- Akkor ezt most már végleges? Komolyan nem álmodom, és sikerült?
- Igen, szépségem. - Harry rám nézett, az arcán egy széles vigyorral.
- Tényleg?
- Újra igen. - nevetett.
Amikor jó pár nappal ezelőtt Harry elmondta nekem, hogy mit szeretne, hogyan szeretne Lilly hivatalos apukája lenni, az állam a földet súrolta. Ki hinné el, hogy a vőlegénye a nevére akarja venni a gyerekét, aki még nem is a saját gyerekük?
Senki.
És őszintén? Nem haragudtam volna rá, ha ezt a lépést sosem tette volna meg. Nem Harry a vér szerinti apja Lillynek, azt viszont nagyon jól tudom, a sajátjaként szereti lányomat.
Az egész olyan volt, mint egy álom. Melyik egyedülálló anya ne szeretné, ha a gyerekének lenne igazi apja? És bár Lillynek van valódi apja, de aki ilyen seggfej, mint Martin, az nem érdemel semmit, ami a lányunkhoz köthetné.
Aztán megjelent Harry, aki teljesen elbűvölte Lillyt, és hamar szoros apa-lánya kapcsolat alakult ki között. Féltem, és lányomat is féltettem. Mi lett volna, ha mindennek vége? Lilly csalódott volna Harryben, akit nem is látott volna már, és évek múlva már csak azt látta volna, hogy a "volt apukája" már más kislánynak az apukája.
De ebbe inkább bele sem mertem jobban gondolni. Most, hogy már minden rendben volt Harry és köztem, úgy érzem nem lesz semmi baj, ami miatt ennek az egésznek vége szakadhatna, de ha mégis vége szakadna, sosem mondana le a lányunkról.
Mert már a közös lányunk volt.
Most már Lilly, Styles volt. Ezt bizonyították a kezemben lévő okmányok, amelyeken már lányom új neve volt megtalálható.
Sok helyen meg kellett ahhoz fordulnunk, hogy a Parker vezetéknevet lecseréljük Styles-ra. - Most már az én lányom Lilly. Hivatalosan is. - mondta Harry, amikor beültünk az autóba, miután megkaptuk az új okmányokat.
Elmosolyodtam.
A lányomnak lett egy rendes, igazi, szuper apukája. Olyan apuka, akiről mindenki csak álmodik, olyan apa, aki ott fog állni a gyereke mellett egész életében.
- Szépségem. - Harry hangja csodálatos dallamként csúszott a fülembe, így visszatérítve engem a valóságba. Ránéztem, és elmosolyodtam.
- Csak az egész még olyan hihetetlen.
- Pedig itt az idő elhinni. Bár én is még azzal küzdök, hogy elhiggyem. - nevetett - de hát igaz. Ott vannak a a bizonyítékok.
- A családod mit mondott?
Harry mielőtt elmentünk az okmányokért, hívta fel anyukáját, hogy mi a helyzet. Azt mondta azért most hívta őket, mert elfelejtette.
Nos, igen. Tipikus Harry.
- Anyu teljesen felháborodott, amiért még csak most mondtam el neki. - nevetett, és közben vállat vont, mintha nem is lenne annyira fontos mikor mondja el nekik. De hát nem is volt annyira fontos. - De közöltem vele, hogy elfelejtettem, mert annyi dolgot kellett elintéznem, és nekem még pluszban volt némi elintéznivalóm. Morgott, de viszont teljesen meghatódott. - elmosolyodtam. Eltudtam képzelni, ahogyan Anne hallgatja fiát, aki arról beszél, hogy a nevére veszi a lányának tekintett lányomat, és a nő a vonal másik végén meghatódik, és rájön, a fia még nagyszerűbb ember, mint amilyennek eddig gondolta.
- Nem volt dühös meg semmi? - bevallom őszintén én féltem Harry családjának a véleményétől. Hiszen Lilly nem Harry lánya, és tartottam attól, hogy esetleg neheztelnének rám, vagy azt hinnék én akarom ezt az egészet a fiúkra erőltetni.
Pedig nem.
