Végre megtudtam írni a következő részt!! :D
Nagyon remélem, hogy hagytok nekem pár megjegyzést, mert hát elég rosszul esik, hogy SENKI nem ír még csak egy szót sem. És szerintem bárki, bármit csinál jól esik neki egy kis visszajelzés azzal kapcsolatban, hogy hogyan csinálja...
Nagyon remélem, hogy hagytok nekem pár megjegyzést, mert hát elég rosszul esik, hogy SENKI nem ír még csak egy szót sem. És szerintem bárki, bármit csinál jól esik neki egy kis visszajelzés azzal kapcsolatban, hogy hogyan csinálja...
Szóval szeretném, ha hagynátok nekem véleményt.
Remélem tetszik.
Jó olvasást.
Rosalie Parker
- Mondtam, vagy mondtam, hogy minden oké lesz?
Harry a nagy, bölcs és mindentudó ember vigyorogva feküdt le az ágyára, élvezve a tudatot, hogy neki lett igaza.
- Jó lenne, ha nem szállnál el magadtól. - megforgattam a szemeimet, és követtem őt a fekvőhelyéhez, aminek a szélénél megálltam.
- Te is tudod, hogy nem szoktam olyat csinálni. - felsikítottam, amiért váratlanul lehúzott maga mellé.
- Viszont azt elszoktam érni, hogy sikíts egy-egy tettem után. - szemtelen vigyora uralta az egész arcát. Elpirultam, tenyeremet az arcára simítottam, és elfordítottam a fejét, hogy ne lássa zavaromat.
Felnevetett, így tudtam, hatástalan volt a mozdulatom.
- Ne hozz zavarba. - duzzogtam, és a tenyeremet elvettem arcáról. Megfogta a csuklómat, és belecsókolt a tenyerembe. Elmosolyodtam eme kis gesztusán.
- Most zavarba hozlak, de az ágyban eléggé kitudsz tárulkozni. - mindegyik ujjamra csókot nyomott, majd összefűzte az ujjainkat.
- Tőled tanulom!
- Ó, persze. - felnevetett - sok szót te már akkor mondtál, amikor én még nem is mondtam azokat. Akarod hallani őket? - vigyorgott.
Nem kellett sokat azon gondolkodnom, hogy mit mondjak. Azonnal rávágtam a választ.
- Nem!
Harry nevetve nyomott le az ágyra, és hajolt felém.
- Úgy imádlak. - belecsókolt a számba.
- Hmm. - nyaltam meg az ajkaimat. Harrynek a szemei felcsillantak ezt látva és már készült lehajolni hozzám, azonban én megállítom.
- Nyugalom, nagyfiú.
- De nee. - morgott, és a nyakamba csókolt. Végig vonult a testemen az a kellemes bizsergés. - Lilly anyudékkal alszik, miénk a szoba. Végre újra benned lehetek.
Elpirultam, lehúztam magamhoz és érzéki csókot leheltem ajkaira.
- Még mindenki fent van.
- Nem mindegy, hogy akkor csináljuk, amikor fent vannak, vagy amikor alszanak, de felkeltjük őket a hangos nyögéseinkkel? - szavai úgy hatnak rám, mintha valaki tüzet csiholt volna a testemen. Azonnal lángra lobban a testem a vágytól, minden porcikám azért könyörög, hogy megérintsen.
Mindenhol.
Az egész testemen.
- Nem, bébi. - megcsókoltam a száját.
- De én szeretkezni akarok veled. - nyalta meg az ajkait, miközben végig nézett a testemen.
- Eltereled a témát.
- Milyen témát? Azt, hogy akarlak? - jobban rám feküdt, így éreztem a hozzám nyomódó férfiasságát.
- Azt a témát, hogy milyen jól ment minden a szüleinkkel.
- Én mondtam, hogy nem lesz semmi baj. - mosolyogva mellém feküdt, és lassan simogatni kezdte fel-le, lágy mozdulatokkal a karomat.
- De biztosan te is ideges voltál. - hozzábújtam, és szorosan öleltem a derekánál. Fejemet kemény mellkasára hajtottam, ami mégis úgy hatott számomra, mint a legkényelmesebb párna.
- Bevallom, tényleg az voltam. De próbáltalak téged nyugtatni.
- Lehet jobban megnyugodtam volna, ha tudom, hogy te is ideges vagy. - nevettem. Az államat megtámasztottam mellkasán, és úgy néztem fel tökéletes arcára.
- Vagy inkább, ha látod, hogy az idegösszeomlás szélén vagyok, akkor te is ugyanolyan ideges lettél volna, vagy még jobban.
- Az lehet. - elgondolkodtam.
- Biztos. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- De úgy örülök, hogy ilyen jól kijöttek egymással. - elvigyorodtam, és felé hajoltam. Boldog voltam. Nagyon.
Az életem a legjobb vágányon halad tovább. Minden olyan jó.
- Ez azért várható volt. - mosolygott. Eltűrte a hajamat, majd megpuszilta a számat - mind a kettőnk családja ugyanolyan közvetlen, és barátságos.
- Igen, ez igaz.
- Így akkor más nem is lehet, csak az, hogy összebarátkoznak. Biztos, hogy fognak még találkozni.
- Úgyis, hogy mi nem leszünk ott. - mondtam.
Harry hirtelen vigyorogni kezdett, mint akinek valami az eszébe jutott. Homlokomat ráncolva néztem rá.
- Mi az?
- Tényleg a szemetesbe pisiltél? - nevetni kezdett.
Ó. Jaj. Ez a történet...hogy anyunak nem tudott beállni a szája, és pont ezt kellett elmondania.
- 3 éves voltam! - kiáltottam fel.
Harry csak még hangosabban kezdett nevetni.
- Annyira megnéztem volna. Még így is vicces, de ott, élőben biztos még viccesebb lett volna.
- Hahaha. - forgattam meg a szemeimet, és beleütöttem a vállába.
- Ne bánts. - nevetett még mindig.
- Akkor ne nevess ki!
- Nem téged nevetlek ki, hanem azon nevetek, hogy mennyire aranyos voltál.
- Téged meg lefejelt egy ló, az jobb? - húztam fel a szemöldökömet.
- Nem. Főleg, mert szerintem én utána a nadrágomba pisiltem. - nevetése ragadós volt, és én is vele együtt nevettem.
- Bolond vagy. - kuncogtam. A szám elé tettem a kezemet, hogy nevetésemet visszafogtam. Harry elvette a kezemet a szám elől, és megpuszilta a mutatóujjamat.
- Érted bolondulok. - nézett a szemembe. A szavaitól, és a nézésétől azonnal elolvadtam, és szorosan vontam magam az ölelésébe.
- Szeretlek nagyon, Rosalie. - úgy ejtette ki a nevemet, ahogyan senki más nem tudja kiejteni. Érzékien, lágyan, de mégis határozottan.
Már, csak ha a nevem elhagyja az ajkait a testem bizseregni kezd, és minden egyes idegszálam csak ráfigyel.
Mert nem csak ő bolondul értem.
Én is bolondulok érte.
- Szeretlek, Harry. - megpusziltam az állát, és őszinte mosollyal néztem rá.
- Aj, így szeretlek! - ölelése még szorosabb és erősebb lett, és még inkább a testéhez passzírozta az én testemet.
- Csak ennyire? - hagytam, hogy szoros ölelése megnyugtasson, és hogy ezáltal biztonságba érezzem magam.
- Nem, de akkor teljesen összenyomnálak.
Ó, istenem.. Hogy lehet valaki ennyire aranyos és romantikus?
A legnagyszerűbb fiú a világon. Bárki bármit mond.
- Úgy imádlak. - vigyorogva néztem csodás szemeibe.
- Elég lesz a romantikából - megfogta a kezeimet, és felém mászott. A kezeimet a fejem felé emelte.
- Hogy érted?
- Úgy, hogy szeretkezni akarok veled, nem beszélgetni. Majd utána beszélgetünk.
- Hát, akkor meg mire vársz? - felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Akarod?
- Igen. - lehúztam magamhoz egy forró csókra - nagyon kívánlak.
Vigyorogva nézett rám, majd mielőtt még bármit is mondhattam volna, lehajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Sorban minden ruhadarabtól megszabadultunk, hogy aztán testünk újra összeforrjon, és együtt érjük el a gyönyör mámorító érzését.
- Na, látod, bébi? A szexuális vágyak csillapítása sokkal jobb elfoglaltság, mint a beszélgetés. - Harry vigyorogva ölelte magához izzadt, kimelegedett testemet, ami a három, intenzív orgazmus után igencsak le volt strapálva.
De cseppet sem bántam.
- Határozottan sokkal, de sokkal jobb. - kuncogtam, majd eltakartam kipirult arcomat. Harry felnevetett, és megpuszilta a kezemet.
- Örülök, hogy te is így látod. - nevetett. Elvettem a kezemet az arcom elől. Harry a mellkasára húzott.
- Le kell tusolnunk.
- Büdös vagyok?
- Nem, de izzadt igen.
- Ez is csak annak a látszata, hogy jó munkát végeztünk. - vigyorgott szemtelenül.
- Mindig eléred, hogy zavarba jöjjek!
- Mellettem sosem kell zavarban lenned. - simított végig az arcomon lassan.
- Tudom.. - elmosolyodtam, és lehunytam a szemeimet.
- Szeretném is, ha majd meztelenül flangálnál előttem. Nem kell szégyenlősnek lenned. Én már mindenedet láttam. - ujját végig húzta az oldalamon, majd hatalmas tenyerét a fenekemre simította.
- Tisztában vagyok azzal, hogy láttad már mindenemet, de nem mászkálhatok csak úgy meztelenül.
- De igen! Most is akár. Ha egy szobában vagyunk, akkor mért ne? Ha meg nincs velünk Lilly, akkor is nyugodtan lehetsz pucér a házban. Én csak örülnék neki. - vigyorgott.
- De, ha én meztelen vagyok, akkor te is!
- Még szép, hogy az leszek. De nekem úgyis kényelmesebb úgy. - nevetett - nekem ez nem kihívás, bébi.
- Azt gondoltam.. - motyogtam az orrom alatt. Harry újra felnevetett és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Letusoljunk? - kérdezte.
- Igen. Ragadok, és izzadt vagyok.
- Szóval, akkor jó munkát végeztem? - vigyorgott.
Mint mindig, most is sikerült a kérdésével zavarba hoznia..
Csak tudnám miért jövök ilyen zavarba miatta!
- Az arcod válasz mindenre. - nevetett fel, majd magához húzott, hogy csókot nyomjon a számra.
- Humor Harold. - duzzogva keltem fel az ágyból. Belebújtam a köntösömbe.
- De hát szeretsz így is, meg úgy is. - vigyorgott, majd kiszállt ő is a nagy fekvőalkalmatosságból.
- Ez az egy mázlid van. - nevetve siettem ki a szobából, ahová természetesen Harry hűségesen követett.
- Szeretlek nagyon, Rosalie. - úgy ejtette ki a nevemet, ahogyan senki más nem tudja kiejteni. Érzékien, lágyan, de mégis határozottan.
Már, csak ha a nevem elhagyja az ajkait a testem bizseregni kezd, és minden egyes idegszálam csak ráfigyel.
Mert nem csak ő bolondul értem.
Én is bolondulok érte.
- Szeretlek, Harry. - megpusziltam az állát, és őszinte mosollyal néztem rá.
- Aj, így szeretlek! - ölelése még szorosabb és erősebb lett, és még inkább a testéhez passzírozta az én testemet.
- Csak ennyire? - hagytam, hogy szoros ölelése megnyugtasson, és hogy ezáltal biztonságba érezzem magam.
- Nem, de akkor teljesen összenyomnálak.
Ó, istenem.. Hogy lehet valaki ennyire aranyos és romantikus?
A legnagyszerűbb fiú a világon. Bárki bármit mond.
- Úgy imádlak. - vigyorogva néztem csodás szemeibe.
- Elég lesz a romantikából - megfogta a kezeimet, és felém mászott. A kezeimet a fejem felé emelte.
- Hogy érted?
- Úgy, hogy szeretkezni akarok veled, nem beszélgetni. Majd utána beszélgetünk.
- Hát, akkor meg mire vársz? - felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Akarod?
- Igen. - lehúztam magamhoz egy forró csókra - nagyon kívánlak.
Vigyorogva nézett rám, majd mielőtt még bármit is mondhattam volna, lehajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Sorban minden ruhadarabtól megszabadultunk, hogy aztán testünk újra összeforrjon, és együtt érjük el a gyönyör mámorító érzését.
- Na, látod, bébi? A szexuális vágyak csillapítása sokkal jobb elfoglaltság, mint a beszélgetés. - Harry vigyorogva ölelte magához izzadt, kimelegedett testemet, ami a három, intenzív orgazmus után igencsak le volt strapálva.
De cseppet sem bántam.
- Határozottan sokkal, de sokkal jobb. - kuncogtam, majd eltakartam kipirult arcomat. Harry felnevetett, és megpuszilta a kezemet.
- Örülök, hogy te is így látod. - nevetett. Elvettem a kezemet az arcom elől. Harry a mellkasára húzott.
- Le kell tusolnunk.
- Büdös vagyok?
- Nem, de izzadt igen.
- Ez is csak annak a látszata, hogy jó munkát végeztünk. - vigyorgott szemtelenül.
- Mindig eléred, hogy zavarba jöjjek!
- Mellettem sosem kell zavarban lenned. - simított végig az arcomon lassan.
- Tudom.. - elmosolyodtam, és lehunytam a szemeimet.
- Szeretném is, ha majd meztelenül flangálnál előttem. Nem kell szégyenlősnek lenned. Én már mindenedet láttam. - ujját végig húzta az oldalamon, majd hatalmas tenyerét a fenekemre simította.
- Tisztában vagyok azzal, hogy láttad már mindenemet, de nem mászkálhatok csak úgy meztelenül.
- De igen! Most is akár. Ha egy szobában vagyunk, akkor mért ne? Ha meg nincs velünk Lilly, akkor is nyugodtan lehetsz pucér a házban. Én csak örülnék neki. - vigyorgott.
- De, ha én meztelen vagyok, akkor te is!
- Még szép, hogy az leszek. De nekem úgyis kényelmesebb úgy. - nevetett - nekem ez nem kihívás, bébi.
- Azt gondoltam.. - motyogtam az orrom alatt. Harry újra felnevetett és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Letusoljunk? - kérdezte.
- Igen. Ragadok, és izzadt vagyok.
- Szóval, akkor jó munkát végeztem? - vigyorgott.
Mint mindig, most is sikerült a kérdésével zavarba hoznia..
Csak tudnám miért jövök ilyen zavarba miatta!
- Az arcod válasz mindenre. - nevetett fel, majd magához húzott, hogy csókot nyomjon a számra.
- Humor Harold. - duzzogva keltem fel az ágyból. Belebújtam a köntösömbe.
- De hát szeretsz így is, meg úgy is. - vigyorgott, majd kiszállt ő is a nagy fekvőalkalmatosságból.
- Ez az egy mázlid van. - nevetve siettem ki a szobából, ahová természetesen Harry hűségesen követett.
****
- Dögösnek kell lenned! - Gemma elhatározása, miszerint a szilveszteri bulin dögösnek kell lennem, nos, hát hagyott némi vitát maga után..
Miért elvárás az, hogy jól nézzünk ki egy-egy bulin?
Mi lenne, ha én csak melegítőben és egy kényelmes pulcsiban mennék?
Mit csinálnának velem?
Kirúgnának a buliból? Vagy a "Rosszul öltöztek egy bulihoz" börtönbe dugnának?
Nem tehetik meg. Állampolgári jogom úgy öltözni, ahogyan akarok.
Mindenki olyan ruhában menjen kikapcsolódni, amiben kényelmes lennie. Nem kell egy mini szoknyában lennie ahhoz, hogy egyfolytában azt húzkodja lefelé, mert túl sokat mutat meg a fenekéből...(mert már az is kilátszik belőle).
Na, jó talán az én esetemben a melegítő és a pulcsi túlzás, de mondjuk egy farmer és egy jó kis ing elég jó kombó, mondjuk egy magassarkúval. Jelen esetben magassarkú csizmával.
Szeretem a magassarkúkat. Nem hordom gyakran őket, de, ha felveszem, akkor kifejezetten imádok abban járni.
De a ruha Gemma kezében van, akivel nem lehet vitatkozni..
Ezt talán az egész világegyetemnek meg kell tanulnia!
Egy Styles gyerekkel sose vitatkozz. Úgyis mindig ő jönne ki a dologból nyertesként..
- Tudom...Sokszor mondtad ma már ezt, hogy dögösnek kell lennem.
- Ne gúnyolódj! - nézett rám csúnyán - Harry nem fog magával bírni, ha meglát abban a jó kis ruhában.
- De ez csak szilveszter!
- Igen, ez szilveszter, ahol van éjféli csók, és tűzijátékok és a szerelmeddel lehetsz újévkor, még ha az az én bátyám is.
- Szeretem a bátyádat.
- Tudom, és örülök, hogy te vagy a barátnője. - mosolygott rám kedvesen - olyan normális lány vagy. Igen, az elején nem voltál olyan szimpatikus, de ez már elmúlt. Kedves csajszi vagy.
- Köszönöm. - elmosolyodtam.
- Tudom, még a nagyvilág nem tudja, hogy ti ketten együtt vagytok, de szard le az összes negatív véleményt. Csak a pozitívra hallgass. - mivel Harry is olyan, hogy ami a szívén, az a száján, így meg sem lepődtem, Gemma "szard le" kifejezésén.
Styles
- Nem fogják jól fogadni? - oké, azért beparáztam. Engem mindig érzékeny érintett az, hogy ha valaki nem szimpatizál velem, és még csak különösebb oka sincsen rá.
- Őszintén megmondom, nem tudom. Sajnos nem mindig szokták jól fogadni azt a rajongók, ha a fiúknak barátnőjük lesz. Persze, mint minden esetben most is vannak kivételek, nem mindegyik rajongó őrül meg, ha Harrynek barátnője lesz. De mivel látják, hogy értelmes lány vagy, így nem biztos, hogy rád csúnyán fognak nézni.
- És, ha azt hiszik, hogy csak a pénzéért vagyok vele? - néztem rá a tükörből.
Ez a kérdés már régóta motoszkált a fejemben. Hát most megkérdeztem.
- Azt kell mondjam, lesznek olyanok, akik azt fogják hinni. De nem számít, hogy vadidegenek, akikkel úgysem fogsz találkozni, mit gondolnak. Az a lényeg, hogy te boldog vagy, és Harry is.
- Az vagyok. Nagyon boldog.
- Hidd el, az öcsém is az. - bátorítóan rám mosolygott.
Még szélesebb lett a mosolyom, és hagytam, hogy Gemma teljesen csak rám figyeljen, és minden szerinte legfontosabb dolgot elvégezzen rajtam.
A hajamat megcsinálja.
Kisminkeljen.
Valamint ügyeljen arra, hogy a kiválasztott ruha a lehető legjobban álljon rajtam.
- Jó ég! - sikított fel Gemma, amint belépett a szobájába és meglátta a ruhát rajtam.
Már a bolt polcán is tetszett, és amikor a próbafülkében belebújtam, már akkor éreztem, hogy nekem ez a ruha kell.
De most?
Így, hogy nem felkötött hajjal vagyok, és smink nélkül... Azt kell mondanom, hogy még saját magamnak is tetszek!
Nem sokszor vagyok magammal megelégedve, sőt inkább úgy mondanám, hogy sosem, de most egyszerűen pompásan érzem magam a bőrömben.
Vagyis úgy jobban megfogalmazom, ha azt mondom, mióta Harry velem van jobban érzem magam.
Felszabadultabb vagyok, és nyitottabb.
Ő kellett nekem ahhoz, hogy végre megnyíljak. Hogy végre az igazi önmagam legyek.
- Imádom ezt a ruhát! - vigyorogtam.
- Nagyon dögös vagy. Annyira jól áll. Az, hogy a hasad egy kicsit kint van, és van dekoltázsod is, az meg még inkább dögössé tesz! - vigyorgott Gemma, és közben körbejárt, hogy mindenhol alaposan megnézzen.
- Mindenhol jó? - nevetni kezdtem.
- Perfekt! - vigyorgott - Harry totál befog indulni. Örülnék, ha nekem lennének ilyen jó lábaim. - sóhajtott fel.
- Neked is jó lábaid vannak!
- Lesznek, akkor, ha következő életemben Miranda Kerr leszek.
Nevetni kezdtem.
- Még jobbak is vannak, mint Mirandanak.
- Na, ez az, amit hallani akartam. Az igazság. - vigyorgott.
Megráztam a fejemet nevetve.
- Szerintem te sokkal szebb vagy, mint ő.
- Aw, köszönöm. - széles vigyorral az arcán ölelt át.
Gemma egy fekete ruhát viselt, ami a bokájáig ért, és mind a két oldalán a combjáig fel volt sliccelve. Hogy az eleganciát feldobja egy kis sportossággal, tornacipőt vett fel hozzá.
Komolyan mondhatom. Ez a lány aztán érti a dolgát!
Nagyon jól összeválogatta a ruháit, és egyszerre elegáns, és sportos.
Mosolyogva néztem rá.
- Nagyon szép vagy, Gemma.
- Te is nagyon szép vagy, Rosie. - mosolyogva ölelt meg, majd elhúzódott - na, nyomás lefelé. A herceg már vár rád. És, amint meglát azt fogja várni, hogy mikor kerültök ágyba. - hangosan nevetni kezdett a saját poénján, amit én csak pirulással fogadtam.
- Menjünk inkább le. - elindultam lefelé, de pontosan hallottam Gemma egyre hangosabb nevetését.
Lesétáltam a lépcsőn, ahol a nappaliban anyu, apu, Lilly, Anne és Robin tartózkodott, és akik már alig várták, hogy mi "fiatalok" elmenjünk, ők pedig Lillyvel együtt itthon "bulizzanak".
- Gyönyörű vagy, Rosie. - anyu mosolyogva nézett rám, amint leértem hozzájuk.
Ő aztán tényleg mindig megmondja az igazat, ha valami nem jó rajtam, vagy ha éppen valami jól áll nekem.
Tudtam nagyon jól, hogy most sem hazudott, amikor azt mondta, gyönyörű vagyok.
Neki én vagyok a leggyönyörűbb. Na, meg Lilly.
- Hűha. - Anne mosolya ugyanolyan kedves volt, mint mindig - nagyon szép vagy!
- Anya. Azta. - Lilly odaszaladt hozzám, és felnézett rám. Gyönyörű szemei csillogtak, szeretettel voltak megtelve.
Leguggoltam hozzá, és szorosan magamhoz öleltem.
- Annyira szeretlek. - suttogtam a fülébe, és nem kellett sok ahhoz, hogy elsírjam magam.
- Szeretlek. - suttogta ő is. Ezek a kis suttogások olyanok voltak, mintha a világon soha, senki nem hallhatná, amiről mi beszélünk.
Ezek a szavak a mi titkaink voltak. Anyáé és lányáé.
Lilly nyomott egy puszit az arcomra, majd visszaszaladt apuhoz, akivel a földön ülve játszottak valamilyen játékkal. Már rég aludnia kéne, de anyu meggyőzött arról, hogy ők majd ágyba teszik, de ha már szilveszter, akkor Lilly is élvezhesse azt, hogy tovább fent lehet.
Beleegyeztem. Az itt tartózkodó emberek, mind szülők. Nagyon is jól tudják, mit csinálnak.
- Lejöttek már a lányok? - Harry, aki eddig a konyhában tartózkodott, bejött hozzánk a nappaliban.
- Le, bizony. - vigyorgott rá Robin.
Harry odanézett, ahol én álltam és az álla azonnal leesett a padlóra.
Szemei végig pásztázta a testemet. Én pedig csak álltam ott, őt nézve, aki egy ingben, és farmerben a legcsodásabb látványt nyújtotta.
- Jó ég, Rosalie.. - lassan odasétált hozzám, megállt előttem, pont úgy, hogy mindenkinek háttal legyen és lehajolt hozzám - gyönyörű és szexi vagy. - suttogta a fülembe. Az a bizonyos jóleső bizsergés...újra visszatért a testembe, én pedig alig bírtam megállni a lábaimon.
- Te sem panaszkodhatsz. - suttogtam, és a szempilláim alól néztem fel szemeibe.
- Ha így nézel rám, akkor nem a buliba megyünk, hanem egy hotelbe. - suttogta, majd érzékien megcsókolt. Az ingébe markoltam, és ugyanolyan tempóban viszonoztam a csókját.
- Annyira piszkosul gyönyörű vagy. - suttogta Harry a számba, majd újra megcsókolt, azonban ez a csók már sokkal mohóbb és nyersebb volt. Ez a vágy hajtotta, ami mind a kettőnkben lángra lobbant, azonban tudtuk, hogy még nem tudjuk enyhíteni egymás iránti éhségünket.
Köhécseltek mögöttünk.
Elhúzódtunk egymástól, kinyitottuk a szemeinket. Nem kellett kérdeznem, hogy ki az. Harry szemforgatása elárulta, hogy Gemma zavarta meg a pillanatunkat. De talán így volt a legjobb. Legalább nem izgultunk fel még ennél is jobban.
- Mehetünk, fiatalok?
- Mehetünk. - válaszolt Harry Gemma kérdésére.
Harry rám segítette a kabátomat, majd ő is belebújt az övébe. Miután mindenkitől elköszöntünk, elindultunk az egyik bárba, ahol Gemma szerint óriási szilveszteri buli lesz.
- Azt hiszem lesz elég időnk az elkövetkezendő jó pár száz évben. - hajolt le hozzám, a szája már majdnem a számhoz ért.
- Lesz, bizony.. - suttogtam az ajkaira.
- Már csak pár másodperc, és 2015 lesz. - suttogta ő is. Legszívesebben magamhoz rántottam volna.
- Csókolj meg! - kérleltem.
- Türelmetlen vagy. - beletúrt a hajamba, de még mielőtt bármit is mondhattam volna, hátra rántotta a fejemet, és mohón megcsókolt. A hátát kezdtem markolászni, miközben ajkaink vad tempóban falták egymást.
Harry lassan elhúzódott, amikor az emberek elkezdtek visszaszámolni.
- ..9.. - suttogta.
- ..8.. - folytattam a visszaszámlálást.
- ..7..
- ..6..
- ..5..
- ..4.. - ..3.. - ..2.. - suttogtam nagyon halkan, és mélyen a szemeibe néztem- ..1.. - mondta a számba, majd azonnal megcsókolt, amint az égen megjelentek a legelső színes tűzijátékok.
Szenvedélyes és szerelmes nyelves csókot váltottunk az emberek ünneplő tömegében. Mindenki ujjongott, tapsoltak az emberek, mi pedig Harryvel csak álltunk és csókolóztunk. Elmerültünk egymás szájában, és nem is volt kedvünk csatlakozni a többi emberhez. Mi így ünnepeltük meg az újévet. Egymás szájában.
- Boldog újévet, Rosalie. - Harry elmosolyodott, és végig simított duzzadt ajkaimon.
- Boldog újévet, Harry. - elmosolyodtam, és pislogtam kettőt. Harry újra lecsapott a számra, viszont sokkal hevesebben, és mohóbban kezdett csókolni.
Csókolóztunk addig, amíg az utolsó rakétát fel nem lőtték, ami a sötét égen hangos durrogással vált tűzijátékká, majd hullt darabkáira, amik elszálltak a messzeségben.
Nem sokat láttam az ünneplésből, de nem is érdekelt.
Nekem így volt a legcsodásabb a szilveszterem.
Én és Harry. Csókolózva a színes tűzijátékban.
- Igen, ez szilveszter, ahol van éjféli csók, és tűzijátékok és a szerelmeddel lehetsz újévkor, még ha az az én bátyám is.
- Szeretem a bátyádat.
- Tudom, és örülök, hogy te vagy a barátnője. - mosolygott rám kedvesen - olyan normális lány vagy. Igen, az elején nem voltál olyan szimpatikus, de ez már elmúlt. Kedves csajszi vagy.
- Köszönöm. - elmosolyodtam.
- Tudom, még a nagyvilág nem tudja, hogy ti ketten együtt vagytok, de szard le az összes negatív véleményt. Csak a pozitívra hallgass. - mivel Harry is olyan, hogy ami a szívén, az a száján, így meg sem lepődtem, Gemma "szard le" kifejezésén.
Styles
- Nem fogják jól fogadni? - oké, azért beparáztam. Engem mindig érzékeny érintett az, hogy ha valaki nem szimpatizál velem, és még csak különösebb oka sincsen rá.
- Őszintén megmondom, nem tudom. Sajnos nem mindig szokták jól fogadni azt a rajongók, ha a fiúknak barátnőjük lesz. Persze, mint minden esetben most is vannak kivételek, nem mindegyik rajongó őrül meg, ha Harrynek barátnője lesz. De mivel látják, hogy értelmes lány vagy, így nem biztos, hogy rád csúnyán fognak nézni.
- És, ha azt hiszik, hogy csak a pénzéért vagyok vele? - néztem rá a tükörből.
Ez a kérdés már régóta motoszkált a fejemben. Hát most megkérdeztem.
- Azt kell mondjam, lesznek olyanok, akik azt fogják hinni. De nem számít, hogy vadidegenek, akikkel úgysem fogsz találkozni, mit gondolnak. Az a lényeg, hogy te boldog vagy, és Harry is.
- Az vagyok. Nagyon boldog.
- Hidd el, az öcsém is az. - bátorítóan rám mosolygott.
Még szélesebb lett a mosolyom, és hagytam, hogy Gemma teljesen csak rám figyeljen, és minden szerinte legfontosabb dolgot elvégezzen rajtam.
A hajamat megcsinálja.
Kisminkeljen.
Valamint ügyeljen arra, hogy a kiválasztott ruha a lehető legjobban álljon rajtam.
- Jó ég! - sikított fel Gemma, amint belépett a szobájába és meglátta a ruhát rajtam.
Már a bolt polcán is tetszett, és amikor a próbafülkében belebújtam, már akkor éreztem, hogy nekem ez a ruha kell.
De most?
Így, hogy nem felkötött hajjal vagyok, és smink nélkül... Azt kell mondanom, hogy még saját magamnak is tetszek!
Nem sokszor vagyok magammal megelégedve, sőt inkább úgy mondanám, hogy sosem, de most egyszerűen pompásan érzem magam a bőrömben.
Vagyis úgy jobban megfogalmazom, ha azt mondom, mióta Harry velem van jobban érzem magam.
Felszabadultabb vagyok, és nyitottabb.
Ő kellett nekem ahhoz, hogy végre megnyíljak. Hogy végre az igazi önmagam legyek.
- Imádom ezt a ruhát! - vigyorogtam.
- Nagyon dögös vagy. Annyira jól áll. Az, hogy a hasad egy kicsit kint van, és van dekoltázsod is, az meg még inkább dögössé tesz! - vigyorgott Gemma, és közben körbejárt, hogy mindenhol alaposan megnézzen.
- Mindenhol jó? - nevetni kezdtem.
- Perfekt! - vigyorgott - Harry totál befog indulni. Örülnék, ha nekem lennének ilyen jó lábaim. - sóhajtott fel.
- Neked is jó lábaid vannak!
- Lesznek, akkor, ha következő életemben Miranda Kerr leszek.
Nevetni kezdtem.
- Még jobbak is vannak, mint Mirandanak.
- Na, ez az, amit hallani akartam. Az igazság. - vigyorgott.
Megráztam a fejemet nevetve.
- Szerintem te sokkal szebb vagy, mint ő.
- Aw, köszönöm. - széles vigyorral az arcán ölelt át.
Gemma egy fekete ruhát viselt, ami a bokájáig ért, és mind a két oldalán a combjáig fel volt sliccelve. Hogy az eleganciát feldobja egy kis sportossággal, tornacipőt vett fel hozzá.
Komolyan mondhatom. Ez a lány aztán érti a dolgát!
Nagyon jól összeválogatta a ruháit, és egyszerre elegáns, és sportos.
Mosolyogva néztem rá.
- Nagyon szép vagy, Gemma.
- Te is nagyon szép vagy, Rosie. - mosolyogva ölelt meg, majd elhúzódott - na, nyomás lefelé. A herceg már vár rád. És, amint meglát azt fogja várni, hogy mikor kerültök ágyba. - hangosan nevetni kezdett a saját poénján, amit én csak pirulással fogadtam.
- Menjünk inkább le. - elindultam lefelé, de pontosan hallottam Gemma egyre hangosabb nevetését.
Lesétáltam a lépcsőn, ahol a nappaliban anyu, apu, Lilly, Anne és Robin tartózkodott, és akik már alig várták, hogy mi "fiatalok" elmenjünk, ők pedig Lillyvel együtt itthon "bulizzanak".
- Gyönyörű vagy, Rosie. - anyu mosolyogva nézett rám, amint leértem hozzájuk.
Ő aztán tényleg mindig megmondja az igazat, ha valami nem jó rajtam, vagy ha éppen valami jól áll nekem.
Tudtam nagyon jól, hogy most sem hazudott, amikor azt mondta, gyönyörű vagyok.
Neki én vagyok a leggyönyörűbb. Na, meg Lilly.
- Hűha. - Anne mosolya ugyanolyan kedves volt, mint mindig - nagyon szép vagy!
- Anya. Azta. - Lilly odaszaladt hozzám, és felnézett rám. Gyönyörű szemei csillogtak, szeretettel voltak megtelve.
Leguggoltam hozzá, és szorosan magamhoz öleltem.
- Annyira szeretlek. - suttogtam a fülébe, és nem kellett sok ahhoz, hogy elsírjam magam.
- Szeretlek. - suttogta ő is. Ezek a kis suttogások olyanok voltak, mintha a világon soha, senki nem hallhatná, amiről mi beszélünk.
Ezek a szavak a mi titkaink voltak. Anyáé és lányáé.
Lilly nyomott egy puszit az arcomra, majd visszaszaladt apuhoz, akivel a földön ülve játszottak valamilyen játékkal. Már rég aludnia kéne, de anyu meggyőzött arról, hogy ők majd ágyba teszik, de ha már szilveszter, akkor Lilly is élvezhesse azt, hogy tovább fent lehet.
Beleegyeztem. Az itt tartózkodó emberek, mind szülők. Nagyon is jól tudják, mit csinálnak.
- Lejöttek már a lányok? - Harry, aki eddig a konyhában tartózkodott, bejött hozzánk a nappaliban.
- Le, bizony. - vigyorgott rá Robin.
Harry odanézett, ahol én álltam és az álla azonnal leesett a padlóra.
Szemei végig pásztázta a testemet. Én pedig csak álltam ott, őt nézve, aki egy ingben, és farmerben a legcsodásabb látványt nyújtotta.
- Jó ég, Rosalie.. - lassan odasétált hozzám, megállt előttem, pont úgy, hogy mindenkinek háttal legyen és lehajolt hozzám - gyönyörű és szexi vagy. - suttogta a fülembe. Az a bizonyos jóleső bizsergés...újra visszatért a testembe, én pedig alig bírtam megállni a lábaimon.
- Te sem panaszkodhatsz. - suttogtam, és a szempilláim alól néztem fel szemeibe.
- Ha így nézel rám, akkor nem a buliba megyünk, hanem egy hotelbe. - suttogta, majd érzékien megcsókolt. Az ingébe markoltam, és ugyanolyan tempóban viszonoztam a csókját.
- Annyira piszkosul gyönyörű vagy. - suttogta Harry a számba, majd újra megcsókolt, azonban ez a csók már sokkal mohóbb és nyersebb volt. Ez a vágy hajtotta, ami mind a kettőnkben lángra lobbant, azonban tudtuk, hogy még nem tudjuk enyhíteni egymás iránti éhségünket.
Köhécseltek mögöttünk.
Elhúzódtunk egymástól, kinyitottuk a szemeinket. Nem kellett kérdeznem, hogy ki az. Harry szemforgatása elárulta, hogy Gemma zavarta meg a pillanatunkat. De talán így volt a legjobb. Legalább nem izgultunk fel még ennél is jobban.
- Mehetünk, fiatalok?
- Mehetünk. - válaszolt Harry Gemma kérdésére.
Harry rám segítette a kabátomat, majd ő is belebújt az övébe. Miután mindenkitől elköszöntünk, elindultunk az egyik bárba, ahol Gemma szerint óriási szilveszteri buli lesz.
****
- Ella! - amint a klubhoz értünk, Gemma egy fiatal, szőkés barna hajú lány nyakába ugrott, aki nevetve fogadta az idősebb Styles csemete tettét, de viszonozta az ölelést.
- Gem. De hiányzott a hirtelen érzelemkitörésed. - nevetett a lány.
Gemm elhúzódott tőle, és durcásan nézett rá.
- Már megszokhattuk, hogy Gems ilyen. - vigyorgott egy magas, bongyor hajú srác. Észre sem vettem eddig, hogy itt van ő is, pedig nem egyedül volt, hanem volt még mellette egy ugyanolyan fiú. Jó, azért nem volt ugyanolyan, de hasonlítottak. Talán testvérek?
- Jószívű, nagylelkű és imádnivaló?
- És nagyképű. - nevetett a másik fiú.
Gemma szúrósan nézett a két fiúra, akik ránk néztek.
- Harry. - mindegyikőjük egy nagy ölelést adott barátomnak, aki mosolyogva ölelte meg őket, majd a lányt is. Aki az Ella nevet viselte, ha jól emlékszem ezt mondta Gemma.
- De rég láttalak. - Ella szorosan bújt Harryhez.
Nem tudtam hirtelen, hogy mit érezzek, de hogy jót nem éreztem az biztos. Egy vadidegen lány ölelgeti a barátomat, és még csak azt sem tudom ki az.
Talán Harry első barátnője?
Csak álltam ott, és vártam, hogy végre bemutasson nekik, és végre megtudjam kik ők. Főleg, hogy megtudjam ki ez a lány.
- Srácok, ő itt a barátnőm, Rosie. - Harry mosolyogva karolta át a derekamat - Rosie, ő itt Matty, Ben és Ella. Az unokatestvéreim.
Ó, szóval csak unokatestvérek..
Tudom, túlreagáltam, de mentségemre szóljon fogalmam nem volt arról, hogy Harrynek hogy hívják az unokatesóit, és hogy egyáltalán hogyan néznek ki.
- Sziasztok. - elmosolyodtam.
- A barátnőd? - Ella vigyorogva nézett rám, majd szorosan megölelt. Ez a közvetlenség az összes Styles család rokonában meg van? Bár nem mintha bánnám.
- A barátnőm, igen. - húzta ki magát Harry. Ella elhúzódott tőlem, és végig nézett rajtam.
- Olyan szép vagy. - mondta - meg passzolsz is Harryhez. Hogy bírod vele? - suttogta. Felnevettem.
- Egész jól.
- Na, az már félsiker. Nekünk kiskorunk óta el kell viselnünk. Borzalmas. - rázta meg a fejét Matty, mire mindannyian nevetni kezdtünk, kivétel persze a beszélgetés érintett személyét, Harryt.
- Inkább menjünk be, és bulizzunk. - Harry megfogta a kezemet, és behúzott a klubba, ahova unokatestvérei és nővére is követett minket.
Miután a kabátjainkat leadtuk a ruhatárban, leültünk az egyik asztalhoz, ami boxos kialakítású volt.
A fiúk elmentek italokért, mi lányok pedig beszélgetni kezdtünk. Ellával hamar megtaláltuk a közös hangot, és boldogan mesélt a tanulmányairól, valamint Gemmával és Harryvel lévő kapcsolatáról.
Elmesélte, hogy rengeteg időt töltöttek együtt, amíg Harry nem jelentkezett az X Faktorba, de aztán utána is több családi ünnepségen találkoztak, és sokszor látogatják meg Harryt koncerteken.
Amint a három fiú társult közénk, odaadták nekünk az italainkat, koccintottunk, és tovább folyt a beszélgetés mindenféle témáról.
- Táncolj velem. - suttogta Harry a fülembe.
Nem ellenkeztem.
Felálltunk, és a tánctérre mentünk, ahol azonnal magához ölelt, és táncolni kezdtünk. A testünket a zene ütemére mozgattuk.
- Mi a véleményed róluk? - tudtam, hogy az unokatestvéreire utal.
- Nagyon aranyosak. - elmosolyodtam.
- Mint én. - vigyorgott.
- Nem. - nevettem fel.
- Mi az, hogy nem? - azonnal felháborodott. Nevetve megráztam a fejemet, és csókot nyomtam a szájára.
- Hagyd, hogy befejezzem. Nem. Te sokkal aranyosabb vagy. - néztem a szemeibe.
- Aw, bébi. Úgy imádlak. - lágyan megcsókolt, majd el is húzódott tőlem.
- Ennyi volt?
- Igen. Most igen. Mit szólnál, ha nem hazamennénk hanem egy hotelbe?
- Miért akarsz hotelbe menni?
- Hogy reggeltől-estig szeretkezzünk. - nézett mélyen a szemeimbe, aminek hatására az én szívem még gyorsabban kezdett verni.
Az a bizonyos bugyi szaggató nézése..
Ó, mamám..
- Szóval nem megyünk haza?
- Nem. - vont magához még közelebb - veled akarom tölteni az egész január elsejét.
- Meztelenül az ágyban?
- Jól mondod. - csókolta meg a nyakamat.
- Tetszik az ötlet. - belemarkoltam az oldalába, és hátrahajtottam a fejemet, hagyva, hogy a szája folyamatosan csókolhassa a nyakamat.
- Menjünk ki. - suttogta. Még mielőtt elhúzódott volna tőlem, megszívta a nyakamat. Visszafogtam a feltörő nyögésemet, így inkább az ajkamba haraptam.
Harry ezt meglátta, és forrón szájon csókolt.
- Hamarosan már nem kell visszafognod magad. - suttogta.
- Alig várom. - megnyaltam az ajkaimat. Harry szeme felvillant.
- Inkább menjünk. - elsőnek szólt Gemmának, hogy kimegyünk, majd összeszedtük a kabátjainkat, és utána kivezetett a klub kert részébe. Távolabb mindenkitől megálltunk.
- Mindjárt vége ennek az évnek. - ölelt magához szorosan. A kabátja alatt öleltem át, és bújtam hozzá, így melegítve az ő testét, valamint az enyémet is.
- Az évnek a vége volt a legjobb.
- Amikor megismertük egymást. - mosolygott, és eltűrte a hajamat a fülem mögé.
- Ahogy mondod. - mosolyogtam szélesen, és megpusziltam a száját.
- És előttünk áll még egy egész élet.
- Ilyen hosszú távúra tervezed velem?
- Igen. - bólintott - te nem?
- Dehogyisnem! - túrtam hajába - nagyon szeretlek, és minél több időt akarok veled tölteni.- Azt hiszem lesz elég időnk az elkövetkezendő jó pár száz évben. - hajolt le hozzám, a szája már majdnem a számhoz ért.
- Lesz, bizony.. - suttogtam az ajkaira.
- Már csak pár másodperc, és 2015 lesz. - suttogta ő is. Legszívesebben magamhoz rántottam volna.
- Csókolj meg! - kérleltem.
- Türelmetlen vagy. - beletúrt a hajamba, de még mielőtt bármit is mondhattam volna, hátra rántotta a fejemet, és mohón megcsókolt. A hátát kezdtem markolászni, miközben ajkaink vad tempóban falták egymást.
Harry lassan elhúzódott, amikor az emberek elkezdtek visszaszámolni.
- ..9.. - suttogta.
- ..8.. - folytattam a visszaszámlálást.
- ..7..
- ..6..
- ..5..
- ..4.. - ..3.. - ..2.. - suttogtam nagyon halkan, és mélyen a szemeibe néztem- ..1.. - mondta a számba, majd azonnal megcsókolt, amint az égen megjelentek a legelső színes tűzijátékok.
Szenvedélyes és szerelmes nyelves csókot váltottunk az emberek ünneplő tömegében. Mindenki ujjongott, tapsoltak az emberek, mi pedig Harryvel csak álltunk és csókolóztunk. Elmerültünk egymás szájában, és nem is volt kedvünk csatlakozni a többi emberhez. Mi így ünnepeltük meg az újévet. Egymás szájában.
- Boldog újévet, Rosalie. - Harry elmosolyodott, és végig simított duzzadt ajkaimon.
- Boldog újévet, Harry. - elmosolyodtam, és pislogtam kettőt. Harry újra lecsapott a számra, viszont sokkal hevesebben, és mohóbban kezdett csókolni.
Csókolóztunk addig, amíg az utolsó rakétát fel nem lőtték, ami a sötét égen hangos durrogással vált tűzijátékká, majd hullt darabkáira, amik elszálltak a messzeségben.
Nem sokat láttam az ünneplésből, de nem is érdekelt.
Nekem így volt a legcsodásabb a szilveszterem.
Én és Harry. Csókolózva a színes tűzijátékban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése