49. rész ~ Tengerpart és boldogság

Nos, ez egy elég hosszú rész lett, de tudom, hogy mindenki azokat szereti (hát bevallom, én is :D )

Remélem, hogy tetszeni fog, és még csak a következő részben lesznek a forró pillanatok. ;)

Jó olvasást mindenkinek, és nyugodtan írjátok le a véleményeteket. :)

Puszi: Szandi ♥

Harry Styles

- Bébi.. - suttogtam barátnőm fülébe, aki mellettem fekve, karját körém fonva, fejét mellkasom pihentetve szuszogott halkan, ami jelezte, hogy mélyen alszik.
Viszont már 10 óra is elmúlott, és ha most sokáig alszik, akkor nem tud éjjel aludni, ami nem is lenne nagy kár, én hamar elérném, hogy mélyen elaludjon..
Mondjuk 2-3 menet után..
- Hmm.. - morgott, és a kezét az arcomra rakva próbált tőlem megszabadulni, amikor is az arcára, valamint a nyakára hintettem el ajkaim nyomait.
- Ne morogj. - kuncogtam, és belecsókoltam a nyakába - fel kell kelni.
- Miért? - nyöszörgött, és szorosan hozzám bújt. Az arcát a nyakamba fúrta.
A kis cseles...tudja hogyan kell nálam elérni azt, hogy megpuhuljak. Bár ő csak egyszer rám néz, és már mindent megengedek.
- Ne csábíts! Azért kell felkelned, mert már jóval elmúlt 10 óra, és este nem fogsz tudni aludni. 
- De tudok aludni. Álmos vagyok. 
- Elhiszem, de ha felkelsz, akkor előbb elkezdhetjük a napot. A közös napunkat.
- Mit csinálunk? - nézett fel rám, és közben az állát a mellkasomon támasztotta meg. Lassan végig simítottam az arcán. Annyira édes ez a lány.
- Lemehetnénk a partra. Lilly szerintem imádná. - mosolyogva gondoltam bele Lilly első reakciójába, amikor a tenger hullámai kis lábaihoz mosódik. Elvigyorodtam, hiszen szörnyen aranyosnak hangzik ez az elképzelés.
- Miért vigyorogsz?
- Semmiért. - vigyorogva pusziltam meg a száját - szóval elsőnek reggelizünk, aztán partra lemegyünk, és ott elleszünk. 
- Paparazzók? 
- Nem fognak minket zavarni. - biztosítottam Rosiet ez ügyben - messze van tőlünk egy város, olyan fél óra autóval. Hidd el, a paparazzók nem tudják, hogy mi itt vagyunk, és a közelünkben nem is lakik senki.
- Hogy sikerült találnod ezt a csodás helyet? - kíváncsisága mosolyt csalt az arcomra.
- Kutakodtam, és lám, megtaláltam. Minden kis részletet tudni akarsz, mi? - nevettem fel. Az oldalát simogattam, miközben ő sokkal jobban hozzám simult.
- Igen, én már csak ilyen kis kíváncsi vagyok. - kuncogott azon a kislányos hangján, én pedig azonnal hanyatt fektettem, és felé másztam, így magam alá gyűrve őt.
Kis sikítás hagyta el a száját, amikor hirtelen hanyatt döntöttem. Felnevettem.
- Túl kíváncsi vagy. - megpusziltam a homlokát.
- Te pedig túlságosan hirtelen cselekedetű.
- Hirtelen cselekedetű? - húztam fel a szemöldökömet.
- Hát igen, mert olyan hirtelen fordítottál magad alá. 
- Legközelebb szóljak? - nevettem.
- Megköszönném. - vigyorogva nézett rám - mondjuk mondd azt, hogy "Héj, Rosie! Most foglak hirtelen megfordítani!"
- Mire kimondom, elmenekülsz.
- Hát, meglehet. - nevetett fel hangosan.
Összehúzott szemöldökkel néztem rá, majd csiklandozni kezdtem az oldalát.
- Ne Harry! Ne csináld! - fészkelődött alattam, miközben ajkait hangos nevetések sora hagyta el.
- Olyan cuki vagy. - nevetve hagytam abba, és nyomtam egy hosszú csókot ajkaira.
- Te pedig olyan piszok vagy. - utánozta a hangomat. Felhúztam a szemöldökömet.
- Ne pimaszkodj, ha nem akarod, hogy folytassam!
- Nem folytatod! - fenyegetett meg a mutató ujját felemelve.
- A mutatóujjával fenyeget! Jóságos ég! Félnem kell ettől a lánytól. - azonnal felültem, belőle pedig kitört az a jóízű nevetés, amit annyira jó hallgatni.
A nevetése, ami tudom, hogy miattam csendül fel tökéletesen formás, és piros ajkai közül.
Követte a példámat, és felült az ágyban, majd lassan kiszállt belőle. Felvette a köntösét.
- Hova mész?
- Megnézem Lillyt. - nyomott egy puszit a számra.
- Veled megyek, oké? - kikószálódtam az ágyból, és felvettem az egyik pólómat.
Rosie nem tiltakozott a felvetésem iránt, így kéz a kézben sétáltunk át Lilly szobájába. 
- Felkeltsem? - suttogva beszélt hozzám Rosie, amikor láttuk, hogy Lilly még békésen szundikál.
- Nem lesz nyűgös és ilyenek?
- Nem szokott az lenni.
- Akkor szerintem igen. Úgyis kifog fáradni ma a sok pancsolásban, és játékban. 
- Csak sosincs szívem felkelteni, de rendben. - mosolygott, és leült mellé. Lassan simogatni kezdte lánya haját, miközben halkan ébresztgette. Lilly mocorogva fogta fel, hogy valaki éppen felakarja őt kelteni, pedig ő olyan jól aludt, és el is hiszem.
Ebben a pillanatban azt kívántam bárcsak hagytuk volna aludni. 
Ahogyan felnézett Rosiera azokkal az álmos szemeivel, és aranyos arcával, összecsavarodott a gyomrom. Pedig tudom, hogy már kialudta magát, és olyan sokat sem szabad aludnia. Már majdnem 15 órát aludt egy huzamban. Szerintem ennyit még egyszer sem aludt ilyen hosszú ideig.
- Anya.. - hangja halk és még álmos volt. Mosolyt csalt az arcomra, ahogyan kis kezeit felfelé nyújtva nyújtózott anyukájáért, aki lehajolt és szoros ölelésbe vonta kislányát. 
Annyira jó volt ezt az anya-lánya kapcsolatot nézni, ami napról-napra sokkal, de sokkal erősebb lesz. 
Rosie rajong a lányáért, és Lilly rajong az anyukájáért. Ez a természetes anya-lánya kapcsolat, gondolom én, férfiként. 
De, ahogyan a családomban ránézek Anyura és Gemmára, ugyanezt látom. Látom, hogy Gemma próbál minden apró kis trükköt, fortélyt elsajátítani ahhoz, hogy olyan nagyszerű anya legyen, mint Anyu. 
De mivel úgy van nevelve, és egy tökéletes anya az övé, ezért tudom, hogy ő is olyan lesz, mint a mi édesanyánk. 
- Felkelünk, rendben? - puszilta meg Rosie Lilly homlokát, majd ránézve folytatta - megreggelizünk, utána szépen elkészülődünk, és lemegyünk a partra. A tengerben fogunk pancsolni. 
- Jó. - Lilly izgatottságtól csillogó szemei töltötték be fénnyel a szobát, és világítottak meg minden egyes kis sarkot, és zugot. 
- Mit akarsz reggelire enni? - erre a kérdésre Lilly elgondolkodott, majd lassan odasétáltam hozzájuk, hiszen eddig az ajtóban állva figyeltem az eseményeket.
- Harry! - gyermeki beszéddel ejtette ki a nevemet, és húzódott ajkaira egy széles mosoly. Mosolyogva térdeltem le az ágya mellé, és megpusziltam a homlokát.
- Szereted a palacsintát? - kérdeztem meg tőle az első ételt, ami az eszembe jutott, és amiről tudtam, hogy tökéletes reggeli lenne. 
- Igen. - mosolygott szélesen.
- Csinálunk együtt reggelit? Segítesz?
- Igen. - bólintott egy nagyot, majd felült az ágyban. Felvettem a karjaimba és már mentünk is le a konyhába hárman, hogy gyorsan megcsináljuk a reggelit, ami után már mehetünk is le a vízhez, hogy a nap további részét pancsolással tölthessük.

*****

- Dobd! - kérte Lilly, amikor már a harmadik palacsintát sütöttem.A közös feladat elosztás úgy nézett ki, hogy Rosie kikeverte a tökéletes palacsintatésztát, azaz liszt, tojás, víz, tej és egy csipet só formájában, én rám pedig hárult a sütés feladata. Ahogyan én sütöttem, Rosie folyamatosan töltötte meg a palacsintákat, és helyezte őket három tányérra.

- Azt akarod, hogy feldobjam? - néztem a kislányra, aki a bárszéken ült, és szívószál segítségével iszogatta reggeli kakaóját.

- Igen! - válaszolta, utána pedig egyből visszaszentelte a figyelmét forró italára.

Rendben.

Gondoltam magamban, és feldobtam a serpenyőben elhelyezkedő tésztát a levegőbe, ami úgy ért földet a kiindulási pontjára, hogy egyik fele a másikra simult.

Azaz félbehajlott a palacsinta tésztám.

- Ha ez most omlett lenne, akkor tökéletes lenne. - nevetett Rosie, amikor látta, hogy hogyan néz ki a palacsinta.

- Oké, kidobom. Csinálok egy másikat. 

- Na, nézzük. - vigyorgott Rosie. 

Kételkedik bennem. Na, majd én megmutatom neki!

Azt a tésztát, ami összehajtva jött vissza a serpenyőbe, kidobtam, majd egy újabb kanálnyi tésztát folyattam a serpenyőbe, ügyelve arra, hogy vékony legyen a tészta és ne vastag.

Amikor az alja kellően megsült, szép halványbarna színe lett, egy kicsit a tésztát a serpenyő szélére csúsztattam, majd egy határozott mozdulattal a levegőbe dobtam, és tökéletesen ért "földet" a serpenyőben.

- Brávó! - tapsolt nekem Rosie, amibe csatlakozott Lilly is. 

Leraktam a serpenyőt a tűzhelyre, és meghajoltam.

- Köszönöm, igazán köszönöm. Annyira jól esik, hogy elismeritek a tehetségemet!

- Nem csak jól énekelsz, de még palacsintát is tudsz dobni? - Rosie elismerően rázta a fejét, miközben füttyentett egyet.

- Látod? Neked már csak ilyen mindenben tökéletes pasid van. - vigyorogva néztem rá.

Megforgatta a szemeit.

- Még szerénységben is tökéletes. 

- Azt a szót nem is ismerem.

- Nem szerepel a szótáradban, mi?

- Nem. Komolyan, még sosem hallottam róla. Elmondanád a fogalmát?

- Lássuk csak, hogyan tudnám úgy megfogalmazni, hogy megértsd. - elgondolkodott - megvan! - kiáltott fel - a szótár 125. oldalán találhatod a szerény szót. Szerény, szerénység név alatt fog futni. És az van odaírva, mint definícióként, hogy Harry Styles. Csak ez a két szó!

- Ki az a Harry Styles? - ráncoltam a homlokomat. 

- A szerénység mintapéldája. 

- Megfog sértődni.

- Már úgyis sokszor kihúztam nála a gyufát. - vigyorgott.

- Hamarosan égni fog Harry Styles.

- Teste a vágytól? - kérdezte, és tágra nyílt szemei árulkodtak arról, hogy ezt bizony nem akarta kimondani, de kimondta. Még mennyire, hogy elhagyták ezek a szavak a száját. 

Én pedig hallottam, és vigyorogva fordultam felé.

- Az már most is ég. - alsó ajkamba harapva néztem rá, neki pedig az arca azonnal felvette a szép piros színt.

- Oké, oké. - lehajtotta a fejét, hogy átadja minden tudását és szépérzékét ahhoz, hogy a gyümölcsöket ugyanolyan formában, és vastagságban vághassa fel. 

- Nagyon precízen vágod a gyümölcsöket. - vigyorogtam rá.

- Süsd a palacsintákat. Éhesek vagyunk!

- Éhes! - értett egyet Lilly, anyukájával, én pedig csak vigyorogva folytattam a palacsintasütést, hiszen tudtam, hogy nyert ügyem van.

Rosie zavarba jött, és ez nekem piszkosul tetszik.

- Finom volt. - nyomott egy puszit Rosie az arcomra, amikor minden darab palacsintát elfogyasztottunk, azaz fejenként három darabot.

- A te érdemed. - mosolyogtam rá.

- Én csak a tésztát csináltam meg.

- És az már sokat számít. 

- Akkor is te sütötted a tésztát, ami nem volt túl égett, és túl halvány sem. Tökéletes tészta volt. - vette fel Lillyt, akinek az arca csupa nutella volt. - Elviszem, megmosom az arcát. 

- Rendben, addig én itt összepakolok.

- Egyből öltözzünk is?

- Igen, amikor készen vagyunk, akkor mehetünk a tengerpartra.

- Vizet hozol?

- Természetesen. - mosolyogtam - mindegyikünknek van víz, ilyen kis mini tartóba beleraktam őket, majd valami hűvösebb helyre rakjuk, amikor kimegyünk és lepakolunk. Akkor nem fog megmelegedni, meg igazából 1 perc séta és bent vagyunk a házban. 

- Tudom. - elmosolyodott - megyünk is, megmossuk ennek a kislánynak az arcát, mert csupa nutella. - nyomta meg Rosie Lilly orrát játékosan, aki kacagva fogadta anyukája cselekedetét. 
Mosolyogva figyeltem őket, ahogyan kisétáltak a konyhából, hogy útjuk felvezessen az emeletre, ahol Lilly arcáról lekerül a mogyorókrémes pakolás.
Gyorsan minden tányért, evőeszközt, bögrét összeszedtem és beraktam a mosogatógépbe, amit azonnal el is indítottam. Majd kivesszük belőle valamikor a tiszta edényeket, azzal még ráérünk foglalkozni.
Az étkezőasztalt és a pultot is letakarítottam, és amint láttam, hogy szépen csillog minden, konyhatündér képességeimet hátrébb hagyva mentem fel az emeletre.
Lilly szobájából érkező hangokból ítélve, már végeztek a mosakodással és most éppen Rosie öltözteti a lányát, valamint pakolja össze neki a tengerpartos perceinkhez szükséges mindenféle felszerelést Lilly számára.
Mivel neki sok mindenre szüksége van, és tudom, hogy nem is sokat leszünk kint a parton, amit megértek, hiszen Lilly még ahhoz túl pici, akkor is, ha már 2,5 éves, hogy olyan sokat a napon legyen. 
A bőröndömből elővettem az egyik fürdőgatyámat. Letoltam magamról a bokszeremet és felvettem az előbb, a bőröndömből kivett ruhadarabomat. 
Azt hiszem délután vagy valamikor meg kell ejteni a bepakolást, mert most csak mindent összetúrtam a bőröndömben, hogy megtaláljam a gatyámat.
Megvontam a vállamat, és a bőrönd tetejét lehajtottam. Nem fáradoztam azzal, hogy összehúzzam. Úgyis ki kell majd még nyitnom.
- Harry - jött be a szobába Rosie és Lilly. Mosolyogva fordultam teljes testtel feléjük, és vártam, hogy Rosie folytassa, amit elkezdett. - Amíg átöltözök, addig tudsz figyelni Lillyre?
- Hát persze! - mosolyogtam és odasétáltam hozzájuk. A karjaimba vettem Lillyt - milyen kis csinos valaki! - dicsértem meg Lillyt, akin egy pillangós fürdődresszt viselt. 
Kuncogva fogadta a bókomat, és megölelt a nyakamnál. Mosolyogva nyomtam puszit az arcára, és leültem vele az ágyra. A lábaimra  Rosie egy darabig csendben figyelt minket, majd ment a fürdőbe, hogy mi utánunk, ő is kényelmes nyári viseletbe bújtassa magát.
Lilly a lábamon ült, miközben ujjával megnyomta a mellkasomon elhelyezkedő madár tetoválásaim közül az egyik szárnyaló élőlényt.
- Madár. - mondta olyan gyermeki kiejtéssel, ami vigyort csalt az arcomra. 
Annyira cuki!
- Igen, madár. És nézd, itt egy pillangó. - mutattam a pillangó tetoválásomra - Neked pedig a fürdőruhádon van pillangó.
Lilly ránézett a fürdőruháján lévő pillangókra, majd az én pillangómra, és mosolyogva nézett fel rám.
- Csak a tiedé szebb pillangók. - mosolyogtam.
- Igen. - kuncogott, és megbökte az egyik lila színben pompázó pillangóját a fürdődresszén.
Nevetve nyomtam egy puszit a homlokára.
- Filc? - elsőnek alig értettem, amit mond, mert még nem igazán tudta kimondani ezt a szót. Biztosan hallotta már a filc szót, csak hogy még nem olyan könnyű neki ezt leutánozni.
Aztán, amikor megértettem, akkor már nem tudtam mire mondja.
- Filc? - kérdeztem tőle meg, és kíváncsian néztem rá, hogy pontosan mire akar kilyukadni.
Rábökött a madár tetoválásomra, majd a pillangóra és a vállaimon elhelyezkedő több, apró motívumra.
És ekkor megértettem mit akart mondani.
Felnevettem.
- Nem. Ez nem filc. - nevettem jóízűen - ez tetoválás.
Igen, és most mondd el neki, hogy mi az a tetoválás, ugyanis ő még csak 2 éves, te nagyokos!
- Tudod Lilly, a tetoválás az majdnem olyan mintha filccel rajzolnának a kezedre, csak ez olyan filc, amit soha nem lehet lemosni. Mert a filcet hamar lemosod, de ezt nem.
- Nem? - nézett rám olyan nagy, csodálkozó szemekkel, mintha most mondtam volna el neki a világ legnagyobb titkát.
De végül is, igen. Neki ez egy nagy titok. Hogy tudja mi az a tetoválás, míg a többi kisgyerek ezzel egyáltalán nincs tisztában.
De ő már igen.
- Nem, nem. - megráztam a fejemet - nem lehet leszedni soha. És fáj is, amikor megcsinálják.
- Fáj?
- Egy picit, de amikor már sokat rajzolnak valakire, akkor már nem fáj. 
- Szép. - nyomta meg újra a madár tetoválásomat. Mosolyogva figyeltem a lelkesedését.
- Szépnek találod? - mosolyogtam rá, miközben magamhoz öleltem.
- Igen. - átölelt a derekamnál, fejét a mellkasomra hajtotta.
- Ó. - Rosie hangjára én és Lilly is felfigyeltünk - milyen aranyosan ültök itt.
- Beszélgettünk. 
- És miről? - kíváncsiskodott.
- Nem mondjuk el! - vigyorogtam rá.
- Milyen kis titokzatosak vagytok. - húzta fel a szemöldökét.
- Tudjuk. - vigyorogtam - de menjünk le a partra. - felálltam Lillyvel együtt, akit leraktam. Felvette a kis strandpapucsát, Rosie pedig ráadta a kalapját.
Végig néztem Rosien.
Egy nyári, lenge ruha takarta a testét, ami combközépig ért, így felfedve előttem hosszú lábait. Haját felkötötte, és egy napszemüveget tett a feje tetejére.
Minden szükséges dolgot egy táskába tett, és már mentünk is ki a partra, ahol elhelyezkedett három napágy. Rosie lepakolta a táskát, és elővette belőle a naptejet.
- Elsőnek bekenjük magunkat és csak utána megyünk a vízbe. - tudtam, hogy barátnőm nekem és Lillynek is intézi a szavait, én pedig engedelmes fiú révén, megvártam, amíg elsőnek bekeni a kislányát. Vigyorogva néztem rá.
- Te bekened magad. - nevetve jelentette ki. Felháborodva néztem rá.
- De a hátamat nem érem el!
- Jó, oké. Azt bekenem, de mást nem. 
- Mást nem. - vigyorogtam rá szemtelenül, ő pedig pirult arccal ütötte meg a vállamat.
Bekente a hátamat, és a vállaimat, a többit pedig, azaz a mellkasomat saját magamnak kellett megcsinálnom.
Van barátnőm, és magamnak kell bekennem a mellkasomat..
- Menjünk a vízbe. Jössz Lilly? - nyújtottam felé a kezemet, ő pedig lelkesen fogta meg azt, és indultunk el a víz felé.
- Óvatosan! - jött Rosietól az aggódó hang, én pedig csak egy "Tudom, rendben, óvatos leszek!" mondattal válaszoltam neki, meg sem fordulva.
Odaértünk a vízhez, és megálltunk. Leguggoltam Lilly mellé.
- Jön a hullám, figyeld. - fogtam őt, hogy ne ijedjen meg, és egy biztos támaszként mellette legyek.
Felsikított, amikor a hullám pont a lábaihoz csapódott. Nevetve figyeltem őt, ő pedig az arcán egy hatalmas vigyorral élvezte újra, és újra a lábaihoz csapódó vizet. 
- Bemenjünk a vízbe? 
- De óvatosan, Harry. - hátrafordultam, hogy megnyugtassam Rosiet arról, hogy semmi baja nem lesz a lányának, de megfagytam. 

Egyszerűen bombasztikusan nézett ebben a bikiniben!
Egy zebra csíkos, nyakba akaszthatós kétrészes bikinit viselt, így felfedve előttem tökéletes testét. A hosszú lábai, a hasa, és a mellei vonzzák a tekintetemet. 
Ó, te jóságos.
Felsóhajtottam, ahogyan minél többször néztem meg őt.
Rosie elpirult, és megköszörülte a torkát. Felnéztem rá.
Komolyan, ha ő most itt fog előttem lenni ebben a bikiniben, akkor az esti randevú tervem meghiúsul és az ágyban fogunk inkább randevúzni.
- Harry? - kérdezte halkan, és láttam, hogy Lilly is engem figyelt, feleszmélve a hullámok csodálatából.
- Hm. - köhögtem egy kicsit, hogy a hangom visszatérjen a normális formába - nos, igen. Mi? - teljesen elfelejtettem, amit kérdezett, vagy mondott. 
- Azt mondtam, hogy óvatosan menjetek be a vízbe. De jövök veletek. 
- Oké. - egyenesedtem fel, és megfogtam Lilly kezét, azonban tekintetemet még mindig nem tudtam levenni a dögös anyukájáról. 
Ó, ez a lány. Kikészít.

****

Mind a hárman sütkéreztünk a verő fényes napsütésben, és pancsoltunk a kellemes hőmérsékletű óceánban.

Lilly egy úszógumiban ült, így közvetlenül érintkezhetett a vízzel, valamint sokkal beljebb mehettünk vele.

Rettentően élvezte. A boldogság, és az öröm minden formája megtalálható volt az arcán az ámulással együtt. Ámult, és kacagott, amikor jött egy hullám, és mind a hármunkat megdobott egy kicsit.

Rosie pedig?

Hát, Rosie akaratlanul vagy éppen akarva, de inkább az előbbi, teljesen felizgatott. Ahogyan láttam őt úszni, főleg háton, teljesen elvesztem a testében.

Amikor pedig kimentünk a partra, és ott megmutatkozott vizes valójában, na, akkor totálisan elvesztettem a fejemet és nem járt más a fejemben csak hogy menjünk be. 

Ebédelni bementünk, de aztán mentünk is vissza a partra. Szigorúan tilos volt a fürdés, így csak a homokvár építés jöhetett szóba.

- De kis vödör nélkül hogyan fogjuk felépíteni szépen a várat? - kérdezte Rosie, amikor mind a hárman leültünk a homokba, és elkezdtük felhalmozni azt.

- Bízd rám. Megoldom. - kacsintottam rá.

- És vizet a tenyeredben hozol ide? - kérdőn nézett rám, én pedig nevetve ráztam meg a fejemet.

- Bébi. Van flakon. - vigyorogtam - hozol vizet?

- Én? Hozz te!

- Én vagyok az építész, te pedig a segédmunkás.

- Na, persze, segédmunkás. - morgott, de felállt. Csókot dobtam neki, de nem foglalkozott vele. Megfogta a kiürült flakont és ment a tengerhez, hogy megtelítse a flakont. Direkt lehajolt, így én tökéletesen tudtam megbámulni a fenekét. 

- Nagyot! - mondta Lilly miután felébredtem Rosie fenekének az ámulásából és megkérdeztem tőle, hogy mekkora várat építsünk.

Mondjuk ez egy teljesen felesleges kérdés volt. Egy gyereknek az a lényeg, hogy nagy legyen a vár.

- Itt a víz. - ült le mellénk Rosie.

Lilly máris lelkesen kezdte összetolni a homokot, ami inkább kis erődnek felelt meg, ami megvédi a várat, de a nagy vár építése rám marad.

- Lilly. Kiásod az árkot? 

- Igen! - csillantak fel a szemei.

- Megcsináljuk együtt, jó? Harry pedig építi a nagy várat. - Rosie feltérdelt és lányára nézett.

- Jó. - mosolygott, és édesanyjával együtt elkezdték az árkot ásni, én pedig építettem a várat, ami nagyon nehéz feladat volt.

Velem szemben Rosie térdelt, félig lehajolva, így a dekoltázsa tökéletes összképet jelentett a szemeimnek, amik időközben néha-néha odatévedtek.

Még jó, hogy ő teljesen bele volt merülve az árok ásásba, így nem vette észre szemeim kalandozását. 

- Nagyon szuper lett! - vigyorogva nézett Lillyre, majd rám Rosie, miközben mind a hárman a mestermunkánkat csodáltuk.

- Igen! - tapsolt Lilly, ami belőlem egy nevetést idézett elő.

Olyan jó látni, hogy ilyen boldog kislány. Tele szeretettel, vidámsággal és boldogsággal.

- Lefényképezem! - Rosie befutott a házba, és kihozta a telefonját, hogy lefényképezze a várunkat, amit közösen építettünk fel. 

- Csináljunk képeket. - vetettem fel az ötletet, mire Rosie elsőnek meglepődött, de aztán elmosolyodott. 

Hárman egymás mellé ültünk, és hol mosolyogva, hol vicces arcokat vágva örökítettük meg a pillanatot, ami csak a hármunké volt. 

Csókot nyomtam Rosie arcára, aki mosolyogva nézett rám.

