84. rész ~ Egymásra talált szerelmesek

Jó olvasást! ;)

Puszi: Szandi. ♥

Harry Styles

Lehet valami teljesen más dimenzióban élő valaki súgta a fülembe azokat a szavakat. Vagy az agyam egy teljesen ismeretlen része döntött úgy, hogy kézbe veszi az irányítást, és megmutatja, ő is itt van, még akkor is, ha soha nem tudtam, hogy ő van. 

Vagy éppen valami hideg levegő, ami a légkondiból jött, annyira áthűtötte a fejemet, hogy az agyamban hallucinálni kezdett mindenki, és egymás után löktek ki szavakat a számon, amik éppen az utukba kerülte. 

Rosalie Parker. Hozzám jössz feleségül?

Pontosan ilyen sorrendben dobták a nyelvemre a kis gonosz agysejtek a szavakat, és azok máris szavakká formálódtak, így hát megkezdődött az a dolog, amit nem lehet megállítani. 

Csak tehetetlenül néztem, ahogyan barátnőm agyához eljut az általam feltett kérdés, és a komolyság, valamint a megértés helyét átvette a teljes döbbenet, és megmerem azt is kockáztatni, hogy Rosie teljesen lesokkolódott. 

Hát még én!
Nem voltam én erre a kérdésre felkészülve, de ha már így kimondtam, akkor végül is miért ne? Mi kárunk származhatna abból, ha azt mondja, hogy igen, a menyasszonyom lesz, aztán mondjuk jövőre összeházasodunk?

Semmi károm nem lenne benne, de annál több hasznom, már ha ezt haszonnak nevezhetném. A világ legboldogabb - sőt talán ez nem is volt kifejezés rá - emberévé tenne, ha igent mondana, és aztán a feleségem lenne majd. 

Mrs. Styles lenne. Rosalie Styles. 

Komolyan mondom teljesen felizgultam már csak a tudattól is, hogy Rosie majd az én nevemet viselné, a feleségem lenne, én pedig a férje. Minden más lenne! Megváltoznék én is, és ha Rosie igent mondana, akkor látná, bízok benne, és ő is bízhat bennem. 

Tudtam, hogy én voltam a legnagyobb lúzer a világon, mivel hagytam egy ilyen lányt elmenni, vagyis inkább elhagytam egy ilyen lányt, csak azért, mert a hülye ex pasija minden félét elmondott, ami mindenkinek úgy tűnhetett, hogy igaz, de aztán mindenre fény derül, és jön a döbbenet, hogy ez csak hazugság volt. 

Gemma talán életében nem volt még ilyen mérges rám, mint amikor anyuval való beszélgetésem után - amiben elmondtam neki, hogy szakítottam Rosieval, és persze azt is, hogy miért -, felhívott és közölte velem, a világon én vagyok a legidiótább srác. 

- Mégis miért, mi? Azért, mert rájöttem milyen ember valójában a barátnőm, és szakítottam vele? - egyből Gemma szavainak estem, amint közölte velem a véleményét rólam. 

- Milyen ember? - nevetett fel gúnyosan - olyan, aki elvisel téged, és nem a híres-neves Harry Styles-t látja?

- Hát képzeld! Ő is csak a pénzemre utazott!

- Tényleg? Ezt honnan tudod? Közölte veled?

- Nem, nem közölte! 

- Akkor meg? - csattant fel - csak nem ezt is a volt baráttól tudod, aki odaadta neked a cikket is? 

- Képzeld el, hogy igen! Tőle kaptam! - megdörzsöltem az arcomat, mivel már a testem oly annyira teletöltődött feszültséggel, hogy azt hittem valami eltörök, vagy átnyúlok Gemmáért, és leordítom a fejét. 

- Komolyan ennyire idióta és naiv vagy? Ne meséld már be azt nekem, hogy jó szándékából adta oda neked azt a borítékot. 

- Megakarta mutatni nekem, hogy milyen a barátnőm. 

- Milyen mi? Egyszer mert írni valamit, ami miatt te máris támadod? Nem mintha te olyan kis angyalka lennél, nem igaz? Hány újságíró írt már rólad, még sem viselkedtél velük úgy!

- De azok nem a barátnőim!

- De a barátnőd ezt már régen csinálta. Tudtommal téged sem ítél el Rosie azért, amiért ketrec harcoltál, nem igaz?

  Megdermedtem, és mereven magam elé néztem. 

- Honnan...honnan tudod?

- Ó, én mindent megtudok, amit akarok. - nevetett - de most nem ez a lényeg és nem is a harcolás, hanem Rosie. Te képes vagy azért elítélni, mert a múltban valakiről írt valamit, akit nem ismert, és az a személy mára a barátja lett?

  Nem válaszoltam neki. Nem hagyhattam, hogy hallja a hangomra kiülő bizonytalanságot. 

A bizonytalanságot a döntéseimmel kapcsolatban. 

- Tudom nagyon jól, hogy elbizonytalanodtál, és pont ez volt a célom. Rá kell jönnöd arra Harry, hogy aki úgy tűnik jót akar, az még sem biztos, hogy jót akar. 

- Mi? - semmit nem értettem. 

- Ez a srác egy ex. Régen volt, Rosie már elfelejtette, Lilly pedig sosem ismeri meg. Ő csak rosszat akart. Őszintén. Ha te tudnál valamit a volt barátnődről, és mellesleg London közelében sem jártál már évek óta, akkor elrohannál a barátjához, és elmondanád neki, hogy a csaj milyen volt régen? Mert én személy szerint leszarnám az exemet, legyen boldog a másik csajjal. Persze, ha a srác vert volna vagy ilyenek, akkor elmondanám a csajnak, de amúgy meg nem is foglalkoznék vele. És ez az ex gyerek meg jön azzal, hogy Rosie mit írt, meg hogy őt is lepattintotta?

- Láttam az üzeneteket, amiket Rosie küldött Martinnak! - mért tud mindenki elbizonytalanítani?

Azért, mert igazat mondanak, és te is tudod!

Talán igaza van annak is hangnak a fejemben..talán Rosie tényleg nem akarta a pénzemet. 

- Üzenetek, kérlek. - nevetett - nem hallottál még olyanról, hogy hamis üzenetet? Az interneten megkeresheted, és máris tudsz produkálni üzeneteket. Milyen egyszerű, és nagyszerű! Máris elhitted, hogy igazi az az üzenet. 

- Miért tette volna ezt?

- Tudod te nagyon jól, hogy ez a gyerek átbaszott, de mégis véded őt. Azért, mert keresztbe akar tenni Rosienak. Lehet nem jött neki össze a kinti élet, hát akkor már Rosienak se legyen semmi se jó. 

- Nem tudom...

- Persze, te soha, semmit nem tudsz. Ilyen apróságokban nem tudsz magadra hallgatni, hanem inkább egy olyan embernek hiszel, aki nyilvánvalóan csak ártani akar nektek. Miért nem tudod épp ésszel ezeket felfogni? Miért kell eldobnod egy olyan lányt, aki megérdemli, hogy szeressen téged és aki megérdemli, hogy szeressék? 

  Nem tudtam erre mit mondani, mivel Gemmának, mint mindig most is igaza volt. 

Ő máshogy értelmezte a hallgatásomat, és amikor újra megszólalt, a hangja sokkal magasabban csengett. 

- Legyél felelőtlen, és hagyj elúszni egy boldog kapcsolatot, de aztán ne gyere nekem majd, akkor ha Rosie talál magának valaki mást, aki boldogabbá teszi, mint te tetted! Aki szeretek, nem hagyom elmenni!

  Rám nyomta a telefont.

Gemmával egészen a turné harmadik napjáig, azaz öt napig nem beszéltünk. 

Amikor felhívtam az azért volt, hogy elmondjam neki, igaza volt. Elbasztam. 

De közben végig sírtam.

Tudtam, hogy nem lett volna szabad hinnem Martinnak, de ha az ember össze van zavarodva, akkor képes elég szar döntéseket hozni. Talán nem is kifejezés az, hogy szar döntést hoztam, mert eldobtam egy olyan lányt, aki számomra a minden volt, és marad is. 

El sem hittem, amikor Rosie belépett ide, mintha csak valami hallucináció lett volna, vagy éppen álmodtam volna. De nem. Itt volt ő teljes nagyságban, és az egész testem, az egész lényem arra fókuszált, hogy vissza hódítsa őt. Tudtam, bármit is kell megtennem, megteszem. 

Talán pontosan ezért kértem meg a kezét. Ez az a komolyabb lépés, aminél az ember már elhiszi, hogy valakivel örökre tervez. Szerintem egy lánykérést meg lehet ejteni 2 hónapnyi kapcsolat után, ha mind a ketten szeretik egymást, és tényleg látszik rajtuk, bármit megtennének a másikért. Én mindent megtettem volna Rosiért. És ezek után ezerszer jobban figyelek majd rá, és próbálok mindenben a legjobb lenni neki.

Azonban, amit mondott hideg zuhanyként ért, mivel a pár percnyi csendben már teljesen elképzeltem, amint boldogan forgathatom meg, és kiabálhatom világgá, hogy ő a menyasszonyom. Ezzel szemben most olyat mondott, amire még akkor sem lettem volna felkészülve, ha előre mindent precízen megtervezek. 

- Mit mondtál? - kérdeztem rá a biztonság kedvéért újra, mert lehet csak az agyam próbálta az ellenkezőjére fordítani a választ, hogy egy kicsit megszívasson. 

- Jól hallottad Harry. Nemet mondtam. - Rosie közelebb csúszott hozzám, és ami feltűnt, semmi csalódottság, semmi negatív érzelem nem volt a tekintetében, csak csupa szeretet, és boldogság. Amilyen Rosie alapból is volt. 

De akkor miért mondott nemet?

- Miért? - suttogtam - nem szeretsz már?

- Dehogyis! - mosolyogva két oldalam mellé tette a kezeimet, és belemászott az ölembe. Azonnal átöleltem és beszívtam az illatát. 

Rosie illat..

Mennyire hiányzott már..

- Akkor miért? Tudom, hogy ostoba voltam, amiért hallgattam arra a faszra, de megbántam! Sosem akartam, hogy miattam szenvedj, és megígérem nem is fogsz miattam már sírni! Csak ne hagyj el!

- Harry! - kezei közé fogta az arcomat - eszem ágában sincsen téged elhagyni. Igen, elég hülyén viselkedtél, hogy egyáltalán megfordult az a fejedben, hogy én elhagylak, te jó ég. - megrázta a fejét. Még szorosabban, és ragaszkodóbban öleltem magamhoz. A kezeit a nyakam köré fonta.

- Sajnálom.. - suttogtam. Az arcomat elrejtettem a nyakában. 

- Tudom, hogy sajnálod, ahogyan azt is, hogy megbántad. De azért mondtam nemet, mert nem szeretlek vagy egyebek. Ha nem szeretnélek, nem utaztam volna ennyit. - nevetett, mire én is elmosolyodtam. - De most tényleg, Harry. Korai lenne, és ezt te is tudod. Nem szabad elsietnünk. Én bízni fogok benned, de meg kell értened, hogy most lett egy negatívumod nálam, de én akkor is ugyanígy szeretlek. 

- Mindent elfogok követni, hogy újra hinni tud bennem! - néztem fel a szemeibe mélyen. 

- Tudom. Hidd el, tudom. - mosolygott - de ez nem az esküvővel kezdődik. Csak legyél olyan, amilyen voltál, és bízz bennem. Esküszöm Harry, a cikk óta én nem írtam semmit! Főleg nem rólad. 

- Tudom, Szépségem! Hülye voltam amiért annak az idióta exednek hittem. 

- Határozottan hülye voltál. 

- Azt is tudom, hogy még lesz benned felém bizonytalanság, amit próbálok helyre hozni, és bebizonyítani, megérdemlem a bizalmadat. 

- Nem akarom, hogy ilyen megint előforduljon.. - sóhajtott, és a fejét a vállamra döntötte

- Nem fog! Bebizonyítom, igenis bízhatsz bennem! Ha nem is házasodunk össze, de mindent megfogok tenni azért, hogy te és én rendbe jöjjünk. 

- Higgy nekem, ha azt mondom nem csináltam semmit! 

- Hinni fogok! - apró csókokat szórtam az arca minden egyes kis pontjára, és teljesen elvesztem a puha bőr kényeztetésében. 

Rosie kuncogni kezdett, és ez volt az, ami újra észhez térített.

- Szóval nem lesz esküvő..

- Nem. - simogatta meg a hajamat - és szerintem ezt te sem gondoltad komolyan. 

- Szeretnélek elvenni! - a hangom teljesen őszintének csengett. Rosie, aki még midig az ölemben ült, csillogó szemekkel nézett. 

- Ahogyan egy napon szeretném, ha te lennél a férjem, de ez még ne most legyen. Éljünk még egy kicsit, aztán jöhet minden. 

- Ezért szeretlek annyira, mert mindig annyira pozitívan gondolkodsz, és logikusan! - hosszabb csókot nyomtam a szájára. 

Elmosolyodott.

- Meg amúgy sem szeretném, ha egy öltözőben kérnéd meg a kezemet a koncerted előtt. - fintorgott, mire elnevettem magam. 

- Szerintem tök egyedi lenne!

- Hát, persze. Mert még egyik pasi sem csinált ilyen ultragáz lánykérést. - nevetett. 

- Mi az, hogy ultragáz? - tátottam el a számat. 

- Már ne haragudj, de ez nem tartozna bele a legromantikusabb lánykérések listába. 

- Hát pont, hogy ez tartozna bele a leginkább, úgy, hogy újra egymásra találtunk!
- Szerintem sosem voltunk igazán külön ebben a pár napban. 

- Akkor is az enyém voltál. - az orromat az orrához dörgöltem. Felkacagott, és ez volt az a nevetés, amiért ölni tudtam volna, csak hogy egész életemben hallhassam. 

- Ahogyan te az enyém. - túrt bele a hajamba, mire a vágy úgy robbant fel a testemben, mint egy bomba, és szóródott szét mindenfelé, de főként egy területre. A farkamra. 

- Mindig, bébi. - teljesen elvette az eszemet, így megmarkoltam a csípőjét, lefektettem a kanapéra, fölé emelkedtem, az ajkaimat az ajkaira nyomtam, és minden szeretetemmel csókolni kezdtem.

Elsőnek lassabban és finomabban csókoltuk egymást, majd kényszerítettem, hogy nyissa szét az ajkait. Megremegett a teste a testem alatt, ami miatt még jobban felizgultam, és az egész testemmel, persze óvatosan ráfeküdtem. Az ajkai szétnyíltak, én pedig becsúsztattam a nyelvemet, megsimítva az övét, mélyebben. 

Tudtam, hogy ő is ugyanannyira kíván engem, mint amennyire én őt, és ezt onnan tudtam, hogy minden mélyebb nyelvcsapásom után a háta megfeszült, nekem nyomva ezzel a melleit.

Finoman nekem dörzsölte a csípőjét. Ó, bassza meg! Annyira mocskosul kívántam! 

Nem tudtam elhúzódni tőle, bele akartam merülni, és az egész testében elveszni. Kezei az oldalamra tapadtak, simogatták a hátamat a pólóm alatt, én pedig még közelebb toltam hozzá a csípőmet, majd az ajkaimmal és a nyelvemmel végigjártam az utat a nyaka egész vonalán. A kezem még lejjebb mozdult, megfogtam a combját, és a csípőmre tettem, így még közelebb kerülhetett hozzám. 

A testünk egy ritmusra ringott, és az egész fejemet megtöltötték azok a kis nyögések, és zihálások, ami Rosie csodálatos szájából hangzottak el. 

- Annyira kibaszottul tetszik, ahogyan nyögsz. - felnyögtem, amikor erősebben hozzám nyomta magát, lehajoltam, és újra keményen birtokba vettem a száját. A nyelveink vad táncot jártak egymáson, és féltem attól, hogy hamarosan a gatyámba élvezek. 

Rosie nem tétlenkedett, azonnal közénk nyúlt, és megszabadított a farmeromtól a bokszeremmel együtt. 

És itt volt az a pont, amikor már nem tudtuk magunkat visszafogni. Meztelen testeink látványa mind a kettőnkből kihozott valami teljesen nyerd vadságot, és olyan intenzitással estünk egymásnak, hogy azzal sem foglalkoztunk a kiáltásainkat kik hallják. 

Csak az számított, hogy újra együtt voltunk, újra benne mozoghattam, olyan vadsággal, hogy a kanapé minden mozdulatunkat követte. 

- A legjobb dolog a világon veled szexelni. - vigyorogva bújtam még közelebb hozzá, miután az intenzív orgazmusunk után, mind a kettőnknek kellett jó pár perc, hogy kipihenjük a fáradalmakat.

- Csak ezért kellek neked, igaz? - vigyorgott, és a mellkasomat kezdte simogatni. 

- Eltaláltad. Csak a tested kell. - nevetve gyűrtem magam alá, és hintettem csókokat telt kebleire. Ezekbe a mellekbe sosem tudok beleunni..

- Akkor még jó, hogy én is csak a farkad miatt tartalak meg. - kuncogott. 

- Tudod, hogy ilyen csodálatos férfi nemi szervet sosem látnál. - nyomtam magam hozzá, mire neki a száján ragadt a kuncogás, és sóhaj vette át a helyét. 

- Ne legyél ennyire nagyra magaddal.

- Bébi. Nagy vagyok. - vigyorogtam pimaszul.

- És vastag.. - simított végig a mellkasomon,  és közben beharapta az alsó ajkát. Elpirult, amitől még szexibb és kívánatosabb lett. 

Újra megdugom itt a kanapén...

- És pontosan beléd való.. - csókoltam meg a nyakát, mire ő készségesen hátrahajtotta azt, hogy apró csókokkal tudjam tovább kényeztetni. 

Zihált, és a hátamat markolta. 

- Tényleg össze akarsz velünk költözni? - még egy hosszabb csókot nyomtam a nyakára, majd felnéztem a szemeibe. 

- Nagyon. - beletúrtam a hajába. - Te nem akarsz velem?

- De igen. Szeretnék. Szeretlek. 

- Én is nagyon szeretlek. - megcsókoltam a száját - és ezért akarok veletek közös életet. 

- Szóval, ha hazajössz Londonba a turnéról nézünk házat?

- Nem, ha hazamegyek, hanem, ha hazamegyünk. Lilly is itt van?

- Igen. Anyu, apu, Emily és Dean is. 

- Lillyvel itt maradtok a turnén, és nekünk fogsz dolgozni. 

- Nincsen ruhánk! - nézett rám tágra nyílt szemekkel - és még egy csomó mindent el kell intézni!

- El vannak, bébi. - csókoltam meg újra a száját - nem engedtem Simonnak leállítani a folyamatokat a papír munkával kapcsolatban. Minden meg van. 

- Tényleg?

- Igen. - vigyorogtam - ruhákat pedig veszünk, az a legkevesebb. 

- És, ha hazamegyünk aztán visszajövünk?

- Bébi, szerintem még olcsóbb, ha itt vennél ruhákat. 

- Lehet igazad van, de nem tudom. 

- Velünk dolgozol, és velünk utazgattok. Nem hagylak el ennyi ideig. Felejtsd el. - komolyan néztem a szemeibe. 

- Összeköltözünk, ha hazamegyünk Londonba? - mosolygott. Elvigyorodtam, és közelebb hajoltam hozzá. 

- Összeköltözünk, közös életet kezdünk. 

Nevetve lehúzott magához, és olyan vadul csókolt meg, hogy azonnal teljesen megkeménykedtem, és éreztem, itt nem lesz megállás. Bár nem mintha bántuk volna, mert nem is akartunk megállni. 

Megint belé temetkeztem, és olyan szerelemmel, valamint vadsággal szeretkeztünk, amennyire csak két újra egymásra talált szerelmes képes.