Rosalie Parker
- Harry Styles. - válaszolta meg a kérdésemet Christopher.
- Ő meg ki? - szaladt ráncba a homlokom, hiszen életem során nem hallottam még erről a férfiról. Egyáltalán hány éves? Hogy néz ki? Ki ő? Színész? Énekes? Annyit tudok, hogy híres. De, hogy még nem hallottam róla, az is biztos.
- Nem tudod ki ő? - nézett rám meglepett arccal az előttem ülő férfi. Wow. Akkor biztos nagyon nagy név lehet, ha ennyire meglepi, hogy nem hallottam róla. De hát bocsánat, az utóbbi 2 évben a lányomat neveltem, plusz az a 9 hónap, amit az anyasággal töltöttem, nem a média szennyeit olvastam, hanem a babáknak - mamáknak szóló újságokat, könyveket.
- Nem, nem tudom. Még életemben nem hallottam róla.
- Most ez komoly? - láttam az arcán, hogy nem hiszi el, amit mondok - Komolyan nem tudod, hogy ki Harry Styles? - megráztam a fejemet - hallottál már a One Directionről? - egy újabb ismeretlen név a számomra. One Direction? Mik ők? Egy banda? Vagy egy színész társulat?
- Nem. - válaszoltam. Az álla valahol a padló felé járt, és hülyén nézett rám. Nyilván hülyének tart, amiért egy ilyen híres valakit nem ismerek, és még ezt a One Directiont sem.
- Jézus, Rosalie. Hol élsz te? A XX. században? - nevetett. Ez a gúnyos nevetés volt. Benne dolgozok egy ilyen szakmában, mint a fotós szakma, és nem tudom ki ez a férfi, aki után nyomoznom kell. Akinek meg kell tudnám a titkát, ha van neki.
- Képzeld az elmúlt 2 évben a gyerekemet neveltem,valamint az előtte lévő időket nem a TV bámulásával töltöttem, hanem azzal, hogy különféle órákra járjak, ahol megtanulom mit, hogyan kell csinálni a szülésnél, és az egész terhességem alatt.
- A One Direction egy híres fiúzenekar, akik már 4 éve vannak a szakmában. - felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- És? - fontam össze magam előtt a karjaimat.
- A 4 év alatt egyszer nem hallottál róluk? Rádiót sem hallgattál? TV-t sem néztél?
- Néztem TV-t, de nem érdekeltek a zene csatornák. A Youtube-n megtaláltam mindent, amit hallgatni akartam. Meg tudod iskolába jártam, és vagy tanultam, vagy a barátaimmal lógtam. Nem a színes képernyőt bámultam.
- Akkor nézz utánuk! Ez a munka a tiéd. Van időd mindent kideríteni. Kapsz egy hónapot, hogy mindent megtudj. Szaglássz Harry után, minden titkát tudd meg. 1 hónap múlva pedig hozd nekem a friss híreket. - vigyorgott rám. Érezte már szerintem a mocskos információ szagát, amit aztán a címlapon közölhet le.
- Hogy nézzek utánuk?
- Interneten! Tudod van a Goggle. Arról már hallottál nem? - nevetett, mire én megforgattam a szemeimet - na, szóval ott mindent megtalálsz a One Directionről és Harryről. Nyomozz ügyesen. 1 hónap múlva várlak! - állt fel-
- Ha nem találok semmi szaftos infót róla? - álltam fel én is, és a vállamra vettem a táskámat. Már alig várom, hogy kilépjek erről a helyről-
- Ha nem találsz, akkor nem kerestél jól. Ha nem róla, akkor valamelyik bandatagról. De, ha róluk sem, akkor sem kell félned. Közlünk valamit. -vigyorgott. Undorító. Ha nem találok semmit, akkor leközöl valami olyat, ami nem is igaz. Szegény fiúk.
- Miért kell hamis információkat leközölni? - senki sem érdemli meg, hogy olyat mondjanak róla, ami nem igaz. Ha rólam valaki valami olyat mond, ami nem igaz, az nagyon tud bántani. És akkor egy híres embernek hogy eshet? Ő róla ez a hír egész életében rajta marad. Lehet elfelejtik, de bármikor újra rábukkanhatnak az interneten.
- Ilyen ez a szakma. Ha nincs infó, akkor majd mi kreálunk. - nevetett- de ez már nem a te dolgod. 1 hónap múlva várom az anyagot. Addig is jó munkát. Szia, Rosalie. - mosolygott rám kedvesen-
- Hello Christopher. - mondtam, és már mentem is ki az irodából. Amint kint voltam, becsuktam az ajtót. Végre nem kell őt néznem. Nem kell az ő képét néznem. Nem bírom. És most, hogy közölte, hogy ha nem találom meg Harry Styles titkát, akkor ő kreál valamit, ezzel még jobban ellenszenvessé vált. Ki gondolná, hogy lehet valakit ennyire utálni?! Tudjátok, amikor a hangjától kiráz titeket a hideg, és az illatától elhánynátok magatokat, mert felkavarja a gyomrotokat. Valamit tennem kell. Ha azt mondom, hogy nem találtam semmit, akkor ők közölnek valamit. De mondhatom, hogy találtam valamit, és az a valami jó, ami még Harry Styles előnyére is válhat. De ezzel az a rizikó, hogy nem fogja Christopher elhinni. Ő neki rossz dolog kell. Ami miatt a média rászáll az illetőre. Jó ég. Hogy fogok én ebből kimászni?
- Mindegyikőtök egy nagy idióta! Ez az egész hely mocskokkal van körbe véve! Mindannyian rohadékok vagytok! - ütötte meg a fülemet hangos kiabálás, majd egy hangos ajtócsapódás. Amióta itt dolgozok ilyet még nem hallottam, és ez nagyon meglepett. Kíváncsi vagyok ki az, aki kiabált. Aki ezt megmerte csinálni. Én sosem mernék Christopherrel kiabálni. De ő mert a főnökével kiabálni. Legyen büszke magára.
Pár pillanattal később egy feldúlt fiút pillantottam meg a folyosón arra fele közeledni, amerre én vagyok. Gondolom a lifthez megy, hogy minél előbb elmehessen innen. Én is a lifthez mentem, és megnyomtam a gombot, amivel a liftet a tartózkodási emeletemre hívom. Közben a fiú is megérkezett mellém. Ránéztem. Magas volt, barna hajú, és egy kicsit borostás az arca. A pulcsiján keresztül is lehetett látni, hogy izmos. Nem volt ronda. Sőt, kifejezetten jóképű volt. Mindent bele Rosie. Szólítsd meg.
- Üm. Szia. - néztem fel a szemeibe, és próbáltam vele felvenni a szemkontaktust. Kíváncsi vagyok mi történt, hogy kiabált a főnökével.
- Szia. - nézett rám. Kék szemei vannak. Gyönyörű kék szemei. Oké, nem tudom mi ütött belém. Én nem szoktam egy pasit ennyire kielemezni. De ő nagyon jól néz ki.
- Itt dolgozol? - kérdeztem meg, ami először az eszembe jutott.
- Dolgoztam. De már nem. Elegem van ebből a helyből. - láttam rajta, hogy ideges. Érzékeny témára tapintottam rá, de hajtott a kíváncsiság. Meg kellett tudnom miért kiabált.
- Eleged van? - mielőtt válaszolhatott volna a lift megérkezett, mi pedig beszálltunk. Megnyomta a földszinti gombot, a lift pedig elindult le-
- Ez a hely egy borzalom. Semmi gond nem volt az első 1 hónapban, de ma mindenből elegem lett. - fújtatott. Tényleg elege lehet ebből a munkából, látszik rajta.
- Mi történt? Már, ha nem vagyok tapintatlan! - nem akarok udvariatlannak tűnni. Nem turkálok én más életében, csak érdekel, hogy miért lépett ki.
- Nem tetszett nekik, hogy egy munkát nem akartam elvállalni. Mert nem akarok ocsmány cikkeket másokról kiadni.
- Szerkesztő vagy?
- Igen. És eddig mindig kibújtam az ocsmány cikkek alól, vagyis nem csináltattak velem ilyet. Igen, van amikor az igazság ocsmány, de azt megírom. De, amikor arra kérnek, hogy találjak ki valamit, na, azt már nem! - rázta meg a fejét-
- Ki kellett volna valamit találnod? -
- Igen egy cikket egy csajról. Hogy írjuk le, hogy látták őt egyszerre két pasival. Ami persze nem igaz, de nem tudtak róla semmi mocskot szerezni, így találjam ki. Vagy azt, hogy egy bennfentes azt mondta, hogy neki árulta a lány a testét! Jézusom. Ki talál ki ilyet? Elég volt ebből a helyből! - emelkedett meg a hangja. Tudom, hogy nem velem akar kiabálni, csak kihozza a sodrából ez a hír. Tényleg undorító, amit itt művelnek néha. De ebben a szakmában az a lényeg, hogy bemocskolják az embereket.
- Elég beteg, aki ilyet kitalál. Nem értem őket én sem. - sóhajtottam -
- Ne haragudj, hogy rád zúdítom a bajaimat. Csak nagyon felcsesztek. Fel is mondtam. Tőlem ne kérjenek ilyeneket! Csinálják meg maguk. - morgott- Amúgy itt dolgozol? - fordult felém.
- Igen. Én fotós vagyok, de még mielőtt megkérdeznéd, nem, nem mocskolom be az embereket. Nem akarok róluk kompromittáló képeket hozni. Nem vagyok ilyen, csak muszáj itt dolgoznom.
- Muszáj? - kérdezte meg udvariasan. Elmosolyodtam, amiért nem akar kutakodni a magánéletemben.
- Kell a pénz, és mivel nem tudtam fotós iskolába járni, így ez egy jó munkahely. Van egy gépem, és már paparazzi is lehettem. - sóhajtottam.
- Biztosan találsz magadnak valami szuper munkát! - mosolygott rám biztatóan- Egyébként Dean Geyer vagyok.
- Rosalie Parker. - mosolyogtam. Már a nevét is tudom. Dean.
Amint leértünk a földszintre, mind a ketten kiszálltunk, és elhagytuk az épületet. A friss levegő. A kellemes idő. Nincs nyomasztó iroda, és semmi.
- És te most mihez fogsz kezdeni? - kérdeztem tőle.
- Hát, ha van kedved, akkor elhívlak egy kávéra és sütire. - mosolygott kedvesen.
- Ó, nem úgy értettem - pirultam el- de szívesen elmegyek veled. - mosolyogtam.
- Akkor hogy értetted? - mosolygott.
- Hát konkrétan felmondtál és így. Van másik munkád már?
- Ennél a helynél minden jobb. Nem akarok itt már többet lenni. Találok majd mást.
- Tényleg minden jobb ennél a helynél.
- Találunk majd új munkát. Te is és én is. Neked sem kell itt dolgoznod ezen a helyen többet. - kacsintott rám, mire én felnevettem azon, amilyen undorodva kimondta azt a szót, hogy " helyen" - De most elmegyünk és iszunk kávét közben beszélgetünk! Mehetünk?
- Mehetünk! - mosolyogtam, és elindultunk az egyik kávézóba.
Hagyjatok véleményt!! :)
- Most ez komoly? - láttam az arcán, hogy nem hiszi el, amit mondok - Komolyan nem tudod, hogy ki Harry Styles? - megráztam a fejemet - hallottál már a One Directionről? - egy újabb ismeretlen név a számomra. One Direction? Mik ők? Egy banda? Vagy egy színész társulat?
- Nem. - válaszoltam. Az álla valahol a padló felé járt, és hülyén nézett rám. Nyilván hülyének tart, amiért egy ilyen híres valakit nem ismerek, és még ezt a One Directiont sem.
- Jézus, Rosalie. Hol élsz te? A XX. században? - nevetett. Ez a gúnyos nevetés volt. Benne dolgozok egy ilyen szakmában, mint a fotós szakma, és nem tudom ki ez a férfi, aki után nyomoznom kell. Akinek meg kell tudnám a titkát, ha van neki.
- Képzeld az elmúlt 2 évben a gyerekemet neveltem,valamint az előtte lévő időket nem a TV bámulásával töltöttem, hanem azzal, hogy különféle órákra járjak, ahol megtanulom mit, hogyan kell csinálni a szülésnél, és az egész terhességem alatt.
- A One Direction egy híres fiúzenekar, akik már 4 éve vannak a szakmában. - felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- És? - fontam össze magam előtt a karjaimat.
- A 4 év alatt egyszer nem hallottál róluk? Rádiót sem hallgattál? TV-t sem néztél?
- Néztem TV-t, de nem érdekeltek a zene csatornák. A Youtube-n megtaláltam mindent, amit hallgatni akartam. Meg tudod iskolába jártam, és vagy tanultam, vagy a barátaimmal lógtam. Nem a színes képernyőt bámultam.
- Akkor nézz utánuk! Ez a munka a tiéd. Van időd mindent kideríteni. Kapsz egy hónapot, hogy mindent megtudj. Szaglássz Harry után, minden titkát tudd meg. 1 hónap múlva pedig hozd nekem a friss híreket. - vigyorgott rám. Érezte már szerintem a mocskos információ szagát, amit aztán a címlapon közölhet le.
- Hogy nézzek utánuk?
- Interneten! Tudod van a Goggle. Arról már hallottál nem? - nevetett, mire én megforgattam a szemeimet - na, szóval ott mindent megtalálsz a One Directionről és Harryről. Nyomozz ügyesen. 1 hónap múlva várlak! - állt fel-
- Ha nem találok semmi szaftos infót róla? - álltam fel én is, és a vállamra vettem a táskámat. Már alig várom, hogy kilépjek erről a helyről-
- Ha nem találsz, akkor nem kerestél jól. Ha nem róla, akkor valamelyik bandatagról. De, ha róluk sem, akkor sem kell félned. Közlünk valamit. -vigyorgott. Undorító. Ha nem találok semmit, akkor leközöl valami olyat, ami nem is igaz. Szegény fiúk.
- Miért kell hamis információkat leközölni? - senki sem érdemli meg, hogy olyat mondjanak róla, ami nem igaz. Ha rólam valaki valami olyat mond, ami nem igaz, az nagyon tud bántani. És akkor egy híres embernek hogy eshet? Ő róla ez a hír egész életében rajta marad. Lehet elfelejtik, de bármikor újra rábukkanhatnak az interneten.
- Ilyen ez a szakma. Ha nincs infó, akkor majd mi kreálunk. - nevetett- de ez már nem a te dolgod. 1 hónap múlva várom az anyagot. Addig is jó munkát. Szia, Rosalie. - mosolygott rám kedvesen-
- Hello Christopher. - mondtam, és már mentem is ki az irodából. Amint kint voltam, becsuktam az ajtót. Végre nem kell őt néznem. Nem kell az ő képét néznem. Nem bírom. És most, hogy közölte, hogy ha nem találom meg Harry Styles titkát, akkor ő kreál valamit, ezzel még jobban ellenszenvessé vált. Ki gondolná, hogy lehet valakit ennyire utálni?! Tudjátok, amikor a hangjától kiráz titeket a hideg, és az illatától elhánynátok magatokat, mert felkavarja a gyomrotokat. Valamit tennem kell. Ha azt mondom, hogy nem találtam semmit, akkor ők közölnek valamit. De mondhatom, hogy találtam valamit, és az a valami jó, ami még Harry Styles előnyére is válhat. De ezzel az a rizikó, hogy nem fogja Christopher elhinni. Ő neki rossz dolog kell. Ami miatt a média rászáll az illetőre. Jó ég. Hogy fogok én ebből kimászni?
- Mindegyikőtök egy nagy idióta! Ez az egész hely mocskokkal van körbe véve! Mindannyian rohadékok vagytok! - ütötte meg a fülemet hangos kiabálás, majd egy hangos ajtócsapódás. Amióta itt dolgozok ilyet még nem hallottam, és ez nagyon meglepett. Kíváncsi vagyok ki az, aki kiabált. Aki ezt megmerte csinálni. Én sosem mernék Christopherrel kiabálni. De ő mert a főnökével kiabálni. Legyen büszke magára.
Pár pillanattal később egy feldúlt fiút pillantottam meg a folyosón arra fele közeledni, amerre én vagyok. Gondolom a lifthez megy, hogy minél előbb elmehessen innen. Én is a lifthez mentem, és megnyomtam a gombot, amivel a liftet a tartózkodási emeletemre hívom. Közben a fiú is megérkezett mellém. Ránéztem. Magas volt, barna hajú, és egy kicsit borostás az arca. A pulcsiján keresztül is lehetett látni, hogy izmos. Nem volt ronda. Sőt, kifejezetten jóképű volt. Mindent bele Rosie. Szólítsd meg.
- Üm. Szia. - néztem fel a szemeibe, és próbáltam vele felvenni a szemkontaktust. Kíváncsi vagyok mi történt, hogy kiabált a főnökével.
- Szia. - nézett rám. Kék szemei vannak. Gyönyörű kék szemei. Oké, nem tudom mi ütött belém. Én nem szoktam egy pasit ennyire kielemezni. De ő nagyon jól néz ki.
- Itt dolgozol? - kérdeztem meg, ami először az eszembe jutott.
- Dolgoztam. De már nem. Elegem van ebből a helyből. - láttam rajta, hogy ideges. Érzékeny témára tapintottam rá, de hajtott a kíváncsiság. Meg kellett tudnom miért kiabált.
- Eleged van? - mielőtt válaszolhatott volna a lift megérkezett, mi pedig beszálltunk. Megnyomta a földszinti gombot, a lift pedig elindult le-
- Ez a hely egy borzalom. Semmi gond nem volt az első 1 hónapban, de ma mindenből elegem lett. - fújtatott. Tényleg elege lehet ebből a munkából, látszik rajta.
- Mi történt? Már, ha nem vagyok tapintatlan! - nem akarok udvariatlannak tűnni. Nem turkálok én más életében, csak érdekel, hogy miért lépett ki.
- Nem tetszett nekik, hogy egy munkát nem akartam elvállalni. Mert nem akarok ocsmány cikkeket másokról kiadni.
- Szerkesztő vagy?
- Igen. És eddig mindig kibújtam az ocsmány cikkek alól, vagyis nem csináltattak velem ilyet. Igen, van amikor az igazság ocsmány, de azt megírom. De, amikor arra kérnek, hogy találjak ki valamit, na, azt már nem! - rázta meg a fejét-
- Ki kellett volna valamit találnod? -
- Igen egy cikket egy csajról. Hogy írjuk le, hogy látták őt egyszerre két pasival. Ami persze nem igaz, de nem tudtak róla semmi mocskot szerezni, így találjam ki. Vagy azt, hogy egy bennfentes azt mondta, hogy neki árulta a lány a testét! Jézusom. Ki talál ki ilyet? Elég volt ebből a helyből! - emelkedett meg a hangja. Tudom, hogy nem velem akar kiabálni, csak kihozza a sodrából ez a hír. Tényleg undorító, amit itt művelnek néha. De ebben a szakmában az a lényeg, hogy bemocskolják az embereket.
- Elég beteg, aki ilyet kitalál. Nem értem őket én sem. - sóhajtottam -
- Ne haragudj, hogy rád zúdítom a bajaimat. Csak nagyon felcsesztek. Fel is mondtam. Tőlem ne kérjenek ilyeneket! Csinálják meg maguk. - morgott- Amúgy itt dolgozol? - fordult felém.
- Igen. Én fotós vagyok, de még mielőtt megkérdeznéd, nem, nem mocskolom be az embereket. Nem akarok róluk kompromittáló képeket hozni. Nem vagyok ilyen, csak muszáj itt dolgoznom.
- Muszáj? - kérdezte meg udvariasan. Elmosolyodtam, amiért nem akar kutakodni a magánéletemben.
- Kell a pénz, és mivel nem tudtam fotós iskolába járni, így ez egy jó munkahely. Van egy gépem, és már paparazzi is lehettem. - sóhajtottam.
- Biztosan találsz magadnak valami szuper munkát! - mosolygott rám biztatóan- Egyébként Dean Geyer vagyok.
- Rosalie Parker. - mosolyogtam. Már a nevét is tudom. Dean.
Amint leértünk a földszintre, mind a ketten kiszálltunk, és elhagytuk az épületet. A friss levegő. A kellemes idő. Nincs nyomasztó iroda, és semmi.
- És te most mihez fogsz kezdeni? - kérdeztem tőle.
- Hát, ha van kedved, akkor elhívlak egy kávéra és sütire. - mosolygott kedvesen.
- Ó, nem úgy értettem - pirultam el- de szívesen elmegyek veled. - mosolyogtam.
- Akkor hogy értetted? - mosolygott.
- Hát konkrétan felmondtál és így. Van másik munkád már?
- Ennél a helynél minden jobb. Nem akarok itt már többet lenni. Találok majd mást.
- Tényleg minden jobb ennél a helynél.
- Találunk majd új munkát. Te is és én is. Neked sem kell itt dolgoznod ezen a helyen többet. - kacsintott rám, mire én felnevettem azon, amilyen undorodva kimondta azt a szót, hogy " helyen" - De most elmegyünk és iszunk kávét közben beszélgetünk! Mehetünk?
- Mehetünk! - mosolyogtam, és elindultunk az egyik kávézóba.
Hagyjatok véleményt!! :)
fhuu hát... khm.. vetekedik vetekedik a Harryvel a srác :D Nehéz az ügy. Uhh de vajon, hogy oldja meg a dolgot Rosalie. Hát lesznek itt még izgalmak. Érdekel ez a kávézás dolog :DDD
VálaszTörlés