- Dehogyis. - nevetett - majdnem hallás károsodást szenvedtem akkorát sikított anyu a telefonba, és utána sírt is. Azt mondta eddig is az unokájának tekintette Lillyt, de így, hogy már Lilly Styles lesz, még több embernek elmondja, hogy van egy unokája. - vigyorgott - hogy a fiának van egy lánya. De te ne sírj. - odanyúlt a kezemhez, amit az ölemben tartottam, és megfogta.
Igaza volt. Folytak a könnyeim. Hogy mitől? A boldogságtól.
- Csak annyira álomszerű minden.. - szipogtam.
- Hidd el, nekem is. - megszorított a kezemet. Rám nézett egy pillanatra, majd a tekintete újra az előttünk haladó autóútra szegeződött.
- De neked más értelemben. Sosem gondoltam, hogy a lányomnak lesz egy normális, igazi apukája, aki őt a sajátjaként tekinti, és tényleg igazi apa példa. Még nálad sem gondoltam volna ezt, hogy te lehetsz az, de aztán, amikor megismerkedtél Lillyvel, és láttam, hogy ez a fiú mennyire jól kijön a kisgyerekekkel, akkor tudtam, hogy ha mi együtt maradunk, akkor Lillynek jobb apukája nem is lehetne.
- Szépségem.. - Harry lágy hangja simogatta a szívemet, és az egész testemet. - Most már úgy gondolod ugye, hogy igazi apa példa vagyok?
- Féltem. Attól, hogy mi van, ha nagyon megszeret téged Lilly, aztán egyszer szakítunk, és akkor azt fogja kérdezni hol vagy. Mit mondok neki? Akkor mit mondok neki, ha sétálunk az utcán és meglát téged a lányoddal, akivel nevetsz, és puszit adsz neki, és ilyenek, amiket Lillyvel is csinálsz? Megszakadt volna a szíve, én pedig abba belehaltam volna. - elhessegettem a fejemből ezeket a szörnyű gondolatokat, de még így sem tudtam megállítani a sírásomat. - Féltettem őt a szomorúságtól.
Harry nem szólt semmit. Befordult egy parkolóba, és az autóval megálltunk a fehér vonalak közötti szabadon hagyott helyen.
Felém fordult, miután kikapcsolta az övét.
- Nem tudom milyen lehetett Lillyt apa nélkül felnevelni, de ha még nem késő én segítek. Segítek neked abban, hogy egy még okosabb, még aranyosabb, és még kedvesebb lányt neveljünk belőle. Olyat, aki az életében rengeteg mindent elfog tudni érni. Nem erőltetünk rá semmit. Nem mondjuk neki azt, most pedig mész zongorázni. Most mész balettozni. Nem. Majd, ha akar, elmegy. Ha nem akar, nem baj. Majd talál magának valami hobbit. Ne mi formáljuk meg őt. Legyen egy olyan személyisége, amilyen ő valójában, mi csak abban segítsünk neki, hogy ne kerüljön rossz útra. Hátulról nézzük őt, és ketten felneveljük a világ legcsodálatosabb lányát. Nem érdekel, ha nem az én gyerekem, de mától már igen. És, ha lesznek közös babáink, Lillyt akkor is ugyanannyira fogom szeretni.
Kicsatoltam magam, átmásztam Harryhez, és az ölébe kuporodtam. A nyakánál szorosan átöleltem, és az illata beszippantásával egy időben a könnyeim azonnal folyni kezdtek.
Harry karjai hátam köré fonódtak, és teljesen magához húzott. Simogatta a hátamat, hajamat, és kedves kis szavakat súgott a fülembe.
"Szeretlek. "
"Szépségem."
"Gyönyörűm."
"Annyira szeretlek, Rosalie."
"Lesz majd sok gyerekünk."
"Imádom Lillyt."
"Megőrülök érted."
"Egyetlen rózsaszálam."
- Mindig megsiratsz. - suttogtam a nyakába.
Harry kuncogása végig borzongatta az egész testemet.
- Mert ilyen kis érzékeny lelkű vagy, de ezért szeretlek.
- Csak ezért? - elhúzódtam tőle, és úgy néztem rá.
- Meg mindenért. - mosolyogva puszilta meg a számat. - De viszont el kell még mennünk valahova.
- Hová?
- Mutatni akarok valamit, és képzeld beszéltem egy nagyon jó esküvőszervezővel, vagyis Gemma szerint nagyon jó, és ma elmehetünk hozzá is. - vigyorgott szélesen.
- Komolyan? - elnyíltak a szemeim a döbbenettől.
Harryvel már napok óta egy jó esküvőszervezőt keresünk, akinek nincsenek annyi esküvői, de mégis jó a szakmájában. Nem kell nekünk nagy nevű szervező, nekünk elég egy olyan, aki tökéletesen megszervezi a legnagyobb napunkat.
- Bizony ám. - vigyorgott. - és jövőre össze is házasodhatnánk?
- De hol? Mikor? Nem beszéltünk még meg semmit! - kezdtem pánikba esni. Esküvőszervezőhöz már kész tervekkel szoktunk menni, na, jó az emberek többsége, de mi meg még a dátumát sem tudjuk a nagy napnak.
- Azt már megbeszéltük, hogy nyáron szeretnénk.
- Igen, napsütésben, de Londonban. Nem akarom, hogy essen az eső azon a napon.
- Nem fog, bízz bennem. - csókolta meg a számat.
- Nyugodt helyen akarom, távol a fotósoktól, és ezektől a média cápáktól.
Nevetve fogta meg az arcomat.
- Azért megyünk szervezőhöz, hogy ő tudjon nekünk ajánlani helyeket. Tökéletes esküvőnk lesz.
- Így is tökéletes lesz, mert te leszel a férjem. - simítottam meg a haját. Lágyan elmosolyodott, odahajolt, és lassú csókban részesítette ajkaimat, de viszont olyan hamar elhúzódott tőlem, hogy nem volt időm rendesen kiélvezni ajkainak kényeztetését.
Morogni kezdtem.
- Tudom, de most ülj vissza. Mennünk kell.
Nem ellenkeztem. Visszaültem a helyemre, becsatoltuk magunkat, és már indultunk is arra a helyre, ami nem tudom micsoda, csak azt tudom, hogy az a valahova.
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem, amikor leálltunk egy nagy ház előtt.
Azonnal tudtam hová jöttünk.
Felismertem a házat.
- Szerinted? - vigyorgott rám sejtelmesen.
- Harry... - néztem rá nagy szemekkel.
- Bizony. - ugyanaz a széles vigyor ült még mindig az arcán. - Megvettem.
- Micsoda? - a hangom sokkal magasabban csengett a döbbenettől.
- A képeken tetszett neked, és amikor idejöttünk megnézni akkor is. Sőt. Lillynek nagyon tetszett. Akkor meg?
- De drága volt.
- Nem érdekelt. Bébi, itt elkezdjük az új életünket hármasban. Veszünk egy kiskutyát, a kert hatalmas csinálunk játszóteret Lillynek, a szobát olyanra festjük, amilyenre akarjuk, mert ez már a miénk. A mi házunk.
Döbbenten hallgattam őt.
Oké, nézegettünk házakat, és eljöttünk ezt is megnézni, és igen, mindegyikünknek nagyon tetszett, de nem gondoltam arra, hogy Harry megveszi.
A ház gyönyörű volt kívül-belül. Hatalmas nappali, amiből áttudunk sétálni az amerikai stílusú konyhába, ahonnan szintén külön helyiségben helyezkedik el az étkező.
Moziterem, hat szoba, fürdőszobák, kinti-benti medence, és egy hatalmas kert, amiben Lillynek, és egy kis kutyának is lesz elég mozgástere.
A ház teljesen üres volt, amikor megnéztük, de már tudtuk milyen bútorokat, milyen színeket akarunk. De akkor még nem tudtam, hogy ide tényleg beköltözünk hárman.
Jóságos ég!
A családommal fogok itt lakni! Harryvel és Lillyvel. Már ők a családom.
Nevetve fordultam Harry felé, majd villámgyorsan kicsatoltam az övemet, és kipattantam az autóból. Tátott szájjal néztem körbe újra a hatalmas házon, amely már a miénk volt.
- Tetszik? - Harry mögém jött, és átölelt a derekamnál. Szembe fordultam vele, és belekapaszkodtam a nyakába.
- Drága volt. Szeretném kifizetni a felét.
- Rosie! - nézett rám csúnyán - semminek nem fogod a felét kifizetni. Meg se halljam. A közös házunk ez most már. Majd a te dolgod az lesz, hogy csodálatos gyerekeket szülj, de más nem. Nem fogsz semmit sem kifizetni.
- De a számlákat én fogom fizetni, és vásárolni is én fogok!
- Nem!
- Kérlek! - szorosabban öleltem a nyakánál.
- Inkább főzz nekem finom vacsorákat.
- Abból, amit megveszek a boltban. - vigyorogtam.
- Rosie. - összeszűkült szemekkel nézett rám. Még szélesebb lett a vigyorom.
- Akkor ezt megbeszéltük. - nevetve csókoltam szájon - én fizetem a számlákat, és a vásárlást.
- Kihúzod a gyufát!
- Nem baj. - vigyorogtam - te is tudod, hogy ebből nem fogok adni.
- Rendben. - sóhajtott lemondóan. Arcomat kezei közé fogta. - Viszont elfoglak titeket kényeztetni.
- Már alig várom. - vigyorogtam.
- Makacs egy nőszemély vagy. - az orrát az orromhoz dörgölte.
- De a te menyasszonyod.
- Akivel van egy közös házunk.
- És hamarosan együtt fogunk lakni. - suttogtam.
- Hármasban.
- Elkezdődik az új életünk.
- Egy izgalmas, csodálatos új élet.
- Nagyon szeretlek. - mosolyogtam az ajkaira.
- Én még jobban leendő Mrs. Styles. - vigyorogva nyomta a száját a számra, és csókolt meg szenvedéllyel, érzékiséggel, a házunk előtt.
A mi házunk előtt, ahová hamarosan beköltözünk hárman.
Három ember, akik amint beteszik a lábukat szépen kifestett és bebútorozott házukba, közös családdá válnak. Akiknek egy új élet kezdődhet meg ezek között a falak között, akiknek a történetük együtt folytatódik tovább.
Egy családként.
Senki.
És őszintén? Nem haragudtam volna rá, ha ezt a lépést sosem tette volna meg. Nem Harry a vér szerinti apja Lillynek, azt viszont nagyon jól tudom, a sajátjaként szereti lányomat.
Az egész olyan volt, mint egy álom. Melyik egyedülálló anya ne szeretné, ha a gyerekének lenne igazi apja? És bár Lillynek van valódi apja, de aki ilyen seggfej, mint Martin, az nem érdemel semmit, ami a lányunkhoz köthetné.
Aztán megjelent Harry, aki teljesen elbűvölte Lillyt, és hamar szoros apa-lánya kapcsolat alakult ki között. Féltem, és lányomat is féltettem. Mi lett volna, ha mindennek vége? Lilly csalódott volna Harryben, akit nem is látott volna már, és évek múlva már csak azt látta volna, hogy a "volt apukája" már más kislánynak az apukája.
De ebbe inkább bele sem mertem jobban gondolni. Most, hogy már minden rendben volt Harry és köztem, úgy érzem nem lesz semmi baj, ami miatt ennek az egésznek vége szakadhatna, de ha mégis vége szakadna, sosem mondana le a lányunkról.
Mert már a közös lányunk volt.
Most már Lilly, Styles volt. Ezt bizonyították a kezemben lévő okmányok, amelyeken már lányom új neve volt megtalálható.
Sok helyen meg kellett ahhoz fordulnunk, hogy a Parker vezetéknevet lecseréljük Styles-ra. - Most már az én lányom Lilly. Hivatalosan is. - mondta Harry, amikor beültünk az autóba, miután megkaptuk az új okmányokat.
Elmosolyodtam.
A lányomnak lett egy rendes, igazi, szuper apukája. Olyan apuka, akiről mindenki csak álmodik, olyan apa, aki ott fog állni a gyereke mellett egész életében.
- Szépségem. - Harry hangja csodálatos dallamként csúszott a fülembe, így visszatérítve engem a valóságba. Ránéztem, és elmosolyodtam.
- Csak az egész még olyan hihetetlen.
- Pedig itt az idő elhinni. Bár én is még azzal küzdök, hogy elhiggyem. - nevetett - de hát igaz. Ott vannak a a bizonyítékok.
- A családod mit mondott?
Harry mielőtt elmentünk az okmányokért, hívta fel anyukáját, hogy mi a helyzet. Azt mondta azért most hívta őket, mert elfelejtette.
Nos, igen. Tipikus Harry.
- Anyu teljesen felháborodott, amiért még csak most mondtam el neki. - nevetett, és közben vállat vont, mintha nem is lenne annyira fontos mikor mondja el nekik. De hát nem is volt annyira fontos. - De közöltem vele, hogy elfelejtettem, mert annyi dolgot kellett elintéznem, és nekem még pluszban volt némi elintéznivalóm. Morgott, de viszont teljesen meghatódott. - elmosolyodtam. Eltudtam képzelni, ahogyan Anne hallgatja fiát, aki arról beszél, hogy a nevére veszi a lányának tekintett lányomat, és a nő a vonal másik végén meghatódik, és rájön, a fia még nagyszerűbb ember, mint amilyennek eddig gondolta.
- Nem volt dühös meg semmi? - bevallom őszintén én féltem Harry családjának a véleményétől. Hiszen Lilly nem Harry lánya, és tartottam attól, hogy esetleg neheztelnének rám, vagy azt hinnék én akarom ezt az egészet a fiúkra erőltetni.
Pedig nem.
- Dehogyis. - nevetett - majdnem hallás károsodást szenvedtem akkorát sikított anyu a telefonba, és utána sírt is. Azt mondta eddig is az unokájának tekintette Lillyt, de így, hogy már Lilly Styles lesz, még több embernek elmondja, hogy van egy unokája. - vigyorgott - hogy a fiának van egy lánya. De te ne sírj. - odanyúlt a kezemhez, amit az ölemben tartottam, és megfogta.
Igaza volt. Folytak a könnyeim. Hogy mitől? A boldogságtól.
- Csak annyira álomszerű minden.. - szipogtam.
- Hidd el, nekem is. - megszorított a kezemet. Rám nézett egy pillanatra, majd a tekintete újra az előttünk haladó autóútra szegeződött.
- De neked más értelemben. Sosem gondoltam, hogy a lányomnak lesz egy normális, igazi apukája, aki őt a sajátjaként tekinti, és tényleg igazi apa példa. Még nálad sem gondoltam volna ezt, hogy te lehetsz az, de aztán, amikor megismerkedtél Lillyvel, és láttam, hogy ez a fiú mennyire jól kijön a kisgyerekekkel, akkor tudtam, hogy ha mi együtt maradunk, akkor Lillynek jobb apukája nem is lehetne.
- Szépségem.. - Harry lágy hangja simogatta a szívemet, és az egész testemet. - Most már úgy gondolod ugye, hogy igazi apa példa vagyok?
- Féltem. Attól, hogy mi van, ha nagyon megszeret téged Lilly, aztán egyszer szakítunk, és akkor azt fogja kérdezni hol vagy. Mit mondok neki? Akkor mit mondok neki, ha sétálunk az utcán és meglát téged a lányoddal, akivel nevetsz, és puszit adsz neki, és ilyenek, amiket Lillyvel is csinálsz? Megszakadt volna a szíve, én pedig abba belehaltam volna. - elhessegettem a fejemből ezeket a szörnyű gondolatokat, de még így sem tudtam megállítani a sírásomat. - Féltettem őt a szomorúságtól.
Harry nem szólt semmit. Befordult egy parkolóba, és az autóval megálltunk a fehér vonalak közötti szabadon hagyott helyen.
Felém fordult, miután kikapcsolta az övét.
- Nem tudom milyen lehetett Lillyt apa nélkül felnevelni, de ha még nem késő én segítek. Segítek neked abban, hogy egy még okosabb, még aranyosabb, és még kedvesebb lányt neveljünk belőle. Olyat, aki az életében rengeteg mindent elfog tudni érni. Nem erőltetünk rá semmit. Nem mondjuk neki azt, most pedig mész zongorázni. Most mész balettozni. Nem. Majd, ha akar, elmegy. Ha nem akar, nem baj. Majd talál magának valami hobbit. Ne mi formáljuk meg őt. Legyen egy olyan személyisége, amilyen ő valójában, mi csak abban segítsünk neki, hogy ne kerüljön rossz útra. Hátulról nézzük őt, és ketten felneveljük a világ legcsodálatosabb lányát. Nem érdekel, ha nem az én gyerekem, de mától már igen. És, ha lesznek közös babáink, Lillyt akkor is ugyanannyira fogom szeretni.
Kicsatoltam magam, átmásztam Harryhez, és az ölébe kuporodtam. A nyakánál szorosan átöleltem, és az illata beszippantásával egy időben a könnyeim azonnal folyni kezdtek.
Harry karjai hátam köré fonódtak, és teljesen magához húzott. Simogatta a hátamat, hajamat, és kedves kis szavakat súgott a fülembe.
"Szeretlek. "
"Szépségem."
"Gyönyörűm."
"Annyira szeretlek, Rosalie."
"Lesz majd sok gyerekünk."
"Imádom Lillyt."
"Megőrülök érted."
"Egyetlen rózsaszálam."
- Mindig megsiratsz. - suttogtam a nyakába.
Harry kuncogása végig borzongatta az egész testemet.
- Mert ilyen kis érzékeny lelkű vagy, de ezért szeretlek.
- Csak ezért? - elhúzódtam tőle, és úgy néztem rá.
- Meg mindenért. - mosolyogva puszilta meg a számat. - De viszont el kell még mennünk valahova.
- Hová?
- Mutatni akarok valamit, és képzeld beszéltem egy nagyon jó esküvőszervezővel, vagyis Gemma szerint nagyon jó, és ma elmehetünk hozzá is. - vigyorgott szélesen.
- Komolyan? - elnyíltak a szemeim a döbbenettől.
Harryvel már napok óta egy jó esküvőszervezőt keresünk, akinek nincsenek annyi esküvői, de mégis jó a szakmájában. Nem kell nekünk nagy nevű szervező, nekünk elég egy olyan, aki tökéletesen megszervezi a legnagyobb napunkat.
- Bizony ám. - vigyorgott. - és jövőre össze is házasodhatnánk?
- De hol? Mikor? Nem beszéltünk még meg semmit! - kezdtem pánikba esni. Esküvőszervezőhöz már kész tervekkel szoktunk menni, na, jó az emberek többsége, de mi meg még a dátumát sem tudjuk a nagy napnak.
- Azt már megbeszéltük, hogy nyáron szeretnénk.
- Igen, napsütésben, de Londonban. Nem akarom, hogy essen az eső azon a napon.
- Nem fog, bízz bennem. - csókolta meg a számat.
- Nyugodt helyen akarom, távol a fotósoktól, és ezektől a média cápáktól.
Nevetve fogta meg az arcomat.
- Azért megyünk szervezőhöz, hogy ő tudjon nekünk ajánlani helyeket. Tökéletes esküvőnk lesz.
- Így is tökéletes lesz, mert te leszel a férjem. - simítottam meg a haját. Lágyan elmosolyodott, odahajolt, és lassú csókban részesítette ajkaimat, de viszont olyan hamar elhúzódott tőlem, hogy nem volt időm rendesen kiélvezni ajkainak kényeztetését.
Morogni kezdtem.
- Tudom, de most ülj vissza. Mennünk kell.
Nem ellenkeztem. Visszaültem a helyemre, becsatoltuk magunkat, és már indultunk is arra a helyre, ami nem tudom micsoda, csak azt tudom, hogy az a valahova.
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem, amikor leálltunk egy nagy ház előtt.
Azonnal tudtam hová jöttünk.
Felismertem a házat.
- Szerinted? - vigyorgott rám sejtelmesen.
- Harry... - néztem rá nagy szemekkel.
- Bizony. - ugyanaz a széles vigyor ült még mindig az arcán. - Megvettem.
- Micsoda? - a hangom sokkal magasabban csengett a döbbenettől.
- A képeken tetszett neked, és amikor idejöttünk megnézni akkor is. Sőt. Lillynek nagyon tetszett. Akkor meg?
- De drága volt.
- Nem érdekelt. Bébi, itt elkezdjük az új életünket hármasban. Veszünk egy kiskutyát, a kert hatalmas csinálunk játszóteret Lillynek, a szobát olyanra festjük, amilyenre akarjuk, mert ez már a miénk. A mi házunk.
Döbbenten hallgattam őt.
Oké, nézegettünk házakat, és eljöttünk ezt is megnézni, és igen, mindegyikünknek nagyon tetszett, de nem gondoltam arra, hogy Harry megveszi.
A ház gyönyörű volt kívül-belül. Hatalmas nappali, amiből áttudunk sétálni az amerikai stílusú konyhába, ahonnan szintén külön helyiségben helyezkedik el az étkező.
Moziterem, hat szoba, fürdőszobák, kinti-benti medence, és egy hatalmas kert, amiben Lillynek, és egy kis kutyának is lesz elég mozgástere.
A ház teljesen üres volt, amikor megnéztük, de már tudtuk milyen bútorokat, milyen színeket akarunk. De akkor még nem tudtam, hogy ide tényleg beköltözünk hárman.
Jóságos ég!
A családommal fogok itt lakni! Harryvel és Lillyvel. Már ők a családom.
Nevetve fordultam Harry felé, majd villámgyorsan kicsatoltam az övemet, és kipattantam az autóból. Tátott szájjal néztem körbe újra a hatalmas házon, amely már a miénk volt.
- Tetszik? - Harry mögém jött, és átölelt a derekamnál. Szembe fordultam vele, és belekapaszkodtam a nyakába.
- Drága volt. Szeretném kifizetni a felét.
- Rosie! - nézett rám csúnyán - semminek nem fogod a felét kifizetni. Meg se halljam. A közös házunk ez most már. Majd a te dolgod az lesz, hogy csodálatos gyerekeket szülj, de más nem. Nem fogsz semmit sem kifizetni.
- De a számlákat én fogom fizetni, és vásárolni is én fogok!
- Nem!
- Kérlek! - szorosabban öleltem a nyakánál.
- Inkább főzz nekem finom vacsorákat.
- Abból, amit megveszek a boltban. - vigyorogtam.
- Rosie. - összeszűkült szemekkel nézett rám. Még szélesebb lett a vigyorom.
- Akkor ezt megbeszéltük. - nevetve csókoltam szájon - én fizetem a számlákat, és a vásárlást.
- Kihúzod a gyufát!
- Nem baj. - vigyorogtam - te is tudod, hogy ebből nem fogok adni.
- Rendben. - sóhajtott lemondóan. Arcomat kezei közé fogta. - Viszont elfoglak titeket kényeztetni.
- Már alig várom. - vigyorogtam.
- Makacs egy nőszemély vagy. - az orrát az orromhoz dörgölte.
- De a te menyasszonyod.
- Akivel van egy közös házunk.
- És hamarosan együtt fogunk lakni. - suttogtam.
- Hármasban.
- Elkezdődik az új életünk.
- Egy izgalmas, csodálatos új élet.
- Nagyon szeretlek. - mosolyogtam az ajkaira.
- Én még jobban leendő Mrs. Styles. - vigyorogva nyomta a száját a számra, és csókolt meg szenvedéllyel, érzékiséggel, a házunk előtt.
A mi házunk előtt, ahová hamarosan beköltözünk hárman.
Három ember, akik amint beteszik a lábukat szépen kifestett és bebútorozott házukba, közös családdá válnak. Akiknek egy új élet kezdődhet meg ezek között a falak között, akiknek a történetük együtt folytatódik tovább.
Egy családként.
♥♥
VálaszTörlésSemmi baj. De örülök, hogy ennyire tetszett! :)
Sok pusziii ♥