Harry Styles
Rosie megállíthatatlanul menetelt előre, közben pedig az sem érdekelte, hogy valakinek neki ment, vagy éppen egy turista fotójába mászott bele, aki lehet kínkeserves perceket töltött azzal, hogy a legjobb szögben fotózza le az adott épület. Aztán bumm. Ott volt Rosie, aki ezt azonnal felrúgta, mert az épület előtt üldögélő madár elment, és mint kiderült a fotós nem is az épületet akarta lefotózni, hanem a madarat, mivel a férfi egy természetfotós.
Hoppá.
Bocsánatot kértünk, és már húztam is el onnan Rosiet, ne csináljon még nagyobb galibát, és ne üssük meg a bokánkat, mert a férfi a hatalmas fényképezőgépével igencsak rondán nézett ránk, és hát...elég ronda szavakat kiabált utánunk. Franciául.
Még szerencse, hogy barátnőm nem értette miket mondott az az ember, különben valószínű, hogy visszafutott volna hozzá, és jól felpofozta volna, a fényképezőgépe pedig darabokra törött volna.
- Rosie, ne legyél ilyen túlbuzgó! - jóval arrébb megálltunk, és bosszúsan néztem Rosiera, aki csak ártatlan tekintettel nézett rám. Hogy ha az ágyban lettünk volna, akkor most nagyon, nagyon elveszíteném az önuralmamat, emiatt a tekintet láttán, és el kell mondanom, most is nagyon megmozgatja az altestemet, de nem. Nem engedhetem meg neki, hogy csak a nézésével elcsábítson!
Most nem!
- De hát ez Párizs. - sóhajtva mutatott körbe - és most először vagyok itt!
Most nem!
- De hát ez Párizs. - sóhajtva mutatott körbe - és most először vagyok itt!
- Tudom, tudom, de akkor sem csinálhatod azt, hogy mész, mint nem tudom mi! Vissza kell fognod magad. - néztem a szemeibe, hogy a szavaim nyomatékos hatása elérje a célját.
- Jó, tudom. - dőlt a mellkasomnak - de olyan jó itt!
- Nem akarsz visszamenni a hotelbe pihenni? - nyomtam egy puszit a fejére, és a derekánál öleltem szorosan.
- Még egy kicsit sétáljunk.
- Rendben. Holnap este pedig elmegyünk a kivilágított Eiffel-toronyhoz.
- Oké! - vigyorogva nézett fel rám - de ugye tudod, hogy még meg kell tanítanod franciául?
- Vagy inkább franciázni? - csábosan húztam fel a szám jobb sarkát, ami megtette a hatását, hiszen Rosie elpirult.
- Arra már megtanítottál. - olyan mélyen nézett a szemeimbe, hogy a testem azonnal reagált azzal, hogy égető vágy költözött a testembe.
- És milyen jó munkát végeztem. - suttogtam a fülébe, majd egy apró csókot leheltem a füle mögötti érzékeny pontjára.
- Szóval akkor jól csinálom? - egy kicsit elfordította a fejét, hogy jobban hozzáférjek a nyakához.
- Istenien. - lehunytam a szemeimet, és hagytam, hogy a gondolataim elkalandozzanak a megérkezésünk pillanatára, amikor egymásnak estünk, majd az ágyban többször is orgazmushoz vezettük a másik testét.
Mivel Rosie közvetlenül előttem állt, így ő is érezhette, hogy a péniszem mocorogni kezd a nadrágban. Tudta, hogy mire gondoltam, mert a tekintetéből láttam, hogy neki is ezek az emlékképek ugornak be.
- Oh. - nézett rám tágra nyílt szemekkel, és közelebb préselte hozzám az altestét.
- Ne csináld ezt! - suttogtam határozottan a szájára.
- Miért? - vigyorgott pimaszul.
- Látszani fog a merevedésem!
- Kabát takarja, ne aggódj. - vigyorogva nyomott egy csókot a nyakamra. Még szorosabban öleltem magamhoz.
- Kabát takarja, ne aggódj. - vigyorogva nyomott egy csókot a nyakamra. Még szorosabban öleltem magamhoz.
- Fejezd be! - toltam el magamtól, és keményen néztem rá. Kijátssza a türelmemet, és azt, hogy tudja mi játszódik le bennem.
- Értettem, bébi. - vigyorgott, odalépett hozzám, forrón megcsókolta a számat, majd elindult.
Ezt még visszakapja.. - gondoltam magamban, és utána mentem, megfogtam a kezét.
- Szóval akkor megtanítsalak egy pár francia mondatra?
- Igen! - nézett rám hatalmas mosollyal - valami egyszerűt!
- Akkor az elején kezdjük. Bonjour. Salut.
- Bonjour. Salut. De ezeket ismerem!
- Oké, oké. Comment vous appelez-vous? - Rosie furcsán nézett rám, aztán elkezdte visszamondani, amit én mondtam. Több-kisebb sikerrel sikerült is neki, de még párszor együtt elismételtük a szavakat, hogy biztosan a kiejtés is jó legyen.
- Ez mit jelent? - kérdezte.
- Szép napja van? - hazudtam. Hogy hívják Önt? Ezt jelenti ez a mondat, de ez is kell a bosszúmhoz. Úgysem tudja mit jelent igazából.
- És akkor vagy azt mondják, hogy Oui vagy azt, hogy...
- Non. - fejeztem be.
- Oké. Következő mondat! - vigyorgott.
- Nem-nem. Most menj oda egy emberhez, és mondd el neki a mondatot!
- Mi? - nézett rám riadtan - és mi van, ha mondd valamit?
- Akkor mondd neki, hogy à demain! Na, de nyomás. Menj.
- Biztos?
- Persze!
Vett egy nagy levegőt, majd odasétált egy idősödő férfihoz. Közelebb mentem, hogy mindent hallhassak, de mégis ne tudjon olyan könnyen odaérni hozzám.
- Bonjour. - kezdte Rosie, mire a férfi mosolyogva feléje fordult. Udvariasan biccentett egyet, mint üdvözlésképpen, aztán válaszolt.
- Bonjour Mademoiselle! - mosolygott kedvesen a férfi. Rosie láthatóan még nem jött zavarba, nyilván tudta mit jelent a Mademoiselle.
- Comment vous appelez-vous? - kérdezte Rosie. Vigyorogva figyeltem, hiszen a helyzet most kezd majd csak érdekessé válni.
- Je m'appelle Pierre. Comment t'appelles-tu? - a férfi elmondta, hogy Pierrenek hívják, majd megkérdezte Rosietól hogy őt hogy hívják.
De barátnőm csak nézett a férfira, mint aki nem ért semmit.
És hát pontosan. Nem értett semmit.
- Óóó.. - tágra nyílt szemekkel nézett a férfire, akin semmi bosszúság nem volt, szimplán türelmesen várt a válaszra, amit nem igazán kapott meg. Rám nézett. A vigyorgó arcomat látva rájött, hogy átverés áldozata lett. Az arca bosszús lett, és olyan csúnyán nézett rám, ahogyan ember nem tud nézni.
- Sajnálom.. - folytatta - a barátom átvert, és most nem tudom mit kell mondanom! Segítsen! - de a férfi csak homlokát ráncolta.
- Je ne comprends pas. - Nem értelek.
- Ó te jó ég.. - Rosie rémülten nézett rám, majd a férfira. Tudtam, hogy nem fogja őt csak úgy hagyni. - Nem értem, amit mond. Nem tudok franciául. - tagolta lassan a szavakat.
- Comment dit-on? - Hogy mondja?
- à demain! - zárta le Rosie, és odasietett hozzám. A férfi teljesen értetlenül nézett ránk, de mosolygott is.
- Mit műveltél? - nézett rám csúnyán - miket mondtam én annak a bácsinak?
Nevetni kezdtem hangosan.
- Hát ez nagyon vicces volt!
- Nem, nem volt az! - fortyogott - miért vertél át?
- Nem, nem volt az! - fortyogott - miért vertél át?
- Mert te meg játszottál velem, és azzal, hogy fel voltam izgulva!
- De ez más!
- De ez más!
- Nem más. - vigyorogtam.
- Mi lett volna, ha valami nem normális embert állítok meg?
- Akkor megmentettelek volna, mi lett volna? - öleltem magamhoz, és nyomtam egy puszit az arcára.
- Legalább valami teljesen zagyvaságot mondtam neki? - sóhajtott fel.
- Dehogyis. - mosolyogtam - azt kérdezted tőle, hogy hogy hívják, ő pedig válaszolt, hogy Pierre és megkérdezte, hogy téged hogy hívnak. Amikor elkezdtél neki angolul beszélni, akkor mondta, hogy nem ért téged.
- És az utolsó?
- Az pedig a Hogy mondja? Nem tudott angolul a bácsi.
- Teljesen lejárattam magam. - sóhajtott.
- Dehogyis. - nevetve nyomtam puszit a homlokára - a férfi mosolygott.
- Komolyan?
- Igen. - mosolyogtam. Megfogtam az arcát és szájon pusziltam.
- És az az à demain mit jelentett?
- Holnap találkozunk.
- Hogy mi? - kiáltott fel - komolyan azt mondtam neki, hogy holnap találkozunk?
- Igen. - vigyorogtam.
- Lehetetlen egy alak vagy. - rázta meg a fejét.
- És szerelmes.
Rosie elmosolyodott.
- Ezután a kis tetted után is szeretlek.
- Én pedig a felizgatós tetted után is szeretlek. - túrtam a hajába, majd megcsókoltam érzékien.
Pár pillanatnyi csókolózás után elhúzódott.
- Visszamenjünk a hotelbe?
- Mit szeretnél ott?
- Pihenni. Elfáradtam.
- Én is. Egész nap csak mászkáltunk.
- Meg, amint megérkeztünk a hotelbe, egymásnak estünk.
- Te is akartad! - vigyorogtam.
- Persze, hogy akartalak. - nézett fel a szemeimbe.
- Amikor így nézel olyan nehezen bírok magammal. - morogtam.
- Menjünk pihenni. - kuncogott.
- Pihenni? - felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Igen. Nincs szeretkezés.
- Miért nincs?
- Mind a ketten fáradtak vagyunk.
- Legalább egy-két menet után még jobban tudunk aludni.
- Ó, nem. - nevetni kezdett, majd tekintete újra rajtam állapodott meg, a szája pedig a számon, de csak sajnos kis időre. - Pihenünk.
- Jó, oké. - morogtam - pihenünk.
Nevetve megfogta a kezemet, majd kéz a kézben visszasétáltunk a hotelbe.
****
Másnap, ahogyan megbeszéltük Rosieval, ismét nyakunkba vettük Párizs utcáit, és minden egyes nevezetességet, már persze, amire volt időnk, megnéztük.
Éppen a Louvre előtt álltunk, amikor Rosiet hívták telefonon, engem pedig megállított pár rajongó. Gyorsan letudtam az autogramosztogatást, valamint a fényképkészítést, így már száz százalékban tudtam barátnőmre figyelni, aki éppen akkor tért vissza hozzám, amikor a lányok elmentek.
- Minden rendben? - kérdeztem tőle.
- Persze, csak Dean volt az. Érdeklődött, hogy mi újság velünk.
- Mit mondtál neki? - öleltem át, ő pedig a mellkasomra hajtotta fejét.
- Hogy minden nagyon szuper.
- Több, mint szuper. - támasztottam meg az államat feje búbján.
- Csodálatos. - még szorosabban ölelt a derekamnál - na, meg persze elújságoltam neki, hogy van munkám. - vigyorgott fel rám, ami ragadós volt, hiszen az én ajkaim is azonnal felfelé húzódtak.
- Mit szólt hozzá?
- Ó, nagyon örült neki, de megkértem, hogy anyáéknak ne mondja el. Ha majd hazaérünk, akkor akarom nekik elmondani.
- Inkább te mondd el nekik a hírt, mint Dean. Kíváncsi leszek a véleményükre, meg persze Lillyére is, hogy utazgatni fogunk.
- Ő biztosan oda, meg vissza lesz az egészért. - vigyorgott Rosie.
- Nem olyan makacs, mint az anyja. - vigyorogtam.
- Nem is vagyok makacs!
- Ó, hát persze. - nevettem fel.
- Na, jó tényleg az vagyok, de azért nem akartam csak úgy fejjel a falnak menni. Át kellett gondolnom.
- Tudom, csak nem értem miért kellett ennyit gondolkodnod. Tudtad, hogy Lilly is jöhet.
- Mint, ahogyan mondtad, makacs egy nőszemély vagyok. - sóhajtott, és csókra csücsörítette a száját, amit én készségesen meg is adtam neki.
- Lilly egy szobában fog velünk aludni? - kérdezte, amint ajkaink elváltak egymástól, és már csak a halk zihálásunkat lehetett hallani egymás között, meg persze a több száz embert, akik elmentek mellettünk.
- Igen, vagyis lakosztályunk lesz, két szobával, ha úgy jó?
- Persze. - mosolygott.
- Így legalább kettesben is tudunk lenni. - simítottam meg tökéletes ajkait.
- Nem baj, hogy Lilly is velünk jön?
- Dehogy baj. - égnek emeltem a szemeimet. Már megint ez a téma! - Szépséges Rosiem. Már milliószor megmondtam, hogy nem bánom, ha velünk jön, és ez azóta sem változott.
- Oké, oké. Befogtam a számat. - nevetett, és erősen szájon csókolt, de aztán el is húzódott tőlem. Túl gyorsan, és túl váratlanul.
- Sétáljunk tovább? - megfogtam a kezét.
- Nem baj, ha lefényképeznek közben minket? - nézett rám óvatosan.
Hát persze..
Azok a kis fotósok mindenhol ott vannak. Egy-két rajongó esetleg tegnap látott minket, lefényképezett, felrakta a képeket a közösségi oldalakra, és a sajtó máris szagot fogott.
De nem érdekel!
Boldog vagyok, és ezt a kis aljas fotósok sem tudják tőlem elvenni.
- Nem. - elmosolyodtam, és még szorosabban fogtam Rosie kezét - nem érdekel. Tudják csak meg, hogy együtt vagyunk.
- Mármint mindenki? - nyíltak tágra a szemei.
- Igen. Majd felrakok egy képet instagramra, és akkor megtudják az emberek, hogy együtt vagyunk. Már nem érdekel, csak az a fontos, hogy megtudják, boldog vagyok. Mert nagyon boldog vagyok! - vigyorogva pusziltam meg, majd pörgettem meg a levegőben. Rosie felnevetett, és amint a lábai a talajt érték, nevetve rázta a fejét.
- Tényleg kiírod?
- Igen. - csókoltam meg a homlokát - nos, de most fejezzük be a városnézést. Mondjuk elmehetnénk enni valamit.
- Ez egy nagyszerű ötlet. Éhen halok!
Harry Styles romantikázik Párizsban!
Ha valaki azt hitte, hogy a One Direction népszerű énekese, Harry Styles (20) szingliként éli életét, hát az most el kell hogy keserítsük, ugyanis az énekes a minap Párizsban sétálgatott, kéz a kézben egy barna hajú szépséggel.
Tornádóként söpört végig a hír a One Direction rajongók körében, hogy népszerű kedvencük lehet már mégsem szingli?
Hát, ahogyan mi elnézzük a képeket, ahol Harry még meg is csókolja a lányt, nagyon is biztosak vagyunk abban, hogy ez a lány elcsavarta a szépfiú fejét. A rajongók, akik látták őket azt mondták kollégánknak, hogy az énekes és a lány nagyon boldogok voltak, és többször megcsókolták egymást az utcán.
Hoppá.
Szerelem van a levegőben!
Nagyon reméljük, hogy az énekes minél előbb bejelenti a nagy hírt, és persze mesél nekünk egy kicsit szíve hölgyéről, akivel már csak a képek alapján is igazán szép párt alkotnak.
Mi azért szurkolunk Harrynek, és kívánunk nekik sok boldogságot!
- Ó. - szólalt meg Rosie, amikor felolvastam neki a cikket. A kanapén ültünk, pontosabban fogalmazva én ültem ott, Rosie pedig az ölemben, és a Liam által átküldött cikket olvastam fel neki.
- Ez most akkor jó? - kérdezte, és tekintete a telefonom képernyőjéről az arcomra csúszott.
- Igen. - elmosolyodtam - szerintem elég jó, de ez csak a média. A rajongók a nehezebb esetek.
- Ha utálni fognak?
- Én akkor is szeretni foglak téged. Nem fogják rólad megváltoztatni a véleményemet. - nevetve pusziltam meg.
- És ha bántani fognak?
- Abból már kinőttek, nem lesz baj. De ha bántanának, akkor ott leszek én is. Elmondom nekik, hogy ezzel nekem is fájdalmat okoznak.
- Nem akarok közéd és a rajongók közé állni.
- Én pedig azt nem akarom, hogy a rajongók közénk álljanak. - simítottam végig arcán, mire ő belesimult a tenyerembe.
- Minden rendben lesz? - suttogta.
- Lesznek olyanok, akik nem fogják megérteni, de foglalkozunk velük? Nem! Nem ismerjük őket, és biztosan nem is fogunk velük találkozni.
- De a rajongóid!
- Akiknek támogatniuk kell engem! Vagy, ha nem is támogatnak, akkor csendben elfogadják, hogy én téged választottalak. Én sem szólok bele abba, hogy ők kit szeretnek, és nem küldök az illetőnek fenyegető üzeneteket.
- Oké-oké. - csókolta meg az ajkaimat - szeretlek, és ezen a rajongók sem tudnak majd változtatni!
- Hogy, ha megerősítést akarnak, akkor megkapják! - azonnal felmentem Instagramra, és kezdtem egy tökéletes képet keresni.
- Milyen képet raksz fel?
- Majd meglátod.
Feltöltöttem egy Rosieról még régebben készített képet, és amikor is oda kellett volna valamit írnom, akkor hirtelen nem tudtam mit írjak.
"Igen, ő a barátnőm!" ?
Nem. Ez túl snassz.
"A szerelmem!" ?
Túl nyálas és megszokott.
Ne írjak semmit?
Annak meg mi értelme?
Eldöntöttem. Csak egyetlen szót fogok írni.
Girl.
És innen már mindenki maga alakítja a dolgokat.
 |
| @harrystyles Girl. H. |
- Ennyi? - Rosie figyelemmel kísérte a tevékenykedésemet a telefonomon.
- Szóval hivatalosan is elmondtad a rajongóknak, hogy együtt vagyunk?
- És a nyilvánosság is tudja már.
- Hű. - nevette el magát.
- Minden rendben lesz. Én itt leszek neked, és mindenkitől megvédelek.
- Tudom. Hidd el, tudom. - bújt szorosan hozzám, én pedig amennyire csak tudtam magamhoz öleltem, hogy lássa, bármi baja van, bárki bántja én leszek neki a pajzsa.
Én leszek az, aki megvédi őt mindentől, és mindenkitől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése