Jó olvasást! :)
Puszi: Szandi. ♥
Rosalie Parker
Ölelő karok.
Gyengéd érintések.
Lágy simogatások.
A legjobb érzések egy ember életében. Ha valaki olyan öleli őt, akit megkedvelt, vagy éppen, aki szeret. Aki olyan lágyan, és finoman ér hozzá mintha ő lenne a világ legtörékenyebb élőlénye. Akit csak egy apró kis nyomással is megsérthet.
Pedig tudjuk, hogy nem. Nem sérülne meg mellette az a személy, akit oly lágyan fog a karjaiban.
Éppen azért, mert minden egyes testrészével azon van, hogy megvédje őt mindentől. A széltől, az esőtől, a vihartól, a csalódástól, a bánattól.
Igen, néha lehetetlen elkerülni, hogy ne csalódjunk. Ha nem is az említett, gondoskodó személyben, akkor valaki másban. Nem csak ő tud minket megbántani, hanem más ember is a környezetünkben, azok közül, akikkel körbe vagyunk véve.
Persze, azoktól is kaphatunk negatív dolgokat, akik nem is ismernek minket.
De mégis melyik fáj jobban?
Hiszen, ha ismer minket az, aki megbánt minket, aki negatívan áll hozzánk, akkor jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy miért mond ilyet, ha nem is ismer minket?
Miért vág csúnya dolgokat a fejünkhöz, ha nem tudja mit, miért teszünk? Miért "ítél" el úgy, hogy azt sem tudja mi a múltam?
Mert ez benne van az emberekben, sajnos. Anélkül, hogy megtudnánk mi a gondja, esetleg betegsége a másik személynek, olyan képet állítunk fel róla, és mondjuk ki hangosan, ami neki fájdalmat okoz. Ami őt bántja.
Úgy ítélkezünk, hogy nem ismerünk.
De mégis miért? Miért kell úgy elítélni valakit, ha nem ismerjük?
Nem tudom. És talán az sem tudja, aki ítélkezik.
Aztán ott vannak azok, akik elvileg szeretnek, és kedvelnek minket.
Ők miért tudnak néha csúnya dolgokat a fejünkhöz vágni? Pont tőlük nem akarjuk hallani. Ő tőlük akarjuk azt hallani, hogy nem igaz, amit azok mondanak, akik nem ismernek. Te így vagy szép. Így vagy tökéletes.
De nem...
Még ő is belénk rúg.
De akkor melyik fáj jobban?
Ha valaki úgy ítélkezik, úgy bánt meg minket, hogy nem ismer, vagy aki ismer, szeret, és úgy bánt meg?
Valószínű mind kettő fájdalom ugyanolyan rossz, ugyanúgy fáj.
Hogy miért?
Mert fáj..
Bárki mondhatja a rossz dolgokat ránk, bárki kigúnyolhat minket. Lehet az rokon, barát, vagy éppen teljesen idegen, akivel csak szembe megyünk az utcán, mindegyik típus fájdalmat okoz az embernek.
És bárkitől kapjuk a fájdalmat, az így is, úgy is fájdalom...
- Min gondolkozol ennyire? - Harry hangja hallatára azonnal visszatértem a jelenbe, és ránézetem. Egymással szemben feküdtünk az ágyban, hiszen már mind a ketten felébredtünk, hiába van még csak reggel 7 óra.
- Semmi különös. - elmosolyodtam és végig simítottam az arcán.
Mosolya teljes arcát körbevette, és lágyan kezdte simogatni a hajamat.
Pontosan erről beszéltem.
Olyan gyengéden ér hozzám, hogy testemet azonnal elönti a nyugalom és a békesség érzése.
És tudom, vagyis érzem, hogy Harry nem okozna nekem fájdalmat. Szándékosan nem.
Nem tudom honnan tudom, csak érzem. És bízom abban, hogy minden rendben lesz közöttünk. Még, ha nehéz is lesz a fellépései miatt, és minden egyéb az életével kapcsolatos elköteleződés miatt.
Jó ég..Na, jó Rosie. Ennyire ne siess előre.
Lényegében még a barátnője sem vagy.
- Nos, ha semmin nem gondolkodtál, annak örülök, ugyanis most nem szeretném, ha felesleges gondolatok lennének a fejedben. - végig simított a homlokon, miközben lassan beszélt hozzám.
- Nincsenek. - elmosolyodtam. Igaza van. Nem fogok olyanon rágódni, amin nem szabad. Most csak élvezni akarom, hogy kettesben vagyunk. Milyen csodás érzés valakivel így feküdni.
- Nagy szerencséd. - kuncogott, és egy apró puszival ajándékozta meg homlokomat - szeretnék veled valamiről beszélni. Nem kell megijedni.
- Miről? - nem tehettem róla. Ösztönösen megijedtem a közelgő témától. Nem szeretem, ha valaki azt mondja " Szeretnék veled beszélni valamiről". Az olyan rémisztő a számomra..
Ha már valaki valami komoly témáról akar velem beszélni, akkor mondja meg azonnal. Nem kell bevezetés.
Csak térjen a lényegre.
Főleg, ha hozzáteszik, hogy ne ijedj meg..Őszintén. Ettől ki nem ijed meg?
Ezek a felesleges mondatok. Például miért mondják azt az emberek, hogy ne nézz oda, ha tudják, hogy úgyis odanézek?
- Három nap múlva lesz a nővérem diplomaosztója. - kezdte. Igaz még nem mondta el, hogy mi is ezzel a pontos célja, de sejtettem. Azonban vártam, hátha a sejtésem mégsem igazolódik be.
- Szeretném, ha eljönnél velem. - mondta ki pontosan azt, amire gondoltam.
Most ez komoly?
Hiszen még sosem találkoztam a családjával..Láttam őket képeken, tudom, hogy a szülei elváltak, tudom, hogy egy nővére van, de ezen kívül mást nem.
Pont a nővére diplomaosztóján akar bemutatni?
Lillyt nem akarom itthon hagyni..
- Harry ez nem hiszem, hogy jó ötlet.. - sóhajtottam - Lillyt nem akarom annyi napig itthon hagyni.
- Elmennénk a diplomaosztó napján és már másnap itthon is lennénk!
- Hol lesz a diplomaosztó?
- Sheffieldben.
- De nem is ismernek engem, Harry..
- Tudom. Azért vinnélek el, hogy megismerjenek. Lillyt is hozhatod!
- Nem is tudják, hogy van egy lányom.
- Nem is tudják, hogy van egy lányom.
- Nem. De akkor most megtudják.
- És úgy, hogy fel sem készíted őket, hogy ja, a lány, akit hozok magammal, hozza a 2 éves kislányát is. - sóhajtottam.
- Rendben. Akkor csak te gyere el velem, és még előtte elmondom nekik, hogy van egy kislányod.
- Elfognak ítélni... - suttogtam.
Nem ők lennének az elsők, akik negatív megjegyzésekkel illetnének a korai gyermekvállalásommal kapcsolatban.
Tudom, hogy korai volt. De szerintem nem én vagyok az egyedülálló nő a világon, aki korán szült gyereket.
Ellentétben másokkal, én biztos pontot tudtam biztosítani neki. Rendben, a szüleimmel lakunk, de családi házban, megadva Lillynek azt a helyet és tért, amire egy kisgyereknek szüksége van.
Eltudom őt tartani. Szüleim segítenek, de ez sosem volt nekik teher. Sőt, inkább örültek, hogy az unokájukat eltudták, valamint a mai napig eltudják kényeztetni.
Szóval összességében lehet korai volt a gyermekvállalás, és Lilly nem tervezett baba volt, de rettentő boldog vagyok, hogy van nekem. Annak pedig még inkább örülök, hogy megtudok neki mindent venni, amire élete során szüksége lehet.
- Dehogyis ítélnek el! - nézett rám csúnyán - hidd el, ők nem olyanok. Sosem ítélnének el senkit sem azért, mert gyereke van.
- De fiatalon lettem anya.
- És? De feltudod nevelni a gyerekedet, és ez a lényeg.
- Apa nélkül..
- Ilyen apja, amilyen az a srác, inkább ne legyen Lilly apja. Aki nem is látta még a saját lányát 2 év alatt, az nem apa.
- Tudom.. - halkan beszéltem. Harry szorosan magához ölelt. Fejemet vállára hajtottam. Ő pedig egy lágy puszit hintett a hajamra.
- Én örülnék, ha ott lennél. Meséltem már nekik rólad és hidd el, szimpatikus vagy nekik. Gemma már alig várja, hogy megismerjen téged, ezért szeretném, ha eljönnél.
- De Lilly..
- Elhiszem, hogy nem szívesen hagyod magadra. De csak 2 nap. Sőt annyi se. Beszélek vele én, jó?
- Te? - felnéztem rá érdeklődve. Végül is Lilly oda meg vissza van Harryért, így nincs kérdésem afelől, hogy tudna vele beszélni Harry.
- Igen. - vigyorgott - oké, akkor majd ma beszélek vele. Hazaviszlek és beszélek vele.
- Nagyon elszánt vagy. - sóhajtottam.
- Hát, persze. - nevetett fel - szeretném, ha találkoznál a családommal. - mosolyogva nézett rám, és megsimította a hajamat.
- Rendben. Akkor beszélj Lillyvel, és ha megengedi, akkor elmegyek veled. - vigyorogtam.
- Azt hittem majd apukádtól kell engedélyt kérnem. - nevetett - de, amint látszik egy 2 éves beleegyezésére van szükségem.
- Nálam már csak így működik. - vigyorogtam. Nevetve megrázta a fejét, felemelte az államat és lágy csókot lehelt ajkaimra.
Elmosolyodtam.
- Lemegyek reggelit készíteni. Addig maradj itt. Majd, ha szólok, gyere le. Addig ne mozdulj innen. - elhúzódott tőlem és felült az ágyon. Meztelen hátát nem takarta semmi, így tökéletesen végig tudtam rajta nézni.
- Mire készülsz? - kérdeztem. Tudtam, hogy valamiben sántikál.
- Reggelivel, neked. - nevetett és felállt. A szekrényéhez lépett, ahonnan elővett egy bokszert, és felhúzta meztelen lábain. Elpirultam a látványtól.
De eszem ágában nem volt elfordulni.
- Nem is tusolsz?
- De igen. - vigyorgott és felém fordult. Nagyon jól tudta, hogy megnéztem őt - de majd lent. Ne kérdezősködj annyit.
- Akkor ne menjek le?
- Ne! - jelentette ki - pihenj. Kapcsold be a TV-t. Ha kiabálok, gyere le.
- Rendben. - bólintottam. Ő odalépett a szekrényéhez és vett ki egy pólót, valamint egy nadrágot.
- Ezeket felveheted. Aztán majd gyere.
- Ezeket felveheted. Aztán majd gyere.
Ő lement, én pedig fent maradtam a kérdéseimmel.
Mire készül? Mert egy sima kis reggeli készítésnél le is mehetnék. Nem hozza fel a reggelit, akkor pedig megint nem értem az egészet..
Próbáltam elterelni a figyelmemet, egy a televízióban futó idétlen műsorról. De még ez sem használt, és folyton az járt a fejemben, hogy Harry mit tervez.
Amikor meghallottam egy ajtócsukódást, akkor viszont kezdtem beparázni. Mi van, ha itt hagyott? Bezárt és itt hagyott.
Jézus, Rosie. Milyen hülyeségek jutnak az eszedbe!
Elég nevetségesen hangzik, tudom.
Csak koncentrálnom kell a filmre.
Többé - kevésbé bejött a tervem és tudtam a filmre koncentrálni, közben pedig felöltöztem, és a hajamat, fésű hiányában az ujjaimmal átfésültem.
- Rosie! Gyere. - hallottam meg Harry hangját. Több, mint valószínű, hogy kiabált, ugyanis a hangja elég messziről szólt, de még így is hallottam.
Szóval nem volt több dolgom. Felálltam az ágyból és kimentem a szobából, majd a lépcső felé fordultam, hogy akárhol is van Harry megtaláljam.
A lépcső tetején azonban, megálltam és eltátottam a számat.
Ott állt a nappali végén.
De ez még mind semmi.
A lécsőn mindenhol vörös rózsa volt elhelyezve, vékony vázákban.
Te jó ég..
Ezért akarta, hogy akkor fent maradjak. Hogy ne lássam meg mire készül.
De mégis mire készül?
Se szülinapom nincsen, se Karácsony. Akkor?
Elindultam le a lépcsőn.
Nem tudtam mit mondani, nem tudtam hogyan reagáljak.
Csak azt néztem, ahogyan lépkedek a fokokon mindig eggyel több rózsa lesz a vázákban.
A kis "út" végén, ami virágcsokrokból volt kirakva, ott állt Harry. Oldalt, mellette egy nagy csokor fehér rózsával.
Odasétáltam elé, és bár fogalmam sem volt, hogy mi történik, meghatódtam.
Újra, és újra tud nekem meglepetéseket okozni.
- Harry... - suttogtam meghatódottan. Igaz, hogy még nem mondott semmit, de nekem már ez is elég meglepetés, hogy ilyet csinált.
- Rosie. - elmosolyodott, és megfogta a kezeimet - kérlek, most hallgass meg, rendben? - kérdezte én pedig egy aprót bólintottam, és csak rá figyeltem.
- Tudom, hogy nem ismerjük egymást olyan nagyon régóta, és lehet valakinek elhamarkodott lenne, hogy már lefeküdtünk egymással. Én is gondolkodtam rajta, hogy neked nem-e túl gyors a dolog? De, ha nem állítasz le, amikor be vagyok indulva, akkor biztosan nem, és te is ugyanannyira akarod, hogy mi közöttünk több legyen, mint én. És valljuk be. Már most több van közöttünk. Az elején még csak úgy néztem rád, hogy szép vagy, kedves, aranyos, akivel jól lehet beszélgetni. Nem éreztem irántad mélyebb érzelmeket. De aztán elkezdtünk beszélgetni. Órákig képesek voltunk csak ülni és beszélni. - felnevetett - akár telefonon, akár skypen, akár e-mailben. Bárhogyan. És volt az életemben már barátnő, ezt te is tudod. De velük nem tudtam ennyit, és így beszélni. Bennük nem bíztam meg ennyire, mint benned. És tudom, hogy ha a legnagyobb titkomat nem adod ki senkinek, akkor benned csak bízni lehet. Azokban a lányokban nem volt meg, ami te benned meg van. Hogy az a fontos nekik, hogy én mit akarok, hogy én nekem hogy jó. És te az én érdekeimet nézed. Egy lány sem nézne csak engem. De te igen. Mert te nem csak egy lány vagy, te vagy az a bizonyos lány. Most már tudom, hogy nem szép vagy, hanem gyönyörű, hogy te vagy a világ legkedvesebb lánya és valószínű azzal is, aki undokoskodik vele, még vele is eltudsz beszélgetni, eltekintve attól, hogy mit tett veled. Imádok veled beszélgetni. Akkor az az érzésem, hogy kiönthetem a szívemet, elmondhatom, ami bánt engem, és több, mint 1 hónap után nem hittem, hogy valakiben így megtudok bízni. De benned igen, mert te vagy az a bizonyos lány. Az a bizonyos lány, aki most itt áll előttem, csapzott frizurával, az én ruháimban és hallgat engem. Aki még így is a leggyönyörűbb lány a világon.
Az a lány, aki remélem igennel felel arra a kérdésemre, amit most felteszek. Rosalie Parker. Leszel a barátnőm?
Csak mondta és mondta. Én pedig ittam minden szavát, csak ráfigyeltem.
A szemeibe néztem, bár a könnyeimen keresztül nem sok mindent láttam. Még soha életemben nem vallott senki nekem szerelmet és nem kértek meg, hogy legyek a barátnőjük.
Most pedig itt egy fiú, pólóban és bokszerben előttem, körülötte rózsacsokrokkal és megkér, hogy legyek a barátnője.
Egyszerre érdekes, a ruházatunk miatt, másszor pedig romantikus.
De felőlem lehetnénk szakadtul is, vagy szépen kiöltözve. Akkor is ez a világ legkedvesebb gesztusa, így megkérni valakit, hogy legyen a barátnője.
Erre nem lehet mást mondani.
- Leszek a barátnőd. - nevettem és sírtam egyszerre, amint ezeket a szavakat kimondtam.
Nevetve ölelt magához és pörgetett meg a levegőben.
Mind a ketten nevettünk és csak pörögtünk. Ebben a szent pillanatban mind a ketten tudtuk, hogy életünk egy másik fejezethez érkezik. Mai naptól kezdve más lesz minden.
Jó értelemben.
Ott leszünk egymásnak, mint barát és barátnő, akik sokkal közelebb kerülnek egymáshoz a napok, hetek, hónapok, vagy talán még évek során is.
Nem tudjuk mennyi ideig leszünk együtt, de annyi biztos, hogy mindennap boldogan fogok felkelni, ha nem is Harry mellett, mert ott van a tudat, hogy egy fantasztikus barátom van. Egy olyan fiú, akit csak tisztelni, megbecsülni és szeretni lehet.
Soha senkinek nem ártott és nem is fog. Én pedig nem fogok neki ártani.
- Nem fogod megbánni! - lágy csókot hintett a számra. A kezei közé fogta az arcomat és a szemeimbe nézett - ígérem, hogy boldog leszel mellettem. Annyira boldog vagyok, Rosie. - nevetve magához ölelt.
Nevettem boldogan, és átöleltem a derekánál, beszívtam az illatát.
- Megígérem, Harry, hogy boldog leszel velem. - suttogtam. Elhúzódott tőlem, hogy a szemeimbe nézzen.
- Ha már itt vagy nekem, akkor csak boldog lehetek. - mosolygott, és végig simított az arcomon.
Mosolyogva bújtam a tenyerébe, ő pedig egy apró puszival ajándékozta meg a homlokomat.
- Készítettem ám reggelit is. - vigyorogva közölte velem - mehetünk reggelizni.
- Még reggelit is csináltál?
- Persze. A futár ezt megcsinálta, én meg addig elkészítettem a reggelit. - vigyorgott büszkén. Oh..szóval ezért volt az ajtócsukódás?
Te meg már azt hitted, lelépett.
Mentségemre szóljon, hogy azt már nem hallottam, hogy nyílik az ajtó!
- Olyan csodálatosak ezek a rózsák. - mosolyogva néztem körbe.
- Reméltem, hogy tetszeni fognak. - mosolygott.
- Nagyon. - odahajoltam és megköszöntem az egész reggelt az ajkaira nyomott csókkal.
Azonban ő nem hagyta, hogy olyan könnyen elszakadjak ajkaitól és magához húzva kezdte az ajkaimat lassan kényeztetni.
Nem tartott sokáig az ajkai által nyújtott öröm, mert kis idő elvált az ajkaimtól.
- Menjünk. Szeretném elfogyasztani a reggelimet a barátnőmmel. - vigyorogva nyomott még egy csókot az ajkaimra, majd kézen fogott és bevezetett a konyhába.
Barátnőmmel..
Milyen furán hangzik ezt kimondani.
Azonban amennyire fura, annyira szuper érzés.
Ő az első barátom. Harry Styles mától fogva hivatalosan is a barátom.
Csatlakozzatok a facebook csoporthoz :)
https://www.facebook.com/groups/796459580475553/
Többé - kevésbé bejött a tervem és tudtam a filmre koncentrálni, közben pedig felöltöztem, és a hajamat, fésű hiányában az ujjaimmal átfésültem.
- Rosie! Gyere. - hallottam meg Harry hangját. Több, mint valószínű, hogy kiabált, ugyanis a hangja elég messziről szólt, de még így is hallottam.
Szóval nem volt több dolgom. Felálltam az ágyból és kimentem a szobából, majd a lépcső felé fordultam, hogy akárhol is van Harry megtaláljam.
A lépcső tetején azonban, megálltam és eltátottam a számat.
Ott állt a nappali végén.
De ez még mind semmi.
A lécsőn mindenhol vörös rózsa volt elhelyezve, vékony vázákban.
Te jó ég..
Ezért akarta, hogy akkor fent maradjak. Hogy ne lássam meg mire készül.
De mégis mire készül?
Se szülinapom nincsen, se Karácsony. Akkor?
Elindultam le a lépcsőn.
Nem tudtam mit mondani, nem tudtam hogyan reagáljak.
Csak azt néztem, ahogyan lépkedek a fokokon mindig eggyel több rózsa lesz a vázákban.
A kis "út" végén, ami virágcsokrokból volt kirakva, ott állt Harry. Oldalt, mellette egy nagy csokor fehér rózsával.
Odasétáltam elé, és bár fogalmam sem volt, hogy mi történik, meghatódtam.
Újra, és újra tud nekem meglepetéseket okozni.
- Harry... - suttogtam meghatódottan. Igaz, hogy még nem mondott semmit, de nekem már ez is elég meglepetés, hogy ilyet csinált.
- Rosie. - elmosolyodott, és megfogta a kezeimet - kérlek, most hallgass meg, rendben? - kérdezte én pedig egy aprót bólintottam, és csak rá figyeltem.
- Tudom, hogy nem ismerjük egymást olyan nagyon régóta, és lehet valakinek elhamarkodott lenne, hogy már lefeküdtünk egymással. Én is gondolkodtam rajta, hogy neked nem-e túl gyors a dolog? De, ha nem állítasz le, amikor be vagyok indulva, akkor biztosan nem, és te is ugyanannyira akarod, hogy mi közöttünk több legyen, mint én. És valljuk be. Már most több van közöttünk. Az elején még csak úgy néztem rád, hogy szép vagy, kedves, aranyos, akivel jól lehet beszélgetni. Nem éreztem irántad mélyebb érzelmeket. De aztán elkezdtünk beszélgetni. Órákig képesek voltunk csak ülni és beszélni. - felnevetett - akár telefonon, akár skypen, akár e-mailben. Bárhogyan. És volt az életemben már barátnő, ezt te is tudod. De velük nem tudtam ennyit, és így beszélni. Bennük nem bíztam meg ennyire, mint benned. És tudom, hogy ha a legnagyobb titkomat nem adod ki senkinek, akkor benned csak bízni lehet. Azokban a lányokban nem volt meg, ami te benned meg van. Hogy az a fontos nekik, hogy én mit akarok, hogy én nekem hogy jó. És te az én érdekeimet nézed. Egy lány sem nézne csak engem. De te igen. Mert te nem csak egy lány vagy, te vagy az a bizonyos lány. Most már tudom, hogy nem szép vagy, hanem gyönyörű, hogy te vagy a világ legkedvesebb lánya és valószínű azzal is, aki undokoskodik vele, még vele is eltudsz beszélgetni, eltekintve attól, hogy mit tett veled. Imádok veled beszélgetni. Akkor az az érzésem, hogy kiönthetem a szívemet, elmondhatom, ami bánt engem, és több, mint 1 hónap után nem hittem, hogy valakiben így megtudok bízni. De benned igen, mert te vagy az a bizonyos lány. Az a bizonyos lány, aki most itt áll előttem, csapzott frizurával, az én ruháimban és hallgat engem. Aki még így is a leggyönyörűbb lány a világon.
Az a lány, aki remélem igennel felel arra a kérdésemre, amit most felteszek. Rosalie Parker. Leszel a barátnőm?
Csak mondta és mondta. Én pedig ittam minden szavát, csak ráfigyeltem.
A szemeibe néztem, bár a könnyeimen keresztül nem sok mindent láttam. Még soha életemben nem vallott senki nekem szerelmet és nem kértek meg, hogy legyek a barátnőjük.
Most pedig itt egy fiú, pólóban és bokszerben előttem, körülötte rózsacsokrokkal és megkér, hogy legyek a barátnője.
Egyszerre érdekes, a ruházatunk miatt, másszor pedig romantikus.
De felőlem lehetnénk szakadtul is, vagy szépen kiöltözve. Akkor is ez a világ legkedvesebb gesztusa, így megkérni valakit, hogy legyen a barátnője.
Erre nem lehet mást mondani.
- Leszek a barátnőd. - nevettem és sírtam egyszerre, amint ezeket a szavakat kimondtam.
Nevetve ölelt magához és pörgetett meg a levegőben.
Mind a ketten nevettünk és csak pörögtünk. Ebben a szent pillanatban mind a ketten tudtuk, hogy életünk egy másik fejezethez érkezik. Mai naptól kezdve más lesz minden.
Jó értelemben.
Ott leszünk egymásnak, mint barát és barátnő, akik sokkal közelebb kerülnek egymáshoz a napok, hetek, hónapok, vagy talán még évek során is.
Nem tudjuk mennyi ideig leszünk együtt, de annyi biztos, hogy mindennap boldogan fogok felkelni, ha nem is Harry mellett, mert ott van a tudat, hogy egy fantasztikus barátom van. Egy olyan fiú, akit csak tisztelni, megbecsülni és szeretni lehet.
Soha senkinek nem ártott és nem is fog. Én pedig nem fogok neki ártani.
- Nem fogod megbánni! - lágy csókot hintett a számra. A kezei közé fogta az arcomat és a szemeimbe nézett - ígérem, hogy boldog leszel mellettem. Annyira boldog vagyok, Rosie. - nevetve magához ölelt.
Nevettem boldogan, és átöleltem a derekánál, beszívtam az illatát.
- Megígérem, Harry, hogy boldog leszel velem. - suttogtam. Elhúzódott tőlem, hogy a szemeimbe nézzen.
- Ha már itt vagy nekem, akkor csak boldog lehetek. - mosolygott, és végig simított az arcomon.
Mosolyogva bújtam a tenyerébe, ő pedig egy apró puszival ajándékozta meg a homlokomat.
- Készítettem ám reggelit is. - vigyorogva közölte velem - mehetünk reggelizni.
- Még reggelit is csináltál?
- Persze. A futár ezt megcsinálta, én meg addig elkészítettem a reggelit. - vigyorgott büszkén. Oh..szóval ezért volt az ajtócsukódás?
Te meg már azt hitted, lelépett.
Mentségemre szóljon, hogy azt már nem hallottam, hogy nyílik az ajtó!
- Olyan csodálatosak ezek a rózsák. - mosolyogva néztem körbe.
- Reméltem, hogy tetszeni fognak. - mosolygott.
- Nagyon. - odahajoltam és megköszöntem az egész reggelt az ajkaira nyomott csókkal.
Azonban ő nem hagyta, hogy olyan könnyen elszakadjak ajkaitól és magához húzva kezdte az ajkaimat lassan kényeztetni.
Nem tartott sokáig az ajkai által nyújtott öröm, mert kis idő elvált az ajkaimtól.
- Menjünk. Szeretném elfogyasztani a reggelimet a barátnőmmel. - vigyorogva nyomott még egy csókot az ajkaimra, majd kézen fogott és bevezetett a konyhába.
Barátnőmmel..
Milyen furán hangzik ezt kimondani.
Azonban amennyire fura, annyira szuper érzés.
Ő az első barátom. Harry Styles mától fogva hivatalosan is a barátom.
Csatlakozzatok a facebook csoporthoz :)
https://www.facebook.com/groups/796459580475553/
Hamar érkezni fog a következő rész. :)
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy tetszik. :)
Puszi: Szandi ♥