Harry Styles
- Nem sütsz rosszul, Parker. - vigyorogva néztem a velem szemben ülő Rosiera, aki elkészítette ezt a fenséges süteményt, amit éppen eszünk.
A kis lisztszórós "kalandunk" után, mondanom sem kell, hogy rendkívül mulatságos látványt nyújtottunk, főleg Lillynek, aki nevetve nézett minket, ahogyan a testünket, főleg a hajunkat, liszt borítja be.
Mivel nem rendelkezem váltó pólóval, Rosieval ellentétben, aki csak felmegy és átöltözik, így kezdeményeztem azt, hogy hagyjuk abba a szórást, mert nem szeretnék úgy kinézni, mint egy mérleg, akit arra használnak, hogy lisztet öntsenek bele és lemérjék a számukra szükséges mennyiséget.
Szóval miután mind a ketten feladtuk, Rosie elkísért a fürdőbe, ahol egy szivacsot adott nekem, hogy eltudjam a ruhámról tüntetni a lisztet. Felajánlotta, hogy nyugodtan mossak hajat annak érdekében, hogy a fehér por eltűnjön belőle, de nekem tökéletesen elég volt egy törülköző és azzal töröltem át a hajamat, nagyjából a célomat el is értem vele.
Visszamentem a konyhába, ahol a sütemény már a sütőben sült. Felajánlottam Rosienak, hogy segítek neki eltakarítani a romokat, de nem engedte és leültetett a helyemre. Így hát Lillyvel tovább raktuk a megfelelő helyekre a puzzle darabkákat.
- Sokan megdicsérték már a profizmusomat. - vigyorogva és felhúzott szemöldökkel nézett rám. Pimaszkodik velem folyton, de ez nem rossz. Sőt.
Lillyvel nagyon jól elszórakoztunk, miközben raktuk a kirakóst. Ez a kislány egy tündér. Nem hazudok, ha azt mondom, imádom a gyerekeket. Annyira szeretek velük leülni és játszani, beszélgetni. Mert sokkal érettebbek, mint pár felnőtt, és az biztos, hogy alig pár évesen már nagyon okosak.
De ez csak nevelés kérdése.
Én eldöntöttem, hogy ha lesz gyerekem, akkor rengeteg időt töltök vele az udvaron, legyen fiú vagy lány. Igenis minden gyerek játsszon kint az udvaron, és szívja magába a friss levegőt, rohangáljon önfeledten, és szórakozzon. A gyerek nem azért gyerek, hogy bent üljön a szobában, leültessék a TV elé és nézze a mesét, amit bekapcsolnak, hanem azért gyerek, mert kint kell lennie az udvaron, hogy futkározzon, homokozzon, sétáljon, biciklizzen.
Én ilyen szellemben fogom majd felnevelni a gyerekemet.
De hát még nincs is anyajelölt, így kár ezen gondolkoznom, de ezt már eldöntöttem, és majd a barátnőmmel/feleségemmel is megfogom beszélni.
De ez még messze van, addig pedig kiélem a gyerekek iránti szeretetemet azokon a kisgyerekeken, akik a közelemben vannak.
Történetesen Luxon és már Lillyn is, hiszen nagyon remélem, hogy minél több időt tölthetek majd vele.
- Örülök, hogy nem kell majd gyomormosásra mennem ezután. - vigyorogtam továbbra is rá, miközben a sütimet ettem. Tényleg isteni finom.
- Küldenék lapot a kórházba neked, jobbulást kívánva.
- Meg sem látogatnál? - legörbültek az ajkaim.
- Lássuk csak. - gondolkozott el - nem!
- Buta! - mondtam szomorúan, ő pedig elkezdett nevetni - és még ki is nevetsz? Milyen érzéketlen ember vagy te?
Felnevetett.
- Pont az menjen meglátogatni, aki gyomormosásra küldött?
- Épp ez a lényeg! Egy kis emberiség legyen benned, ha már oda küldesz!
- Semmi rosszat nem raktam bele. Hidd el, a lányom is eszik belőle, így nem rakok bele semmit. De ha csak te ennéd.. - vigyorgott szemtelenül.
- Jó érzés szívni a véremet mi?
- El sem tudod képzelni mennyire. - nevetett, én pedig kuncogva ráztam meg a fejemet, és ettem meg a süteményemet.
Mind a hárman kértünk még repetát és jóízűen fogyasztottuk el a tripla csokis süteményünket.
Amíg Rosie elpakolt, addig én Lillyt a mosogatócsaphoz vittem. Felültettem a pultra, bevizeztem egy tiszta törölgetőt és az arcáról letöröltem a csokit, ami a sütemény falatozás közben került rá. Mikor az arca már csokoládémentes volt, levettem a pultról, és segítettünk Rosienak befejezni a pakolást.
- Játék! - szólalt fel Lilly, és meghúzta a pólómat, így felhívva magára a figyelmemet.
- Ha menned kell haza, akkor nyugodtan menj. - mondta Rosie.
- Nincsen semmi dolgom. A fiúktól eljöttem, és amúgy is csak unatkoznék, így legalább nem unatkozok. De majd este, amikor hazamegyek, akkor oda megyek a fiúkhoz. - mosolyogtam, majd a karjaimba emeletem Lillyt - játsszunk!
Lilly szélesen elmosolyodott, és átölelte a nyakamat. Elmosolyodtam, és egy apró puszit nyomtam a homlokára.
- Akkor menjünk fel a szobájába. - mosolyogva figyelt minket Rosie, és elindult fel az emeletre, én pedig követtem őt a karjaimban tartott kislánnyal.
A szobába érve nem is voltam meglepődve a látványon, hiszen egy igazi kislány szobába léptem.
Az ajtóval szemben volt egy ablak. A jobb oldalon a falon egy polc rajta pár játékkal. A falnál pedig egy ágy baldachinos ágy. Az ágy mellett középen egy kis asztal foglalt helyet kis székekkel, és eltudtam képzelni, hogy Rosie és Lilly szokott teapartit csinálni, és az elkészített süteményeket, teákat, ezen az asztalon szervírozzák, a székeken kényelmesen elhelyezkedve pedig elfogyasztják ezeket.
Bal oldalon szekrény és egy nagy polc foglalt helyet a falnál. A polcon sok játék, plüss maci, puzzle, memóriakártya és még több logikai játék feküdt. Bőven van miből válogatnia egy-egy játékidő alatt, hiszen nagyon sok játéka van.
A szekrényben pedig gondolom a ruhái foglalnak helyet, anyukája által gondosan összehajtogatva.
Leraktam Lillyt, aki azonnal a polchoz sietett és az előtt állva gondolkodott, hogy mivel játsszunk.
- Nagyon szép szoba. - mosolyogva néztem körbe. Lilly rám nézett és bólintott egy nagyot, így jelezve, hogy szerinte is nagyon szép a szobája.
- Mit játsszunk? - guggolt le a lánya mellé anyukája, és átkarolta a derekánál. Lilly tanácstalanul nézett Rosiera, mivel nem tudta bőségzavarában melyik játékot emelje le.
Nézegette egy kicsit a játékokat, majd leemelt egy puzzlet, és az asztalhoz vitte. Ráült az egyik kisszékre. Rosie mindent lepakolt az asztalról, majd kiborította a puzzle darabkáit.
Hezitáltam a leüléssel, hiszen nem 5 kiló vagyok, így nem igazán mertem leülni a kis faszékre.
- Nyugodtan ülj le. - mondta Rosie, miközben leült - nem fog leszakadni alattad. Hidd el, masszívak.
- Biztos?
- Persze! Még rá is állhatsz, nem törik el.
- Azt azért nem. - nevettem, majd óvatosan, de ráültem az egyik székre. Elég bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy nem-e fog eltörni az egyik lába vagy ilyenek.
- Nyugalom. - nevetett Rosie az idegességemet látva - ha meg el is törik nagy ügy. Majd veszek másikat. Nem kell ebből ügyet csinálni. Csak egy szék.
- De nem akarom összetörni.
- Hidd el, nem vagyok olyan, aki kiakadna azért, mert eltörtél valamit. Minden tárgy egyszer eltörik, elhasználódik, de lehet venni másikat.
- Oké. - mosolyogtam rá.
Lilly felállította az asztalra a dobozt, hogy nézhessük a képet, amit ki kell rakni a puzzle darabkáiból. Egy lovat ábrázolt a kép, így most ezt kezdtük el kirakni.
Lilly teljesen elmélyedt a kirakásban, és még ha elkiabáltuk volna magunkat Rosieval, talán meg sem hallotta volna, annyira koncentrál. Kuncogva figyeltem, Rosie pedig rám nézett.
- Nagyon szeret puzzlezni. Annyira tud koncentrálni közben.
- Az látszik. - kuncogtam - de ez mutatja azt, hogy van türelme.
- Igen, nagyon türelmes lány szerencsére.
- Te is ilyen vagy?
- Igen. Van türelmem mindenhez, főleg a gyerekekhez, akikhez az elengedhetetlen, de amúgy minden máshoz van türelmem. Kibírom várni a hosszú sort, a buszos utakat. Meg a puzzleben is van türelmem.
- Akkor nem apukájától örökölte a türelmét. - néztem óvatosan Rosiera, hiszen nem tudom, hogy mennyire kezeli jól ezt a témát.
- Nem találkozott még az apjával, így nem is tud tőle semmi belsőt örökölni. - mosolygott, és halkabban mondta, annak érdekében, hogy Lilly ne hallja, de mivel a kislány teljes belemerüléssel rakta egymáshoz a puzzle darabkákat, így esélyünk sem volt, hogy meghalljon valamit, amit amúgy nem kéne.
- Még nem találkozott az apjával? - meglepett ez az információ, hiszen Lilly már 2 éves, és még nem találkozott az apjával? Ez azért nem semmi.
- Nem. Ő nem is foglalkozott soha azzal, hogy terhes vagyok. Nincs is Londonban.
- Hol van?
- Nem tudom, annyit tudok, hogy nincs az országban sem. Valahol tengeti az életét. - megvonta a vállát, miközben egy puzzle darabot rakott a helyére - nem is hiányzik.
- Szeretted őt?
- Tetszett. - felnézett rám - ő volt az a tipikus fiú, akit mindenki akart, akiért az összes lány oda volt. - megforgatta a szemeit - már nem is tudom mi tetszett benne. De semmi nem volt köztünk, mármint ilyen szerelem vagy ilyesmi. Ő vitt el a szalagavatóra, amitől totál be voltam zsongva. Pont engem? Az a srác visz el a szalagavatóra, aki bárkit megkaphat? Alig tértem magamhoz, de aztán a barátnőmmel, Emilyvel együtt felkészültem a szalagavatóra.
- Hogy hívják? - kérdeztem meg a pasi nevét, hiszen eddig azt nem árulta el, bár nem is olyan fontos. Az viszont biztos, hogy egy szar alak.
- Martin.
- És akkor azon az este ezzel a Martin gyerekkel..?
- Igen, lefeküdtünk. Fiatal voltam, tudatlan, de ezt már meséltem.
- És nem is tudja, hogy van egy lánya?
- De igen. Az apja elmondta neki, meg én is küldtem neki üzenetet, ugyanis a telefont nem volt hajlandó felvenni, de nem érdekelte. Nem keresett, elutazott külföldre.
- Azóta nem is hallottál róla?
- Nem. Csak annyit, hogy nagyon jól él, és körbeveszik a csajok. - megforgatta a szemeit, és tudtam nem zavarja, hogy a csajok körbeveszik ezt a gyereket, csupán az zavarja, hogy a lányával nem foglalkozik, pedig tudja, hogy Lilly van.
- Az apjától tudod ezeket? Tartod az apjával a kapcsolatot?
- Muszáj. - húzta el a száját. Összeráncolt homlokkal néztem rá.
- Miért?
- Mindegy. De a lényeg, hogy ezeket tudom róla, és nem is akarok róla mást tudni. Meg vagyok nélküle.
- Sosem kérdezte? - böktem Lilly felé. Rosie nagyon jól tudta a kérdésem lényegét, azaz hogy még sosem kérdezte a lánya, hogy hol van az apja?
- Nem. De majd, ha elmegy óvodába, akkor biztosan felteszi a kérdést, hiszen a többi gyerek majd mesélni fog a szüleiről. De addigra majd kitalálom mit mondjak neki.
- Hamarosan megy, igaz?
- Jövőre, igen. - mosolygott - nagyon kíváncsi leszek mit fog hozzá szólni, hiszen sok gyerek, új arcok.
- Jól kijön a többi gyerekkel?
- Igen. A játszótéren is nagyon jól eljátszik a többi gyerekkel vagy például a játszóházban.
- Akkor talán az óvodában sem lesz semmi baj. - mosolyogtam rá, közben pedig én is pakoltam a puzzle darabkát a megfelelő vagy éppen a nem megfelelő helyre, de mentségemre szóljon azok oda is passzoltak!
Rosie kuncogott, amikor Lilly bosszúsan vette ki az oda nem illő darabkákat és tette a tökéletes helyükre, hiszen elmondása szerint az odavaló.
- Pont az menjen meglátogatni, aki gyomormosásra küldött?
- Épp ez a lényeg! Egy kis emberiség legyen benned, ha már oda küldesz!
- Semmi rosszat nem raktam bele. Hidd el, a lányom is eszik belőle, így nem rakok bele semmit. De ha csak te ennéd.. - vigyorgott szemtelenül.
- Jó érzés szívni a véremet mi?
- El sem tudod képzelni mennyire. - nevetett, én pedig kuncogva ráztam meg a fejemet, és ettem meg a süteményemet.
Mind a hárman kértünk még repetát és jóízűen fogyasztottuk el a tripla csokis süteményünket.
Amíg Rosie elpakolt, addig én Lillyt a mosogatócsaphoz vittem. Felültettem a pultra, bevizeztem egy tiszta törölgetőt és az arcáról letöröltem a csokit, ami a sütemény falatozás közben került rá. Mikor az arca már csokoládémentes volt, levettem a pultról, és segítettünk Rosienak befejezni a pakolást.
- Játék! - szólalt fel Lilly, és meghúzta a pólómat, így felhívva magára a figyelmemet.
- Ha menned kell haza, akkor nyugodtan menj. - mondta Rosie.
- Nincsen semmi dolgom. A fiúktól eljöttem, és amúgy is csak unatkoznék, így legalább nem unatkozok. De majd este, amikor hazamegyek, akkor oda megyek a fiúkhoz. - mosolyogtam, majd a karjaimba emeletem Lillyt - játsszunk!
Lilly szélesen elmosolyodott, és átölelte a nyakamat. Elmosolyodtam, és egy apró puszit nyomtam a homlokára.
- Akkor menjünk fel a szobájába. - mosolyogva figyelt minket Rosie, és elindult fel az emeletre, én pedig követtem őt a karjaimban tartott kislánnyal.
A szobába érve nem is voltam meglepődve a látványon, hiszen egy igazi kislány szobába léptem.
Az ajtóval szemben volt egy ablak. A jobb oldalon a falon egy polc rajta pár játékkal. A falnál pedig egy ágy baldachinos ágy. Az ágy mellett középen egy kis asztal foglalt helyet kis székekkel, és eltudtam képzelni, hogy Rosie és Lilly szokott teapartit csinálni, és az elkészített süteményeket, teákat, ezen az asztalon szervírozzák, a székeken kényelmesen elhelyezkedve pedig elfogyasztják ezeket.
Bal oldalon szekrény és egy nagy polc foglalt helyet a falnál. A polcon sok játék, plüss maci, puzzle, memóriakártya és még több logikai játék feküdt. Bőven van miből válogatnia egy-egy játékidő alatt, hiszen nagyon sok játéka van.
A szekrényben pedig gondolom a ruhái foglalnak helyet, anyukája által gondosan összehajtogatva.
Leraktam Lillyt, aki azonnal a polchoz sietett és az előtt állva gondolkodott, hogy mivel játsszunk.
- Nagyon szép szoba. - mosolyogva néztem körbe. Lilly rám nézett és bólintott egy nagyot, így jelezve, hogy szerinte is nagyon szép a szobája.
- Mit játsszunk? - guggolt le a lánya mellé anyukája, és átkarolta a derekánál. Lilly tanácstalanul nézett Rosiera, mivel nem tudta bőségzavarában melyik játékot emelje le.
Nézegette egy kicsit a játékokat, majd leemelt egy puzzlet, és az asztalhoz vitte. Ráült az egyik kisszékre. Rosie mindent lepakolt az asztalról, majd kiborította a puzzle darabkáit.
Hezitáltam a leüléssel, hiszen nem 5 kiló vagyok, így nem igazán mertem leülni a kis faszékre.
- Nyugodtan ülj le. - mondta Rosie, miközben leült - nem fog leszakadni alattad. Hidd el, masszívak.
- Biztos?
- Persze! Még rá is állhatsz, nem törik el.
- Azt azért nem. - nevettem, majd óvatosan, de ráültem az egyik székre. Elég bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy nem-e fog eltörni az egyik lába vagy ilyenek.
- Nyugalom. - nevetett Rosie az idegességemet látva - ha meg el is törik nagy ügy. Majd veszek másikat. Nem kell ebből ügyet csinálni. Csak egy szék.
- De nem akarom összetörni.
- Hidd el, nem vagyok olyan, aki kiakadna azért, mert eltörtél valamit. Minden tárgy egyszer eltörik, elhasználódik, de lehet venni másikat.
- Oké. - mosolyogtam rá.
Lilly felállította az asztalra a dobozt, hogy nézhessük a képet, amit ki kell rakni a puzzle darabkáiból. Egy lovat ábrázolt a kép, így most ezt kezdtük el kirakni.
Lilly teljesen elmélyedt a kirakásban, és még ha elkiabáltuk volna magunkat Rosieval, talán meg sem hallotta volna, annyira koncentrál. Kuncogva figyeltem, Rosie pedig rám nézett.
- Nagyon szeret puzzlezni. Annyira tud koncentrálni közben.
- Az látszik. - kuncogtam - de ez mutatja azt, hogy van türelme.
- Igen, nagyon türelmes lány szerencsére.
- Te is ilyen vagy?
- Igen. Van türelmem mindenhez, főleg a gyerekekhez, akikhez az elengedhetetlen, de amúgy minden máshoz van türelmem. Kibírom várni a hosszú sort, a buszos utakat. Meg a puzzleben is van türelmem.
- Akkor nem apukájától örökölte a türelmét. - néztem óvatosan Rosiera, hiszen nem tudom, hogy mennyire kezeli jól ezt a témát.
- Nem találkozott még az apjával, így nem is tud tőle semmi belsőt örökölni. - mosolygott, és halkabban mondta, annak érdekében, hogy Lilly ne hallja, de mivel a kislány teljes belemerüléssel rakta egymáshoz a puzzle darabkákat, így esélyünk sem volt, hogy meghalljon valamit, amit amúgy nem kéne.
- Még nem találkozott az apjával? - meglepett ez az információ, hiszen Lilly már 2 éves, és még nem találkozott az apjával? Ez azért nem semmi.
- Nem. Ő nem is foglalkozott soha azzal, hogy terhes vagyok. Nincs is Londonban.
- Hol van?
- Nem tudom, annyit tudok, hogy nincs az országban sem. Valahol tengeti az életét. - megvonta a vállát, miközben egy puzzle darabot rakott a helyére - nem is hiányzik.
- Szeretted őt?
- Tetszett. - felnézett rám - ő volt az a tipikus fiú, akit mindenki akart, akiért az összes lány oda volt. - megforgatta a szemeit - már nem is tudom mi tetszett benne. De semmi nem volt köztünk, mármint ilyen szerelem vagy ilyesmi. Ő vitt el a szalagavatóra, amitől totál be voltam zsongva. Pont engem? Az a srác visz el a szalagavatóra, aki bárkit megkaphat? Alig tértem magamhoz, de aztán a barátnőmmel, Emilyvel együtt felkészültem a szalagavatóra.
- Hogy hívják? - kérdeztem meg a pasi nevét, hiszen eddig azt nem árulta el, bár nem is olyan fontos. Az viszont biztos, hogy egy szar alak.
- Martin.
- És akkor azon az este ezzel a Martin gyerekkel..?
- Igen, lefeküdtünk. Fiatal voltam, tudatlan, de ezt már meséltem.
- És nem is tudja, hogy van egy lánya?
- De igen. Az apja elmondta neki, meg én is küldtem neki üzenetet, ugyanis a telefont nem volt hajlandó felvenni, de nem érdekelte. Nem keresett, elutazott külföldre.
- Azóta nem is hallottál róla?
- Nem. Csak annyit, hogy nagyon jól él, és körbeveszik a csajok. - megforgatta a szemeit, és tudtam nem zavarja, hogy a csajok körbeveszik ezt a gyereket, csupán az zavarja, hogy a lányával nem foglalkozik, pedig tudja, hogy Lilly van.
- Az apjától tudod ezeket? Tartod az apjával a kapcsolatot?
- Muszáj. - húzta el a száját. Összeráncolt homlokkal néztem rá.
- Miért?
- Mindegy. De a lényeg, hogy ezeket tudom róla, és nem is akarok róla mást tudni. Meg vagyok nélküle.
- Sosem kérdezte? - böktem Lilly felé. Rosie nagyon jól tudta a kérdésem lényegét, azaz hogy még sosem kérdezte a lánya, hogy hol van az apja?
- Nem. De majd, ha elmegy óvodába, akkor biztosan felteszi a kérdést, hiszen a többi gyerek majd mesélni fog a szüleiről. De addigra majd kitalálom mit mondjak neki.
- Hamarosan megy, igaz?
- Jövőre, igen. - mosolygott - nagyon kíváncsi leszek mit fog hozzá szólni, hiszen sok gyerek, új arcok.
- Jól kijön a többi gyerekkel?
- Igen. A játszótéren is nagyon jól eljátszik a többi gyerekkel vagy például a játszóházban.
- Akkor talán az óvodában sem lesz semmi baj. - mosolyogtam rá, közben pedig én is pakoltam a puzzle darabkát a megfelelő vagy éppen a nem megfelelő helyre, de mentségemre szóljon azok oda is passzoltak!
Rosie kuncogott, amikor Lilly bosszúsan vette ki az oda nem illő darabkákat és tette a tökéletes helyükre, hiszen elmondása szerint az odavaló.
******
Este fele eljöttem Rosiéktól, hiszen tudtam, hogy szeretnének pihenni ők is. Rosie mondta, hogy nyugodtan maradjak és Lilly is szerette volna, viszont mennem kell, mert már későre járt, és nekik is pihenniük kell. Megígértem a két lánynak, hogy majd jövök, és akkor még játsszunk sokat.
Mikor eljöttem Lilly megölelt és adott egy puszit, amit én szintén viszonoztam. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan megkedvel ez a kislány, de nagyon, nagyon örülök, hogy nem fél tőlem, hanem közvetlen velem.
Utam a fiúkhoz vezetett, akiknek még Rosiéknál írtam egy üzenetet, hogy hova tűntem, illetve hogy este majd átmegyek hozzájuk. Mivel este van, így oda autóztam.
A házba belépve megcsapott az ételillat, és ebből tudtam, hogy Liam főz valamit.
- Sziasztok. - köszöntem nekik, miután beléptem a nappaliba. Az előszobában már megváltam a csizmáimtól és a kabátomtól, így azonnal le is ültem a kanapéra.
- Te merre jártál? Olyan hirtelen mentél el. - kérdezte Niall, pont akkor, amikor Liam kijött a konyhából. Nevetni kezdtem a látványán, hiszen egy kötényt viselt.
- Mi az? 5 fogásos vacsorát főzöl? - vigyorogva néztem rá.
- Kérlek szépen, nem szeretnék koszos lenni. - felelt a kérdésemre.
- Mit főzöl?
- Amiből te nem kapsz az ilyen beszólásaid után!
Nevetni kezdtem az arckifejezésén.
- Szóval mit főzöl?
- Citromos-csirkés tagliatelle-t. - már csak az étel nevétől is összefutott a nyál a számban.
- Jó fiú leszek! Kapok belőle?
- Még meggondolom. - vigyorgott.
- Majd az én repetám után, kapsz. - mondta Niall vigyorogva, és a repeta azt jelentette, hogy "egy falatot sem fogsz kapni, mert a maradékot én fogom megenni"
- Nem fogom engedni, hogy mindent megedd!
- De a gyomromnak szüksége lesz a kajára!
- Majd eszel utána szendvicset.
- Az nem olyan finom.
- Majd csinálok neked finomat.
- Megbeszéltük. - vigyorgott és hátra dőlt a kanapén. A fiúk nevetve figyelték Niallt, hiszen mind a négyen tudtuk, hogy ír barátunk nem vonja meg magától az ételek okozta élvezeteket.
- De hol voltál? - kérdezte Zayn, és felém fordult.
- A csajnál? - vigyorgott Louis.
- Igen, nála voltam. - mosolyogtam. Most legalább nem hazudok, és őszintén mondom nekik azt, hogy egy lánnyal voltam, még ha ez a lány nem is a barátnőm, hanem csak egy barát.
- És hol tartotok a kapcsolatban? - Liam is csatlakozott hozzánk, és helyet foglalt a fotel karfáján.
- Sehol. Csak barátok vagyunk, de komolyan. Semmi más, csak nagyon jó barátom.
- Nem teszel ezzel túl hirtelen kijelentést? - kérdezte komolyan Zayn. Tudom, hogy nem bántásból mondta, csak féltenek. Nem akarják, hogy szenvedjek.
- Nem, hiszen csak a barátomnak neveztem, és tényleg úgy érzem, hogy az. Közvetlen, aranyos lány, és sokkal fontosabb dolgok is vannak az életében, mint a pénz.
- Akkor nem a pénzed kell neki?
- Nem hiszem. Nem az a méregdrága táskákkal mászkálós lány, akinek minden drága ruha kell. És az ember azt észreveszi kinek kell csak a pénz.
- Nos, ez igaz. - mondta Louis - ha barátok vagytok, akkor csak barátok, nekünk az a fontos, hogy ne csalódj.
- Pontosan. - folytatta Niall - de azért mutasd be nekünk! - vigyorgott.
- Az korai lenne. - nem régóta ismerem, persze ők nem úgy tudják, de hát lehet hirtelen érné, ha azt mondanám neki, hogy bemutatom őt a fiúknak.
- Dehogy lenne korai! Holnap hívd ide. - tanácsolta Liam - szívesen megismernénk.
- Biztos?
- Persze! Akkor megbeszéltük, holnap jön a... hogy is hívják? - kérdezte Liam.
- Rosalie. - mosolyogtam.
- Rosalie. - mondta utánam Niall - szép név. Szóval, akkor holnap jön Rosalie.
- De persze szólj neki! - mondta Liam.
- Ne holnap tudja meg, hogy találkozik velünk. - nevetett fel Zayn.
- Nem hallott még rólunk. - vallottam be nekik, mire a fiúk kidülledt szemekkel néztek rám. Nem önfényezés, de tényleg az emberek 99%-a tudja, hogy ki az a One Direction, így érthető, hogy sokkolta őket, hogy egy velünk egykorú lány, aki még itt is lakik, ahol mi, nem tudja kik vagyunk.
- Komolyan? - kérdezte Louis.
- Igen.
- Hű. Hát így akkor még könnyebb lesz, mert nem rajongó.
- Nem fog a nyakatokba ugrani. - nevettem.
- Szerencsére. - mosolygott Liam - de írj neki. Amúgy ehetünk. - mondta, majd bement a konyhába, a többiek pedig mentek utána. Én pedig írtam Rosienak egy e-mail-t.
Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Fiúk
Szia Rosie.
Tudom, hogy 1 órája jöttem el tőletek, de a fiúknál vagyok és felvetettek egy ötletet. Nyugodtan gondold át, ha nem holnap, akkor másik nap, és ha nem szeretnél, mert még korai, akkor pedig hagyjuk és majd később.
Szóval azt mondták, hogy szívesen megismernének és hívjalak ide téged.
Nos, akkor holnap ráérsz? Idejössz?
H. Xx
Nem is kellett sokat várnom, és a telefonom jelezte, hogy üzenetem érkezett. Megnyitottam, és nem is lepődtem meg, amikor láttam, hogy a feladó Rosie.
Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: Vacsora
Szia. :)
Mikorra gondoltál? Mert a Dean az előbb írt, hogy szeretné, ha én és Lilly, vele és a barátnőjével vacsoráznánk holnap, mert szeretné bemutatni nekünk a lányt. (nem is tudtam, hogy van barátnője :D )
Így holnap este 7 órakor velük találkozunk.
De mikorra gondoltál? Délelőtt? Délután? Akkor ráérek, mert anyáék elviszik Lillyt moziba.
És a fiúk tudják, hogy van egy lányom?
Rosie.
Mi van, ha megsértődik rám Rosie, amiért nem beszéltem a fiúknak Lillyről? Csak hát nem tudtam, hogy szabad-e...
Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Lilly
Nem mondtam a fiúknak...haragszol?
Csak nem tudtam, hogy el akarod-e mondani nekik, így inkább úgy gondoltam, hogy nem mondom el nekik.
Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: Re: Lilly
Nem haragszok! :) Komolyan.
És inkább köszönöm, hogy nem mondtad el nekik, így nem fognak elítélni.
Ha találkozok velük még ezenkívül, akkor majd később elmondom nekik, de még nem szeretném.
Remélem megérted.
Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Természetes
Még szép, hogy megértem! És nagyon örülök, hogy nem haragszol. Majd, ha gondolod, akkor elmondod nekik. :)
Szóval a holnap 1 óra megfelel neked?
Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Természetes
Még szép, hogy megértem! És nagyon örülök, hogy nem haragszol. Majd, ha gondolod, akkor elmondod nekik. :)
Szóval a holnap 1 óra megfelel neked?
Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: Ház
Az tökéletes lesz.
Tárgy: Ház
Az tökéletes lesz.
Mivel, amikor követtelek, akkor elmentél a fiúkhoz, így tudom, hogy hol laknak. :D
Ő náluk álltál meg akkor.
Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Kém
Igen, jól tudod akkor hogy melyik ház. :D
Neked a kémkedés is tökéletes munka lenne. Vágj bele.
H. x
Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: Ötlet
Milyen jó ötleteid vannak, Styles. :D
Azt hiszem megfogadom a tanácsodat, és belemerülök a kémkedés világába.
Köszönöm az ötletet. Az első fizetésemből veszek neked valamit.
Rosie. xx
Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Csizma
Egy Chelsea csizmát kérek.
Köszönöm!
H. Xx
Ő náluk álltál meg akkor.
Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Kém
Igen, jól tudod akkor hogy melyik ház. :D
Neked a kémkedés is tökéletes munka lenne. Vágj bele.
H. x
Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: Ötlet
Milyen jó ötleteid vannak, Styles. :D
Azt hiszem megfogadom a tanácsodat, és belemerülök a kémkedés világába.
Köszönöm az ötletet. Az első fizetésemből veszek neked valamit.
Rosie. xx
Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Csizma
Egy Chelsea csizmát kérek.
Köszönöm!
H. Xx
Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: Bolt
Megbeszéltük. :D
Együtt megyünk megvenni, olyat veszel amilyet akarsz.
Kémszakma rettegj. Jön Rosalie Parker!
Rosie. x
Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Holnap
Örülök, hogy jó ötleteket adok neked, bár a kémszakma ennyire nem fog nekem örülni. :D
Na, de akkor holnap 1 órakor találkozunk.
Megyek enni, mert a fiúk már kiabálnak
H. xx
Feladó: Rosalie Parker
Tárgy: Bolt
Megbeszéltük. :D
Együtt megyünk megvenni, olyat veszel amilyet akarsz.
Kémszakma rettegj. Jön Rosalie Parker!
Rosie. x
Feladó: Harry Styles
Címzett: Rosalie Parker
Tárgy: Holnap
Örülök, hogy jó ötleteket adok neked, bár a kémszakma ennyire nem fog nekem örülni. :D
Na, de akkor holnap 1 órakor találkozunk.
Megyek enni, mert a fiúk már kiabálnak
H. xx
Feladó: Rosalie Parker
Címzett: Harry Styles
Tárgy: Re: Holnap
Jó étvágyat. :)
Holnap találkozunk.
A leendő kém, Rosalie Parker. Xx
Nevetve olvastam el a levele végén szereplő aláírást, majd a telefonomat leraktam, és csatlakoztam a fiúkhoz a konyhában.
Holnap találkozunk.
A leendő kém, Rosalie Parker. Xx
Nevetve olvastam el a levele végén szereplő aláírást, majd a telefonomat leraktam, és csatlakoztam a fiúkhoz a konyhában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése