nekik még Amerikába kell utazniuk, és csak utána mehetünk. 

Haza is jöttek pár nappal ezelőtt, de Harryt akkor sem értem el, ahogyan mondta még volt egy kis dolga. Ráfogtam arra, hogy biztosan még az utazásunk részleteit bonyolította le.

- Rosie! - szólt bele a telefonba, amikor végre jó pár telefonhívásnyi idő után felvette a készüléket.

- Végre. - sóhajtottam - tudtam, hogy itthon vagytok, de nem jelentkeztél. 

- Igen, tudom. Sajnálom, de még.. még volt pár dolgom.

- Oké, nem gond. Csak nem tudtam, hogy minden rendben van-e.

- Minden a legnagyobb rendben. Készülsz az utazásra?

- Igen, vagyis hát még van időm, de holnap elmegyek Anyuval, Lillyvel és Emilyvel vásárolni. Hova megyünk nyaralni?

- Ne legyél kíváncsi. - nevetett.

- De hát nem mondasz semmit! Titkolózol. 

- Igen, mert ezt hívják meglepetésnek. 

- Szeretem a meglepetéseket, de ilyenkor mindig kíváncsi vagyok.

- Ne legyél kíváncsi, bébi. Mindent idejében megtudsz. - kirázott a hideg a "bébi" megszólítás után. Már hívott így, de most másodszorra is még testet megremegtető érzés ezt hallani.

- Jól van, oké. De azt sem mondod el, hogy merre megyünk? - kérdezősködtem tovább.

- A reptérre. - nevetett. Én pedig csak megforgattam a szemeimet.

- Haha..

- Megtudsz majd mindent. 

- Tudom.. Akkor mit pakoljak?

- Ruhákat. Ahogyan gondolod. 

- De.. áh, oké. Semmit sem érek el veled! - felháborodottan sóhajtottam, majd hátra dőltem az ágyamon.

Harry jót szórakozott azon, hogy kikészít engem a titkolózásával.

- Pihenj le, holnap pedig vásárolj. Vegyél szexi fehérneműket. - még így is tudtam, hogy kaján vigyor van az arcán.

- Te meg a mocskos gondolataid. - kuncogtam.

- Ha mellettem vagy, ha veled beszélek, nekem csak mocskos gondolataim vannak. 

- Harry..

- Na, mi az? - vigyorgott - valami apró kis fehérneműt vegyél. Csipkéset. Mondjuk feketét?

- Ne fantáziálj!

- Sajnálom, de mivel már láttalak meztelenül és fehérneműben, azóta már csak így látom a testedet, még ha ruha is van rajtad. A tökéletes testedet..kerek melleidet és..

- Értem, értem! - vágtam a szavába. Nem akartam, hogy folytassa.

Nevetni kezdett a reakciómon, és inkább úgy döntöttem ideje aludni menni, így elköszöntünk egymástól.

Még, ha ő közben perverz megjegyzéseit nem hanyagolta.

Nadrágot, pólót.. fehérneműt se felejtsd el! ;)

A szexi darabokat.

Semmi konkrétum.

Csak a perverz fantáziája, amit mindig bevet minden egyes helyzetben.

Most komolyan? Megint a fehérneműkön agyalsz? :D

Légyszíves mondd már el, hogy milyen ruhát pakoljak!

Hideg helyre megyünk vagy melegre?

Fogytán a türelmem. Nem akarok 3 bőrönddel elutazni, és mivel holnap indulunk, így már elég szűkös volt az idő a pakolásra. 

Jó, oké. Meleg helyre megyünk. Pakolj bikinit, meg rövid nadrágot, szoknyát, naptejet és mindent, amit kell. Lillynek is.

Szóval meleg hely, tengerpart és tűző napsütés.

Legalább elmondta ezt az elég fontos dolgot, hiszen egy két éves kislánnyal nem mehetek kalap, és magas faktorszámú naptej nélkül tengerpartra. 

Igaz, még nem voltunk tengerparton, Clevedonban akkor éppen hideg volt, így nem fürödtünk a tengerben, de valószínű, ha kell bikini, és meleg is van, akkor van tengerpart.

Így fel kell szerelkeznem Lillynek "védőfelszereléssel".

Köszönöm, hogy elmondtad az információkat. 

Rosie. xx

Majd behajtom rajtad az árát. 

H .xx

Ó, persze. Inkább aludj! ;)

Te aludj!

H. (aki milliószor csókol téged)

Be kell pakolnom. Ugyanis a barátom nem volt képes elmondani, hogy hogyan pakoljak, így most kell egy nap alatt nekem és Lillynek is mindent bepakolni!

Mondd meg a barátodnak, hogy jó nagy szarházi, és majd én elbeszélgetek vele!

Felnevettem az üzenetét látva, azonban még nem írtam vissza neki, ugyanis jobbnak láttam, ha mielőbb neki állok a pakolásnak. 

Hogy, ha leállok Harryvel beszélgetni, akkor nem fogom befejezni. 

- Hogy nézek ki? - állt elém Harry, amint végre ő is elkészülődött.
- Nagyon jól nézel ki. - végig néztem rajta. Kár tagadni. Ez a srác úgy tökéletes, ahogyan van, és amikor öltönyt visel, na, akkor nagyon kevésen múlik, hogy ne hámozzam le róla azonnal..
Jesszusom.. Mi van velem? Sosem voltak ilyen "rossz" gondolataim..
Harry kihozza belőlem ezt az oldalamat.
- Látom. - vigyorgott rám - ha ennyire elbambulsz rajtam, akkor az csak jót jelenthet. 
- Inkább induljunk. - pirultam el, és tudtam, hogy ezzel a nem ösztönös cselekedetemmel elárultam magam.
- Csodaszép vagy, szépségem. - jött oda hozzám, és a kezemet megfogva magához húzott.
- Köszönöm. - elmosolyodtam. Lehajolt, és érzéki csókot lehelt az ajkaimra.
- Hm.. - megnyaltam az ajkaimat.
- Később többet kapsz. - vigyorgott, és még egy csókot nyomott ajkaimra.
- Indulhatunk? - kérdezte, miután rám segítette a kabátomat és már mind a ketten indulásra készen álltunk.
- Igen. - mosolyogva karoltam a felém nyújtott karjába, és mint úriember kísért ki az autóhoz, ahol kinyitotta az ajtót.
Amint beszálltam, becsukta az ajtót. Beült, és már indultunk is Gemma diplomaosztójára.

Megmondtad neki?

A telefonom hangjára, amely jelezte, hogy üzenetem érkezett, felkaptam a fejemet gondolkodásból és a pakolásból.
Megnéztem az üzenetet. 
A feladónál az állt, hogy; Harry.
Mit mondtam meg, kinek?
Visszagörgettem egy üzenettel feljebbre, és akkor láttam meg, hogy miről is beszél pontosan.
Nevetve kezdtem pötyögni a választ.

Még nem. Nem volt időm vele beszélni, ugyanis még mindig miatta szívok a pakolással.

Elsőnek pakolok, aztán jól elbeszélgetek a fejével!

Meg is érdemli az a hálátlan!

H. (akit nem bánthatsz!)

Nevetve ráztam meg a fejemet.

Hát persze, hogy nem bánthatom. Tudja nagyon jól, hogy megverném.

Úgy, mint Holmes Chapelben. 

- Akkor fiatalok elmegyünk a rokonokhoz? - kérdezte Anne, amikor a kanapén ülve beszélgettünk a családról. Pontosabban az ő családjukról, és Harry nagy "örömére" arról, hogy ez a göndör hajú fiú, milyen volt kis korában.

- Kikhez? - kérdeztem érdeklődve. 

Anne tudta, hogy én nem akarok még találkozni az egész családdal, és szerencsére tiszteletben is tartotta.

Azonban most nem értem, hogy miért mondja ezt.

- Hát az unokatesóinkhoz! - állt fel Gemma, hogy neki álljon készülődni.

Én pedig csak ott ültem és semmit nem értettem.

- Mi? - ráncoltam a homlokomat. 

- Megértem, hogy nem akartál velük találkozni, de örülök, hogy megváltozott a véleményed. Hidd el, nem rossz emberek. - mosolygott rám kedvesen Anne.

- Nem változott meg a véleményem Anne. Persze, megakarom őket ismerni, csak még nem most. 

- Hogy mi? De Harry azt mondta, hogy elakarsz menni! - mutatott a mellettem ülő fiára, aki kimeresztette szemeit, és úgy nézett édesanyjára.

Most esett le.

Azt hitte Harry, hogy Anne nem mondja el honnan is származik ez az ötlet. 

- Harry? - kérdezte mostohafiát Robin.

- Nem tudom miről beszéltek.. - mindenfele nézett az érintett személy csak éppen ránk nem. Innen tudhattuk, hogy hazudik.

- Harry! -  szóltam rá magasabb hangon.

- Mi az? Gondoltam jó móka lesz! - láttam rajta, hogy alig bírja ki nevetés nélkül.

- Rosie azt mondta, nem akar még a mély vízbe ugrani. - állt ki mellettem Anne, én pedig elmosolyodtam kedvességén.

- Ha már ott lettünk volna, akkor már nem tudott volna mit csinálni. - vigyorogva vonta meg a vállát.

- Neked is mondtam, hogy még nem akarok beleugrani a nagy családba!

- Tudom, nyugi, Rosie. - vigyorgott Harry.

- Verd meg. - nézett rám Gemma, és biztatott, hogy öccsét páholjam el egy kicsit.

- Ne verj meg! - állt ki saját maga mellett Harry.

- Nincs kegyelem! - elkezdtem a vállát ütögetni, persze egyáltalán nem erősen, de ő ezt szépen felfújta.

Eljátszotta a Hattyú halálát.

Vagyis Harry halálát.

Nagyon jól tudja a barátom, hogy képes lennék őt megverni, bármikor, bármilyen környezetben. :D ;)

De a barátod szépen elcsábítana téged, így megkegyelmeznél neki. ;)

Csók: "A" barátod. 

Soha! Haha. :D

Csók: "A" barátnőd, akit hagyj pakolni! 

Te írsz mindig vissza! :D

Te már bepakoltál?

Még nem, de csak bedobálok majd mindent. Van még időm.. :D

És újra félre raktam a telefont. 

Próbáltam nem azzal a kísértéssel foglalkozni, ami minden egyes pillanatban belém villant, amikor ránéztem a telefonra. Tudtam, hogy nem húzhatom sokáig a pakolást.

Az a legjobb, ha minél előbb befejezem.

És egy göndör hajú, gyönyörű zöld szemű fiú sem terelheti el a figyelmemet. 

****

- Aludj, kis szépségem. - mosolyogva nyomtam egy lágy puszit lányom homlokára, aki, amíg én pakoltam, anyuval és apuval mesét nézett, majd anyu megfürdette, én pedig mindig, elaltatom.

- Feküdj mellém. - kérte, én pedig azonnal teljesítettem a kérését. 

Mellé feküdtem, még ha a testem fele, mint oldalt, mint hosszban, lelógott az ágyról. Karjaimba zártam Lillyt, aki szorosan bújt hozzám.

- Holnap korán kelünk, oké? Megyünk el. - suttogtam, miközben haját lassan simogattam.

- Hova?

- Harry, te és én elmegyünk egy szép helyre.

- Hova? - ismételte meg a kérdését, és felnézett rám kíváncsiságtól csillogó szemekkel.

- Nem tudom. Meglepetés. Szeretjük a meglepetéseket, ugye? - mosolyogtam.

- Igen. - ásított egyet, de az ajkai még így is felfele kunkorodtak. 

- Ahova megyünk szerintem lesz tengerpart, mert azt mondta Harry, hogy pakoljunk fürdőruhát. Most nem csak látjuk a tengert, hanem fürdünk is benne. 

- Jó! - mosolya széles lett, és tudtam, hogy beletrafáltam a témába. 

Már Clevedonban is oda meg vissza volt a tenger miatt. 

- Anya! - csillogó szemekkel nézett Lilly rám, miközben a tenger "előtt" guggoltunk, és figyeltük, ahogyan a hullámok mardossák a partot, és már-már a mi lábainkat is.

- Szép? - megbabonázva figyeltem Lillyt. Mindennél többet jelentett nekem az, hogy ő boldog. 

Hogy ennyire elvarázsolja őt a tenger, a víz. A hullámok.

- Nagyon. - hozzám bújt szorosan, és úgy figyeltük a tengert.

A végtelen tengert.

Ami olyan végtelen, mint az én szeretetem Lilly felé.

- Most már aludj. - simogattam meg lányom haját.

A szokásos éneklés után sem volt még hajlandó aludni. Már ő is várja a holnapi napot, és nem tud, vagyis nem akar aludni még.

- Jó.. - sóhajtott, és magához ölelte puha maciját. 

- Anya is megy aludni. Amikor te alszol, akkor már én is fogok.

Bólintott. Nyomott egy puszit a kezemre.

Mosolyogva takargattam be jobban, és megvártam, amíg elalszik.

Bepakoltál?

Pont a telefonomat böngésztem, amikor megérkezett az üzenet, nem mástól, mint Harrytől. 

Igen. Sikeresen bepakoltam magamnak is, és Lillynek is.  De mondd el, hogy hova megyünk!

Nem! És nem! Ne legyél ennyire kíváncsi. Hamarosan megtudod! Aludj. :D

H. xx

Lerázol? :(

Nem, de holnapra legyél fitt. 

Oké-oké. Megyek aludni. Holnap idejössz?

Igen. Megyek értetek. Ott leszek reggel 10 óra előtt.. A gépünk 1-kor indul.

Rendben. Megyek, alszok.

Jó éjt, Harry. :)

Jó éjszakát szépségem! 

H .xx

*****

- Mindent elpakoltatok? - kérdezte aggódva anyu, kint az autó előtt állva, ahova Harry már berakta a cuccainkat.

- Igen, anyu. Minden cuccunk el van rakva. Bár! Basszus! - rémülten néztem Harryre - az útlevél!

- Ne aggódj. - vigyorgott - azt elintéztük.

- Elintéztük? Kivel? - ráncoltam a homlokomat.

- Hát velem. - nevetett anyu - minden Harrynél van, nyugodj meg. Ti csak érezzétek jól magatokat. - még egyszer szorosan magához ölelt.

- Jól van. - nevettem, és megöleltem. Megpusziltam - hova visz? - suttogva kérdeztem anyutól.

- Ne legyél kíváncsi. - nevetett, és eltolt magától.

Lillyt is szorosan megölelgette és megpuszilta. 

Apu is megölelt engem és Lillyt, valamint anyuhoz hasonlóan ő is jó szórakozást és jó pihenést kívánt nekünk. 

Miután mindenkitől elköszöntünk, beszálltunk az autóba, és útnak indultunk a reptérre, ahol minden formalitás elvégzése után felszállhattunk a gépre.

Lilly teljesen el volt ámulva a nagy géptől, és attól, hogy ő most repülni fog. 

- Nem kell  magángéppel menni. - becsatoltuk magunkat, Lilly pedig a kezemet fogta.

- De igen. Így sokkal kényelmesebb. Lilly is tud aludni az ágyon. - kontrázta meg Harry a felvetésemet. 

- Hány órás út?

- Most már elmondhatom. - vigyorgott - legalább 17.

- Mennyi? - a hangom jó pár oktávval feljebb csúszott, és a szemeim is hirtelen eléggé kikerekedtek.

- Messze van. - nevetett.

- Ennyire?

- Igen. 

- És van ágy? - tértem magamhoz a 17 órás út sokkhatása alól.

- Igen. Van itt minden. Majd, ha felszálltunk, körbevezetlek. - ajánlotta Harry.

- Rendben. - elmosolyodtam.

- Készen álltok? - célzott Harry arra, hogy valaki bejelentette, valahonnan, hogy hamarosan felszállunk. 

Hamarosan a felhők felett leszünk, és jó pár óra múlva megérkezünk a titkos helyszínre, amit Harry nem képes elmondani.

Hamarosan landolunk egy reptéren, amely ahhoz a helyhez tartozik, ahol nyaralni fogunk.

Én, Harry és Lilly pihenünk egy nagyot.

Hármasban.

Már csak egy kérdés van. 

Hol fogunk pihenni?

Remélem tetszett! :)

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/796459580475553/