Egy kis szösszenetnyi gondolat..

Sziasztok!

Hát vége..

El sem hiszitek, hogy mennyire szívfacsaró az a tudat, hogy nem rész miatt írok új bejegyzést, hanem búcsúzóul..

Nagyon rossz érzés, amolyan szívfacsaró, hogy tudom, ennyi volt, pedig én nem akarom abbahagyni, még írnám, és még írnám, de nem lehet. Egyszer mindennek vége, úgy, ahogyan ennek a blognak is. 

Köszönök mindent, de tényleg. 

És, amikor azt halljátok egy énekestől, hogy a díjat a rajongóinak köszönheti, akkor nem szabad azt mondani, hogy ez egy sablon szöveg, mert nem az. Ha a rajongók nem lennének kinek csinálnák a dalokat? Kinek énekelnének élőben? Senkinek. 

Ha ti nem olvastátok volna a történetet, akkor nem folytattam volna, és most őszintén megmondom, megfordult a fejemben, hogy abbahagyom. Láttam milyen sokan olvassák a részt, és mégsem képes senki írni..

Vagy hogy van tíz feliratkozóm, és mégsem ír egy sem véleményt. 

De felszívtam magam. Láttam a lájkokat a facebookon, és kaptam véleményt Lottie S.-től, és nem tudom ki ő, de borzasztóan hálás vagyok neki, amiért majdnem az összes részhez írt nekem. 

És köszönöm nagyon, nagyon mindenkinek, aki legalább egyszer írt nekem a bloghoz, mert ezáltal kaptam erőre, és haladtam a sztoriban tovább. 

Szóval köszönöm, köszönöm, köszönöm. 

Amikor 2015 júliusában kipattant a fejemből, hogy én írni akarok, nem gondoltam, hogy ennyien fogjátok szeretni. És igen, van akinek több száz olvasója van, de nem érdekel. Nekem az első blognál lévő huszonkét feliratkozó, több, mint ötvennyolcezer oldalmegjelenítés mindennél többet jelent. 

Imádta írni. Ó, te jó ég, el sem tudjátok hinni mennyire. :D

Nem nyavalyogtam, ha nem írtatok, pedig megtehettem volna, nem akadtam ki semmi ilyesmin. (Aki ismer az tudja, engem nagyon nehéz kihozni a sodromból. ) De akkor is szerettem a blogot írni, ha az előző részhez nem is érkezett vélemény. Nagy levegőt vettem, és írtam. 

Őszintén megmondom még sokáig abban sem reménykedtem, hogy végig tudom vinni a blogot, mert nehéz írni. Komolyan mondom. Fent kell tartani az érdeklődést, ne legyen unalmas, ne legyen sablon. (Bár, ha sablon, és jól meg van írva, akkor az is lehet szuperklassz!)

Volt pár alkalom, amikor nem jött az ihlet. Nem tudtam most mit írjak, de aztán megint jött a nagy levegő, és belekezdtem. Az elején volt nagyon nehéz. Mit hogyan írjak, és egyebek. 

De aztán összeszedtem magam, és szerintem ez alatt a másfél év alatt, amióta a blog van, én sokat fejlődtem, és ezért is hálás vagyok Nektek!

Esküszöm mindegyikőtöknek küldenék valami kis ajándékot, hogy lássátok mennyire köszönök mindent. ♥

Érzelgős lánynak vettem magam észre. Szeretem a romantikus könyveket, filmeket, és magát a romantikát is. De melyik lány nem?

Nem akartam ennek a blognak rossz véget. Megfordult a fejemben, de nem akartam még egyet csavarni az egészen. Volt egy koncepció, amivel rossz vége lehetett volna. De azt sem akartam, hogy ti sírjatok, és azt sem, hogy én. :D

Aztán csak jöttek az ötletek, és jöttek, amiket beletudtam írni mindig a blogba. Akik a csoportban benne vannak azok tudják, hogy én egy kávézóban dolgozok, és mire hazaérek öt óra, így az elmúlt időszakban sajnos hetente egyszer tudtam részt hozni, mert hulla fáradtan sosem tudtam volna részt írni. 

Őszintén én még mindig nem hiszem el, hogy vége van, pedig már muszáj lesz lassan. 

Másfél év alatt hoztam nektek kilencvenhat részt, amibe őszintén megmondhatom, beleadtam szívemet, lelkemet. 

Imádtam ezt a történetet. 

Imádtam Rosiet és Harryt, főleg Lillyt. Imádtam, hogy én alakíthatom az ő életüket, és mennyire érdekes, hogy egy ember írja, de mindegyik szereplő mennyire tud egymástól különbözni..

Imádlak titeket. 

Mindenért hálás vagytok nektek, és ezzel még nem fejeztem be a blogíró pályafutásomat.. ;)

Nem tudom még mikor, de érkezni fog egy újabb blog, amiről bővebben majd a Facebook csoportban fogtok információt kapni. :)

Egy kis feltöltődés, és folytatom az írást. 

Remélem velem maradtok annál a blognál is. 

Köszönök nektek mindent. Mindent, amit csak eltudtok képzelni. 

Hatalmas ölelést és szeretetet küldök nektek: Szandi.♥