- Nagyon dögös vagy. - suttogtam a fülébe halkan, majd mintha mi sem történt volna mosolyodtam el, hogy elkészíthessek még egy képet. 

Lilly vigyorgott, Rosie pedig kipirulva nézett a kamerába.

Nos, én pedig szintén vigyorogtam. Pimaszul.

- Lilly mindjárt megy aludni. - suttogta a fülembe, és meglepett, hogy flörtöl velem. Ránéztem, ő pedig vigyorgott.

- Mikor megyünk be? - suttogtam a fülébe, és csókot nyomtam az arcára.

- Lilly, bemenjünk? Nem vagy fáradt?

- De. Menjünk. - bújt anyukájához, aki rám nézett. Bólintottam, és felálltam, átvettem tőle Lillyt. Rosie mindent összepakolt, majd bementünk a házba.

- Akkor most cseréljünk. - kuncogott, és átvette tőlem Lillyt, miután lepakolta a táskát a kanapéra. Lilly már álmosakat pislogott, amit nem is csodálok, hiszen elég sokat játszottunk és futkároztunk kint.

- Fent találkozunk. Elpakolok mindent. 

- Oké. - vigyorgott, majd felment Lillyvel az emeletre. Felvettem a táskát, és én is követtem őket a ház második szintjére, viszont én a hálószobába mentem be, és pakoltam le. 

Nem telt el fél óra és Rosie lépett be a szobába a tökéletes bikinijében, amiben tökéletesen látszik bomba teste, és tökéletes idomai. 

Égett a vágy bennem, és nagyon, nagyon hamar felizgultam már csak a látványtól is.

Rosie zihálva kezdte venni a levegőt. Nem bírtam. Odamentem hozzá és keményen megcsókoltam.

A nyelvemet átdugtam a szájába, és alig vártam, hogy a nyelvemet máshová is belemárthassam.

Alig vártam, hogy megízlelhessem Rosiet. Hogy újra, és újra nekem adja magát.

Piszkosul kívántam. 

És ezt közöltem is vele a hozzá nyomódó férfiasságommal. 

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/796459580475553/

48. rész ~ A nyugalom szigete

Nos, itt is van az új rész, Harry bébi szemszögéből! :)

Jó olvasást, és remélem, hogy kapok pár megjegyzést! ♥

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/796459580475553/

Harry Styles

- Te jó ég, Harry! - Rosie csodálkozva, és hatalmasra nőtt szemekkel nézett rám, amint kiszálltunk a taxiból és megpillantottuk a házat,, amit a nyaralásunk idejére kibéreltem.

Bevallom nem foglalkoztam az árral, és a legnagyobb, legjobb házat foglaltam le, amit az internet Bali szigetén kiadott.

Mert itt vagyunk Balin.

Én, Lilly és Rosie. Így hárman fantasztikus napokat fogunk eltölteni ezen a szigeten, amelyet már most is nevezhetek úgy, hogy a nyugalom szigete.

- Mi az? - kuncogva néztem rá. Karjaimban Lilly pihent, akit a hosszú repülőút eléggé megviselt, és lefárasztott. Nem csodálkozom. Engem is és Rosiet is kimerített, mint a repülőút, mint az időeltolódás, akkor egy gyereket?

- Harry ez nagyon nagy! Nem hotelben fogunk lakni? - kérdezte Rosie, miközben elindultunk a ház felé. Most, hogy élőben is látom és nem csak képeken, még jobban feltűnik, hogy tényleg hatalmas ez a ház.

Fehérségével kitűnik a zöld fák és a kéklő ég alatt, és ez a fehérség az, ami vonzza a tekintet a házra. Ez az, ami megfogott engem is a képeken.

A ház fehérsége, ártatlansága.

Olyan, mint Rosie.

Ő is kitűnik a tömegből akárhová beteszi a lábát. Az ártatlan nézése, ami a jó kislány külsejéhez kapcsolódik, már pedig én tudom, hogy ő nem jó kislány. Mármint az ágyban.

Amúgy meg? Amúgy meg egy kedves, jószívű lány, aki mindenkinél sokkal jobb. Vehetik körbe sokkal fényesebb, sokkal ragyogóbb dolgok, emberek, ő akkor is sokkal jobban fog ragyogni mindenkinél.

Mint ez a ház.

A tökéletesen zöld fű, és a teljesen kék ég, amin csak elvétve akad egy-egy fehér kis felhő, elveszik a ház nyújtotta fehérségben. Az mind értelmét veszti, ha rátekintünk a házra.

Vagy éppen Rosiera.

- Nos, nem. Nem akartam hotelben kuksolni, és a természet hiánya nélkül nyaralni. Így arra gondoltam, hogy a legjobb megoldás, ha kibérelek egy házat, ami nagy és mindannyian tökéletesen elférünk benne. Hatalmas kertje van, ahol Lilly órákat tölthet kint velünk, és közben játszhatunk, és ha már nagyon melegünk van, akkor csobbanhatunk a kertben lévő medencében. Van a kert végében egy függőágy, amin pihenhetünk, vagy pihenhetsz Lillyvel. Annyi lehetőség van egy házban. Sokkal több, mint egy hotelben, és úgy gondoltam, hogy te és Lilly is sokkal jobban fogjátok itt magatokat érezni, mint egy hotelben. Az olyan közvetett dolog, ott nem lehet igazán érezni azt, amit itt...

- A természetet. - mosolyodott el Rosie, és mondta ki helyettem azt, amire én is gondoltam. 

- Pontosan. - mosolyogtam, és egy puszit nyomtam az arcára.

- De, ha kívülről ekkora, akkor mekkora belülről? - fordult felém teljesen, és tudtam, hogy amint megpillantja belülről a házat, a padlón lesz az álla.

- Hát menj be, és megtudod. - vigyorogtam, és kinyitottam előtte az ajtót.

Belépett a házba.

Az az arc, amit, akkor mutatott, ahogyan megpillantotta a ház belső elrendezését, mindent felülmúlott. Az álla, ahogyan tippeltem, valahol a padlón helyezkedett el döbbenetében, vagy éppen csodálatában. Én úgy gondoltam, hogy mind a kettő szerepet játszott.

A házban több hálószoba helyezkedik el, egy konyha, valamint két nappali. Az egyik nappaliból át lehetett menni a másikba, ahol a helyiség jobb és bal oldalán is található volt kanapé. A jobb oldalán kanapé mellett fotelek helyezkedtek el, míg a bal oldalon a kanapét három faszék ékesítette puha párnával kibélelve.

Szinte a ház összes helyiségéből egy hatalmas terasz vezetett ki az udvarra. A konyhából a teraszra kisétálva helyezkedett el egy faasztal, hozzátartozó székekkel és eltudtam képzelni, hogy, amíg itt vagyunk, inkább ezt az asztalt fogjuk választani ahhoz, hogy az étkezéseinket lebonyolítsuk.

Hm. Remekül hangzik.

Elmosolyodtam, ahogyan Lilly is tekintetével minden egyes helyiséget alaposan megnézett, ahol átsétáltunk, hogy megismerjük azt a házat, ami most a nyaralásunk alatt a "központunkká" válik.

- Jóságos ég! - sikkantott fel Rosie, amikor ő is észrevette a teraszt, és feléledt a hatalmas konyha által átélt sokkból.

A teraszon a kerti bútor előtt helyezkedtek el a napágyak, amik befogják tölteni  a szerepüket, miszerint a kertben elhelyezkedő hatalmas medencében való csobbanás után, kényelmesen kitudjunk feküdni a napra, hogy élvezzük a Nap által nyújtott szolgáltatást. Azaz a barnulás lehetőségét.

- Szóval akkor tetszik? - vigyorogva néztem rá, ő pedig vigyázva Lillyre szorosan megölelt.
- Nagyon, nagyon. - vigyorogva nyomott csókokat az arcomra.
- Ennek örülök. - rámosolyogtam és csókot nyomtam az ajkaira - Lilly. Neked is tetszik? - néztem a karomban kényelmesen elhelyezkedő kislányra, aki szemeivel éppen minden helyiséget újra, és újra átvizsgált. 
- Igen! - mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra, én pedig minél inkább a szívembe zártam ezt a kislányt, és azt a hatalmas szeretetét, amit mindig sugároz felém.
- Megnézzük a szobádat? - kérdeztem tőle, Rosie pedig érdeklődő pillantásokkal illetett meg. 
Kíváncsi volt, hogy milyen meglepetésekkel szolgálok még. Én pedig kíváncsi voltam, hogy mit fog szólni a gyerekszobához.
- Igen. - bólintott, és szorosan karolta át a nyakamat, miközben én elindultam vele a szoba felé, ami az ő kis birodalma lesz most.
A szoba elé érve Rosienak adtam azt a megtiszteltetést, hogy kinyithatta az ajtót.
Amint ezt megtette, újra leesett az álla. Tudtam, hogy az jár a fejében; "Ezt meg hogyan intézte el?"

