2015. július 6., hétfő

1. rész ~ "Best song ever"




Harry Styles


"Maybe it's the way she walked 
  Straight into my heart and stole it.."

Pontosan hatvankilencedik alkalommal kezdem énekelni ezt a dalt. Hatvankilencedik alkalommal ez az utolsó dal, amit elénekelünk a Where we are turnénk keretein belül.

"...Through the doors and past the guards 
   Just like she already owned it.."

A közönség őrjöng. Sikít. Tapsol. Sír. Mosolyog. Vegyesek az érzelmes, ahogyan eddig mindegyik koncertünkön.

"...I said can you give it back to me,
She said never in your wildest dreams..."

Sosem gondoltuk, hogy idáig eljutunk. Stadionban fellépni? A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Több mint 50 ezer embert jelent mostanában egy-egy fellépésünk. 50 ezer rajongó, akik ránk kíváncsiak, akik szeretnek minket és támogatnak. Akik azért jöttek el, hogy láthassanak minket.

"..And we danced all night to the best song ever
We knew every line now I can't remember
How it goes but I know that I won't forget her
Cause we danced all night to the best song ever.

I think it went oh, oh, oh
I think it went yeah, yeah, yeah
I think it goes..."

Énekeljük a refrént, amit teli torokból énekel velünk együtt az egész stadion. Mindenhol fények, amik megvilágítanak minket. De tudjátok honnan jön a legtöbb fény? A rajongókból. Ők ragyognak. Ők a mi fénylően ragyogó rajongóink, akik bevilágítják az életünket.
Ezekért a fantasztikus pillanatokért éri meg énekelni. Azokért a pillanatokért, hogy láthatjuk a rajongóinkat. Láthatjuk a arcukon azt az őszinte mosolyt és szeretetet. Hogy ő mindig, minden időben kitartanak mellettünk.

"..Said her name was Georgia Rose, 
And her daddy was a dentist.."

2010-ben, amikor jelentkeztem az X Faktorba eszméletlenül izgultam. A családom velem volt és nyugtattak, de nem érték el a kívánt hatást. Én attól még ugyanannyira izgultam, és féltem. De ki nem lenne ideges? Ki nem lenne ideges akkor, amikor éppen az álmát készül valóra váltani?
Ott álltam annak a kapujában, hogy énekes lehessek, hogy azt csinálhassam, amit akarok.
Az első megmérettetésen túljutottam.
De utána elbuktam. A táborban már nem sikerült a továbbjutás. Sírtam. Ha szégyen, ha nem én sírtam, mert elveszítettem a reményt. 
A reményt, hogy énekes lehessek.

"Said I had a dirty mouth (I got a dirty mouth)
But she kissed me like she meant it.."

A remény csak egy kis ideig szállt el.
Visszahívtak. De nem csak engem, hanem még négy másik fiút is. Nem tudtam kik ők. Nem tudtam honnan jöttek. Nem tudtam róluk semmit, csak azt, hogy ők is kiestek, különben nem állnának ott, ahol én.
És aztán közölték velünk a hírt. Egy zenekarként folytathatjuk az X Faktort. Már, mint úgy öten.
El tudjátok képzelni, hogy akkor mit éreztünk? Döbbenetet, de legfőképpen örömöt. Hiszen mindannyian tudtuk, hogy van esély arra, hogy valóra váltsuk az álmainkat. Van esélyünk arra, hogy a legjobbak legyünk. 
Van esély arra, hogy megnyerjük a versenyt.

"..I said can I take you home with me,
She said never in your wildest dreams.."

Nagyon sok próba, énektanár, tánctanár. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni azt az időt, amit megtettünk az X Faktor élőadásai előtt. Simon Cowell rengeteg tanáccsal ellátott minket, amiket hasznosítani tudtunk egész életünkben, de ezekre a jó tanácsokra főleg a verseny előtt volt szükségünk.
Őrület volt élőadásról - élőadásra, ami körbe vett minket. Rajongók százai rohamoztak meg minket, amint kitettük a lábunkat a stúdióból, vagy a házunkból, amiben a tehetségkutató ideje alatt éltünk. 
Sosem gondoltuk volna, hogy ez lesz. Hogy ilyen hamar népszerűek leszünk az emberek körébe. 
És wow! Ez még csak az X Faktor volt!

"...And we danced all night to the best song ever
We knew every line now I can't remember
How it goes but I know that I won't forget her
Cause we danced all night to the best song ever.

I think it went oh, oh, oh
I think it went yeah, yeah, yeah
I think it goes..."

Nem volt dalunk, nem volt videoklipünk, de máris hatalmas rajongótáborunk volt. Mind az öten ámulva figyeltük, ahogyan folyamatosan nő azoknak az embereknek a száma, akik szeretnek minket, és a dalainkat. Egyre többen állítottak meg minket az utcán autogramért, fényképért vagy akár egy ölelésért.
Próbáltuk feldolgozni a hirtelen jött sikert, de nem sikerült. Csak sodródtunk az árral. 
Hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy vége az X Faktor turnénak és dolgozunk az első, saját dalunkon.
What makes you beautiful. 

A dal, ami minden rajongóhoz szól. Ezzel mondjuk el nekik, hogy mindenki tökéletes és gyönyörű! Nem számít, ha szeplős vagy, ha van rajtad súlyfelesleg, ha vékonyabb vagy, ha fogszabályzód van, vagy ha éppen pattanásos vagy. Kit érdekel? Mindenki, mindenhogyan gyönyörű! Higgy magadban, és mond magadnak azt, hogy gyönyörű vagy! Elsőnek el kell fogadnod saját magadat, hogy utána hinni tudj az embereknek, amikor arról áradoznak, hogy milyen szép vagy!

Óriási érdeklődés fogadta a dalunkat, és nagyon hamar a slágerlisták élén tudhattuk magunkat.
Nem volt megállás.
Jöttek a videoklipek, a fellépések és 2011-ben pedig elindultunk a saját turnénkra. Őszintén nem hittük, hogy ennyi ember kíváncsi lesz ránk. Nem gondoltuk, hogy Anglián kívül ennyi rajongója van a bandánknak. Hát tévedtünk. Nagyon sokan voltak, és a szám mára rengeteg lett.

"...You know, I know, you know I'll remember you
And I know, you know, I know you'll remember me.
And you know, I know, you know I'll remember you,
And I know, you know, I hope you'll remember how we danced how we danced
1, 2... 1, 2, 3

And we danced all night to the best song ever
We knew every line now I can't remember
How it goes but I know that I won't forget her
Cause we danced all night to the best song ever..."

Tűzijáték robban a stadion felett, színesen bevilágítva az égboltot.
A rajongók sikítanak, ugrálnak, énekelnek. Tudják, hogy ez az utolsó dal, de méltó módon akarják itt hagyni a stadiont a koncert végén. Úgy, hogy hatalmasat buliztak a One Directionnel. Mert ez egy buli. Buli, amit több mint 50 ezren élvezünk, aminek a végén igaz mi elmegyünk, de ők mint egy család ott maradnak és ünnepelnek, vagy sírnak.
Ünnepelnek, mert itt lehettek. Ünnepelnek, akik először voltak koncerten, így valóra vált az álmuk. 
Sírnak, mert vége lett. Az álmuk, amit teljes szívükből szerettek volna valóra vált, bár oly hamar eltelt az az idő, amit annyira vártak.
De nem szabad szomorkodni!
Tudom, hogy még találkozunk!
Biztosan fogunk találkozni mindenkivel és mindenkinek fantasztikus órákat fogunk okozni egy hatalmas bulival.

Hosszasan búcsúzunk el a rajongóktól. Végig futunk a kifutón, én személy szerint mindenkinek hálálkodok. Mindenkinek puszit küldök, és mindenkinek integetek. Mert azok nélkül, akik ott állnak lent, vagy éppen ülnek fent, mi nem lehetnénk itt. Mi nem énekelhetnénk, nem csinálhatnánk azt, amit annyira szeretnénk. Nem élhetnénk az álmainkat. Köszönettel tartozunk neki. Örökre hálásak leszünk nekik. A rajongóinknak.

".... We danced all night to the best song ever
We knew every line now I can't remember
How it goes but I know that I won't forget her
Cause we danced all night to the best song ever

I hink it went oh, oh, oh
I think it went yeah, yeah, yeah
I think it goes

Best song ever, it was the best song ever
It was the best song ever
It was the best song ever..."

Vége. Az utolsó koncertünknek hivatalosan is vége. Tűzijátékok gyúlnak, amíg mi lassan leereszkedünk a színpad alá, de még mindannyian integetünk az utolsó másodpercig a rajongóinknak.
Egy csoportos öleléssel ünnepeljük a turné sikerességét. Hátul minden stábtagtól elismerő szavakat kapunk, illetve elmondják, hogy mennyire büszkék is ránk. Mi is azok vagyunk magunkra és egymásra.
Mert, igen csináljuk amíg a rajongóink akarják. És ők mindig is akarni fogják a zenénket. Addig pedig nem hagyjuk abba.
Jövőre következő turné. Új városok, új emberek, új dalok.
Kipihenjük magunkat és újult erővel kezdjük el az új turnénkat.
On the road again. 2015.

2 megjegyzés:

  1. Hmm azok a tapasztalatok :D Látszik ezen a részen, hogy voltál már koncerten. Meg amúgy is tudsz jókat írni.

    VálaszTörlés
  2. Oh, köszönööm!!:)) ♥
    A koncertes tapasztalatokat építettem bele. Bécsben sok mindent megfigyelhettem. Főként a fiúk viselkedését, és hozzáállásukat a rajongókhoz. Szóval, igen. Tapasztalatból írtam:)

    VálaszTörlés