19. rész ~ "Anya!"

Jó olvasást! :)

A facebook csoportot ITT találjátok meg!

Rosalie Parker

Most mégis mihez kezdjek? 

Mivel magyarázzam ki magam?

"Á Harry ma ismerkedtem meg az eltitkolt testvéremmel és gondoltam kihozom a parkba."

vagy

"Ó, Harry mégis van egy húgom. De, ha azt mondja, hogy anya, akkor ne lepődj meg!"

Egyik sem egy túl jó magyarázat.

De ha azt mondtam volna neki, hogy van egy húgom, akkor most nem kéne azon gondolkoznom, hogy mivel húzzam magam ki a pácból. De hát ki gondolta volna, hogy itt lesz? Vagy egyáltalán azt, hogy találkozni fog Lillyvel? Mit gondoltam én? Hogy soha nem fognak találkozni? 

Hiszen előbb-utóbb, ha Harryvel találkoztam volna többször, akkor rákerült volna arra a sor, hogy elmondjam ki is igazából Lilly. De ez váratlan volt. Nem tudtam felkészülni.

Csak itt van, és itt áll mellettünk.

Itt áll mellettünk az a fiú, akivel tegnap találkoztam először. 

Az a fiú, akiben most valószínűleg az a kérdés motoszkál, hogy ki ez a kislány?

Lilly felfigyelt a számára idegen fiú jelenlétére, és megállt a sárkányeregetésben. 

A kis papírsárkány lehullott a földre, én pedig magunkhoz húztam, lányom pedig felvette, de továbbra is Harryt figyelte.

- Szia Harry. - ocsúdtam fel a döbbenetből. Összeszedtem magam, hogy határozattan és magabiztosan tudjak szembenézni vele.

- Szia..vagyis sziasztok. - nézett rám, majd Lillyre is, aki közben megfogta a kezemet, míg a másik kezében a sárkányát tartotta. 

- Te mit keresel erre fele? - kérdeztem meg, amire nagyon kíváncsi voltam, hiszen nem mondtam neki, hogy ma hol leszek. Honnan tudhatta? Biztosan nem követett, mivel nem tudja hol lakok. 

- Hát, csak erre sétáltam. - olyan lett volna, mintha gondolkodott volna, hogy mit mondjon. És, ahogyan láttam, biztosan gondolkodott azon. Mit titkol? Mit titkol még?

- Értem. Szeretsz parkba járni?

- Szoktam sétálgatni parkokban és mivel holnap itt találkozunk gondoltam eljövök és megnézem, hogy itt mi hol van és ilyenek. - ó, hát persze! Én ide beszéltem meg vele találkozót holnapra! Én hülye. Ha máshol találkoztunk volna, akkor most nem lenne itt, és nem érezném magam kellemetlenül.

- És ki ő? - kérdezte váratlanul, én pedig megmerevedtem. Nagyon jól tudtam, hogy Lillyre gondol. Ki másra is gondolna?

- Ő Lilly. - leguggoltam lányom mellé, és átöleltem a derekánál. Közelebb állt hozzám, és mosolyogva nézett az előtte álló fiúra- Lilly, ő Harry.

- Hát, szia Lilly. - guggolt le elénk Harry is, és tisztában voltam vele, hogy az "és ki ő?" kérdésénél arra gondolt, hogy ez a kislány ki is nekem valójában? De nem muszáj bemutatnom őt neki, sőt nem is fogom. Csak simán Lilly lesz.
- Szia. - köszönt neki lányom és aranyosan elmosolyodott, de egy millimétert sem mozdult mellőlem. 
- Harry vagyok. - mutatkozott be neki az előtte guggoló fiú és kezét Lilly felé nyújtotta. Most látom csak, hogy Harrynek milyen hosszú ujjai vannak, arról nem is beszélve, hogy milyen nagy keze. 
- Lilly. - viszonozta a bemutatkozást lányom, attól függetlenül is elmondta a nevét, hogy én már egyszer bemutattam őt. Harry kezére nézett, majd felé nyújtotta a kis kezét, és a tenyerére csúsztatta. Összezárták a kezüket, és megrázták azt, így kezet fogtak. Lilly kis keze elveszett Harry hatalmas kezei között.
- Örülök, hogy megismertelek Lilly. - mosolygott Harry. Mind a ketten visszahúzták a kezüket a testük mellé.
- Most merre mész? - kérdeztem, és témát váltva, még mielőtt arra térne rá Harry, hogy megkérdezi Lillytől, hogy ki ő nekem, és akkor egyenlő a lebukással.
Miért titkolom Lillyt? Talán azért, mert nem akarom, hogy elforduljanak tőlem. Lehet, sőt biztos jobb lenne, ha az elején elmondanám a közelembe kerülő embereknek, hogy anya vagyok, de nem merem. Nem merem, mert akkor ők is elfordulnak tőlem, és az fájna. Így, ha megismernek és jól kijönnek velem, akkor talán nem fogják azt mondani, hogy nem érdekelsz. Bár a barátaim is ismertek régóta, mégis elfordultak tőlem azután, hogy megtudták, várandós vagyok.
Nehéz helyzet.
Nagyon nehéz. 
- Öm, hát még nem tudom. Maradhatnék itt is, veletek. Már, ha nem gond! - semmi gondom nem lenne ezzel az ötlettel, de nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy lebukok.
- Sárkány! - szólalt meg Lilly és Harry felé mutatta a sárkányát. Az említett fiú lenézett a kislányra és elmosolyodott. Leguggolt hozzá, hiszen időközben már mind a ketten felegyenesedtünk.
- Reptessük a sárkányt? - mosolyogva nézett Lillyre, aki felé nyújtotta a sárkányt.
- Igen! - csillogtak Lilly szemei az örömtől. Dean felé nem volt ilyen közvetlen. Persze, vele is jól kijött, de Harryvel szerintem hamarabb megtalálta a közös hangot. Hogy miért? Azt csak ő tudhatja.
- Itt a víz! - jött vissza Dean, aki a kezeiben tartotta a két üveg szénsavmentes ásványvizet. Észrevette a köreinkbe érkező új tagot, és elsőnek nem tudta hova tegye az illetőt, de aztán szerintem rájött, hogy ki az, aki vele szemben áll.
- Hello. - köszönt Dean, nekem pedig átadta a két vizet- Dean vagyok. - nyújtotta kezét Harry felé, aki elfogadta azt, és kezet ráztak.
- Harry. - hirtelen kínos csend vett körbe minket. Tudtam, hogy nekem kéne most mondanom valamit, de nem tudom mit. 
- Szomjas vagyok! - szólalt meg Lilly, ezzel megszakítva a csendet. Kibontottam a vizet, majd oda adtam neki. Két kezébe fogta a flakont és gyorsan kortyolni kezdte a hűs folyadékot. Amikor már úgy érezte nem kér többet, átadta nekem a flakont én pedig rácsavartam a kupakot.
- Amúgy zavarok? - kérdezte Harry - hármasban vagytok itt?
- Ó, nem. Mi nem járunk a Deannel. - mentegetőztem rögtön. Nem akarom, hogy azt higgye barátom van, pedig nincs is.
- Csak találkoztunk. - válaszolt mosolyogva Dean, mire én is elmosolyodtam- gondoltam jó lenne, ha Lillyvel találkoznék. - folytatta én pedig azonnal ránéztem és kérleltem, hogy ennél többet bizony ne mondjon. Leesett neki, hogy mire céloztam és halványan bólintott egyet.
- Értem. - mondta Harry és minket nézett- de nem akarok zavarni ám.
- Sárkány! - szólalt meg megint Lilly és megbökte Harry kezét. 
- Szerintem Lilly nem akarja, hogy menj. - nevetett Dean - ő sárkányt akar veled eregetni. 
- Nem gond, ha maradok? - nézett rám Harry.
- Nekem nem. Dean? - néztem Deanre, hiszen nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát. Ő vele beszéltem meg, hogy találkozunk, illetve bemutatom neki Lillyt, most pedig Harryvel menne játszani Lilly.
- Nem. Dehogy baj. -mosolygott- addig mi beszélgetünk. 
- Akkor Lilly eregetünk sárkányt? - Harry ránézett Lillyre, aki szélesen elmosolyodott és egy nagy bólintással jelezte, hogy ő bizony már réges-régen készen áll arra, hogy a papírsárkányt a magasba emeljék. 

Harry és Lilly arrébb vonultak, ahol Harry elmondása alapján jobbak a szélviszonyok. 
Mi Deannel távolabb álltunk, ahol igaz nem hallanak minket, de látni látnak minket és mi is őket. Lilly többször az irányukba nézett, hogy megbizonyosodjon róla, hogy még ott-e állok. Mosolyogva integettem neki és küldtem felé egy puszit.
- Honnan ismered Harry Stylest? - fordult felém Dean a kérdése feltevése közben.
- Hát..ez egy hosszú történet. 
- Ő neki a titkát tudtad meg? - kérdezte egyszerűen, én pedig köpni-nyelni nem tudtam. Mégis honnan tudta? Egy szóval sem említettem neki, hogy ki az a sztár, ő pedig rájött.
- Mi? 
- Rosie. Javíts ki, ha rosszul raktam össze a képet. De egy híresség titkát derítetted ki, és tegnap ismerted meg. Más hírességet is ismersz? 
- Nem, nem ismerek. És igen. Harry volt az. - sóhajtottam, hiszen én ezt nem akartam elmondani- de kérlek. Ne mondj senkinek semmit!
- Rosie. - mosolygott- nem fogok mondani semmit és kérdezősködni sem fogok. Tudsz valamit Harryről, rendben. Tiszteletben tartom, hogy nem fogod elmondani, és nem faggatlak. - mosolyogva nézett rám.
- Komolyan nem? - nagy szemekkel néztem rá. Most komolyan? Ha valaki rájönne, hogy egy másik ember ismeri a híres Harry Styles titkát, akkor az nem próbálná meg kiszedni a másikból? Ó, dehogynem! Az emberi kíváncsiság nagyon befolyásol mindenkit.
- Nem hát! Nem akarod elmondani, akkor nem mondod el és ez így rendben van. Tudsz valamit, amit én, de hát ez így normális. Minden rendben van Rosie. - magához ölelt, én pedig szorosan viszonoztam az ölelését. 
Annyira jó érzés, hogy van valaki, akinek elmondhatom a gondjaimat, és igaz Deant sem ismerem régóta, de annyira közvetlen és kedves, hogy nagyon hamar barátomnak éreztem, és ő is így van velem. Jó végre valaki barátot tudni az életemben. 3 év után ő az, aki meghallgat, aki hajlandó arra, hogy találkozzon velem még úgyis hogy gyerekem van.
Nem mondta, hogy "köszi nem kell a barátságod" azért, mert anya vagy. Ő elfogad engem úgy, ahogyan vagyok. 
- Gondolom nem tudja, hogy Lilly a lányod. - húzódott el tőlem, én pedig megráztam a fejem. 
- Nem, nem tudja. Nem mertem neki elmondani.. - sóhajtottam.
- Nem is baj. Majd elmondod neki, ha úgy érzed, hogy készen állsz. - mosolygott biztatóan, mire én is elmosolyodtam.
Ránéztem Lillyre és Harryre, akik előtt a földön hevert a sárkány, és gondolom én, hogy megunták a játékot. 
- Nem jó már a szél! - szólt nekünk oda Harry, mire én elnevettem magam, ő pedig vigyorgott.
- Elrontotta! - mutatott Lilly Harryre.
- Micsoda? - nézett rá a fiú elképedve- mi az, hogy elrontottam? Esetleg a szél! Ne engem okolj. Hát Kisasszony! - kérte ki magának, mire Lilly kuncogni kezdett.
- Te voltál! - mutatott továbbra is kislányom a mellette álló fiúra, én pedig nevetve figyeltem, ahogyan összevissza mutogatnak, hiszen Lilly Harryre mutogatott, Harry pedig a levegőre. 
- Rám fogod és még kuncogsz is! - tette csípőre Harry a kezeit- most elkaplak! - lépett egy kicsit előre Harry. Nagyon jól tudtuk mindannyian, Lilly kivételével, hogy csak egy karnyújtás és elkapja őt, de hagyta, hogy Lilly nevetve kezdjen el előle futni. 
Harry azonnal utána sietett, de persze volt közöttük távolság, csakis a játék kedvéért.
Lilly nevetett, miközben futott Harry elől, aki futás közben vicces hangokat adott ki.
Deannel mi is nevetve figyeltük a két gyereket, akik önfeledten érzik magukat.
Jó volt látni, hogy Lilly ennyire megkedvelte Harryt, ilyen rövid idő alatt. Van ebben a fiúban valami, ami miatt mindenki nagyon hamar barátságot köt vele. A kisugárzása, a pozitív energiája.
Minden.
Lilly éles kanyart vett be, és futott felém.
- Elkaplak! - kiabált neki Harry, mire Lilly még gyorsabban kezdett futni, egyenesen felém, és közben nevetett, majd elkiáltotta magát.
- Anya!