- Hű! - nézett Lilly izgatottan a szobájára, ami reméltem is, hogy ennyire elnyeri a tetszését.
- Tetszik Lilly? - mosolyogtam rá, ő pedig buzgón bólogatva adta meg nekem a kérdésemre a választ, miszerint igen. Nagyon tetszik neki. 
Lerakta őt, és hagytam, hagy fedezze fel a szobáját.
- Ezt hogy intézted el? - kérdezte Rosie.
- Hát tudod, én vagyok Harry Styles. - vigyorogtam és magamhoz öleltem őt. Átfonta a karjait a derekam körül.
- Akkor úgy kérdezem. Harry Styles hogy intézte el? - nézett rám felhúzott szemöldökkel, mire én vigyorogva szájon csókoltam.
- Hát, könnyen. - nevettem, és ez így is volt. A legkönnyebben lehetett elintézni ezt, és sok átrendezés nem is kellett.
Sőt.
- Mondd el! - kérlelt, miközben gyönyörű barna szemeit kimeresztve nézett rám.
- Nem. Ez az én titkom marad. - vigyorogtam. Lillyt figyeltem, aki felmászott az ágyára, és elfeküdt rajta.
- Lillyt teljesen elvarázsolta ez a hely. - mosolyogva nézte lányát Rosie.
- Téged nem? - kérdeztem félve.
Őszintén volt bennem egy félsz, hogy Rosie túl soknak fogja tartani, és nem fog neki tetszeni. Tudtam, hogy azt hiszi, hogy hotelben fogunk megszállni, de én ezt tartottam a legkomfortosabbnak, és persze számomra az sem egy előnytelen szempont, hogy messze vagyunk mindentől, így nem kell félnem, hogy a paparazzók elrontják a nyaralásunkat.
Azt nem akartam, és ezért is határoztam így. Vagyis ezért is.
- Dehogynem, Harry. - szélesen mosolygott. Karait nyaka köré fonta, és megölelt szorosan.
A legcsodálatosabb ölelés a világon. Annyira megnyugtató és szeretetteli.
Megnyugtatja az összes idegszálamat, amikor ő megölel.
- Én végig azt hittem, hogy hotelben fogunk megszállni, de ez még tökéletesebb! - nevetett, és hangjából kiérződött a boldogság.
Boldogan nevetett, ami melengette a szívemet, és csodálatos érzéssel töltött el.
Ezt a hangot akarom egész életemben hallani.
- Anya. - szólalt meg Lilly halk hangon, és mind a ketten azonnal ránéztünk. Előttünk állt, álmos szemekkel, amiket dörzsölt a kis ökleivel annak érdekében, hogy kitörölje belőlük az álmosságot.
De ez nem sikerült neki. A nagy ásítása jelezte, hogy elfáradt, és inkább szeretne pihenni, hiába volt itt még csak délután. 
- Álmos vagy, igaz? - Rosie karjaiba vette lányát, aki egy lusta bólintással anyukája vállára hajtotta a fejét és úgy pislogott nagyokat.
- Itt van a folyosón a fürdő. Segítsek valamit? 
- Igen. - válaszolt Rosie a kérdésemre - megtudod mutatni hol a fürdő, és összetudod szedni Lillynek a pizsamáját?
- Természetesen. - mosolyogtam és elindultam a fürdő felé, benyitottam, és beengedtem Rosiet. Körbenézett, rám mosolygott, és megpuszilta az arcomat.
Már csak egy kis puszi miatt is hülye vigyor ült ki az arcomra.

*****

Mosolyogva figyeltem Rosiet, aki egy puszit hintett Lilly homlokára, majd felállt mellőle, és odasétált hozzám. Hozzám, aki az ajtóban állva figyeltem azt, ahogyan anya elaltatja a lányát.

- Olyan aranyosak vagytok. - mosolyogva öleltem magamhoz, amikor már az ajtón kívül voltunk, amit Rosie résnyire nyitva hagyott.

Elmosolyodott, és megölelt engem szorosan.

- Harry?

- Tessék? - megsimítottam az arcát.

- Szeretném a részemet kivenni ebből a házból. Szeretnék beleadni a költségekbe.

- Szó sem lehet róla! - elhúzódtam tőle és megráztam a fejemet sokszor.

Nem is tudom hogy fordult meg ez a fejében!

- Rosie, én nem azért hoztalak ide titeket, hogy hencegjek a pénzemmel, vagy bármi ilyesmi. Én azért akartam veletek elutazni, hogy minél több időt együtt lehessek veletek, és Lillyt még inkább megismerni, és vele is sok időt együtt tölteni. 

- Tudom, miért hoztál ide minket, és én nagyon, nagyon örülök, hogy eljöttünk, hogy így hárman nyaralunk egyet. Annak meg még inkább örülök, amiért a lányomat még inkább megakarod ismerni. De nem akarom, hogy ennyi pénzt kiadj, mert gondolom nem pár font volt ez az egész.

- Nem érdekel a pénz, és még bőven marad pénzem, hidd el. Nem fogok éhen halni. Hagyd azt, hogy én fizessem. Elakarom a barátnőmet kényeztetni, mindig is erre vártam. Hogy legyen egy lány az életemben, akit eltudok baszni, akinek mindent megtudok adni. És most itt vagy te. Te, akit elkényeztethetek.

- De szeretnék beszállni a költségekbe..

- Rendben. - állítottam le - ha elmegyünk valahova és valamit venni akarsz, akkor azt fizetheted te magatoknak. Ha valamit venni akarsz.

- És neked is vehetek valamit! - mutatta fel a mutatóujját, hogy így nyomatékosítsa a szavait.

- Ó, nem! Én veszek neked, de nem veszel nekem!

- Hát ez meg milyen üzlet? - felháborodott, de ez engem baromira nem izgatott. Azért hoztam ide őket, hogy nyaraljunk, és elcseszhessem a barátnőmet, elcseszhessem Lillyt. Nem azért, hogy ő fizessen bármit is. Így is nagyon nehéz volt azt mondani, hogy amit megakar venni azt ő fizetheti.

- Olyan, amit szépen hagysz. De, ha kötekedsz, akkor azt sem engedem meg, hogy magatoknak fizesd, amit megakarsz venni!

- Oké, oké. - adta meg magát, én pedig büszkén vigyorogva reagáltam a tettére. Legalább nem makacskodik.

- Szerencséd. - arcát kezeim közé fogtam és megpusziltam a homlokát - most pedig megnézzük a hálószobánkat. A cuccainkat már lepakoltam bent. - elhúzódtam tőle és megfogtam a kezét, majd odavezettem a hálószobánkhoz, és benyitottam. 

- Ó, te jóságos! - az eddig mellettem álló lány tátott szájjal lépett be a szobába, és nézett körbe a kicsinek nem mondható szobába.

Az ajtóval szemben egy hatalmas üveg ajtó vezetett ki a teraszra, ahol egy nyugágy helyezkedett, biztosítva azt a célt, hátha valaki kiakar oda feküdni.

Nos, remélem Rosie nem oda akar majd feküdni, hanem inkább a lenti napozóágyra.

Nem utolsó sorban azért akarom, hogy ott napozzon, mert akkor közben tökéletes rálátásom lenne tökéletes testére, és idomaira. 

Az ajtó jobb oldalán volt egy nagyméretű franciaágy, mind a két oldalán egy-egy éjjeliszekrénnyel. Az ágy előtt egy kanapé és egy fotel, melyhez tartozott valamiféle lábtartó.

Fő a kényelem.

A kanapé előtt egy dohányzóasztal. A szoba másik végében pedig egy hatalmas gardrób szekrény állt, hogy kényelmesen betudjunk pakolni minden egyes ruhadarabunkat, hogy azok ne a bőröndbe álljanak, és túrjuk fel nap, mint nap, amikor éppen tiszta ruhát kell kivennünk belőle.

Azt hiszem a pakolást holnapra halasztjuk. Vagyis remélem, hogy Rosie sem akar most kipakolni.

- Ez egyszerűen fantasztikus! - amint körbejárta a szobát, kisétált, vagyis máshogy fogalmazva, kisietett a teraszra, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílt a végtelen, kék óceánra.

Utána sétáltam, és megálltam mögötte. Onnan figyeltem a lenyűgöző kilátást.

- Csodaszép, de nálad sosem lesz semmi sem szebb. - hátulról átöleltem, az arcomat pedig a hajába fúrtam.

- Köszönöm, hogy elhoztál ide minket. - suttogott. Kezeit a hasán lévő kezeimre rakta, kézfejemet pedig lassan simogatta. 

Elmosolyodtam. Megpusziltam a haját.

- Ne köszönd. Nem kell megköszönnöd. Én köszönöm, hogy eljöttetek velem. Nagyon jól fogjuk érezni magunkat.

- Abban egy percig sem kételkedtem. - még így, hogy háttal álltam neki, még így is tudtam hogy mosolyog. 

- Mit szólsz ahhoz, ha letusolunk, és  utána pihenünk? - fordítottam szembe magammal, és úgy beszéltem hozzá.

- Nem pakolunk ki?

- Ó, ne. - felnyögtem - totál lusta vagyok ahhoz. Jelen percben csak a barátnőmmel akarok összebújni. Semmi lényegeset nem akarok csinálni. 

- Jó. - nevetni kezdett - akkor holnap majd kipakolunk.

- Na, így máris jobban hangzik. - vigyorogtam rá - menjünk, tusoljunk. - behúztam a szobába.

- Tusoljunk? - megállt, de a kezemet továbbra is fogta.

- Igen. Együtt tusolni.

- Velem akarsz tusolni?

- El sem tudod képzelni mennyire. - vigyorogtam rá pimaszul.

Alsó ajkába harapott, úgy nézett a szemeimbe. Nekem pedig nagy kontroll kellett ahhoz, hogy ne essek a szájának.

- Még nem is tusoltunk együtt.

- Rendben, akkor fürödjünk. Mit szólsz?

Tudtam, hogy zavarban van már a tudattól is, hogy velem fog fürdeni.

- Bébi. Már láttalak meztelenül, hiszen egy párszor már szexeltünk. Szóval nem kell feszengened. Nem először látlak úgy. Igen, rohadt nagy erő kell ahhoz, hogy ne támadjalak le, amint meglátom meztelen testedet, főleg meztelen-vizes testedet, de türtőztetni fogom magam, megígérem. - nyomtam csókot a szájára, ő pedig kipirult arccal állt előttem, de bólintott.

Elvigyorodtam, és behúztam a fürdőbe, hogy biztosan ne tudjon ellenkezni.

- Amíg levetkőzök fordulj el! - szólalt meg, amikor már éppen elkezdett volna vetkőzni, de én minden egyes apró mozdulatát árgus szemekkel figyeltem.

Vagyis éhes szemekkel figyeltem.

- Most komolyan? - megforgattam a szemeimet. Direkt csinálja! Direkt nem hagyja, hogy élvezkedjek, amíg ő vetkőzik.

- Igen. Gyerünk! - sürgetett. Megadóan megfordultam. Elvigyorodtam és elkezdtem levetkőzni. Levettem a pólómat, amit csak félre dobtam, majd lehúztam magamról a nadrágomat, amit a pólómhoz társítottam. A zoknijaim a padlón végezték, majd az utolsó ruhadarabomat, a bokszeremet, kinyomott fenékkel toltam le magamról.

Tudtam, hogy figyel.

Hallottam, ahogyan beszívja a levegőt, én pedig elvigyorodtam. Harry - Rosie, 1-0.

Vigyorogva fordultam meg, pont abban a pillanatban, amikor Rosie csipkés francia bugyija a földön landolt.

Beszívtam a levegőt, és a tekintetemet a tökéletesen meztelen testén legeltettem. Nem bírtam nem őt nézni. Annyira tökéletesen nézett ki. Az összes érzelem az ágyékomba tódult, és tudtam, hogy minél tovább nézem Rosiet, annál inkább megfogok merevedni, amit inkább kádban szeretnék, mert akkor Rosie nem látja, hanem csak érzi.

És remélem magában is fogja érezni. Ó, mennyire akarom, hogy a kádban tegyem magamévá.

Elhessegettem egy pár percig a mocskos gondolatokat a fejemből, amíg a fürdővizet elkészítettem. Meleg víz, sok habfürdő.

Amíg a víz folyt a kádba Rosie egy törülközővel takarta el a testét, és próbált nem elpirulni, ahányszor csak megnyaltam a számat, és a szemeibe néztem.

Beültünk a kádba, úgy hogy Rosie a lábaim között ült nekem háttal. Magamhoz öleltem feszült testét.

- Nyugodj meg, bébi. - suttogtam a fülébe, és apró csókot hintettem a nyakára.

- Ezzel nem segítesz. - sóhajtott. Nekem dőlt, így háta az én mellkasomhoz simult.

Vigyorogtam, és eldöntöttem nem kínzom. Egy darabig még nem.

A vállait kezdtem masszírozni, ő pedig elismerően hümmögve jelentette ki, hogy jó érzés, amit csinálok.

- Jó? 

- Nagyszerű. - suttogott.

Folytattam a masszírozást, és amikor már úgy láttam, teljesen ellazult, mertem jobban lépni.

Így kezemet, ami eddig hasán pihent, felcsúsztattam a mellére, és lassan, a másik kezem mozgásával hasonlóan kezdtem mellét is masszírozni. Finoman nyomkodtam, masszíroztam.

Felnyögött, és a fejét a vállamra hajtotta.

- Harry.. - suttogott zihálva, míg élvezte a kezeim által nyújtott érzést.

Ó, még milyen érzéseket tudnék neki nyújtani a kezeimmel... az ujjaimmal.

- Élvezd, bébi. Csak én látlak, senki más. Lazulj el, és engedd a testednek, hogy élvezze. - suttogtam a fülébe, majd finoman beleharaptam fülcimpájába.

Nyöszörögve és zihálva adta tudtomra, hogy teljesen ellazult és semmi sem akadályoz meg minket abba, hogy folytassuk. Hogy az enyém legyen.

Kezeim önálló életre kelve csúsztak ölébe, hogy érzéki nyomásokkal juttassam el őt a csúcsra, melynek végén a nevemet hangosan nyögve élvezzen el.

Nem álltam le.

Szükségem volt rá. Megfordult az ölemben, szemeimbe nézett, és mind a ketten mohón kaptunk a másik szájára. Egymásnak estek az ajkaink, és nem kellett sok, hogy teljesen egymásnak essünk.

Testestül-lelkestül.

Nem fogtuk vissza magunkat.

Mind a kettőnket hajtott a vágy, és ez látszott a kemény csókolózásunkból is. Ajkaink durván, vadul tapadtak a másikéra, hagyva, hogy nyelveink gyors tempóban mozogjanak a másik szájában.

Mohóság. Vágy. Érzékiség. Vadság.

Nem tudtam magam visszafogni, ahogyan Rosie sem. Gyorsan csúsztam bele síkos ölébe.

Újra és újra.

Csókolóztunk, faltuk egymás testét, így lökve minél közelebb egymást a teljes kielégülés felé.

****

- Imádom, ha az én pólómat viseled. - vigyorogva néztem Rosiera, aki a pólómat húzogatta lejjebb tökéletes combjain, amíg az ágyhoz sétált és mellém feküdt.

- Ne leskelődj! - szidott le, és eltakarta a lábait a takaróval. 

Nagyon bántam ezt a tettét. Hiszen imádom a lábait, de ha nem mutogatja nekem, akkor majd én felfedező útra indulok. Vigyorogva nyúltam a takaró alá, és simítottam tenyeremet csupasz combjára. Ujjaimmal finoman belemarkoltam.

- Hidegek az ujjaid! - sikkantott fel, én pedig felnevettem.

- Tudok egy helyet, ahol elég meleg van, ahhoz, hogy felmelegedjenek az ujjaim. - vigyorogtam rá kajánul. Azonnal elpirult, amikor rájött milyen "helyre" is gondoltam.

- De mocskos vagy!

- Nagyon mocskos! - vigyorogtam - de élvezed, amikor mocskos vagyok. A fürdőben sem volt ellenedre, amikor háromszor is a csúcsra juttattalak. 

- Inkább pihenjünk. - hozzám bújt, én pedig nevetve öleltem magamhoz.

- Imádom, ha zavarba jössz. Pedig semmi rossz nincsen abba, ha a szexről beszélünk. A kettőnkéről beszélünk, nem máséról. Nem kell zavarban lenned. Inkább mondd el, hogy mit szeretsz benne!

- Mi? - nézett fel rám.

- Jól hallottad. Gyerünk, Rosie. A vadságot vagy a gyengédséget szereted?

- Mind a kettőt. - pirult el és a mellkasomba fúrta az arcát.

Vigyorogtam. Ó, még én mennyire imádom mind a kettőt. Vele. A legjobb vele együtt lenni. Minden értelemben.

- Szóval, ha vadul csináljuk azt is szereted?

- Igen, de ne beszéljünk erről! - húzódott el és takarta el a rákvörös színben pompázó arcát.

- Rendben. - nevettem - akkor legközelebb nem foglak kímélni, és igazán kemény leszek veled! - suttogtam a fülébe, mire a teste megremegett a fülébe suttogott szavaimtól.

- Harry.. - nézett rám.

- Szeretnéd, ha egyszer igazán keményen csinálnánk? - túrtam finoman hajába.

Halkan sóhajtott. De nem válaszolt.

- Szeretnéd?

- Igen, szeretném! - újra eltakarta az arcát, én pedig vigyorogva vettem el a kezeit.

- Rohadt jó lesz, hidd el. De még nem most fogjuk úgy csinálni. - magamhoz húztam szorosan, ő pedig hozzám bújt.

- Most pihenünk. - megpusziltam a homlokát, ő pedig bólintott. - Bár most is szívesen megejteném.. - a derekán lévő kezemet határozottan csúsztattam egyre lejjebb.

- Harry! - megfogta a kezemet, és visszarakta a derekára. Hm, milyen gyorsan reagált.. - most pihenünk! - idézte fel a szavaimat, mire elnevettem magam.

- Oké, oké. Aludjunk egyet. Jó éjszakát, bébi. - megcsókoltam a homlokát.

- Jó éjszakát. - szorosan bújt hozzám, én pedig őt néztem, hiszen az arcát felém fordítva hunyta le a szemeit, miután megpuszilta az államat.

Én pedig csak néztem őt. A karjaimban tartott barátnőmet.

Azon gondolkodtam, hogy milyen piszok nagy mázlista vagyok, miközben lassan, elnyomott az álom.

47. rész ~ Nyaralás

Rosalie Parker

~ 2 hét múlva ~

Szóval akkor mit is pakoljak pontosan? Azon belül, hogy ruhákat?

Hogy, ha az embernek a barátja vagy barátnője nem túl segítőkész, akkor muszáj mindig, mindent megkérdezni, ami ahhoz kell, hogy ellegyen látva bőséges tudással egy-egy téma kapcsán.

Mint én most.

Harry még a Holmes Chapelben tett látogatásunk alatt lepett meg azzal a hírrel, hogy ő, én és Lilly elutazunk valahova.

Akkor nem firtattam a témát, hiszen ahogyan elmondta csak december elején indulunk, mivel nekik még Amerikába kell utazniuk, és csak utána mehetünk. 

Haza is jöttek pár nappal ezelőtt, de Harryt akkor sem értem el, ahogyan mondta még volt egy kis dolga. Ráfogtam arra, hogy biztosan még az utazásunk részleteit bonyolította le.

- Rosie! - szólt bele a telefonba, amikor végre jó pár telefonhívásnyi idő után felvette a készüléket.

- Végre. - sóhajtottam - tudtam, hogy itthon vagytok, de nem jelentkeztél. 

- Igen, tudom. Sajnálom, de még.. még volt pár dolgom.

- Oké, nem gond. Csak nem tudtam, hogy minden rendben van-e.

- Minden a legnagyobb rendben. Készülsz az utazásra?

- Igen, vagyis hát még van időm, de holnap elmegyek Anyuval, Lillyvel és Emilyvel vásárolni. Hova megyünk nyaralni?

- Ne legyél kíváncsi. - nevetett.

- De hát nem mondasz semmit! Titkolózol. 

- Igen, mert ezt hívják meglepetésnek. 

- Szeretem a meglepetéseket, de ilyenkor mindig kíváncsi vagyok.

- Ne legyél kíváncsi, bébi. Mindent idejében megtudsz. - kirázott a hideg a "bébi" megszólítás után. Már hívott így, de most másodszorra is még testet megremegtető érzés ezt hallani.

- Jól van, oké. De azt sem mondod el, hogy merre megyünk? - kérdezősködtem tovább.

- A reptérre. - nevetett. Én pedig csak megforgattam a szemeimet.

- Haha..

- Megtudsz majd mindent. 

- Tudom.. Akkor mit pakoljak?

- Ruhákat. Ahogyan gondolod. 

- De.. áh, oké. Semmit sem érek el veled! - felháborodottan sóhajtottam, majd hátra dőltem az ágyamon.

Harry jót szórakozott azon, hogy kikészít engem a titkolózásával.

- Pihenj le, holnap pedig vásárolj. Vegyél szexi fehérneműket. - még így is tudtam, hogy kaján vigyor van az arcán.

- Te meg a mocskos gondolataid. - kuncogtam.

- Ha mellettem vagy, ha veled beszélek, nekem csak mocskos gondolataim vannak. 

- Harry..

- Na, mi az? - vigyorgott - valami apró kis fehérneműt vegyél. Csipkéset. Mondjuk feketét?

- Ne fantáziálj!

- Sajnálom, de mivel már láttalak meztelenül és fehérneműben, azóta már csak így látom a testedet, még ha ruha is van rajtad. A tökéletes testedet..kerek melleidet és..

- Értem, értem! - vágtam a szavába. Nem akartam, hogy folytassa.

Nevetni kezdett a reakciómon, és inkább úgy döntöttem ideje aludni menni, így elköszöntünk egymástól.

Még, ha ő közben perverz megjegyzéseit nem hanyagolta.

Nadrágot, pólót.. fehérneműt se felejtsd el! ;)

A szexi darabokat.

Semmi konkrétum.

Csak a perverz fantáziája, amit mindig bevet minden egyes helyzetben.

Most komolyan? Megint a fehérneműkön agyalsz? :D

Légyszíves mondd már el, hogy milyen ruhát pakoljak!

Hideg helyre megyünk vagy melegre?

Fogytán a türelmem. Nem akarok 3 bőrönddel elutazni, és mivel holnap indulunk, így már elég szűkös volt az idő a pakolásra. 

Jó, oké. Meleg helyre megyünk. Pakolj bikinit, meg rövid nadrágot, szoknyát, naptejet és mindent, amit kell. Lillynek is.

Szóval meleg hely, tengerpart és tűző napsütés.

Legalább elmondta ezt az elég fontos dolgot, hiszen egy két éves kislánnyal nem mehetek kalap, és magas faktorszámú naptej nélkül tengerpartra. 

Igaz, még nem voltunk tengerparton, Clevedonban akkor éppen hideg volt, így nem fürödtünk a tengerben, de valószínű, ha kell bikini, és meleg is van, akkor van tengerpart.

Így fel kell szerelkeznem Lillynek "védőfelszereléssel".

Köszönöm, hogy elmondtad az információkat. 

Rosie. xx

Majd behajtom rajtad az árát. 

H .xx

Ó, persze. Inkább aludj! ;)

Te aludj!

H. (aki milliószor csókol téged)

Be kell pakolnom. Ugyanis a barátom nem volt képes elmondani, hogy hogyan pakoljak, így most kell egy nap alatt nekem és Lillynek is mindent bepakolni!

Mondd meg a barátodnak, hogy jó nagy szarházi, és majd én elbeszélgetek vele!

Felnevettem az üzenetét látva, azonban még nem írtam vissza neki, ugyanis jobbnak láttam, ha mielőbb neki állok a pakolásnak. 

Hogy, ha leállok Harryvel beszélgetni, akkor nem fogom befejezni. 

- Hogy nézek ki? - állt elém Harry, amint végre ő is elkészülődött.
- Nagyon jól nézel ki. - végig néztem rajta. Kár tagadni. Ez a srác úgy tökéletes, ahogyan van, és amikor öltönyt visel, na, akkor nagyon kevésen múlik, hogy ne hámozzam le róla azonnal..
Jesszusom.. Mi van velem? Sosem voltak ilyen "rossz" gondolataim..
Harry kihozza belőlem ezt az oldalamat.
- Látom. - vigyorgott rám - ha ennyire elbambulsz rajtam, akkor az csak jót jelenthet. 
- Inkább induljunk. - pirultam el, és tudtam, hogy ezzel a nem ösztönös cselekedetemmel elárultam magam.
- Csodaszép vagy, szépségem. - jött oda hozzám, és a kezemet megfogva magához húzott.
- Köszönöm. - elmosolyodtam. Lehajolt, és érzéki csókot lehelt az ajkaimra.
- Hm.. - megnyaltam az ajkaimat.
- Később többet kapsz. - vigyorgott, és még egy csókot nyomott ajkaimra.
- Indulhatunk? - kérdezte, miután rám segítette a kabátomat és már mind a ketten indulásra készen álltunk.
- Igen. - mosolyogva karoltam a felém nyújtott karjába, és mint úriember kísért ki az autóhoz, ahol kinyitotta az ajtót.
Amint beszálltam, becsukta az ajtót. Beült, és már indultunk is Gemma diplomaosztójára.

Megmondtad neki?

A telefonom hangjára, amely jelezte, hogy üzenetem érkezett, felkaptam a fejemet gondolkodásból és a pakolásból.
Megnéztem az üzenetet. 
A feladónál az állt, hogy; Harry.
Mit mondtam meg, kinek?
Visszagörgettem egy üzenettel feljebbre, és akkor láttam meg, hogy miről is beszél pontosan.
Nevetve kezdtem pötyögni a választ.

Még nem. Nem volt időm vele beszélni, ugyanis még mindig miatta szívok a pakolással.

Elsőnek pakolok, aztán jól elbeszélgetek a fejével!

Meg is érdemli az a hálátlan!

H. (akit nem bánthatsz!)

Nevetve ráztam meg a fejemet.

Hát persze, hogy nem bánthatom. Tudja nagyon jól, hogy megverném.

Úgy, mint Holmes Chapelben. 

- Akkor fiatalok elmegyünk a rokonokhoz? - kérdezte Anne, amikor a kanapén ülve beszélgettünk a családról. Pontosabban az ő családjukról, és Harry nagy "örömére" arról, hogy ez a göndör hajú fiú, milyen volt kis korában.

- Kikhez? - kérdeztem érdeklődve. 

Anne tudta, hogy én nem akarok még találkozni az egész családdal, és szerencsére tiszteletben is tartotta.

Azonban most nem értem, hogy miért mondja ezt.

- Hát az unokatesóinkhoz! - állt fel Gemma, hogy neki álljon készülődni.

Én pedig csak ott ültem és semmit nem értettem.

- Mi? - ráncoltam a homlokomat. 

- Megértem, hogy nem akartál velük találkozni, de örülök, hogy megváltozott a véleményed. Hidd el, nem rossz emberek. - mosolygott rám kedvesen Anne.

- Nem változott meg a véleményem Anne. Persze, megakarom őket ismerni, csak még nem most. 

- Hogy mi? De Harry azt mondta, hogy elakarsz menni! - mutatott a mellettem ülő fiára, aki kimeresztette szemeit, és úgy nézett édesanyjára.

Most esett le.

Azt hitte Harry, hogy Anne nem mondja el honnan is származik ez az ötlet. 

- Harry? - kérdezte mostohafiát Robin.

- Nem tudom miről beszéltek.. - mindenfele nézett az érintett személy csak éppen ránk nem. Innen tudhattuk, hogy hazudik.

- Harry! -  szóltam rá magasabb hangon.

- Mi az? Gondoltam jó móka lesz! - láttam rajta, hogy alig bírja ki nevetés nélkül.

- Rosie azt mondta, nem akar még a mély vízbe ugrani. - állt ki mellettem Anne, én pedig elmosolyodtam kedvességén.

- Ha már ott lettünk volna, akkor már nem tudott volna mit csinálni. - vigyorogva vonta meg a vállát.

- Neked is mondtam, hogy még nem akarok beleugrani a nagy családba!

- Tudom, nyugi, Rosie. - vigyorgott Harry.

- Verd meg. - nézett rám Gemma, és biztatott, hogy öccsét páholjam el egy kicsit.

- Ne verj meg! - állt ki saját maga mellett Harry.

- Nincs kegyelem! - elkezdtem a vállát ütögetni, persze egyáltalán nem erősen, de ő ezt szépen felfújta.

Eljátszotta a Hattyú halálát.

Vagyis Harry halálát.

Nagyon jól tudja a barátom, hogy képes lennék őt megverni, bármikor, bármilyen környezetben. :D ;)

De a barátod szépen elcsábítana téged, így megkegyelmeznél neki. ;)

Csók: "A" barátod. 

Soha! Haha. :D

Csók: "A" barátnőd, akit hagyj pakolni! 

Te írsz mindig vissza! :D

Te már bepakoltál?

Még nem, de csak bedobálok majd mindent. Van még időm.. :D

És újra félre raktam a telefont. 

Próbáltam nem azzal a kísértéssel foglalkozni, ami minden egyes pillanatban belém villant, amikor ránéztem a telefonra. Tudtam, hogy nem húzhatom sokáig a pakolást.

Az a legjobb, ha minél előbb befejezem.

És egy göndör hajú, gyönyörű zöld szemű fiú sem terelheti el a figyelmemet. 

****

- Aludj, kis szépségem. - mosolyogva nyomtam egy lágy puszit lányom homlokára, aki, amíg én pakoltam, anyuval és apuval mesét nézett, majd anyu megfürdette, én pedig mindig, elaltatom.

- Feküdj mellém. - kérte, én pedig azonnal teljesítettem a kérését. 

Mellé feküdtem, még ha a testem fele, mint oldalt, mint hosszban, lelógott az ágyról. Karjaimba zártam Lillyt, aki szorosan bújt hozzám.

- Holnap korán kelünk, oké? Megyünk el. - suttogtam, miközben haját lassan simogattam.

- Hova?

- Harry, te és én elmegyünk egy szép helyre.

- Hova? - ismételte meg a kérdését, és felnézett rám kíváncsiságtól csillogó szemekkel.

- Nem tudom. Meglepetés. Szeretjük a meglepetéseket, ugye? - mosolyogtam.

- Igen. - ásított egyet, de az ajkai még így is felfele kunkorodtak. 

- Ahova megyünk szerintem lesz tengerpart, mert azt mondta Harry, hogy pakoljunk fürdőruhát. Most nem csak látjuk a tengert, hanem fürdünk is benne. 

- Jó! - mosolya széles lett, és tudtam, hogy beletrafáltam a témába. 

Már Clevedonban is oda meg vissza volt a tenger miatt. 

- Anya! - csillogó szemekkel nézett Lilly rám, miközben a tenger "előtt" guggoltunk, és figyeltük, ahogyan a hullámok mardossák a partot, és már-már a mi lábainkat is.

- Szép? - megbabonázva figyeltem Lillyt. Mindennél többet jelentett nekem az, hogy ő boldog. 

Hogy ennyire elvarázsolja őt a tenger, a víz. A hullámok.

- Nagyon. - hozzám bújt szorosan, és úgy figyeltük a tengert.

A végtelen tengert.

Ami olyan végtelen, mint az én szeretetem Lilly felé.

- Most már aludj. - simogattam meg lányom haját.

A szokásos éneklés után sem volt még hajlandó aludni. Már ő is várja a holnapi napot, és nem tud, vagyis nem akar aludni még.

- Jó.. - sóhajtott, és magához ölelte puha maciját. 

- Anya is megy aludni. Amikor te alszol, akkor már én is fogok.

Bólintott. Nyomott egy puszit a kezemre.

Mosolyogva takargattam be jobban, és megvártam, amíg elalszik.

Bepakoltál?

Pont a telefonomat böngésztem, amikor megérkezett az üzenet, nem mástól, mint Harrytől. 

Igen. Sikeresen bepakoltam magamnak is, és Lillynek is.  De mondd el, hogy hova megyünk!

Nem! És nem! Ne legyél ennyire kíváncsi. Hamarosan megtudod! Aludj. :D

H. xx

Lerázol? :(

Nem, de holnapra legyél fitt. 

Oké-oké. Megyek aludni. Holnap idejössz?

Igen. Megyek értetek. Ott leszek reggel 10 óra előtt.. A gépünk 1-kor indul.

Rendben. Megyek, alszok.

Jó éjt, Harry. :)

Jó éjszakát szépségem! 

H .xx

*****

- Mindent elpakoltatok? - kérdezte aggódva anyu, kint az autó előtt állva, ahova Harry már berakta a cuccainkat.

- Igen, anyu. Minden cuccunk el van rakva. Bár! Basszus! - rémülten néztem Harryre - az útlevél!

- Ne aggódj. - vigyorgott - azt elintéztük.

- Elintéztük? Kivel? - ráncoltam a homlokomat.

- Hát velem. - nevetett anyu - minden Harrynél van, nyugodj meg. Ti csak érezzétek jól magatokat. - még egyszer szorosan magához ölelt.

- Jól van. - nevettem, és megöleltem. Megpusziltam - hova visz? - suttogva kérdeztem anyutól.

- Ne legyél kíváncsi. - nevetett, és eltolt magától.

Lillyt is szorosan megölelgette és megpuszilta. 

Apu is megölelt engem és Lillyt, valamint anyuhoz hasonlóan ő is jó szórakozást és jó pihenést kívánt nekünk. 

Miután mindenkitől elköszöntünk, beszálltunk az autóba, és útnak indultunk a reptérre, ahol minden formalitás elvégzése után felszállhattunk a gépre.

Lilly teljesen el volt ámulva a nagy géptől, és attól, hogy ő most repülni fog. 

- Nem kell  magángéppel menni. - becsatoltuk magunkat, Lilly pedig a kezemet fogta.

- De igen. Így sokkal kényelmesebb. Lilly is tud aludni az ágyon. - kontrázta meg Harry a felvetésemet. 

- Hány órás út?

- Most már elmondhatom. - vigyorgott - legalább 17.

- Mennyi? - a hangom jó pár oktávval feljebb csúszott, és a szemeim is hirtelen eléggé kikerekedtek.

- Messze van. - nevetett.

- Ennyire?

- Igen. 

- És van ágy? - tértem magamhoz a 17 órás út sokkhatása alól.

- Igen. Van itt minden. Majd, ha felszálltunk, körbevezetlek. - ajánlotta Harry.

- Rendben. - elmosolyodtam.

- Készen álltok? - célzott Harry arra, hogy valaki bejelentette, valahonnan, hogy hamarosan felszállunk. 

Hamarosan a felhők felett leszünk, és jó pár óra múlva megérkezünk a titkos helyszínre, amit Harry nem képes elmondani.

Hamarosan landolunk egy reptéren, amely ahhoz a helyhez tartozik, ahol nyaralni fogunk.

Én, Harry és Lilly pihenünk egy nagyot.

Hármasban.

Már csak egy kérdés van. 

Hol fogunk pihenni?

Remélem tetszett! :)

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/796459580475553/