Harry Styles
Zöldséges lasagne.
Húsos ravioli fokhagymamártással.
Wellington bélszín párolt zöldségekkel és steak burgonyával.
Számos receptet átnéztem az interneten a különböző receptekkel foglalkozó oldalakon, de semmi olyat nem találok, ami megnyerne engem. Mindegyikkel van valami bajom, és a több száz recept közül csak ezek voltak azok, amik elnyerték a tetszésemet.
- Ez nehezebb, mint gondoltam. - sóhajtottam fel, és a papírokon elhelyezkedett, kinyomtatott recepteket tanulmányoztam.
Zöldséges lasagne. Ez még jó is, mert megtudom csinálni, és szeretem, de jó ötlet az első randin zöldséget adni? Persze hogy jó, de valami mást is kéne mellé csinálnom, és őszintén eléggé frusztráló lenne megint leülni a laptopom elé, hogy újra beleássam magam a receptkeresésbe.
Ah..nem. Ezt inkább nem.
Húsos ravioli fokhagymamártással. Hmm. Nem rossz. De a mártás nem lenne túl jó..hiszen fokhagyma, és nagyon, nagyon szeretném megcsókolni Rosiet. Nem akarom, hogy a fokhagymás számmal csókoljam az ő fokhagymás ajkait.
Ez nem. Nincs fokhagymamártás, és ahogyan már mondtam. Nem fogok megint leülni a laptop elé. Elég idegtépő volt recepteket keresni, és az agyam is összefolyt már a sok ott töltött perc után.
Wellington bélszín párolt zöldségekkel és steak burgonyával. Ez tetszik. És nem is nehéz. Viszont soha nem csináltam még Wellington bélszínt..
De más valaki igen!
Azonnal tárcsáztam annak a személynek a telefonszámát, akinél tudtam, hogy kitud engem segíteni, és ő az egyetlen, akire ebben a témában, most, számíthatok.
Az Édesanyám.
- Harry. - már tudtam, hogy nem leszek annyira nagy szarban a főzéssel, ha ő segít nekem. Tőle tanultam meg főzni, hiszen gyerekként rengeteget segítettem neki a konyhában. Meglehet, hogy többször voltam hátrányára, mint előnyére, de ezt sosem mondta, mert ő az anyukám. És sosem bántana meg. Ilyenek az anyukák.
De azért végeredményben mindig finom jött ki, még ha az egészet ő is állította össze.
- Anyu. Segíts nekem! - és nagyon jól tudtam, hogy ő száz százalékosan segíteni fog. Bármiről is legyen szó.
- Miben?
- Főzök. Vacsorát. Mert Rosieval randizok ma este nálam. - tagoltan mondtam, hogy anyunak legyen ideje minden egyes betűmet, amit a mondataimban ejtettem, megemészteni.
- Komolyan? - el kellett tartanom a telefonomat a fülemtől, hogy sikítását tompítsam. Felnevettem a reakciójától, de valahogy így is képzeltem el azt, hogy reagálni fog.
Na, jó. Kevesebb hanggal. Kevesebb magas hanggal.
- Igen, randizunk. És hozzám hívtam el, hogy nyugodtan legyünk. Szerinted jó ötlet volt?
Amióta Rosiet elhívtam randira azóta bennem van egy félsz, hogy biztos jó ötlet volt az, hogy én fogok főzni?
Nem bántam meg, hogy őt elhívtam randira, csak amiatt vannak kétségeim, hogy nem fog neki ízleni az étel. Bár, ahogyan megismertem. Még, ha nem ízlene neki is azt mondaná, hogy ízlik neki.
- Persze, hogy jó ötlet volt! A lehető legjobb, így tényleg teljes nyugalomban élvezhetitek egymás társaságát, és nem kell attól tartanod, hogy amint elhagyjátok az éttermet paparazzik lesznek a nyomotokban.
- Igen, én is így gondoltam. De segítesz.
- Persze. Mondd, hogy mit főzöl.
- Wellington bélszínt.
- Na, fiam. - nevetett fel - te aztán bele csapsz a közepébe.
- Nehéz? - elég hülye kérdés volt. Valószínű, ha nem lenne nehéz, akkor nem mondta volna azt, hogy "na, fiam. Te aztán bele csapsz a közepébe"
- Nem annyira. Ha követed az utasításaimat, akkor menni fog. De mért nem az internetről nézed le a receptet?
- Mert már az agyam összefolyt a sok ott töltött időtől, amíg recepteket kerestem, és te vagy a megmentőm.
- Rendben. Akkor kezdjük.
- Várj! - miután a kihangosított telefont a konyhapultra tettem, felvettem egy kötényt. Valószínű a fiúk kiröhögnének, ha látnák, hogy hogyan nézek ki. De hát, ha nem akarom, hogy tiszta kosz legyek, akkor muszáj.
És mivel ők most nincsenek itt, így nem látnak.
- Oké. Kezdhetjük. - szólaltam meg, amikor már minden alapanyagot előkészítettem, és kipakoltam a pultra.
Anyu tökéletes utasításaival és tanácsaival, sikerült mindent félkészre készítenem, és felírtam minden mozzanatot a fejemben, amit majd ezzel az étellel el kell követnem, ha még egyszer megakarom csinálni.
Nos, nagyon remélem, hogy Rosie értékelni fogja a kemény igyekezetemet, mert ebbe benne van minden erőfeszítésem, verejtékem és még a vérem is... Ugyanis a gomba darabolás közben sikerült az ujjamat megvágnom.
És az a legdurvább, hogy anyu nem is sajnált..csak annyit mondott, hogy "Jól van. Rakj rá sebtapaszt, és folytassuk."
De összességében mindent sikerült előkészítenem. A húst befűszereztem és most a hűtőben pihen a leveles tésztával együtt, amit természetesen boltban vásároltam.
Anyunak rengetegszer megköszöntem, amiért vette a fáradtságot és segített nekem, de ahogyan mondta, neki ez nem volt fáradtság. Izgatottan mondta, hogy majd meséljem el neki milyen volt a randi, én pedig nevetve jegyeztem meg magamban hogy anyu, mint egy túlbuzgó óvodás, amikor a Mikulástól kapott ajándékait bontja.
A desszertet már tegnap este elkészítettem, mivel annak az kellett, hogy 1 napot álljon a hűtőben. Így viszont nem tudom, hogy jó lesz-e vagy sem. Szívás.
De ha nem lesz jó, biztonság kedvéért van fagyi a fagyasztóban. Akkor csinálok fagylaltkelyhet és az lesz a desszert.
Gyors és finom.
Még 2 dolog volt hátra. Az asztal felterítése és a ház díszítése.
