Rosalie Parker
Aludj jól, és álmodj szépeket. :)
H. xx
Olvastam el, Harrytől kapott üzenetemet, ami mosolyt csalt az arcomra. Alig egy órája ment el tőlünk, de máris gondolt arra, hogy írjon nekem. Ez annyira aranyos!
Igazából nem is értem azt, ami történt. Hiszen egyik percben még velem szemben állt, aztán már csak azt vettem észre, hogy közelebb hajol hozzám. Én pedig hagytam volna neki, ha nem lép közbe Lilly.
Rájöttem, hogy ő egy nagyon különleges fiú. Olyan srác, akire minden lány vágyik, hiszen közvetlen, aranyos, vicces, romantikus és udvarias. Ami valljuk be, nem igazán jellemző a mai fiúkra.
Viszont Harry mindegyik jellemzővel rendelkezik és ez teszi őt különlegessé.
Ezeknek a jellemzőknek az egyvelege.
Amikor nem volt itthon Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Ugyanis az, hogy nem szemtől-szemben voltunk egymással megnyitott bennünk olyan dolgokat, amiket most kitudtunk mutatni érzelmekkel, azaz csókkal.
Nem tudom, tudjuk, hogy mi lesz ezek után. Elmegyünk randevúra és majd kialakul, aminek ki kell alakulnia.
Azon még nem gondolkodtam, hogy járnék-e Harryvel. Hiszen az elég elhamarkodott kijelentés lenne, hogy "Igen. Akarok vele járni!" Azt érzem, hogy csak sodródnia akarok az árral és nem gondolkodni annyit. Szimplán csak jól fogom magam vele érezni, ahogyan eddig és kész.
Onnan már minden rajtunk és a Sorson múlik.
Azért nem akartam se barátokat se szerelmet, mert féltem, hogy Lillyt nem fogják elfogadni. De Harrynél tudom, hogy ez a veszély nem fenyeget. Ő elfogadja kislányomat és ahogyan látom a szívébe zárta. Lilly pedig Harryt zárta a szívébe.
Úgy döntöttem, hogy válaszolok üzenetére. És még, ha már mondtam is neki, hogy aludjon jól, amikor elbúcsúztunk egymástól, de attól még írott formában is közlöm vele a jókívánságaimat az álmaival kapcsolatban.
Aludj jól, Harry. :)
Rosie. Xx
Nem vártam, hogy visszaírjon, így elraktam a telefonomat, és elfeküdtem.
Mosolyogva gondoltam vissza az estére. Igaz, Apu nem szimpatizált Harryvel és a hangulat egyszer csak kínos és feszült lett, köszönhetően Édesapámnak. Feljegyzem magamban, hogy holnap erről beszélnem kell vele.
De aztán az este nem is végződhetett volna jobban.
A szobámban, Harry ölében ülve, az ő ajkait csókolva, nyugodtságban.
Lehunytam a szemeimet, és nem is kellett sok idő, mire elaludtam.
Éjjel pedig gyönyörű zöld szemekről és telt ajkakról álmodtam.
- Jó reggelt, Szépségem. - nyomtam egy puszit lányom arcára, aki befészkelte magát mellém az ágyamba, én pedig azonnal köré fontam karjaimat, és szorosan magamhoz vontam. Kis kezét a hátamra simította, míg fejét mellkasomon pihentette.
- Szia. - halkan beszélt. Tudtam, hogy még nem kelt fel teljesen, hiszen a hangja nem csak halk volt, hanem álmos is.
Nekem pedig nem volt szívem őt már levinni a konyhába reggelizni, így hátát lassan simogatva kezdtem visszaaltatni.
- Aludj még egy kicsit. - suttogtam hajába.
Lilly olyan mint én. Ha már nagyon fáradt, és mindjárt elalszik, akkor már nem tud beszélni. Vagyis lusta arra, hogy még válaszoljon. Én általában egy hümmögéssel lezárom a témát, ő pedig szimplán nem szólal meg. Így tudom, hogy már el is aludt. És ezt halk szuszogása még jobban alátámasztja.
Elernyedtek karjai, ami azt jelentette, hogy már nem fog felébredni, ha elmozdulok mellőle, így bátran vettem le magamról kezét, mégis óvatosan. Lágy puszival hintettem be homlokát, és kiszálltam mellőle. Jól betakargattam, a telefonomat felvettem az éjjeliszekrényemről, majd kimentem a szobából, az ajtót résnyire hagyva.
- Jó reggelt. - köszöntöttem édesanyámat a konyhában, aki tejeskávéját kortyolgatva ült az ebédlőasztalnál, miközben átfutotta a mai napi híreket.
- Szia. - mosolyogva nézett rám - hogy aludtál?
- Nagyon jól. - már csak, ahogyan eszembe jutnak a tegnap esti történtek, mosolyognom kell. Nem tudom visszafogni az ajkaim felfelé kanyarodását, szerintem teljesen érthető okokból.
- Valaki nagyon mosolyog. - sejtelmesen nézett rám anyu, de én nem foglalkoztam pillantásával. Készítettem magamnak teát, és leültem mellé.
- Csak jól aludtam. - vontam meg vállamat, miközben belekortyoltam mangó ízesítésű teámba.
- Én is jól aludtam, de még sem vigyorgok annyira, hogy a szám körbeéri az arcomat. - húzta fel szemöldökét. Elnevettem magam. Akármennyire is tudom, hogy sejt valamit, de nem fogom elárulni mi történt velem és Harryvel tegnap. Még szeretném csak magamnak megtartani ezt az élményt.
- Pedig vigyoroghatnál ennyire. Jó dolog, ha jól alszol.
- Oké. - tudtam, hogy rájött, nem fogok neki semmit sem mondani - mikor ment el tegnap Harry?
- Még beszélgettünk a szobámban, aztán hazament. - és csókolóztunk. Tettem hozzá magamban.
- Hallottam, amikor elment. Jó sokáig itt maradt. Nem gond, sőt nagyon örülök, hogy ilyen jó barátod van. - mosolyogva nézett rám.
- Igen, Harry egy nagyon különleges srác. Jó vele lenni és beszélgetni.
- Azért remélem jól érezte magát. - tudtam mire gondol, és már alig várom, hogy aput számon kérhessem a viselkedéséről.
- Kínosan! - sóhajtottam - azt hittem, hogy jó lesz a vacsora. Erre meg? Tiszta szar volt az egész! Hol van apu?
- Elment boltba. De már mindjárt itthon van.
- Oké. Ugyanis komolyan mondom, hogy nagyon megharagudtam rá, amiért így beszélt Harryvel!
- Megértelek. Én is megmondtam neki, hogy nem így kellett volna beszélnie vele.
- Hát nagyon nem. - visszagondoltam arra, amiket apu mondott, vagyis kérdezett folyamatosan Harrytől. És lehet benne nem volt semmi rosszindulat, amit mondjuk nem tudok elhinni, de Harry rosszul érezte magát a kérdések hallatán. Megértem.
Harryt a média előszeretettel használja a One Direction rossz fiújának, aki minden lánnyal lefekszik, minden lányt felszed. De ez nem így van.
Elmesélt sok mindent, és tudom, hogy ő nem ilyen. A média állítja csak így be.
- Megjöttem. - lépett be Apu a konyhába, kezében szatyrokkal. Anyu felállt és odament a pulthoz, ahová apu lerakta a táskákat, és elkezdett kipakolni belőle.
Tudtam, hogy most kell megragadnom az alkalmat, és édesapámtól magyarázatot követelni.
- Beszélnem kell veled. - kezdtem és felálltam. Odasétáltam elé.
- Mondjad csak. - nézett rám, közben megszabadította magát a kabátjától.
- Mégis miért viselkedtél úgy Harryvel tegnap este? Bántott téged? Tudtommal nem! Mégis olyan kérdéseket tettél fel neki, amit tudhatsz, hogy rosszul fognak neki esni!
- Héj. Én nem tettem fel neki semmi olyan kérdést. Én csak kérdezgettem őt az életéről. - vonta meg a vállát.
- Igen, kérdezgetted. De elég illetlenség olyat kérdezni valakitől hogy milyen sértegetéseket szoktak a fejéhez vágni! Meg a másik, hogy egy kicsit sem voltál vele együtt érző. Pedig mesélek nektek dolgokat és nagyon jól tudhatod, hogy a média tönkreteszi a hírességeket! - felszólaltam Harry mellett, ugyanis megfogom őt védeni, és nem hagyom azt, hogy ha legközelebb idejön, akkor is ilyen kérdéseket valamint megjegyzéseket kapjon.
Nem fogom hagyni, hogy kínosan érezze magát apukám társaságában.
- Én csak megakarlak téged védeni!
- Mitől?
- Mitől?
- Attól, hogy bántson téged a média! Nagyon jól tudom, hogy milyenek, éppen azért, mert benne vagy. És nem akarom, hogy megsérülj.
- De akkor sem szabadott volna vele így beszélned. - sóhajtok.
- Rosie. Ha Harryvel vagy, akkor a média képeket fog készíteni rólatok, ott lesz a nyomotokban, a paparazzók rátok szállnak.
- Már csináltak rólam és Harryről képeket, mint azt láttátok és Harry elmondta, hogy barátok vagyunk. Nem érdekelnek mások, és megvédem magam! De akkor is csúnya dolog, amit tettél!
- Oké, rendben. De féltelek és ezt el kell fogadnod. Mindig is félteni foglak.
- Rendben, tudom. Szeretlek. - odaléptem hozzá és megöleltem, ő pedig szorosan körém fonta karjait.
- Nem akarom, hogy megsérülj. Azt akarom, hogy boldog legyél, Rosie. Megérdemled. Megérdemled, hogy ne sírj, hanem mosolyogj és önfeledt legyél. Ez a srác remek barátot talált magának. - nyomott egy puszit a homlokomra, és elhúzódott tőlem. Elmosolyodtam.
- Ami azt illeti - léptem el aputól, hogy rájuk tudjak nézni - randizni fogunk. - mondtam ki mosolyogva eme szavakat.
Ezt a reakciót vártam.
Mind két szülőm tágra nyílt szemekkel és tátott szájjal nézett rám. Nevetni kezdtem, de aztán elkezdtem nekik mesélni.
- Csak csókolóztunk tegnap este. - elpirultam. Nem akartam mindent elmondani, hogy konkrétan Harry ölében ültem, miközben a pénisze a lábaim között keményedett. Ennyire mélyen nem mentem bele, csak a lényeget.
A lényeg pedig, hogy csókolóztunk.
- Mi van köztetek? - kérdezte Anyu mosolyogva. Tudtam, hogy ő örülne, ha én és Harry nem csak barátok lennénk. A vacsora előtt, amikor találkozott Harryvel már akkor is nagyon szimpatizált vele, így nem volt csoda, hogy ő ennek a hírnek örül.
- Semmi. Komolyan. Csak csókolóztunk, és azt beszéltük meg, hogy elmegyünk randizni és majd meglátjuk, hogy mi lesz. Ennyi van köztünk.
- Ez nagyon jó hír! - lelkesedett anyu. Megmosolyogtatott túlbuzgósága.
- De azért csak óvatosan! - szólt hozzá a témához apu.
- Apu, óvatos leszek. Te mondtad, hogy megérdemlem a boldogságot.
- Így is van. Én csak azt akarom, hogy boldog legyél. És ez a Harry gyerek nem olyan rossz. - vallotta be komoly arccal, de ez a komolyság azt jelentette, hogy ajkain ott bujkált egy kis mosoly. Vigyorogva öleltem át, és nyomtam egy cuppanós puszit arcára.
- Majd tőle is elnézést kérek. - elhúzódtam tőle, és meglepődve néztem rá. Apu nem olyan ember, aki ne kérne bocsánatot azért, ha rosszat tett, de meglepett, amiért hajlandó Harrytől bocsánatot kérni.
- Annak nagyon örülnék. - mosolyogtam rá.
- Mikor mentek randevúra? - kérdezte, ezzel is témát váltva.
- Holnapután.
- Veszünk valami szép ruhát! - szólalt meg anyu lelkesen, és vigyorgott.
- Nem kell. Csak Harrynél leszünk. Ott fogunk vacsorázni.
- Legalább nyugodtan tudtok lenni. - mosolygott rám anyu.
- Igen, és mondta, hogy nem kell kiöltözni.
- De azért akkor se farmerbe menj. - mondta apu.
- Pontosan. Szépen felöltözöl majd. De majd még megnézzük mit veszel fel, és ha nem találunk jó ruhát, akkor elmegyünk venni. - javasolta anyu.
- Oké. - mosolyogva értettem egyet.
- Lilly még alszik? - kérdezte apu, miközben egy tányér palacsintát lerakott elém.
- Igen. Vagyis reggel bejött hozzám, odabújt mellém és vissza is aludt. Nem akartam felkelteni azzal, hogy mocorgok mellette, így lejöttem.
- Kis törpe. Aludjon csak. Délután pedig filmet néztünk. Vettem sok mese DVD-t. - mondta apu, és kiemelte az egyik táskából a Jégvarázs, Aranyhaj és a nagy gubanc, Hercegnő és a béka, Merida a bátor valamint a Hotel Transylvania - Ahol a szörnyek lazulnak című meséket.
- Megint papa-unoka nap lesz? - kérdezte anyu aputól, aki vigyorogva bólogatott.
Apu és Lilly sok időt töltenek együtt, és ebbe beletartozik az is, hogy csak leülnek a TV elé, filmet néznek és sós popcornt esznek.
Nevetve kezdtem el elfogyasztani a reggelimet, ahová szüleim is csatlakoztak ők is egy tányér palacsintával.
Telefonom, amely az asztalon foglalt helyet, jelezni kezdett, miszerint üzenetem érkezett. Izgatottan vettem el a készüléket, hiszen abban reménykedtem, hogy Harry írt nekem.
Lehervadt a mosoly az arcomról, amikor megpillantottam Christopher nevét a képernyőn.
Megnyitottam az üzenetet.
Rosie.
Holnap várlak az irodámban. Letelt az 1 hónap, így is kaptál pár nap haladékot.
Nem kerestél, így én írok neked, nehogy elfeledd.
Holnapra kérem Harry Styles titkát, képekkel és beszámolóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése