38. rész ~ Kis levelek és vacsora

Harry Styles

- Na, jó haver. Akkor ezt most a legelejétől. - mondta Louis, aki a vonal túlsó végén foglalt helyet, de nem egyedül, hanem Liammel. Próbáltam nekik elmagyarázni, hogy mi is történt köztem és Rosie között. De őszintén? Én magam sem értettem, amit nekik mondtam.

- Szóval mondtad neki... - kezdte Liam.

- Rosienak. - közbeszóltam. 

- Igen, szóval mondtad Rosienak, hogy felhívod, de nem tetted. - vonta le a legésszerűbb következtetést abból, amit elmondtam nekik.

- Ezt mondtam, igen!

- Nem, te olyan bonyolultan mondtad el, hogy ember legyen a talpán, aki megértette. - nevetett Louis.

- Én megértettem! - kiáltott fel Liam.

- Te vagy Liam. Te mindent értesz! - mondta Louis, és eltudtam képzelni, hogy ez mellé a mondata mellé még a szemeit is forgatja. Nevetni kezdtem.

- Hahaha. 

- Na, jó inkább segítsetek! - szóltam közbe. Azért hívtam őket, hogy tanácsot adjanak. Niall és Zayn nem tartózkodnak otthon, így ő velük nem tudok beszélni, de itt van ez a két másic srác, velük megtudom beszélni a gondjaimat. Ezért hívtam őket.

- De mit? - kérdezte Liam.

- Mit csináljak, hogy ne higgye azt, hogy csak kihasználtam?

- Bizonyítsd be neki, hogy nem  használtad ki. - mondta Louis. Logikus...

- Na, várj. - Payno hangja hallatán felcsillantak a szemeim. Végre. Jó tanácsot kapok - Miért nem hívtad fel, ha megígérted neki? - ennyit a jó tanácsról..

- Mert elfelejtettem és nem értem rá. - hazudtam. Vagyis annyira nem hazudtam, hiszen tényleg nem értem rá, csak nekik nem kell tudniuk ennek a valódi okát.

- Elfelejtetted? - Louis felnevetett. Tudom, hogy elég hülyeség, amit mondtam, de nem mondhattam mást.

- Dolgom volt és elfelejtettem. 

- Akkor menj el hozzá és kérj bocsánatot személyesen! - tanácsolta Liam.

- Most nincs Londonban, elutaztak Clevedonba. 

- Hát, akkor várd meg, amíg hazajön.

- De az még 3 nap! - panaszkodtam.

- Ne menj utána. Hagyd őt, hagy élvezze a pihenést. 

- Pedig utána akartam menni...

- Ne tedd! - tiltakozott Liam - ne nyomulj. Azt mondta elmegy veled randira. Akkor meg?

- De, ha ott összeszed egy másik hapsit, akkor ez van. - nevetett Louis. Én pedig csak csúnyán néztem a telefonra. Tudtam, hogy nem látja, de remélem érzi..

Mi van, ha igaza van?

És, ha Rosie talál valakit ott? Egy olyan srácot, aki nem felejti el őt felhívni, ha már megígérte neki?

Nem, Harry. Ne is gondolj ilyenre!

Szidtam le magam. Nem gondolhatok arra. Nem olyan Rosie. Ő nem játszik velem, és nem is fog.

- Tommo, ne mondj ilyeneket! - egy kisebb csattanást hallottam, ami azt jelentette számomra, hogy Liam megütötte valamelyik testrészét Louisnak. 

A mi védelmező Paynonk. Elmosolyodtam.

- Jó, oké. Bocs, Hazz. - kért bocsánatot Louis az előbbi viselkedéséért - ne menj utána, hagyj neki teret. Ha itthon lesz, akkor vidd el randira.

- Igen, ezt akarom csinálni.

- Hova akarod vinni? 

- Van egy nagyon jó hely, aminek az étterméből belehet látni Londont. Na, jó, egy részét. Kiakarom bérelni a helyet.

- Na, te aztán nem sajnálod a pénzt. - nevetett Louis - ez egy jó ötlet, ez a hely. Biztos tetszeni fog neki.

- Tervezel még valamit?

- Nem tudom. - sóhajtottam fel - zenére gondoltam, de az még olyan korai lenne. Vagy nem?

- Énekelni akarsz neki? - kérdezte Liam.

- Gondolkodtam rajta, de a második randin?