Az előbbit elég hamar megcsináltam. Hiszen csak két nagy tányért, valamint evőeszközöket raktam fel és egy-egy poharat. Mivel nem tudom Rosie mit szeretne inni elsőnek, pezsgőt vagy bort, így az azokhoz megfelelő poharat még mellőztem az asztalról.
Nem akartam, hogy túl dekoratív legyen az asztal. Elegáns legyen és igazából ennyi, amit szerintem teljesítettem is.
Miután ezt a feladatot is sikeresen kipipáltam az agyamban összeállított listán, a nappali következett.
Ki kell díszítenem, hogy valamilyen romantikus hangulatot teremtsek.
Az asztalra helyeztem egy virágcsokrot vázában. Minden lány szereti a virágokat, szóval ezzel csak nem lövök mellé, nem?
- Mert már az agyam összefolyt a sok ott töltött időtől, amíg recepteket kerestem, és te vagy a megmentőm.
- Rendben. Akkor kezdjük.
- Várj! - miután a kihangosított telefont a konyhapultra tettem, felvettem egy kötényt. Valószínű a fiúk kiröhögnének, ha látnák, hogy hogyan nézek ki. De hát, ha nem akarom, hogy tiszta kosz legyek, akkor muszáj.
És mivel ők most nincsenek itt, így nem látnak.
- Oké. Kezdhetjük. - szólaltam meg, amikor már minden alapanyagot előkészítettem, és kipakoltam a pultra.
Anyu tökéletes utasításaival és tanácsaival, sikerült mindent félkészre készítenem, és felírtam minden mozzanatot a fejemben, amit majd ezzel az étellel el kell követnem, ha még egyszer megakarom csinálni.
Nos, nagyon remélem, hogy Rosie értékelni fogja a kemény igyekezetemet, mert ebbe benne van minden erőfeszítésem, verejtékem és még a vérem is... Ugyanis a gomba darabolás közben sikerült az ujjamat megvágnom.
És az a legdurvább, hogy anyu nem is sajnált..csak annyit mondott, hogy "Jól van. Rakj rá sebtapaszt, és folytassuk."
De összességében mindent sikerült előkészítenem. A húst befűszereztem és most a hűtőben pihen a leveles tésztával együtt, amit természetesen boltban vásároltam.
Anyunak rengetegszer megköszöntem, amiért vette a fáradtságot és segített nekem, de ahogyan mondta, neki ez nem volt fáradtság. Izgatottan mondta, hogy majd meséljem el neki milyen volt a randi, én pedig nevetve jegyeztem meg magamban hogy anyu, mint egy túlbuzgó óvodás, amikor a Mikulástól kapott ajándékait bontja.
A desszertet már tegnap este elkészítettem, mivel annak az kellett, hogy 1 napot álljon a hűtőben. Így viszont nem tudom, hogy jó lesz-e vagy sem. Szívás.
De ha nem lesz jó, biztonság kedvéért van fagyi a fagyasztóban. Akkor csinálok fagylaltkelyhet és az lesz a desszert.
Gyors és finom.
Még 2 dolog volt hátra. Az asztal felterítése és a ház díszítése.
Az előbbit elég hamar megcsináltam. Hiszen csak két nagy tányért, valamint evőeszközöket raktam fel és egy-egy poharat. Mivel nem tudom Rosie mit szeretne inni elsőnek, pezsgőt vagy bort, így az azokhoz megfelelő poharat még mellőztem az asztalról.
Nem akartam, hogy túl dekoratív legyen az asztal. Elegáns legyen és igazából ennyi, amit szerintem teljesítettem is.
Miután ezt a feladatot is sikeresen kipipáltam az agyamban összeállított listán, a nappali következett.
Ki kell díszítenem, hogy valamilyen romantikus hangulatot teremtsek.
Az asztalra helyeztem egy virágcsokrot vázában. Minden lány szereti a virágokat, szóval ezzel csak nem lövök mellé, nem?
A plafonra lampionokat raktam, így biztosítva majd színes fényeket a házba.
Eleanor segítségét kértem ki ebben tegnap, ő pedig szívesen osztotta meg velem a tanácsait.
- Ó, Harry. Ez olyan jó! - lelkes hangja elárulta, hogy nem csak hallani lehet lelkesedését, hanem valószínűleg látni is, az arcán elterülő hatalmas vigyor miatt.
- Akkor segíts! Szerinted mi legyen a dísz? Vagy legyen egyáltalán valami? - Elanort már régóta ismertem. És tudom, hogy nagyon jó ízlése van, így biztosan könnyen tud nekem segíteni.
- Persze, hogy legyen! - szólalt fel határozottan - gyertyák azok túl hamar lennének. Ahhoz még pár randit éljetek át. Milyen Rosie? Vidám lány vagy komoly?
- Vidám. - válaszoltam. Teljesen igaz ez a jelző Rosiera. Mindig mosolyog még akkor is, ha nincs jó passzban.
Mindig vidám, főleg amikor a lányával van.
Szóval ez a jelző teljes mértékben igaz rá.
- Színes valami? Mondjuk lampionok! - kiáltott fel, ahogyan eszébe jutott ez az ötlet, amit én átgondoltam.
Lampion?
Bár, ha belegondolok nem is olyan rossz ötlet. Sőt.
- Ez jó, El. Bármelyik boltban meglehet venni?
- Persze. Bárhol tudsz szerezni.
- Mennyi kell körülbelül? - körbenéztem a nappalimban, és próbáltam kitalálni, hogy a színes világító lampionokat hova és hogyan rakom fel.
- Amennyit gondolsz. Ezt te tudhatod. Rakhatsz többet is, kevesebbet is.
- Oké, rendben. Most el is megyek és megveszem ezeket a izéket.
- Lampionnak hívják az emberek azt az izét.
Felnevettem.
- Szóval lampiont. Köszönöm El a segítséget.
- Szívesen. Jó randizást. - ha a vigyora nem ér a füléig, akkor meglepődök. De biztosan addig ér neki.
Örülök neki, hogy örül annak, hogy randizok.
Egy rendes lánnyal.
Mire befejeztem a lampionok felaggatását a plafonra, már 6 óra múlt, ami azt jelentette, hogy lassan el kell kezdenem készülődni, hogy hétre már Rosiék háza előtt lehessek.
Körbenéztem a nappalimban, és magamhoz képest elég jól kidekoráltam a házam eme helyiségét. Nem vagyok nagy díszítő mester, így most ez külön kitüntetés a számomra, hogy megcsináltam.
Csak ne essenek le a lampionok.
Felfutottam az emeletre, ahol gyorsan letusoltam, és megmostam magam. Miután kiszálltam a kellemes melegséget adó kabinból, megtörülköztem, és nem foglalkozva semmivel, meztelenül mentem ki szobámba, ahonnan a fiókomból elővettem egy bokszert, amit aztán felhúztam a lábaimon, és végül hagytam, hogy rásimuljon a fenekemre, valamint legérzékenyebb testrészemre.
Egy fekete farmer nadrágot vettem fel, és egy fehér inget, amin pár gombot kigombolva hagytam. Nem annyira, hogy látszódjon a mellkasom, csak annyira, hogy a nyakam szabadon legyen.
Egy fekete zakót vettem fel az ingem felé, hogy azért mégis elegánsabb legyek.
Miután felöltöztem, és a cipőmet is felvettem, lesiettem az emeletről.
Összeszedtem az irataimat és a kocsikulcsomat. Bezártam az ajtót, és már ültem is be az autómba, hogy 7 órára biztosan ahhoz a házhoz érjek, ahol randi partnerem él.
Becsengettem.
Idegesen toporogtam az ajtóban. Komolyan nem tudom az idegességem okát.
Voltam már randin.
Nem ez az első alkalom, de mégis tiszta ideg vagyok. Valószínűsítem, hogy ennek az az oka, hogy most nem étterembe megyünk, hanem hozzám. És mindent én készítettem.
Mindent.
Szeretném, ha Rosienak tetszene az egész. Annyira akarom, hogy ez a randi működjön, és minden rendben legyen.
Ideges gondolataimat az szakította meg, hogy kinyílt a bejárati ajtó. Felnéztem a lányra, és eltátottam a számat.
Rosie állt velem szemben tökéletes eleganciában, és gyönyörűségben.
Egy combközepéig érő egybe ruhát viselt, amelynek a felsőrésze fekete volt, az alja pedig rózsaszín, és ezt a két színt elválasztotta sok kő, ami ruháját ékesítette.
Tökéletesen nézett ki. Nem tudtam róla levenni a szemeimet, egyszerűen elkápráztatott a gyönyörűségével.
- Szia. - zökkentett vissza a valóságba az előttem álló, csodás lány hangja. Nem tudom miért, de nagyon nagy hatással van rám Rosie. Már csak a puszta jelenlétével is.
- Gyönyörű vagy. - nem érdekelt, hogy nem viszonozom a köszönését. Egyszerűen csak ez jött ki a számon szavak formájában.
- Köszönöm. - elpirult. Mosolyogva hajoltam oda hozzá és egy apró puszit adtam arcára.
- Mehetünk? - felé nyújtottam a karomat, ő pedig befutott és már egy blézerrel gazdagodva jött kis. Bocsánatkérések közepette karolt belém, de nincs miért bocsánatot kérnie.
Egyértelmű, hogy én sem akarom, hogy megfázzon. Bár szívesen oda adtam volna neki a zakómat.
- Lilly már alszik? - kérdeztem Rosietól, amikor már úton voltunk hozzám. Nem azért kérdezem, hogy illedelmes legyek, hanem azért, mert tényleg érdekel, hogy mi van a lányával.
- Igen. - elmosolyodott - még mielőtt eljöttem lefektettem aludni.
- És mi volt tegnap? Dean és Emily vigyáztak rá. Hogy érezte magát? - ránéztem, de utána vissza is fordítottam a figyelmemet az útra.
- Nagyon jól elvolt. Szerencsére minden oké volt. Jól érezte magát. Lilly, ha érzi, hogy valaki jót akar neki, akkor azzal az illetővel semmi baja nem lesz. De, ha nem érzi vele magát jól, akkor nem fog a társaságában feloldódni.
- De a lényeg, hogy Deannel és Emilyvel jól elvolt. Legalább, ha legközelebb randira megyünk és a szüleid nem érnek rá, akkor tudnak rá ők vigyázni. - nem láttam az arcát, de biztosan meglepődött azon a kijelentésemen, hogy "ha legközelebb randira megyünk".
Oldalra pillantottam rá, és sejtésem beigazolódott. Meglepődve figyelte az én vigyorgó arcomat.
- Mi az? - nevettem - nem csak egyszer fogunk randizni, hidd el. De, ha nincs kedved velem randizni..
- Harry. - mondta hangosabban a nevemet - nem mondtam, hogy nincs kedvem, csak szimplán meglepődtem. Ennyi az egész.
- És, ha nem lesz jó a randi?
- Biztosan nagyon jó lesz! Már most nagyon élvezem. - mosolyogva nézett rám.
- De hát még csak most megyünk hozzám, a randinkra!
- Pontosan. És, ha ott is ilyen remekül fogom magam érezni, akkor még jobb lesz az egész. Ne aggódj.
- De én főztem, és kíváncsi vagyok mit szólsz hozzá... - tudom, hogy túl sokat aggódok. Csak szeretem, ha valami simán működik.
- Úgy érzem, hogy minden finom lesz. Ha meg nem, akkor rendelünk valamit, és kész. - kuncogott, én pedig elmosolyodtam egy kicsit. - Ó, Harry, gyerünk. Mosolyogj! - kérlelt én pedig elnevettem magam. Megráztam a fejemet, és tenyeremet óvatosan a kézfejére tettem. Nem húzta el a kezét, így nyugodtan hagytam rajta kezemet.
- Azt akarom, hogy jól érezd magad. - néztem rá, majd vissza az útra.
- Jól fogom, komolyan. Veled nagyon jól érzem magam. Csak ne gondolkodj, és sodródjunk az árral.
- Azt hittem te idegesebb leszel, mint én. - nevettem.
- Az is vagyok. Csak nem gondolkodok olyanon, hogy mi lesz, ha nem lesz jó. Mert csak ketten vagyunk, és ha bármi gond van, csak ketten fogunk róla tudni. Jól kell magunkat érezni.
Igaza volt. Teljesen igaza volt mindenben. Nekem kéne a lazának és a kiegyensúlyozottnak lennem, férfi létemre, de most nem megy. Mert azt akarom, hogy neki minden tetsszen.
Mosolyogva bólintottam, és folytattuk az utunkat hazáig. Alig vártam, hogy hazaérjünk, és lássa a nappalit.
Nem aggódok, de azért kíváncsi vagyok a véleményére.
- Várj meg itt, amíg bent elintézek mindent, amit kell. Pár perc, ígérem. - néztem a mellettem ülő lányra, miután leparkoltunk a garázsban.
- Rendben. Menj csak. - tudtam, hogy nem ért semmit, de még nem is kellett megértenie semmit sem.
Gyorsan szálltam ki az autóból, és siettem be a házba, ahol elsőnek a konyhába mentem, és a bélszínt beraktam a sütőbe. Ennek kell fél óra. Remélem Rosie kitudja várni azt az időmennyiséget.
A nappaliban felkapcsoltam az összes lampiont, és tényleg teljes színáradatban úszott az egész nappali. Vigyorogva néztem körbe művemen.
Nem akartam Rosiet sokáig várakoztatni, így azonnal siettem is vissza a garázsba, ahol kinyitottam az ajtót, és felé nyújtottam a kezemet.
- Köszönöm. - mosolyogva fogadta el a számára kinyújtott kezemet. Tenyerét az enyémbe helyezte, és kiszállt az autóból.
Szavak nincsenek arra, hogy percről percre mennyire szebb lesz.
Egy tökéletesség.
Összekulcsoltam az ujjainkat, és úgy indultam el a házba, Rosie pedig mellettem sétált. Lenézett összekulcsolt ujjainkra és elmosolyodott.
Mosolyogva invitáltam be házamba, de az előszobában megállítottam. Levettem róla blézerét, és felakasztottam a fogasra.
- Jól nézel ki. - jegyezte meg, és mosolyogva nézett rám. Arcán ott volt egy kis pír, ami jelezte számomra, hogy még maga sem volt benne biztos, hogy ezt hangosan ki akarja. De még mennyire hogy örülök, hogy kimondta.
Vigyorogva nyomtam puszit a szájára. Nem tudom magam visszafogni. Annyira szép, és gyönyörű, és az ajkai pedig olyan puhák. Legszívesebben megcsókolnám, de azt még nem akarom.
Megfogtam a kezét újra és a nappaliba vezettem.
Megálltunk, amikor beértünk a helyiségbe. Ránéztem ő pedig nagy szemekkel nézett a plafonon lógó lampionokra.
- Harry... - halkan és lassan beszélt. Mosolyogva néztem ámuló tekintetét.
- Tetszik?
- Még szép, hogy tetszik. Jó ég! Hogy ne tetszene! Ez csodálatos.
- Te vagy a csodálatos, Rosie. - közelebb léptem hozzá, és megöleltem a derekánál.
- Ne túlozz. - elpirult, és lehajtotta a fejét. Az állánál fogva felemeltem fejét, így kénytelen volt rám nézni.
- Nem szoktam túlozni, az nem tartozik a tulajdonságaim közé. Hidd el, hogy csodálatos vagy. Komolyan annyira gyönyörű vagy. - lágy csókot leheltem puha ajkaira, ő pedig egy pillanatra lehunyta a szemeit. Annyira megakarom csókolni, keményen falnám az ajkait, és amikor elhúzódunk, nagy örömmel és kéjjel nézném az ő duzzadt ajkait. És örömmel hallanám azt, hogy kapkodja a levegőt.
Nem szólt semmit, én pedig még egy csókot leheltem ajkaira.
Nem is kellett hogy megszólaljon. Csak álltam és néztem a szemeibe. Ő pedig az enyéimbe.
Elvesztem azokban a gesztenyebarna szemekben, ahonnan nincs kiút.
Ha valaki el is tudja mondani a helyes, kivezető utat, agyonverném.
Nem érdekel. Nem is akarok innen kijutni.
Közelebb lépett hozzám, és átkarolta a derekamat. Elmosolyodtam, és a tenyereimet az arcára simítottam. Odahajoltam ajkaihoz. Elsőnek megnyaltam az alsó ajkát, majd lágyan, de mégis érzékien kezdtem bekebelezni puha száját.
Ahogyan ajkaink kényeztették egymást, és testeink összesimultak, megakartam állítani az időt.
Ezentúl ezt akarom állandó munkának. Rosiet csókolni. Semmi mást nem csinálni, csak csókolózni vele.
Simogatni kezdtem az arcát, de ahogyan elmélyült a csókunk én úgy akartam többet, és még többet, ezért a tenyeremet a tarkójára simítva húztam a fejét közelebb a fejemhez, így ajkaink még szorosabban kapcsolódtak össze.
Ő volt az, aki észhez térített és elhúzódott lassan. Én nem hiszem, hogy megtudtam volna állni, túlságosan belemerültem volna. Nem hiába akarom ezt az új munkámnak.
Tenyereit mellkasomra simította, minek hatására testemet elöntötte a melegség.
Megsimítottam enyhén duzzadt ajkait, majd megszólaltam.
- A vacsora most sül. - suttogtam rekedten. Valaki vissza adhatná a hangomat, mert ezek után a percek után nem is csodálom, hogy ilyen rekedt a hangom.
- Oké. - mosolygott, és elhúzódott tőlem.
- Kérsz egy kis bort vagy pezsgőt? - kérdeztem, és a konyhába indultam. Ő jött utánam, és a pultnál megtámaszkodott.
- Pezsgő? - kérdezte és ki is jelentette egyszerre. Bólintottam, és a behűtött pezsgőt elővettem. Ahogyan azt kell kibontottam. Elővettem két poharat, és öntöttem mind a kettőbe. Egyiket átadtam Rosienak.
- Igyunk az első randinkra. - mosolyogva néztem szemeibe. Elmosolyodott.
- Az első randinkra.
Összeütköztettük a poharainkat, így koccintva, majd mind a ketten ittunk a hideg, félédes szénsavas italból.
- Nagyon szép minden. - mondta Rosie, amikor látta, hogy az asztalt is megterítettem.
- Próbálkoztam.
- Ment is. - kuncogott, és megitta a maradék pezsgőjét lassan.
Töltöttem meg neki és magamnak is pezsgőt, aztán pedig az asztalról elvettem egy szál rózsát, és odasétálva hozzá, nyújtottam felé.
- Rózsát a világ legszebb rózsájának. - elvette a kezemben tartott egy szál vörös rózsát. Bókom hallatán ma már sokadszor került pír az arcára, de mosolyogva köszönte meg, és illatozta meg a vörös virágot.
- Nem ígérem, hogy jó lesz, de volt segítségem. Telefonos segítségem.
Amíg sült az étel Rosieval végig beszélgettünk, és pezsgőt iszogattunk. Ezek annyira kellemet pillanatok, amikor nincs más csak ti ketten, és élvezitek egymás társaságát. Mindenkinek sok időt kéne töltenie a párjával, kettesben.
Oké, igen. Én és Rosie még egyáltalán nem vagyunk azon a szinten, de szeretném, ha egyszer mi is ott lennének. Vagyis ne egyszer, hanem a közeljövőben valamikor.
- Ki segített? - kérdezte, és figyelte, ahogyan a Wellington bélszínt felszeletelem. Megnyugtatott, amikor azt mondta, hogy nagyon szereti ezt az ételt, így már tudtam, hogy akkor el nem szúrtam a választást.
Na, de az ételt?
- Anyukám. - vigyorogtam, és a tányérjára helyeztem egy szeletet. Rakott magának mellé köretet.
- Akkor csak nem lesz rossz. Ha mindent úgy csináltál ahogyan mondta, akkor minden rendben lesz.
- Nagyon remélem.
Én is raktam a tányéromra hússzeletet és köreteket is, majd leültem és neki álltunk az étel elfogyasztásának.
- Mennyei. - mondta Rosie, amikor már pár falatot a gyomrába juttatott. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, és immáron nyugodtan falatoztam tovább, abban a tudatban, hogy nincs mitől aggódnom.
Ez az este innentől kezdve csak jól alakulhat. A desszert miatt meg nem aggódtam, mert azt pótolhatom fagyival.
De nem kellett.
Rosie két creme caramel-t is elfogyasztott, én pedig büszke vigyorral figyeltem, ahogyan falatozza a karamellás desszertemet.
Vacsora után átültünk a nappaliba egy-egy pohár bor kíséretében, és ott folytattuk a beszélgetést. Rosie elakart pakolni, de leintettem, hogy majd megcsinálom. Most csak az ő társaságát akarom élvezni, semmi mást.
Levette időközben a cipőjét és már kényelmesen sétált a járólapon, nem abban a nagy sarkú cipőben. Komolyan. Nem értem hogy hogyan tudnak olyan magassarkú cipőkbe menni a nők. Ez számomra egy örök rejtély marad.
A második pohár bor után inkább leraktuk a poharainkat, mivel szerintem már Rosie is érezte, hogy nem kéne többet innunk, mert megfog ártani.
- Szép hajad van. - jegyezte meg mosolyogva és az ujjai közé fogta az egyik tincsemet. Elmosolyodtam, és figyeltem az arcát. A nyelvét egy minimálisan kidugta, ahogyan koncentrált az ujjaiban fogott és csavargatott hajtincsemre.
Egész végig a száját és a nyelvét figyeltem. Egyszerre volt cuki ebben a pillanatban és iszonyatosan szexi.
Harapdálnám az ajkait, és húznám őket. A nyelvét pedig a nyelvemmel kényeztetném.
- Miért nézel így? - kérdezte. Nem látom magam, de valószínű észrevette, hogy végig a száját néztem.
- Mert annyira vonzó vagy, és gyönyörű. - válaszoltam meg neki kérdését, és végig a szemeibe néztem.
- Nem is. - elpirult, de a szemeimbe nézett.
- De igen. Számomra a leggyönyörűbb vagy. - suttogtam az ajkaira, hiszen arcaink folyamatosan közeledtek a másikéhoz.
- Számodra? - suttogta, és az ajkaimat figyelte.
Olyan lassan beszélt, hogy ajkainak lassú mozgása még nagyobb olaj volt a tűzre, és még jobban lángra lobbant bennem valami.
- Számomra. - nem bírtam. Odahajoltam és az ajkaimat minden finomkodás nélkül, mohón nyomtam nyomtam az ajkaira.
Sóhajtott a számba, én pedig ennek hatására nyelvemet azonnal átdugtam száján, és nyelvével kezdtem érzéki táncba. Teljesen elborult az agyam a vágytól, de azt hiszem neki is.
Ujjai a hajamba túrtak, én pedig felnyögtem, és eldöntöttem a kanapén. Felé hajolva csókoltam tovább édes száját, és izgattam nyelvét. A hajamat meghúzva húzott le magához még jobban, én pedig teljesen neki feszítettem ágyékomat. Tudtam, hogy érzi mennyire nem bírok magammal és mennyire kívánom őt.
De akkor sem akartam elhúzódni. Combját elkezdtem simogatni, minek hatására a szoknyája feljebb csúszott, így teljesen felfedve egész combját.
Felizgatott még jobban a tudat, hogy a lány, akinek a száját ostromolom alattam fekszik, csupasz combokkal. A tudattól nekinyomtam magam még inkább ágyékának. Számban halt el egy nyögése, és lábait szétnyitva engedte, hogy odafurakodjak, és elhelyezkedjek.
Combjába markoltam, a másik kezemmel pedig hajába túrtam, és ajkaimat még mohóbban és keményebben nyomtam az övéi ellen. Hátamat simogatta, és markolta, nekem pedig csípőm ütemes, lassú mozdulatokat mért folyamatosan ágyékára.
Nehezen elhúzódott tőlem, hiszen ahányszor próbálkozott, annyiszor hívtam újabb csókba, és felnyögött.
Nyögése maga volt az égi zene füleimnek. Nem bírtam magammal és azonnal nyakához hajoltam, és kezdtem el bőrét csókokkal behinteni. Combját simogattam, és nyakát csókoltam valamint harapdáltam. Rosie pedig hátra vetett fejjel nyöszörgött, és tolta le rólam a zakómat. Villámgyorsan szabadultam meg tőle, és dobtam el a nappali egyik pontjába, és utána figyelmemet, vagyis számat visszafordítottam Rosie nyakára, amelyet újra harapni kezdtem. Fogaim közé vettem a bőrét, és meghúztam. Felnyögött, csípőjét pedig előre billentette. Nyakába nyögtem, és megszívtam azt, hogy hasonló reakciót váltsak ki belőle.
A kívánt hatás nem maradt el, és hangosan zihálva fogadta újra és újra a nyaka ellen elkövetett tetteimet.
Tudtam, hogy ha le kell állnunk, akkor azt most kell megtennünk. Ezt pedig az ő tudtára is hoztam.
- Rosie... - ziháltam - ha most nem hagyjuk abba, akkor nem fogunk leállni, és itt foglak a magamévá tenni.
Nem érdekelte, amit mondtam.
Hajamba markolva húzott le magához és csókolt meg olyan hévvel, hogy azonnal tudtam; itt már nem állunk le.
Facebook csoport
Eleanor segítségét kértem ki ebben tegnap, ő pedig szívesen osztotta meg velem a tanácsait.
- Ó, Harry. Ez olyan jó! - lelkes hangja elárulta, hogy nem csak hallani lehet lelkesedését, hanem valószínűleg látni is, az arcán elterülő hatalmas vigyor miatt.
- Akkor segíts! Szerinted mi legyen a dísz? Vagy legyen egyáltalán valami? - Elanort már régóta ismertem. És tudom, hogy nagyon jó ízlése van, így biztosan könnyen tud nekem segíteni.
- Persze, hogy legyen! - szólalt fel határozottan - gyertyák azok túl hamar lennének. Ahhoz még pár randit éljetek át. Milyen Rosie? Vidám lány vagy komoly?
- Vidám. - válaszoltam. Teljesen igaz ez a jelző Rosiera. Mindig mosolyog még akkor is, ha nincs jó passzban.
Mindig vidám, főleg amikor a lányával van.
Szóval ez a jelző teljes mértékben igaz rá.
- Színes valami? Mondjuk lampionok! - kiáltott fel, ahogyan eszébe jutott ez az ötlet, amit én átgondoltam.
Lampion?
Bár, ha belegondolok nem is olyan rossz ötlet. Sőt.
- Ez jó, El. Bármelyik boltban meglehet venni?
- Persze. Bárhol tudsz szerezni.
- Mennyi kell körülbelül? - körbenéztem a nappalimban, és próbáltam kitalálni, hogy a színes világító lampionokat hova és hogyan rakom fel.
- Amennyit gondolsz. Ezt te tudhatod. Rakhatsz többet is, kevesebbet is.
- Oké, rendben. Most el is megyek és megveszem ezeket a izéket.
- Lampionnak hívják az emberek azt az izét.
Felnevettem.
- Szóval lampiont. Köszönöm El a segítséget.
- Szívesen. Jó randizást. - ha a vigyora nem ér a füléig, akkor meglepődök. De biztosan addig ér neki.
Örülök neki, hogy örül annak, hogy randizok.
Egy rendes lánnyal.
Mire befejeztem a lampionok felaggatását a plafonra, már 6 óra múlt, ami azt jelentette, hogy lassan el kell kezdenem készülődni, hogy hétre már Rosiék háza előtt lehessek.
Körbenéztem a nappalimban, és magamhoz képest elég jól kidekoráltam a házam eme helyiségét. Nem vagyok nagy díszítő mester, így most ez külön kitüntetés a számomra, hogy megcsináltam.
Csak ne essenek le a lampionok.
Felfutottam az emeletre, ahol gyorsan letusoltam, és megmostam magam. Miután kiszálltam a kellemes melegséget adó kabinból, megtörülköztem, és nem foglalkozva semmivel, meztelenül mentem ki szobámba, ahonnan a fiókomból elővettem egy bokszert, amit aztán felhúztam a lábaimon, és végül hagytam, hogy rásimuljon a fenekemre, valamint legérzékenyebb testrészemre.
Egy fekete farmer nadrágot vettem fel, és egy fehér inget, amin pár gombot kigombolva hagytam. Nem annyira, hogy látszódjon a mellkasom, csak annyira, hogy a nyakam szabadon legyen.
Egy fekete zakót vettem fel az ingem felé, hogy azért mégis elegánsabb legyek.
Miután felöltöztem, és a cipőmet is felvettem, lesiettem az emeletről.
Összeszedtem az irataimat és a kocsikulcsomat. Bezártam az ajtót, és már ültem is be az autómba, hogy 7 órára biztosan ahhoz a házhoz érjek, ahol randi partnerem él.
Becsengettem.
Idegesen toporogtam az ajtóban. Komolyan nem tudom az idegességem okát.
Voltam már randin.
Nem ez az első alkalom, de mégis tiszta ideg vagyok. Valószínűsítem, hogy ennek az az oka, hogy most nem étterembe megyünk, hanem hozzám. És mindent én készítettem.
Mindent.
Szeretném, ha Rosienak tetszene az egész. Annyira akarom, hogy ez a randi működjön, és minden rendben legyen.
Ideges gondolataimat az szakította meg, hogy kinyílt a bejárati ajtó. Felnéztem a lányra, és eltátottam a számat.
Rosie állt velem szemben tökéletes eleganciában, és gyönyörűségben.
Egy combközepéig érő egybe ruhát viselt, amelynek a felsőrésze fekete volt, az alja pedig rózsaszín, és ezt a két színt elválasztotta sok kő, ami ruháját ékesítette.
Tökéletesen nézett ki. Nem tudtam róla levenni a szemeimet, egyszerűen elkápráztatott a gyönyörűségével.
- Szia. - zökkentett vissza a valóságba az előttem álló, csodás lány hangja. Nem tudom miért, de nagyon nagy hatással van rám Rosie. Már csak a puszta jelenlétével is.
- Gyönyörű vagy. - nem érdekelt, hogy nem viszonozom a köszönését. Egyszerűen csak ez jött ki a számon szavak formájában.
- Köszönöm. - elpirult. Mosolyogva hajoltam oda hozzá és egy apró puszit adtam arcára.
- Mehetünk? - felé nyújtottam a karomat, ő pedig befutott és már egy blézerrel gazdagodva jött kis. Bocsánatkérések közepette karolt belém, de nincs miért bocsánatot kérnie.
Egyértelmű, hogy én sem akarom, hogy megfázzon. Bár szívesen oda adtam volna neki a zakómat.
- Lilly már alszik? - kérdeztem Rosietól, amikor már úton voltunk hozzám. Nem azért kérdezem, hogy illedelmes legyek, hanem azért, mert tényleg érdekel, hogy mi van a lányával.
- Igen. - elmosolyodott - még mielőtt eljöttem lefektettem aludni.
- És mi volt tegnap? Dean és Emily vigyáztak rá. Hogy érezte magát? - ránéztem, de utána vissza is fordítottam a figyelmemet az útra.
- Nagyon jól elvolt. Szerencsére minden oké volt. Jól érezte magát. Lilly, ha érzi, hogy valaki jót akar neki, akkor azzal az illetővel semmi baja nem lesz. De, ha nem érzi vele magát jól, akkor nem fog a társaságában feloldódni.
- De a lényeg, hogy Deannel és Emilyvel jól elvolt. Legalább, ha legközelebb randira megyünk és a szüleid nem érnek rá, akkor tudnak rá ők vigyázni. - nem láttam az arcát, de biztosan meglepődött azon a kijelentésemen, hogy "ha legközelebb randira megyünk".
Oldalra pillantottam rá, és sejtésem beigazolódott. Meglepődve figyelte az én vigyorgó arcomat.
- Mi az? - nevettem - nem csak egyszer fogunk randizni, hidd el. De, ha nincs kedved velem randizni..
- Harry. - mondta hangosabban a nevemet - nem mondtam, hogy nincs kedvem, csak szimplán meglepődtem. Ennyi az egész.
- És, ha nem lesz jó a randi?
- Biztosan nagyon jó lesz! Már most nagyon élvezem. - mosolyogva nézett rám.
- De hát még csak most megyünk hozzám, a randinkra!
- Pontosan. És, ha ott is ilyen remekül fogom magam érezni, akkor még jobb lesz az egész. Ne aggódj.
- De én főztem, és kíváncsi vagyok mit szólsz hozzá... - tudom, hogy túl sokat aggódok. Csak szeretem, ha valami simán működik.
- Úgy érzem, hogy minden finom lesz. Ha meg nem, akkor rendelünk valamit, és kész. - kuncogott, én pedig elmosolyodtam egy kicsit. - Ó, Harry, gyerünk. Mosolyogj! - kérlelt én pedig elnevettem magam. Megráztam a fejemet, és tenyeremet óvatosan a kézfejére tettem. Nem húzta el a kezét, így nyugodtan hagytam rajta kezemet.
- Azt akarom, hogy jól érezd magad. - néztem rá, majd vissza az útra.
- Jól fogom, komolyan. Veled nagyon jól érzem magam. Csak ne gondolkodj, és sodródjunk az árral.
- Azt hittem te idegesebb leszel, mint én. - nevettem.
- Az is vagyok. Csak nem gondolkodok olyanon, hogy mi lesz, ha nem lesz jó. Mert csak ketten vagyunk, és ha bármi gond van, csak ketten fogunk róla tudni. Jól kell magunkat érezni.
Igaza volt. Teljesen igaza volt mindenben. Nekem kéne a lazának és a kiegyensúlyozottnak lennem, férfi létemre, de most nem megy. Mert azt akarom, hogy neki minden tetsszen.
Mosolyogva bólintottam, és folytattuk az utunkat hazáig. Alig vártam, hogy hazaérjünk, és lássa a nappalit.
Nem aggódok, de azért kíváncsi vagyok a véleményére.
- Várj meg itt, amíg bent elintézek mindent, amit kell. Pár perc, ígérem. - néztem a mellettem ülő lányra, miután leparkoltunk a garázsban.
- Rendben. Menj csak. - tudtam, hogy nem ért semmit, de még nem is kellett megértenie semmit sem.
Gyorsan szálltam ki az autóból, és siettem be a házba, ahol elsőnek a konyhába mentem, és a bélszínt beraktam a sütőbe. Ennek kell fél óra. Remélem Rosie kitudja várni azt az időmennyiséget.
A nappaliban felkapcsoltam az összes lampiont, és tényleg teljes színáradatban úszott az egész nappali. Vigyorogva néztem körbe művemen.
Nem akartam Rosiet sokáig várakoztatni, így azonnal siettem is vissza a garázsba, ahol kinyitottam az ajtót, és felé nyújtottam a kezemet.
- Köszönöm. - mosolyogva fogadta el a számára kinyújtott kezemet. Tenyerét az enyémbe helyezte, és kiszállt az autóból.
Szavak nincsenek arra, hogy percről percre mennyire szebb lesz.
Egy tökéletesség.
Összekulcsoltam az ujjainkat, és úgy indultam el a házba, Rosie pedig mellettem sétált. Lenézett összekulcsolt ujjainkra és elmosolyodott.
Mosolyogva invitáltam be házamba, de az előszobában megállítottam. Levettem róla blézerét, és felakasztottam a fogasra.
- Jól nézel ki. - jegyezte meg, és mosolyogva nézett rám. Arcán ott volt egy kis pír, ami jelezte számomra, hogy még maga sem volt benne biztos, hogy ezt hangosan ki akarja. De még mennyire hogy örülök, hogy kimondta.
Vigyorogva nyomtam puszit a szájára. Nem tudom magam visszafogni. Annyira szép, és gyönyörű, és az ajkai pedig olyan puhák. Legszívesebben megcsókolnám, de azt még nem akarom.
Megfogtam a kezét újra és a nappaliba vezettem.
Megálltunk, amikor beértünk a helyiségbe. Ránéztem ő pedig nagy szemekkel nézett a plafonon lógó lampionokra.
- Harry... - halkan és lassan beszélt. Mosolyogva néztem ámuló tekintetét.
- Tetszik?
- Még szép, hogy tetszik. Jó ég! Hogy ne tetszene! Ez csodálatos.
- Te vagy a csodálatos, Rosie. - közelebb léptem hozzá, és megöleltem a derekánál.
- Ne túlozz. - elpirult, és lehajtotta a fejét. Az állánál fogva felemeltem fejét, így kénytelen volt rám nézni.
- Nem szoktam túlozni, az nem tartozik a tulajdonságaim közé. Hidd el, hogy csodálatos vagy. Komolyan annyira gyönyörű vagy. - lágy csókot leheltem puha ajkaira, ő pedig egy pillanatra lehunyta a szemeit. Annyira megakarom csókolni, keményen falnám az ajkait, és amikor elhúzódunk, nagy örömmel és kéjjel nézném az ő duzzadt ajkait. És örömmel hallanám azt, hogy kapkodja a levegőt.
Nem szólt semmit, én pedig még egy csókot leheltem ajkaira.
Nem is kellett hogy megszólaljon. Csak álltam és néztem a szemeibe. Ő pedig az enyéimbe.
Elvesztem azokban a gesztenyebarna szemekben, ahonnan nincs kiút.
Ha valaki el is tudja mondani a helyes, kivezető utat, agyonverném.
Nem érdekel. Nem is akarok innen kijutni.
Közelebb lépett hozzám, és átkarolta a derekamat. Elmosolyodtam, és a tenyereimet az arcára simítottam. Odahajoltam ajkaihoz. Elsőnek megnyaltam az alsó ajkát, majd lágyan, de mégis érzékien kezdtem bekebelezni puha száját.
Ahogyan ajkaink kényeztették egymást, és testeink összesimultak, megakartam állítani az időt.
Ezentúl ezt akarom állandó munkának. Rosiet csókolni. Semmi mást nem csinálni, csak csókolózni vele.
Simogatni kezdtem az arcát, de ahogyan elmélyült a csókunk én úgy akartam többet, és még többet, ezért a tenyeremet a tarkójára simítva húztam a fejét közelebb a fejemhez, így ajkaink még szorosabban kapcsolódtak össze.
Ő volt az, aki észhez térített és elhúzódott lassan. Én nem hiszem, hogy megtudtam volna állni, túlságosan belemerültem volna. Nem hiába akarom ezt az új munkámnak.
Tenyereit mellkasomra simította, minek hatására testemet elöntötte a melegség.
Megsimítottam enyhén duzzadt ajkait, majd megszólaltam.
- A vacsora most sül. - suttogtam rekedten. Valaki vissza adhatná a hangomat, mert ezek után a percek után nem is csodálom, hogy ilyen rekedt a hangom.
- Oké. - mosolygott, és elhúzódott tőlem.
- Kérsz egy kis bort vagy pezsgőt? - kérdeztem, és a konyhába indultam. Ő jött utánam, és a pultnál megtámaszkodott.
- Pezsgő? - kérdezte és ki is jelentette egyszerre. Bólintottam, és a behűtött pezsgőt elővettem. Ahogyan azt kell kibontottam. Elővettem két poharat, és öntöttem mind a kettőbe. Egyiket átadtam Rosienak.
- Igyunk az első randinkra. - mosolyogva néztem szemeibe. Elmosolyodott.
- Az első randinkra.
Összeütköztettük a poharainkat, így koccintva, majd mind a ketten ittunk a hideg, félédes szénsavas italból.
- Nagyon szép minden. - mondta Rosie, amikor látta, hogy az asztalt is megterítettem.
- Próbálkoztam.
- Ment is. - kuncogott, és megitta a maradék pezsgőjét lassan.
Töltöttem meg neki és magamnak is pezsgőt, aztán pedig az asztalról elvettem egy szál rózsát, és odasétálva hozzá, nyújtottam felé.
- Rózsát a világ legszebb rózsájának. - elvette a kezemben tartott egy szál vörös rózsát. Bókom hallatán ma már sokadszor került pír az arcára, de mosolyogva köszönte meg, és illatozta meg a vörös virágot.
- Nem ígérem, hogy jó lesz, de volt segítségem. Telefonos segítségem.
Amíg sült az étel Rosieval végig beszélgettünk, és pezsgőt iszogattunk. Ezek annyira kellemet pillanatok, amikor nincs más csak ti ketten, és élvezitek egymás társaságát. Mindenkinek sok időt kéne töltenie a párjával, kettesben.
Oké, igen. Én és Rosie még egyáltalán nem vagyunk azon a szinten, de szeretném, ha egyszer mi is ott lennének. Vagyis ne egyszer, hanem a közeljövőben valamikor.
- Ki segített? - kérdezte, és figyelte, ahogyan a Wellington bélszínt felszeletelem. Megnyugtatott, amikor azt mondta, hogy nagyon szereti ezt az ételt, így már tudtam, hogy akkor el nem szúrtam a választást.
Na, de az ételt?
- Anyukám. - vigyorogtam, és a tányérjára helyeztem egy szeletet. Rakott magának mellé köretet.
- Akkor csak nem lesz rossz. Ha mindent úgy csináltál ahogyan mondta, akkor minden rendben lesz.
- Nagyon remélem.
Én is raktam a tányéromra hússzeletet és köreteket is, majd leültem és neki álltunk az étel elfogyasztásának.
- Mennyei. - mondta Rosie, amikor már pár falatot a gyomrába juttatott. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, és immáron nyugodtan falatoztam tovább, abban a tudatban, hogy nincs mitől aggódnom.
Ez az este innentől kezdve csak jól alakulhat. A desszert miatt meg nem aggódtam, mert azt pótolhatom fagyival.
De nem kellett.
Rosie két creme caramel-t is elfogyasztott, én pedig büszke vigyorral figyeltem, ahogyan falatozza a karamellás desszertemet.
Vacsora után átültünk a nappaliba egy-egy pohár bor kíséretében, és ott folytattuk a beszélgetést. Rosie elakart pakolni, de leintettem, hogy majd megcsinálom. Most csak az ő társaságát akarom élvezni, semmi mást.
Levette időközben a cipőjét és már kényelmesen sétált a járólapon, nem abban a nagy sarkú cipőben. Komolyan. Nem értem hogy hogyan tudnak olyan magassarkú cipőkbe menni a nők. Ez számomra egy örök rejtély marad.
A második pohár bor után inkább leraktuk a poharainkat, mivel szerintem már Rosie is érezte, hogy nem kéne többet innunk, mert megfog ártani.
- Szép hajad van. - jegyezte meg mosolyogva és az ujjai közé fogta az egyik tincsemet. Elmosolyodtam, és figyeltem az arcát. A nyelvét egy minimálisan kidugta, ahogyan koncentrált az ujjaiban fogott és csavargatott hajtincsemre.
Egész végig a száját és a nyelvét figyeltem. Egyszerre volt cuki ebben a pillanatban és iszonyatosan szexi.
Harapdálnám az ajkait, és húznám őket. A nyelvét pedig a nyelvemmel kényeztetném.
- Miért nézel így? - kérdezte. Nem látom magam, de valószínű észrevette, hogy végig a száját néztem.
- Mert annyira vonzó vagy, és gyönyörű. - válaszoltam meg neki kérdését, és végig a szemeibe néztem.
- Nem is. - elpirult, de a szemeimbe nézett.
- De igen. Számomra a leggyönyörűbb vagy. - suttogtam az ajkaira, hiszen arcaink folyamatosan közeledtek a másikéhoz.
- Számodra? - suttogta, és az ajkaimat figyelte.
Olyan lassan beszélt, hogy ajkainak lassú mozgása még nagyobb olaj volt a tűzre, és még jobban lángra lobbant bennem valami.
- Számomra. - nem bírtam. Odahajoltam és az ajkaimat minden finomkodás nélkül, mohón nyomtam nyomtam az ajkaira.
Sóhajtott a számba, én pedig ennek hatására nyelvemet azonnal átdugtam száján, és nyelvével kezdtem érzéki táncba. Teljesen elborult az agyam a vágytól, de azt hiszem neki is.
Ujjai a hajamba túrtak, én pedig felnyögtem, és eldöntöttem a kanapén. Felé hajolva csókoltam tovább édes száját, és izgattam nyelvét. A hajamat meghúzva húzott le magához még jobban, én pedig teljesen neki feszítettem ágyékomat. Tudtam, hogy érzi mennyire nem bírok magammal és mennyire kívánom őt.
De akkor sem akartam elhúzódni. Combját elkezdtem simogatni, minek hatására a szoknyája feljebb csúszott, így teljesen felfedve egész combját.
Felizgatott még jobban a tudat, hogy a lány, akinek a száját ostromolom alattam fekszik, csupasz combokkal. A tudattól nekinyomtam magam még inkább ágyékának. Számban halt el egy nyögése, és lábait szétnyitva engedte, hogy odafurakodjak, és elhelyezkedjek.
Combjába markoltam, a másik kezemmel pedig hajába túrtam, és ajkaimat még mohóbban és keményebben nyomtam az övéi ellen. Hátamat simogatta, és markolta, nekem pedig csípőm ütemes, lassú mozdulatokat mért folyamatosan ágyékára.
Nehezen elhúzódott tőlem, hiszen ahányszor próbálkozott, annyiszor hívtam újabb csókba, és felnyögött.
Nyögése maga volt az égi zene füleimnek. Nem bírtam magammal és azonnal nyakához hajoltam, és kezdtem el bőrét csókokkal behinteni. Combját simogattam, és nyakát csókoltam valamint harapdáltam. Rosie pedig hátra vetett fejjel nyöszörgött, és tolta le rólam a zakómat. Villámgyorsan szabadultam meg tőle, és dobtam el a nappali egyik pontjába, és utána figyelmemet, vagyis számat visszafordítottam Rosie nyakára, amelyet újra harapni kezdtem. Fogaim közé vettem a bőrét, és meghúztam. Felnyögött, csípőjét pedig előre billentette. Nyakába nyögtem, és megszívtam azt, hogy hasonló reakciót váltsak ki belőle.
A kívánt hatás nem maradt el, és hangosan zihálva fogadta újra és újra a nyaka ellen elkövetett tetteimet.
Tudtam, hogy ha le kell állnunk, akkor azt most kell megtennünk. Ezt pedig az ő tudtára is hoztam.
- Rosie... - ziháltam - ha most nem hagyjuk abba, akkor nem fogunk leállni, és itt foglak a magamévá tenni.
Nem érdekelte, amit mondtam.
Hajamba markolva húzott le magához és csókolt meg olyan hévvel, hogy azonnal tudtam; itt már nem állunk le.
Facebook csoport
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése