Sziasztok! :)
Megérkezett a következő rész. Örülnék, ha kapnék valami véleményt.
Jó olvasást.
A Facebook csoportot megtaláljátok ITT!
Rosalie Parker
- Harry! - köszönt lányom Harrynek, akivel pár perccel ezelőtt SMS-ben beszéltük meg, hogy telefonáljunk. Elsőnek elkezdtünk üzenetet küldözgetni, aztán Lilly csatlakozott hozzám, és amikor megkérdezte, hogy kinek írok, azt feleltem, hogy Harrynek. Ő erre kapva kapott az alkalmon, és kérte, had beszélhessen vele.
Én pedig jó fej anyukaként teljesítettem kérését, és Harryvel megbeszélve már hívtam is őt, így lányom ezer wattos vigyorral kezdhet beszélgetni a telefon túloldalán lévő személlyel.
- Szia, nagylány. - Harry szóhasználata, azaz hogy "nagylány", kuncogásra késztette Lillyt. A kezeit szája elé téve adta ki ajkain azokat a csilingelő hangokat, amik a kuncogását jelentették.
- Kislány. - mondta Lilly hangosabban Harrynek. A vonal túlsó oldalán lévő fiú nevetni kezdett.
- Elnézést kérek Kisasszony, amiért nagynak tituláltam magát. Megtud szerény személyemnek bocsájtani?
- Igen! - nevetett fel Lilly hangosan. Harry is kuncogni kezdett.
- Anyukád olyan csendben van. Ez nem vall rá. - szólalt meg Harry, abba hagyva a nevetést.
- Nagyon vicces vagy. - fűztem kommentárt mondandójához.
- Itt van Rosalie. Már azt hittem egész eddig Lillyvel írogattam. - utalt arra, hogy a hívás előtt SMS-ben beszélgettünk.
- Abban a megtiszteltetésben sosem lesz részed, hogy Lillyvel írogass. - vigyorogtam és bár tudtam, hogy ő nem látja, attól még jól esett.
- Na-na-na! Amint lesz telefonja, akkor én leszek az első, akinek a telefonszáma benne lesz a névjegyeibe!
- Aha, persze, esetleg utánam.
- Nem!
- Hát, de én veszem neki a telefont egyértelmű, hogy beleírom a nevemet és a telefonszámomat. - nevettem.
- Mi ebből a tanulság? Én fogom neki megvenni a telefont! - jelentette ki, én pedig azonnal tiltakozni kezdtem.
- Felejtsd is el! Nem te fogod megvenni az én lányomnak a telefonját.
- Ajándék!
- Nem. Ajándék legyen egy csoki, vagy egy puzzle. De ne telefon.
- Na, jó, majd még meglátom. - kuncogott, és tudtam, hogy tetszik neki, hogy felhúzhat engem. Morogtam, hiszen nekem nem tetszik a kis játéka.
- Ne húzd ki a gyufát, Styles! - Lilly kuncogni kezdett, és fejét az ölembe hajtotta. Oda adtam neki a kihangosított telefont, mivel ő szerette volna fogni.
- Komolyan, fogalmam sincsen miről beszélsz. Én csak egy ártatlan fiú vagyok. - hallottam a hangján, hogy vigyorog. Simogatni kezdtem Lilly haját.
- Nem is való hozzád ez a jelző. Még hogy ártatlan. Nos, nem. Nem vagy ártatlan és ezt jegyezd meg!
- Megsértettél! Nagyon! - szipogott. Biztos vagyok abban, hogy csak tetteti a sírást, ezzel is fokozva az érzelmeinek átadását a számomra.
- Ó, jaj. Bocsáss meg. Legközelebb megpróbálok kedvesebb lenni a kis lelkeddel.
- Folyton sértegetsz. Lilly - szólította meg lányomat, aki felfigyelt nevére.
- Hm? - kérdezte halkan.
- Anyukád nagyon szemtelen! - közölte vele Harry, Lilly pedig felnézett rám és kuncogott.
- Tudom. - mondta gyermeki hangján, én pedig vigyorogva hajoltam le hozzá és nyomtam cuppanós puszit arcára.
- Lányok. - motyogta Harry - persze, hogy egyetért veled.
- Még szép. - helyeseltem - mégis csak az én lányom!
- Ellenem neveled Lillyt! - szólalt meg magasabb hangszínen Harry, én pedig magam elé képzeltem, ahogyan a kezeit is felemeli.
- Én ugyan nem. Csak az anyukáját imádja. - simogatta meg kislányom puha, barna haját. Imádom a haját simogatni, és ő is szereti, ha azt csinálom. Általában ilyenkor mindig elálmosodik, és mivel már túlléptük a szokásos lefekvési időpontot, így nem is bánnám, ha elaludna. Persze, beszélgessen Harryvel, de úgyis tudom, hogy hamar elfog aludni.
- Nem kell még aludnia? - kérdezte fürtös, újdonsült barátom.
- De igen, de szeretett volna veled beszélni. Azt hittem, hogy már alszik, de idejött, és látta, hogy írok. Kérdezte kivel, én elmondtam neki, ő pedig akart veled beszélni.
- Lilly. - Harry lassan ejtette ki eme csodás nevet. Kíváncsi volt, hogy az, akinek felhívta a figyelmét hangjával, mennyire éber és mennyire figyel rá.
Lilly viszont már csak halk motyogást hallatott. Nem válaszolt Harrynek, mivel az álom elnyomta őt. A telefon elernyedt kis kezében, és mellé esett. Már csak a szabályos szuszogását hallottam.
- Alszik? - kérdezte Harry halkan, a telefonon kikapcsoltam a kihangosító opciót, és a fülemhez emeltem.
- Igen. Elaludt. Lefektetem aludni.
- Rendben. Visszahívlak 10 perc múlva, oké?
- Oké.- bontottam a vonalat.
- Alszik tovább? - Harry kérdése ütötte meg a fülemet, amint visszahívott engem, én pedig elfogadtam hívását.
- Igen. Elaludt. A beszéded lefárasztotta. - kuncogtam.
- Komolyan mondom Rosie, hogy ha találkozunk csúnyán ki fogsz kapni! - fenyegető hangja hallatán csak nevetni tudtam.
- Azt megnézem. És amúgy is. Lányokat nem bántunk! - mondtam el neki a bölcseletet.
- Nem bántalak, csak megtanítalak a jó modorra!
- Ah, Harry. Ahhoz te kis ember vagy. - vigyorogtam pimaszul.
- Jaj, Rosie. Túl kicsire becsülsz.
- Ugyan nem. Biztos vagyok abban, hogy hamar eltudsz mindent intézni.
- És mindenkit! - nevetett.
- A harcolás révén, mi?
- Hát, persze. El sem tudod képzelni mennyi technikát tanultam.
- Megpróbálom elképzelni, de nem akarom megtudni. - eszembe jutott, hogy ott egy-egy edzés alatt mennyi új fogást és mozdulatot megtanulnak a harcolni vágyók. Még elképzelni is rossz, hogy mennyi vér folyhat ott még csak egy edzés alatt is. Mi van, akkor egy meccsen? Belegondolni is rossz.
- Már abbahagyom. - hallottam meg halk hangját - de viszont méltón szeretném abba hagyni. És még egy meccsen ott akarok lenni.
- Mi? - csak rosszul hallottam..nem volt neki elég, hogy én láttam? Oké. Nem adom ki a titkát, de hát akkor is! Bárki más is észreveheti őt. Annak mit fog mondani?
- Jól hallottad. Az lesz az utolsó, ígérem. Komolyan soha nem fogok utána ketrecbe menni!
- De, Harry. Mi van, ha lebuksz? - sóhajtottam.
- Már abbahagyom. - hallottam meg halk hangját - de viszont méltón szeretném abba hagyni. És még egy meccsen ott akarok lenni.
- Mi? - csak rosszul hallottam..nem volt neki elég, hogy én láttam? Oké. Nem adom ki a titkát, de hát akkor is! Bárki más is észreveheti őt. Annak mit fog mondani?
- Jól hallottad. Az lesz az utolsó, ígérem. Komolyan soha nem fogok utána ketrecbe menni!
- De, Harry. Mi van, ha lebuksz? - sóhajtottam.
- Nem fogok. Nyugodj meg, Rosie!
- Hogyan nyugodnék meg, amikor bármikor lebukhatsz. Ha lebuksz, akkor a média kikészít, és ahogyan hallottam nem bírnád azt elviselni. - kezdtem elveszíteni a türelmemet. Hogyan lehet ilyen felelőtlen?
- Nem fogok lebukni! - mondogatta.
- Szerintem, amikor elkezdted is ezt mondtad aztán nézd meg. Rád bukkantam egy elhagyatott helyen egy raktárban! - mondtam hangosabban, de rájöttem, hogy le kell magamat halkítanom, ha nem szeretném, hogy bárki is meghallja a szavakat, amik kijönnek a számon.
- Mindegy, hagyjuk. Mit csináltál ma?
Felsóhajtottam, de tudtam, hogy makacs és biztosan részt fog venni egy versenyen. Nem tudok vele mit csinálni.
Csak remélni tudom, hogy az lesz az utolsó meccse.
Többet nem ejtettünk szót a ketrecharcról. Tudta, hogy nem akarom azt hallani, hogy menni fog meccsre. És mivel ezt mondta volna, így csendben maradt.
- Amikor hazajössz, az úgy jó. - megbeszéltük azt, hogy mikor fog jönni hozzánk amolyan szülőkkel megismerkedős vacsorára. Úgy határoztunk, hogy ez akkor fog megtörténni, ha hazajönnek Amerikából, ami pár napon belül megtörténik.
- Mit vigyek ajándékot?
- Semmit. Nem kell semmilyen ajándék.
- Üres kézzel nem megyek, Rosie.
- Hozd magadat. - kuncogtam.
- Masnival megkössem magam? - nevetett.
- Kérlek! - kérleltem - az annyira tetszene!
- Gondoltam, hogy oda lennél az ötletért meg vissza. Meztelenül jó leszek?
- Nem. Legalább alsógatya legyen rajtad. Az ajándékomról had szedjem már le a csomagolást. - vigyorogtam.
- Ó, jaj. Igaz. Akkor alsógatyás Harry Styles rendel Rosalie Parkerhez. Felírtam.
- Várólistára kerültem?
- Te? Soha. Neked mindig az első helyen leszek. - mondta ezeket a szavakat, nekem pedig nem tudom miért, de valami olan érzés kerített hatalmába, ami eddig még soha. Az, hogy ezt mondta, még ha csak viccből is, de a szavak elöntötték a szívemet melegséggel és még én sem tudom, hogy miért.
- Rosie. Itt vagy? - kérdezte Harry, hiszen pár percig nem tudtam megszólalni attól az érzéstől, ami átvette az uralmat érzéseim felett.
- Ó, igen. Itt vagyok. - szabadkoztam.
- Minden oké?
- Igen.
- Rád mindig lesz időm. Ha valami baj van, akkor ott vagyok. Komolyan. - mondta lassan, és magamban hálát adtam neki, amiért ilyen lassan mondott mindent, mert az agyam nem biztos, hogy felfogta volna a mondandóját.
- Harry. - mondtam lágy hangon - köszönöm.
- Ne köszönd. Ilyen csini és okos lánynak mindent megteszek!
- Ne ess túlzásokba.
- Nem esek. Ez csak az igazság. Vak az, aki nem veszi észre a szépségedet.
Ő most bókol nekem vagy flörtöl velem? Vagy mind a kettő?
Egyik fiú sem mondott még nekem ilyet, és ezért elég nehéz elhinni ezt, de ha Harry mondja akkor biztosan igaz lehet.
Most pedig itt ülök az ölében.
Az oldalam a mellkasához simult, miközben egymást ölelve ülünk és csókolózunk.
Teljesen elvette az eszemet és olyan érzéseket hozott ki belőlem, amiket nem hittem, hogy pont felé lesznek. Nem hittem, hogy a szívem mélyén ilyen érzelmeket táplálok ez iránt a fiú iránt. De milyen érzelmeket?
Nem tudom.
Csak az a jó érzés, hogy vele vagyok, akkor olyan nyugodt vagyok. Ha vele beszélek, akkor ellazulok és feloldódok.
Zavarba hoz, megmosolyogtat, megnevetett és boldoggá tesz.
Mellette kicserélődtem, és komolyan már az érzelmeimre sem ismerek. Teljesen új érzelmeket vált ki belőlem.
Ajkaink gyorsan és szenvedélyesen tapadtak össze és mozogtak együtt, harmóniában. Éreztük mind a ketten, hogy lassan el kell egymástól húzódnunk, de nem tudjuk abba hagyni.
Ki akartuk élvezni. Mind a ketten ki akartuk élvezni ezeket a pillanatokat.
Hiszen ki tudja mi lesz, akkor, ha ennek a pillanatnak vége lesz?
Most pedig csak élvezzük.
Tenyerével karomat simogatta lassan, majd egészen hátra a hátamra csúsztatta tenyerét, és azt kezdte el lassan, körkörös mozdulatokkal simogatni.
Hajába túrtam újra és újra. Mivel hallom, hogy tetszik neki, ezért megmerészeltem azt tenni, hogy óvatosan bele markoltam puha fürtjeibe.
Kis tettem után elhúzódott tőlem és egy nyögés hagyta el a csókolózástól megduzzadt ajkait. Testem megremegett ettől a hangtól, és ahhoz hogy újra hallhassam megint megmarkoltam haját. Csípőmbe mélyesztette ujjait, és úgy ültetett, hogy szemtől-szemben legyünk egymással.
Egymás szemeibe néztünk, ő pedig azonnal lecsapott újra ajkaimra és hevesen kezdett csókolni. Viszonoztam hevességét, és ajkaink gyors, vágyakozó tempót felvéve kezdték egymás szükségleteit kielégíteni, ami most az, hogy mind a ketten sóvárgunk a másik csókja után.
Lassan elvált ajkaimtól, és mind a ketten zihálni kezdtünk a kemény csókolózásunk által.
Nem húzza az időt, és nyakamnak kezdte szentelni idejét, amit nedves, forró csókokkal borított be, ezzel engem pedig az őrületbe kergetve.
Tudni illik a nyakam az egyik olyan testrészem, ami érzékeny pontom, és most, hogy Harry így kényezteti, egyenes az út a tébolyba.
Megérezte azt, ahogyan testem reagált csókjaira, hiszen megremegtem és jóleső borzongás futott végig rajtam. Mosolyra húzódtak ajkai, de nem hagyta abba nyakam kényeztetését egy percre sem.
Egy hangosabb nyögés csúszott ki belőlem, amikor ráharapott bőrömre, és azt meg is húzta. Vigyorogni kezdett, és a szemeimbe nézett. Ziláltan ültem az ölében.
- Tetszik, ahogyan reagálsz, Rosalie. - suttogta, és ajkamba harapott - a tested megremeg, gyorsabban emelkedik a mellkasod. Zihálsz. - olyan lassan mondta, hogy a szívem ezek után a szavak után még gyorsabban kezdett verni. Csoda, hogy még ott dobog, ahol dobognia kell. Bár az, hogy ilyen gyorsan végzi mindennapi dolgát, az már nem normális.
Hátra hajtottam a fejemet, ahogyan ajkait újra nyakamra nyomta.
- Rosie. - suttogta nevemet, és a nyakamtól le, egészen a vállamig apró csókokat hintett - olyan gyönyörű vagy. Így ziláltan pedig totálisan dögös. Hol voltál eddig? - sóhajtott, és arcát a nyakamba fúrta
Hajába túrtam, szorosan magamhoz öleltem.
- Piszok nagy mázlista vagyok. - mellkasomra hintett egy lágy puszit. Testem azonnal reagált rá, és jobban a hajába túrtam - egy ilyen lány van mellettem.
- Harry. - nyöszörögni kezdtem, hiszen ujjai már a combomon siklottak fel-le, az ajkai pedig a nyakam másik felét csókolták és szívták.
- Mondjad, Rosie. - markolt bele combomba, lábaimat pedig szorosan a dereka köré kulcsoltam - tetszik, ahogyan a nyakadat kényeztetem?
Akármennyire is szerettem volna, nem tudtam megszólalni. Nem csak az eszemet, hanem a hangomat is elvette.
- Válaszolj. - szorította meg a csípőmet és a combomat egyszerre. Kis nyöszörgés szakadt fel belőlem. Hajába markoltam, mire neki is nyögés hagyta el ajkait. Szemeimbe nézett, majd mohón megcsókolt.
Egyikünk sem bírt magával és ez a csókban is kivehető volt. Testeink szorosan összesimultak. Ahogyan összeforrtak testeink, úgy éreztem meg lábaim között keményedését. Csókunkba nyögtem, de nem hagyta, hogy elhúzódjak tőle. Tarkómra simította tenyerét és így arcomat jobban arcára nyomta. Ajkaink szorosabban kapcsolódtak össze, és nyugodtan kijelenthetem, hogy mind a ketten kellően felizgultunk.
Nagyon lassan és az eszemre hallgatva húzódtam el tőle. Ziháltunk mind a ketten. Ajkaink megduzzadva a kemény csókolózástól, az arcaink pedig kipirultak. Nem csak az enyém, hanem az övé is. Elég ziláltan néztünk ki, és ha valaki benyitott volna, akkor nem kellettek volna magyarázkodások, egyértelmű, hogy mit csináltunk. Rendben, csak csókolóztunk, de azt nem éppen lágy formában.
- Gyere el velem randevúra. - suttogta Harry ajkaimra, miközben egy kósza tincset a fülem mögé tűrt, és végig simított arcomon.
Szemeibe néztem mélyen.
- Menjünk el valahova kettesben. Sőt nem is muszáj elmennünk. Nálam vacsorázunk. Nem is kell kiöltözni. Randizz velem! - egymás szemeibe néztünk. Az arcán ott ült a bizonytalanság, hiszen fogalma sem volt, hogy mit fogok mondani.
De egyértelmű.
Ha nem akarnék vele elmenni, akkor nem csókolóztam volna vele.
De örömmel elmegyek vele bárhová.
- Szívesen elmegyek veled randevúra. - suttogtam rekedten.
- Tényleg? - kérdezte meglepődve.
- Igen, Harry. Szívesen randizok veled.
- Istenem Rosie! - szorosan magához ölelt és a nyakamba fúrta arcát. Lassan elhúzódott és a szemeimbe nézett - nem fogod megbánni! Komolyan mondom, hogy nem bánod meg, ha randizol velem! - nyomott lágy csókot ajkaimra.
- És most mi lesz? - kérdeztem, hiszen szeretnék megbizonyosodni arról, hogy ő mit gondol erről az egészről.
- Elmegyünk randizni, de nem csak egyszer, és majd meglátjuk mi lesz. Rendben, nem ismerjük egymást olyan régen, de a randik azért vannak, hogy jobban megismerkedjünk! - simogatta arcomat.
- Rendben. - elmosolyodtam.
Szorosan átöleltük egymást, és egy szót sem szóltunk.
Nem kellett ide beszéd, nem kellettek szavak. Se egy hang. Semmi.
Elég volt az, ahogyan egymást öleltük.
Nem tudom mi lesz velünk, de remélem a legjobbakat. Szeretném őt még jobban megismerni, még többet beszélni vele.
Szeretnék vele annyi időt tölteni, amennyit lehet.
Mint most.
Tökéletes minden. Tökéletes ez a pillanat.
Nincs senki, aki zavarna minket, csak mi ketten vagyunk beburkolózva egymás karjaival és a végtelen nyugodtsággal.
- Hogyan nyugodnék meg, amikor bármikor lebukhatsz. Ha lebuksz, akkor a média kikészít, és ahogyan hallottam nem bírnád azt elviselni. - kezdtem elveszíteni a türelmemet. Hogyan lehet ilyen felelőtlen?
- Nem fogok lebukni! - mondogatta.
- Szerintem, amikor elkezdted is ezt mondtad aztán nézd meg. Rád bukkantam egy elhagyatott helyen egy raktárban! - mondtam hangosabban, de rájöttem, hogy le kell magamat halkítanom, ha nem szeretném, hogy bárki is meghallja a szavakat, amik kijönnek a számon.
- Mindegy, hagyjuk. Mit csináltál ma?
Felsóhajtottam, de tudtam, hogy makacs és biztosan részt fog venni egy versenyen. Nem tudok vele mit csinálni.
Csak remélni tudom, hogy az lesz az utolsó meccse.
Többet nem ejtettünk szót a ketrecharcról. Tudta, hogy nem akarom azt hallani, hogy menni fog meccsre. És mivel ezt mondta volna, így csendben maradt.
- Amikor hazajössz, az úgy jó. - megbeszéltük azt, hogy mikor fog jönni hozzánk amolyan szülőkkel megismerkedős vacsorára. Úgy határoztunk, hogy ez akkor fog megtörténni, ha hazajönnek Amerikából, ami pár napon belül megtörténik.
- Mit vigyek ajándékot?
- Semmit. Nem kell semmilyen ajándék.
- Üres kézzel nem megyek, Rosie.
- Hozd magadat. - kuncogtam.
- Masnival megkössem magam? - nevetett.
- Kérlek! - kérleltem - az annyira tetszene!
- Gondoltam, hogy oda lennél az ötletért meg vissza. Meztelenül jó leszek?
- Nem. Legalább alsógatya legyen rajtad. Az ajándékomról had szedjem már le a csomagolást. - vigyorogtam.
- Ó, jaj. Igaz. Akkor alsógatyás Harry Styles rendel Rosalie Parkerhez. Felírtam.
- Várólistára kerültem?
- Te? Soha. Neked mindig az első helyen leszek. - mondta ezeket a szavakat, nekem pedig nem tudom miért, de valami olan érzés kerített hatalmába, ami eddig még soha. Az, hogy ezt mondta, még ha csak viccből is, de a szavak elöntötték a szívemet melegséggel és még én sem tudom, hogy miért.
- Rosie. Itt vagy? - kérdezte Harry, hiszen pár percig nem tudtam megszólalni attól az érzéstől, ami átvette az uralmat érzéseim felett.
- Ó, igen. Itt vagyok. - szabadkoztam.
- Minden oké?
- Igen.
- Rád mindig lesz időm. Ha valami baj van, akkor ott vagyok. Komolyan. - mondta lassan, és magamban hálát adtam neki, amiért ilyen lassan mondott mindent, mert az agyam nem biztos, hogy felfogta volna a mondandóját.
- Harry. - mondtam lágy hangon - köszönöm.
- Ne köszönd. Ilyen csini és okos lánynak mindent megteszek!
- Ne ess túlzásokba.
- Nem esek. Ez csak az igazság. Vak az, aki nem veszi észre a szépségedet.
Ő most bókol nekem vagy flörtöl velem? Vagy mind a kettő?
Egyik fiú sem mondott még nekem ilyet, és ezért elég nehéz elhinni ezt, de ha Harry mondja akkor biztosan igaz lehet.
Most pedig itt ülök az ölében.
Az oldalam a mellkasához simult, miközben egymást ölelve ülünk és csókolózunk.
Teljesen elvette az eszemet és olyan érzéseket hozott ki belőlem, amiket nem hittem, hogy pont felé lesznek. Nem hittem, hogy a szívem mélyén ilyen érzelmeket táplálok ez iránt a fiú iránt. De milyen érzelmeket?
Nem tudom.
Csak az a jó érzés, hogy vele vagyok, akkor olyan nyugodt vagyok. Ha vele beszélek, akkor ellazulok és feloldódok.
Zavarba hoz, megmosolyogtat, megnevetett és boldoggá tesz.
Mellette kicserélődtem, és komolyan már az érzelmeimre sem ismerek. Teljesen új érzelmeket vált ki belőlem.
Ajkaink gyorsan és szenvedélyesen tapadtak össze és mozogtak együtt, harmóniában. Éreztük mind a ketten, hogy lassan el kell egymástól húzódnunk, de nem tudjuk abba hagyni.
Ki akartuk élvezni. Mind a ketten ki akartuk élvezni ezeket a pillanatokat.
Hiszen ki tudja mi lesz, akkor, ha ennek a pillanatnak vége lesz?
Most pedig csak élvezzük.
Tenyerével karomat simogatta lassan, majd egészen hátra a hátamra csúsztatta tenyerét, és azt kezdte el lassan, körkörös mozdulatokkal simogatni.
Hajába túrtam újra és újra. Mivel hallom, hogy tetszik neki, ezért megmerészeltem azt tenni, hogy óvatosan bele markoltam puha fürtjeibe.
Kis tettem után elhúzódott tőlem és egy nyögés hagyta el a csókolózástól megduzzadt ajkait. Testem megremegett ettől a hangtól, és ahhoz hogy újra hallhassam megint megmarkoltam haját. Csípőmbe mélyesztette ujjait, és úgy ültetett, hogy szemtől-szemben legyünk egymással.
Egymás szemeibe néztünk, ő pedig azonnal lecsapott újra ajkaimra és hevesen kezdett csókolni. Viszonoztam hevességét, és ajkaink gyors, vágyakozó tempót felvéve kezdték egymás szükségleteit kielégíteni, ami most az, hogy mind a ketten sóvárgunk a másik csókja után.
Lassan elvált ajkaimtól, és mind a ketten zihálni kezdtünk a kemény csókolózásunk által.
Nem húzza az időt, és nyakamnak kezdte szentelni idejét, amit nedves, forró csókokkal borított be, ezzel engem pedig az őrületbe kergetve.
Tudni illik a nyakam az egyik olyan testrészem, ami érzékeny pontom, és most, hogy Harry így kényezteti, egyenes az út a tébolyba.
Megérezte azt, ahogyan testem reagált csókjaira, hiszen megremegtem és jóleső borzongás futott végig rajtam. Mosolyra húzódtak ajkai, de nem hagyta abba nyakam kényeztetését egy percre sem.
Egy hangosabb nyögés csúszott ki belőlem, amikor ráharapott bőrömre, és azt meg is húzta. Vigyorogni kezdett, és a szemeimbe nézett. Ziláltan ültem az ölében.
- Tetszik, ahogyan reagálsz, Rosalie. - suttogta, és ajkamba harapott - a tested megremeg, gyorsabban emelkedik a mellkasod. Zihálsz. - olyan lassan mondta, hogy a szívem ezek után a szavak után még gyorsabban kezdett verni. Csoda, hogy még ott dobog, ahol dobognia kell. Bár az, hogy ilyen gyorsan végzi mindennapi dolgát, az már nem normális.
Hátra hajtottam a fejemet, ahogyan ajkait újra nyakamra nyomta.
- Rosie. - suttogta nevemet, és a nyakamtól le, egészen a vállamig apró csókokat hintett - olyan gyönyörű vagy. Így ziláltan pedig totálisan dögös. Hol voltál eddig? - sóhajtott, és arcát a nyakamba fúrta
Hajába túrtam, szorosan magamhoz öleltem.
- Piszok nagy mázlista vagyok. - mellkasomra hintett egy lágy puszit. Testem azonnal reagált rá, és jobban a hajába túrtam - egy ilyen lány van mellettem.
- Harry. - nyöszörögni kezdtem, hiszen ujjai már a combomon siklottak fel-le, az ajkai pedig a nyakam másik felét csókolták és szívták.
- Mondjad, Rosie. - markolt bele combomba, lábaimat pedig szorosan a dereka köré kulcsoltam - tetszik, ahogyan a nyakadat kényeztetem?
Akármennyire is szerettem volna, nem tudtam megszólalni. Nem csak az eszemet, hanem a hangomat is elvette.
- Válaszolj. - szorította meg a csípőmet és a combomat egyszerre. Kis nyöszörgés szakadt fel belőlem. Hajába markoltam, mire neki is nyögés hagyta el ajkait. Szemeimbe nézett, majd mohón megcsókolt.
Egyikünk sem bírt magával és ez a csókban is kivehető volt. Testeink szorosan összesimultak. Ahogyan összeforrtak testeink, úgy éreztem meg lábaim között keményedését. Csókunkba nyögtem, de nem hagyta, hogy elhúzódjak tőle. Tarkómra simította tenyerét és így arcomat jobban arcára nyomta. Ajkaink szorosabban kapcsolódtak össze, és nyugodtan kijelenthetem, hogy mind a ketten kellően felizgultunk.
Nagyon lassan és az eszemre hallgatva húzódtam el tőle. Ziháltunk mind a ketten. Ajkaink megduzzadva a kemény csókolózástól, az arcaink pedig kipirultak. Nem csak az enyém, hanem az övé is. Elég ziláltan néztünk ki, és ha valaki benyitott volna, akkor nem kellettek volna magyarázkodások, egyértelmű, hogy mit csináltunk. Rendben, csak csókolóztunk, de azt nem éppen lágy formában.
- Gyere el velem randevúra. - suttogta Harry ajkaimra, miközben egy kósza tincset a fülem mögé tűrt, és végig simított arcomon.
Szemeibe néztem mélyen.
- Menjünk el valahova kettesben. Sőt nem is muszáj elmennünk. Nálam vacsorázunk. Nem is kell kiöltözni. Randizz velem! - egymás szemeibe néztünk. Az arcán ott ült a bizonytalanság, hiszen fogalma sem volt, hogy mit fogok mondani.
De egyértelmű.
Ha nem akarnék vele elmenni, akkor nem csókolóztam volna vele.
De örömmel elmegyek vele bárhová.
- Szívesen elmegyek veled randevúra. - suttogtam rekedten.
- Tényleg? - kérdezte meglepődve.
- Igen, Harry. Szívesen randizok veled.
- Istenem Rosie! - szorosan magához ölelt és a nyakamba fúrta arcát. Lassan elhúzódott és a szemeimbe nézett - nem fogod megbánni! Komolyan mondom, hogy nem bánod meg, ha randizol velem! - nyomott lágy csókot ajkaimra.
- És most mi lesz? - kérdeztem, hiszen szeretnék megbizonyosodni arról, hogy ő mit gondol erről az egészről.
- Elmegyünk randizni, de nem csak egyszer, és majd meglátjuk mi lesz. Rendben, nem ismerjük egymást olyan régen, de a randik azért vannak, hogy jobban megismerkedjünk! - simogatta arcomat.
- Rendben. - elmosolyodtam.
Szorosan átöleltük egymást, és egy szót sem szóltunk.
Nem kellett ide beszéd, nem kellettek szavak. Se egy hang. Semmi.
Elég volt az, ahogyan egymást öleltük.
Nem tudom mi lesz velünk, de remélem a legjobbakat. Szeretném őt még jobban megismerni, még többet beszélni vele.
Szeretnék vele annyi időt tölteni, amennyit lehet.
Mint most.
Tökéletes minden. Tökéletes ez a pillanat.
Nincs senki, aki zavarna minket, csak mi ketten vagyunk beburkolózva egymás karjaival és a végtelen nyugodtsággal.
Köszönöm, és nagyon örülök, hogy tetszik a rész. :)
VálaszTörlésŐket össze akartam hozni, de nem lesz zökkenőmentes az életük. ;)