- Hát figyelj, akkor énekelj neki később. Most pedig táncoljatok. Lassú zene és mehet a romantika. - hallottam Liam hangján, hogy mosolyog. De, ahogyan elképzeltem a jelenetet én nekem is vigyor ült ki az arcomra. 

Lassú zene. Gyertyafény. Én és Rosie.

Tökéletes.

- Meg is van! - vigyorogtam szélesen, hiszen agyamban elővillantak a tökéletes randi képei. A tökéletes randi, amit Rosie megérdemel.

- Na! Mesélj! - nevetett Liam a lelkesedésemet hallva.

Én pedig belekezdtem és lépésről - lépésre mindent elmondtam nekik, amit tervezek aznapra, a randevú napjára.

Még sosem csináltam ilyet, és remélem minden remekül fog alakulni. Bízom abban, hogy Rosienak tetszeni fog.

Nem ígérhetek virágszirmokat és ilyeneket, de egyedi meglepetést igen. 

Rosalie Parker

~ 3 nap múlva ~

- Imádom Clevedont és az egész Shelley családot, de jó végre itthon lenni. - szólalt meg anyu, amikor ő, Lilly és én is a lakásba értünk. Anyu vezetett, így apu amint kiszállt a kocsiból már be is vitte a bőröndöket a házba. 

Lilly a kezemet fogva sétált be velünk otthonukba, ahol minden éppen ugyanolyan volt, mint ahogyan itthon hagytuk. A szomszéd hölgyet kérte meg anyu, hogy kétnaponta locsolja meg a virágokat a házban, de mivel ő egy tisztességes hölgy, így a ráhagyott feladatán kívül mást nem csinált idebent. 

- Lepakoltam mindenkinek a szobájában. Rosie, Lilly bőröndjét is a te szobádba raktam. - csatlakozott hozzánk apa a nappaliban.

- Rendben, köszönöm. - mosolyogva köszöntem meg neki segítségét, majd Lillyről és magamról is levettem a felesleges ruhadarabokat. Azaz cipőt és a kabátot. 

Jó végre itthon lenni. 

Aggódva mentem el, vagyis kételyekkel, hiszen nem tudtam Harry miért nem hív, vagy ír nekem. Tényleg az jutott eszembe, hogy megbánta az egészet és csak elakar felejteni. De hát kinek nem ez jutna eszébe?

Megígéri, hogy hív, aztán mégsem..

De aztán írt egy üzenetet, amiben megírta, hogy nem bánta meg, ami közöttünk volt, és nem ültetett fel. 

Nehéz volt neki hinni. Nagyon nehéz.

De aztán rájöttem, hogy nem hazudik. Legalábbis azt éreztem, hogy igazat mond. 

Az összes SMS olyan hangnemben íródott, ami arra engedett következtetni, hogy tényleg sajnálja, hogy nem hívott.

És ő egy világsztár. Persze, hogy van neki mindennap valami elfoglaltsága. Néha szerintem még ahhoz sincs kedve, hogy valamit csináljon, nem az, hogy egy lányt felhívjon. 

Valószínű, ha ezt elmondanám neki, akkor biztos azt mondaná, hogy ne mondjak ilyen butaságokat, én nem csak egy lány vagyok, és egyebek..

Hű.. 1 hónap alatt kilehet így ismerni valakit?

Rengeteg üzenetváltással és órákig való telefonálással valamint skype-val, igen. Kilehet ismerni.

De most újra aggódok... azt mondta elmegyünk randizni, ha hazajövök. Azóta váltottunk egy-két üzenetet, de azokban nem mondott semmit. Semmit arra utalva, hogy mikor, hol lesz a randi.

- Rosie. - anyu hangja zökkentett vissza a valóságba, aki mellettem állva tartott felém valamit.

- Hm?

- Ez neked van címezve. - kezében egy fehér borítékot fogott, melynek tökéletes fehérségét megtörte a kék tintával írt szó: Rosie. 

Ki küld nekem levelet? Még feladó sincs rajta.

Elvettem anyu kezéből a borítékot, és megvizsgáltam. A hátoldalán sem találtam semmi nyomot arra, hogy ki küldhette. 

Kibontottam, és kivettem belőle kis papírlapot. Nem volt összehajtva, csak a kis papír bele volt csúsztatva a borítékba. 

A fehér lapon szép, formázott betűk kerültek egymás mellé. 

Fogd eme levelet és menj fel az emeletre.

Válassz egy gyönyörű ruhát,

amit viselni fogsz a vacsorán.

Kövesd  az instrukciókat, 

hogy eljuss a randevúnkra.

Vigyorogva olvastam a levelet. Nem is volt kérdés, hogy kitől származhat.

Harry.

Vigyorogva néztem anyura, aki értetlen tekintettel kémlelt engem. Nem érti a lánya miért vigyorog ilyen hülyén. A kezébe nyomtam a papírlapot, ő pedig olvasni kezdte.

- De aranyos! - mosolygott szélesen - Harry volt az, igaz?

- Igen. Azt mondta, hogy randizunk, de nem mondott semmi konkrétumot. 

- Ez nagyon remek ötlet tőle. Rosie, ez a srác egy főnyeremény. - nevetett anyu, majd magához ölelt, én pedig szorosan, még mindig fültől-fülig érő vigyorral viszonoztam ölelését.

- Mit csinált ez a gyerek? - kérdezte apu, aki kezében Lillyt tartotta. Kislányom szorosan fogta apu nyakát, és a fejét a vállaira hajtva pihent. Több, mint valószínű, hogy hamarosan elfog aludni. Nem is aludt délután, így azt hiszem ma hamar ágyba kerül.

- Írt neki egy levelet, hogy öltözzön fel szépen és kövesse az utasításokat, amivel eljuthat a randevújukra. Versbe foglalta. - nyomta anyu apu kezébe az üzenetet tartalmazó cetlit. Apu olvasni kezdte. Elmosolyodott halványan.

- Milyen romantikus ez a gyerek. 

Vigyorogva bólogattam.

- Na, akkor nyomás készülődni. Mi Lillyvel elleszünk itthon.

Odaléptem kislányomhoz és sok-sok puszit hintettem arcára.

- Nagyon szeretlek. Anya elmegy Harryhez, jó? - megsimítottam arcát. A fiú neve hallatán szélesen elmosolyodott és egy nagyot bólintott.

- Fáradt már. - mondta apu - lefektetjük anyáddal aludni, te pedig készülődj.

Még egy puszit nyomtam Lilly arcára és a levéllel a kezemben már mentem is fel az emeletre, hogy elkészülődjek a Harryvel eltöltött második randevúnkra. 

Több percen át tartó keresgélés után, megtaláltam azt a ruhát, amit felveszek. Elsőnek intéztem el a ruha és cipő kérdést, hiszen akkor utána már nyugodtabban tusolhatok, és készülődhetek. Nem szabad hagynom, hogy tovább gondolkozzak azon, hogy "Biztos jó ez a ruha? Vagy ne ezt vegyem? Egy másikat?"

Nem, és nem!

Amit először kiválasztunk az a befutó, mint nekem az a ruha, ami a fotelom háttámláján pihen, és várja, hogy végre testre öltsék. Azaz az én testemre kerüljön.

Miután letusoltam és hajat mostam, törülközőbe csavartam a már szárazra törölt testemet és megszárítottam a hajamat. 

Most hogyan tovább? Milyen további instrukciókat fogok kapni? Mert most beledobta a postaládába a levelet, de nem tudta behozni a lakásba a következő.

Vagy megint bedobja a ládába és anyáék majd felhozzák?

Ne gondolkodj, Rosie. Csak készülődj.

Igazad van hangocska a fejemben.

Kizárok mindent és felöltözködöm. 

A hajamat lágy hullámokba sütöttem és hátul feltűztem, oldalt pedig hagytam pár tincset, hullámokban lógni. Sminket nem akartam túlzásba vinni, hiszen sosem szerettem magamat sminkelni. Jól éreztem magam anélkül is, de most, mivel randevúra megyek, így egy picit engedek a tilalmamnak.

Egy kis alapozó, pirosító, bár szerintem Harry megjegyzéseitől az arcom úgyis kapni fog piros színt, bronzosító, szemceruza, szempillaspirál és rúzs felvétele után késznek nyilvánítottam az arcomat.

A hajamat hajlakkal rögzítettem, hogy biztos, ami biztos ne jöjjön ki belőle a hullámcsat.

Bementem a szobámba, ahol elsőnek felvettem egy fehérneműt, majd a ruhámhoz kikészített magassarkút. Belebújtam vörös, földig érő ruhámba, melynek az elején és a hátulján is V kivágás díszeleg. 

De, hogy ne a meztelen testemet engedje mutatni, így egy átlátszó ruhaanyagot helyeztek el ott, melyen a V vonal aljából vékony, piros csíkok húzódnak fel egészen a nyakamig. Ugyanez a séma a hátamnál is.

Eddig nem volt hova felvennem ezt a ruhát, de most, hogy magamat nézegettem a tükörben, tudtam, hogy ez a megfelelő alkalom.

Mosollyal az arcomon léptem a gardróbomhoz, hogy kiválasszak egy kis táskát. 

Meglepődve néztem, hogy ott, a táskáim előtt is egy ugyanolyan fehér boríték volt, mint, amit anyu adott nekem.

Kibontottam, és kihúztam belőle a papírlapot. Ugyanolyan szép betűkkel volt írva a következő levél.

Most, hogy felöltöztél szép ruhába,

nincs más hátra csak, hogy Hamupipőke odaérjen a bálba.

Vigyázz, mert kint a hideg uralkodik,

ezért vállaidra is teríts valamit.

Az autó már a házatok előtt parkol,

csak arra vár, hogy beülj, és  végre elinduljatok.

Szemléld a várost, csodáld az eget,

de ne kíváncsiskodj. Hidd el, nem jársz sikerrel.

Vigyorogva olvastam el ezt a levelet is, és a szívem olvadozott ettől a levéltől is.

Milyen ötletes és aranyos, és kedves és még sorolhatnám a jellemzőket, amikkel most Harryt körbetudtam volna írni.

Kinéztem az ablakon és döbbenten néztem, hogy tényleg a házunk előtt parkol egy autó. 

Mióta állhat itt? Lehet már azóta, amióta hazajöttem.

A kis táskámba belepakoltam és ahogyan Harry írta felvettem egy kabátot, és kimentem a szobából. Átmentem Lilly szobájába és mosolyogva figyeltem, ahogyan alszik. Halkan odasétáltam, és kicsiny testére jobban ráhúztam a takarót.

- Nagyon szeretlek. - suttogtam neki, és egy apró puszi után, amit homlokára nyomtam már  mentem is le a nappaliba, ahol szüleim foglaltak helyet a kanapén.

- Hű, Rosie. - szólalt meg apa, majd felállt a kanapéról. Odajött hozzám és végigmért. - Csodaszép vagy. - mosolygott.

- Gyönyörű vagy, kislányom. - anyu is csatlakozott hozzánk. Mosolyogva nézett rám, majd megölelt, de el is húzódott. Arcukon büszke mosoly díszelgett.

- Ez a gyerek egy mázlista. De remélem boldog leszel. - apu megszorította a kezemet, és egy csókot nyomott a homlokomra.

Mosolyogva köszöntem meg nekik, majd megöleltem őket.

- Hova mész? Hova kell menned? - kérdezte anyu.

- Nem tudom. De itt van értem az autó, ami elvisz oda, ahol Harry van. 

- Ez aztán a szervezés. - nevetett fel apu - na, de menj. Érezd jól magad. - mosolygott.

- Megyek. Sziasztok. - megpusziltam még mind a kettejüket, és már mentem is ki.

Igaza volt Harrynek. Tényleg hideg van kint, ezért gyorsan tettem meg azt a pár lépést az autóig. A sofőr már várt rám, és kinyitotta nekem az ajtót.

- Hölgyem. - mosolygott udvariasan. Nem erőltette a mosolyt, hanem látszott rajta, hogy őszintén húzódnak felfele ajkai.

Megköszöntem neki és beszálltam az autóba. Amint megkerülte a járművet és beszállt, már indultunk is el.

Nagyon nagy késztetést éreztem, hogy megkérdezzem hova visz, és ott mit fogok találni, de semmit nem szólt, csak csendben vezetett. Halkan szólt a rádió, én pedig inkább átadtam magam a daloknak, és kikapcsoltam az agyamat. Figyeltem a tájat és az eget.

Ahogyan azt a levélben Harry tanácsolta. 

Az autó nem is tudom mennyi idő után megállt egy nagy épület előtt. Nem tudom hol vagyunk, és nem tudom miért jöttünk ide.

A sofőr hátrafordult.

- Megérkeztünk, Hölgyem. - felém nyújtott mosolyogva egy borítékot.

Egy újabb borítékot.

Elvettem tőle, gyorsan kibontottam, kivettem belőle a papírt és már olvastam is.

Itt vagy hát a helyszínen,

ami helyt ad a ma esténknek.

Itt fent már minden és mindenki arra vár,

hogy belépj ide és induljon a mulatság.

Ne félj, nem vár reád semmi rossz,

csak pezsgő, bor, és vacsora, na meg én; a sármos lovagod.

Már mindjárt találkozunk,

de még előtte van egy feladatod. 

Kövesd azt, akit látsz az ajtónál,

ő fog téged felkísérni hozzám.

Nem tudtam máshogy reagálni erre a levélre, mint az eddigiekre. Fülig érő vigyorral olvastam végig, majd süllyesztettem a táskámba. A sofőr kinyitotta nekem az ajtót.

Segített kiszállni, de én még mindig nem tudtam levakarni az arcomról azt az ostoba vigyort.

A sofőr is velem vigyorgott, hiszen ő tudja mi van odabent. 

Megköszöntem neki és bementem az épületbe.

- Jó Estét, Miss Parker. - köszöntött mosolyogva egy idősebb férfi, majd a karját nyújtotta - az én tisztem kegyedet felkísérni a lovaghoz. 

- Jó estét. - Mosolyogva karoltam belé, ő pedig elkísért a lifthez, ahova mind a ketten beszálltunk. A zakója belsejéből előhúzott egy borítékot és átadta nekem.

Vigyorogva vettem el, és bontottam fel, majd vettem ki belőle egy újabb papírt.

Kedves Rosalie Parker,

íme az utolsó előtti levelem,

melyet a liftben kaptál meg.

Igen, még vár rád egy levél,

melyet akkor kapsz meg, amikor felérkeztél.

Remélem eléggé kíváncsi tettelek, 

és még jobban remélem, tetszettek a levelek.

Nem veszett el bennem sem költő, sem író,

azonban, amit mondok, az mind a szívemből szól.

Mosolyogva olvastam el a levelet. 

Tudtam, hogy mire céloz az utolsó sorral. 

Arra, hogy igazat mond mindig, és nem használ ki, és soha nem is fog. Lehet most hibázott, de többet nem fog előfordulni. Tudom, hogy megbánta, én pedig már nem is haragszom rá, hiszen ilyen kedvesség után ki tudna rá haragudni?

A lift megállt, az úr pedig kilépett, én pedig követtem őt. Egy szintén elegánsba öltözött férfi lépett hozzám és mosollyal az arcán nyújtott át nekem egy újabb borítékot.

Amint kiszedtem belőle a papírt, már olvastam is a fehér lapon elhelyezkedő írást.

Rosalie megérkezett a helyszínre, 

ami egy hangulatos, szép étterem.

Szeretnék elnézést kérni, amiért nem hívtalak,

hidd el, a kihasználásod az eszembe se jutna.

Bízz meg bennem, ezt kérem,

és hidd el, sosem ártanék neked.

Az a fontos, hogy boldog légy velem,

és olyan fiút tudhass magad mellet, amilyet megérdemelsz.

Itt várok rád elegánsan az étterem végében, 

de tudom, hogy amint belépsz, mindenki alul öltözött lesz.

Ez a hely egész egyszerűen meseszép,

de amint ide betérsz minden elhalványul,

hiszen akkor csak a Te ragyogásodat látjuk. 

A szemeim megteltek könnyel, ahogyan az utolsó versikét elolvastam. Felnéztem és elámultam a látványtól. Ez egyszerűen meseszép.

Az étteremben egy fa található és asztalok, amelyeken világító lampionok helyezkednek el. Az egészet szinte ablakok borítják, amiken keresztül tökéletes kép nyílik az alattunk elhelyezkedő városra. Mosolyogva néztem körbe, aztán a pillantásom azon a személyen landolt, aki ezt az egészet megszervezte. Aki a leveleket írta és küldte.

Harry.

Hatalmas, boldog mosollyal az arcomon sétáltam oda hozzá.

Tökéletesen festett. Egy fehér ing, fekete szövetnadrág és egy fekete zakó borította testét. 

- Csodaszép vagy. - nyögte ki, amint megálltam előtte és tekintetével alaposan végigmért. 

- Köszönöm. - elpirultam megjegyzése hallatán. Minden bókjával ezt váltja ki belőlem.

Hozzám hajolt és lágy csókot hintett az ajkaimra.

- Sajnálom, Rosie. Soha többet nem fogom elfelejteni, hogy felhívjalak. - suttogta, és a homlokát az enyémnek döntötte - csak elfoglalt voltam, és alig vártam, hogy hazaérjek és az ágyba jussak. Ne haragudj. - hintett apró csókokat az ajkaimra, mire a gyomrom azonnal bukfencet vetett. Ezt váltja ki belőlem a csókjaival..

- Semmi baj. - elmosolyodtam, és végig simítottam az arcán - semmi baj, Harry. 

- Biztos? - suttogta és mélyen a szemeimbe nézett.

- Teljesen. - a tenyereimet a vállaira raktam, majd egy apró csókot hintettem el az ajkain.

Elmosolyodott és szorosan magához ölelt. Szorosan viszonoztam az ölelését, és öleltem magamhoz testét. Beszívtam finom illatát. Annyira szeretem ezt az illatot. Olyan megnyugtató, és finom. 

Amikor megkaptam a pulcsiját az ezelőtti randinkon, akkor abba aludtam. Harry illata volt, segített elaludni, és mondanom sem kell, hogy nagyon jól aludtam.

Elhúzódott tőlem, majd mosolyogva összekulcsolta az ujjainkat és az asztalunkhoz vezetett.

- Kisasszony. - kihúzta nekem a széket. Mosolyogva foglaltam helyet, és húztam be a székemet. Helyet foglalt velem szemben.

Elnéztem oldalra és akkor jobban szemügyre tudtam venni a kilátást.

Lenyűgöző. Minden olyan picinek tűnik. Ami lent a földön nagy, most fent, a magasból milyen kisebbnek tűnik. 

Le sem tudtam vakarni az arcomról a mosolyt, ami azóta ott van, mióta beléptem ebbe a hatalmas épületbe, még mielőtt feljöttünk. Sőt azóta, mióta megkaptam a sofőrtől a levelet.

- Tetszik? - kérdezte Harry.

- Most viccelsz? - néztem rá, és elnevettem magam - ez egyszerűen fantasztikus! A levelek pedig annyira aranyosak voltak. Köszönöm, Harry. Komolyan mondom, hogy sosem hittem, hogy lesz ilyen randim.

Elmosolyodott szélesen.

- Nos, én azt akartam ezzel elérni, hogy érezd mennyire különleges vagy. Még ennél több mindent is megérdemelsz. Csodálatos lány vagy, és annyira piszok nagy mázlista vagyok, hogy velem randizol és nem más pasival. - vigyorgott, én pedig nevetni kezdtem.

- Mert más pasi nem ilyen kedves, mint te. Mostanában nagyon nehéz olyan fiút találni, akiben megvan mindaz, ami benned. - bukott ki belőlem, és nagy szemekkel néztem Harryre. 

- Mi van bennem meg? - kérdezte kíváncsian és előrébb hajolt. Még mielőtt válaszolhattam volna egy pincér érkezett és töltött nekünk pezsgőt. Megköszöntük, ő pedig mosolyogva bólintott és elsétált. Harry várakozóan nézett rám.

Elmondom neki. Legalább tisztában lesz velem, hogy milyen ember ő az én szememben. 

- Kedves vagy, humoros, aranyos, romantikus, hiszen nézz körbe - mutattam körbe, majd ránéztem - ki csinál ilyet manapság egy lányért? Senki. Meg azok a kis levelek? Komolyan Harry, hogy már ha nem szervezel vacsorát, nem szervezed meg ezt, már azok a kis versikék is elegek lettek volna. Már azokkal levettél a lábadról. - néztem a szemeibe. Átnyúlt az asztalon és megfogta a kezemet. 

- Köszönöm, hogy itt vagy. - mosolygott - el sem tudod képzelni mennyire boldog vagyok!
- De igen. Ha már fele annyira olyan boldog vagy, mint én, akkor eltudom képzelni. - mosolyogva néztem rá.

- Nem fele annyira. Hanem ugyanannyira. - mosolygott szélesen, majd felemelte a poharát. Követtem a mozdulatát.

- A randevúnkra. - összekoccintottuk a poharainkat, majd beleittunk az édes, szénsavas alkoholos italba. 

A pincér elkezdte szervírozni a vacsoráinkat, melyet Harry előzetesen rendelt meg remélve, hogy megfelel az ízlésemnek.

Nekem innen már teljesen mindegy volt, hogy mit eszünk. Csak az volt a lényeg, hogy Harryvel tölthessem ezt az estét.

És ez valóra vált.

Hiszen itt ülünk, együtt vacsorázunk, és mind kettőnk ajkán őszinte, boldog mosolyog díszeleg. 

Csatlakozzatok a facebook csoporthoz :)
https://www.facebook.com/groups/796459580475553/