És itt is van! Ahogyan döntöttetek a csoportban, ma raktam fel a teljes részt.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre. :) ;)
Jó olvasást! ♥
Rosalie Parker
- El is aludt. - mosolyogva csatlakoztam szüleimhez a nappaliban, akik a kanapén ülve nézték az egyik kedvenc filmjüket.
Miután Harry elment Lillyvel készítettünk magunknak vacsorát, ami abból állt, hogy Lilly mindig mondta mit csináljak, de persze nem tudtam követni "utasításait" ugyanis az omlett esetében nincs olyan művelet, hogy hűtő. Ezt el is mondtam Lillynek, aki erre rávágta, hogy meleg. Azaz, hogy tegyem melegre az omlettet. Mivel tudtam, hogy ez lehetséges, így a mikróba raktam a tányérokat, hogy átmelegedjenek és ezekre rá is pakoltam a zöldséges omlettet, amit Lilly kifejezetten nagyon szeret.
Meglepő igaz? Egy gyerek szereti a zöldségeket, de szerencsére tőlem sosem hallott olyat, hogy én ezt meg ezt nem szeretem, mert miatta minden olyan ételt, amit igazán nem kedveltem is megettem. Így nem tudta azt mondani, hogy "Anya ezt nem szereti, akkor én sem szeretem!"
Vacsora után pedig elvittem Lillyt fürdeni, mivel már állva majdnem elaludt.
A fürdés után befektettem az ágyába. Betakargattam és énekelni kezdtem neki, de nem kellett sok hangot kiadnom, mivel nagyon hamar álomba is szenderült.
- Elfáradt? - mosolygott anyu, miközben levette a TV-ről a hangot.
- A parkban is játszott Harryvel aztán itthon is, nem is aludt délután, szóval nem csodálom, hogy már most, 7 órakor alszik.
- Szóval. Ez az a bandában éneklő gyerek? - kérdezte Apu és tudtam, itt az idő elbeszélgetni a dolgokról, azaz Harryről.
- Igen, a One Directionben. - hirtelen el kellett gondolkoznom a zenekar nevén. Nem hallottam róluk sokszor, de ha jól emlékszem, akkor tényleg ez a nevük.
- Milyen?
- Hogy milyen? - ráncoltam a homlokomat apu kérdése után.
- Összességében milyen ember?
- Nagyon kedves! - válaszolta meg helyettem anyu, egy nagy vigyorral az arcán. Már, amikor találkoztak Harryvel, láttam rajta, hogy szimpatikus neki, de nem gondoltam, hogy ekkora vigyorral fog róla beszélni.
- Tényleg kedves. - mosolyogtam - és aranyos.
- Olyan babaarca van! - lelkesen mesélt Harryről anyu továbbra is- és nagyon szép szemei vannak!
- Az az érzésem, hogy ma nem is Rosie töltötte a napot Harryvel, hanem te. - felhúzott szemöldökkel nézett apu anyura, és sugallta felé, hogy most Rosie véleménye érdekel. Anyu csak felnevetett, és a mutatóujját az ajkaira helyezte, jelezve, hogy meg sem fog szólalni, és hagyja, had bontakozzak ki én. De nekem nincsen semmi kedvem kibontakozni, és egy kérdésekkel teli estét eltölteni. Legalábbis nem ilyen kérdésekkel teli estét.
- Szóval.. - nézett rám apu érdeklődve.
- Szóval?
- Folytasd.
- De mit mondjak? Kedves, ahogyan Dean is.
- Azzal a fiúval mi van?
- Jóban vagyunk és ennyi.
- Ennyi?
- Apu! Dean és Harry is egy nagyon jó barátom.
- Pár napja ismered őket. Nem felelőtlen kijelentés?
- Miért lenne az? Tudod már az elején kivel leszel jóban mondjuk az iskolában és kivel nem. Én tudom, ez a két fiú nagyon jó barátom lesz, mert már most azok!
- Nem akarom, hogy megint csalódj! - sóhajtott. Tudtam, hogy fájt nekik engem, akkor úgy látni. De mellettem álltak és nekem már annyi is elég volt. Az ő támogatásukkal, szeretetükkel tudtam talpra állni.
- Nem fogok. Már most elfogadják Lillyt. - mosolyogva fogtam meg apu kezét.
- Jól kijönnek vele?
- Nagyon. - mosolyogtam - Bár szegény Dean nem sokat játszott vele, sőt semennyit, mert jött Harry és akkor vele játszott a Lilly. Olyan lelkiismeret furdalásom van.
- Nem kell, hogy az legyen. -szólalt meg anyu - lesz még alkalma Deannek is játszani Lillyvel. Sokat fogtok még találkozni. - mosolygott.
- Igen, ez igaz. Csak hát akkor is.
- Észrevetted rajta valami furát, amikor a Lilly Harryvel játszott?
- Nem, semmit. Beszélgettünk közben, meg figyeltük őket.
- Biztosan észrevetted volna, de nem volt mit, mert nem zavarta.
- Igazad van. - elmosolyodtam és anyura néztem, aki megtöltött pozitív energiával.
- Hogy mondtad el Harrynek, hogy Lilly a lányod? - kérdezte apu.
- Sehogy. Sárkányt eregettek, majd elkezdtek futkározni, vagyis Harry kergette Lillyt. Lilly pedig elkiabálta magát, ahogyan rohant felém, hogy Anya.
- Nem mondtál neki semmit, hogy lányod van?
- Nem, és nem azért, mert szégyellem Lillyt, hanem azért, mert nem tudtam milyen reakciót fogok kiváltani belőle. Szimplán csak nem akartam, hogy elfusson. Tudom, később is elfuthatott volna, de akkor már jobban megismert volna.
- Emily is nagyon régóta a barátnőd volt, mégis elfordult tőled. - nyitotta fel szemeimet édesapám és tudom, hogy igaza van, hiszen én is ugyanígy gondolkodtam- ha valaki elfogadja a másikat, akkor azt úgyis elfogadja, hogy van egy gyereke. Legyen az már nagyobb vagy még csak egy magzat. Tudom, Emily lesokkolódott,amikor megtudta. De az nem jogosít fel senkit sem arra, hogy utána már ne érdekelje a legjobb barátnője.
- Igazad van Apu. De a két fiú nagyon jól kijön Lillyvel. Nem érzem azt, hogy ők elfutnának.
- Biztosan nem is fognak. - mosolygott anyu- mind a két fiú nagyon kedves!
- Bár a Harry gyerekkel vigyázz, hiszen híres és a fotósok a nyakán lógnak. - figyelmeztetett apu a nyilvánvalóra, hiszen nem vagyok ismeretlen a paparazzo szerepben.
- Tudom, hogy milyenek a fotósok. - feleltem.
- De nem kívülállóként. Nem úgy, hogy mindenhol ott vannak.
- Nem lesz baj. Csak barátok vagyunk Harryvel.
- Tudom, csak vigyázz.
- Vigyázok. - mosolyogtam- de nem lesz baj, mint már mondtam. Harry sem fog kidobni egyből a paparazzók elé.
- Tudom, de akkor is ő neki nem olyan az élete, mint neked, vagy bárki másnak. Ő egy világsztár!
- Engem nem érdekel, hogy világsztár. Tudom a legnagyobb titkát! Hidd el, ő próbál normális életet élni, de nagyon nehéz neki, mert mindenki őt nézi!
- Nem fogod kiadni a titkát? - kérdezte apu.
- Soha! Ez olyan dolog, ami miatt lehet megundorodnának tőle.
- Embereket ölt?
- Dehogyis! - nevettem fel - hidd el, akkor nem barátkoznék vele ilyen bátran.
- Oké, megértem. Nem akarod elmondani.
- Hát nem.
- Tiszteletben tartjuk, hogy nem fogod elmondani. - szállt be a beszélgetésbe anyu- csak nem akarjuk, hogy sérülj!
- De miért sérülnék?
- Mert esetleg megbánt. - felelte anyu lágy hangon.
- De ő nem fog megbántani! Érzem, hogy ő nem lesz olyan, mint az Emily vagy a többiek.
- Tud Emilyről?
- Igen, ahogyan Dean is, és mindegyikük azt mondja, hogy az ilyenek nem barátok! Dean megakarta ismerni a lányomat! Emily tudja, hogy van gyerekem még sem keresett soha! - fakadtam ki nekik, hiszen ha annyira nem akarnának velem a fiúk barátkozni, akkor már elmentek volna!
- Igen, ez igaz. Igazad van, Rosie, csak féltünk. Nem volt könnyű nekünk a lányunkat, aki nem mellesleg terhes volt, olyan állapotban látni. A szívem szakadt bele. - simogatta meg anyu a hátamat.
- Tudom - sóhajtottam - de érzem, hogy ők nem olyanok.
- Ha te így érzel, akkor megértjük. De szeretném majd megismerni ezeket a fiúkat. - mondta apu, és előrébb hajolt a kanapén- anyád már találkozott Harryvel, én is szeretnék vele.
- Majd megbeszélem velük.
- Rendben. Holnap elvisszük Lillyt moziba, és csavarogni.
- Tényleg?
- Igen, drágám. - mosolygott anyu- pihenj egyet. Mozgalmas napjaid voltak. Rád fér a pihenés.
- Köszönöm. - hálásan néztem rájuk.
- Neked bármit. - mosolyogtak rám szüleim.
- Felmegyek, lepihenek. - felálltam és adtam egy puszit a homlokukra.
- Tudom, de akkor is ő neki nem olyan az élete, mint neked, vagy bárki másnak. Ő egy világsztár!
- Engem nem érdekel, hogy világsztár. Tudom a legnagyobb titkát! Hidd el, ő próbál normális életet élni, de nagyon nehéz neki, mert mindenki őt nézi!
- Nem fogod kiadni a titkát? - kérdezte apu.
- Soha! Ez olyan dolog, ami miatt lehet megundorodnának tőle.
- Embereket ölt?
- Dehogyis! - nevettem fel - hidd el, akkor nem barátkoznék vele ilyen bátran.
- Oké, megértem. Nem akarod elmondani.
- Hát nem.
- Tiszteletben tartjuk, hogy nem fogod elmondani. - szállt be a beszélgetésbe anyu- csak nem akarjuk, hogy sérülj!
- De miért sérülnék?
- Mert esetleg megbánt. - felelte anyu lágy hangon.
- De ő nem fog megbántani! Érzem, hogy ő nem lesz olyan, mint az Emily vagy a többiek.
- Tud Emilyről?
- Igen, ahogyan Dean is, és mindegyikük azt mondja, hogy az ilyenek nem barátok! Dean megakarta ismerni a lányomat! Emily tudja, hogy van gyerekem még sem keresett soha! - fakadtam ki nekik, hiszen ha annyira nem akarnának velem a fiúk barátkozni, akkor már elmentek volna!
- Igen, ez igaz. Igazad van, Rosie, csak féltünk. Nem volt könnyű nekünk a lányunkat, aki nem mellesleg terhes volt, olyan állapotban látni. A szívem szakadt bele. - simogatta meg anyu a hátamat.
- Tudom - sóhajtottam - de érzem, hogy ők nem olyanok.
- Ha te így érzel, akkor megértjük. De szeretném majd megismerni ezeket a fiúkat. - mondta apu, és előrébb hajolt a kanapén- anyád már találkozott Harryvel, én is szeretnék vele.
- Majd megbeszélem velük.
- Rendben. Holnap elvisszük Lillyt moziba, és csavarogni.
- Tényleg?
- Igen, drágám. - mosolygott anyu- pihenj egyet. Mozgalmas napjaid voltak. Rád fér a pihenés.
- Köszönöm. - hálásan néztem rájuk.
- Neked bármit. - mosolyogtak rám szüleim.
- Felmegyek, lepihenek. - felálltam és adtam egy puszit a homlokukra.
- Rendben. Jó éjszakát.
Köszöntek el tőlem szüleim. Jó éjszakát kívántam nekik és már mentem is fel a szobámba, ahol összeszedtem a pizsamámként szolgáló nagy pólómat, és egy hosszú nadrágot. Levetkőztem, a köntösömet felvettem, a telefonomat is elraktam a köntösöm zsebébe, és átmentem a fürdőbe. Bezártam az ajtaját, a kádat pedig tele engedtem jó meleg vízzel, valamint habfürdővel, ami, ahogyan nőtt a vízmennyiség, úgy lett még több fehér hab belőle a kádban. Levettem a köntösömet, és beléptem a kádba. Elöntött a kellemes érzés, amit a meleg okozott. Azonban a telefonom pittyegni kezdett, jelezve egy új üzenetet. Elfeküdtem a kádban, és csak utána néztem meg az üzenetet, amit Dean írt nekem.
Szia. :)
Azért írok, mert jó lenne, ha holnap este tudnánk találkozni. Szeretnélek bemutatni titeket a barátnőmnek, és gondoltam a holnap este jó lenne.
Ráérsz holnap este? Mondjuk 7 órakor?
Dean. x
Nem is tudtam, hogy Deannek van barátnője. Szeretne neki minket bemutatni? Hű.
Engem és Lillyt.
Azonnal visszaírtam neki.
Szia!
A holnap este 7 óra tökéletes lesz. :)
Nem is tudtam, hogy van barátnőd. Ez még új infó. :D de szívesen megismerem!
Rosie. xx
Meséltem már neki rólatok, de csak annyit, hogy van egy új barátom és egy kislánya. Nagyon várja, hogy megismerjen titeket, mert kíváncsi, hogy ki ez a lány, vagyis lányok, akikről mesélek. :D
És holnap itt a tökéletes alkalom. Ahol ezelőtt voltunk kávézni azzal szemben van egy nagyon jó étterem. Ott oké?
Tökéletes! :)
Akkor este 7 órakor találkozunk.
Rosie. x
Alig hogy elküldtem az SMS-t, jött egy értesítőm egy e-mailről. Megnyitottam, és valahogyan nem lepődtem meg azon, hogy a címzettnél a Harry Styles nevet láttam.
*****
Másnap teljesen egyedül voltam otthon, hiszen a ház többi lakója elment csavarogni, és moziba, így volt időm mindenre, főleg a pihenésre.
Szóval miután ettem valamit, elmentem készülődni. Hiszen hamarosan találkozok Harry bandatársaival, akiket még névre sem ismerek. Persze, olvastam róluk, de már nem is emlékszek a neveikre. Volt egy Niall.. ő volt a szőke azt hiszem. De ennyi.
Milyen durva. Világsztárok már 3 éve és én még csak pár napja hallottam róluk...
De mindegy.
Csak önmagamat adom.
Amint elkészülődtem, azaz felöltöztem, a hajamat pedig lazán oldalra fontam, és a táskámba minden szükséges holmit elpakoltam, már mentem is ki az autómhoz, hogy 1 órára odaérjek a fiúkhoz.
Még mielőtt elindultam volna, SMS-ben anyu tudtára adtam, hogy találkozok Harry bandatársaival, de időben jövök haza, mert este vacsorázni megyünk Lillyvel. Tudom, hogy hamarosan hazajönnek, mert akkor Lilly alszik egyet, hogy este tovább fent tudjon lenni a vacsora alatt.
Még mielőtt elindultam volna, SMS-ben anyu tudtára adtam, hogy találkozok Harry bandatársaival, de időben jövök haza, mert este vacsorázni megyünk Lillyvel. Tudom, hogy hamarosan hazajönnek, mert akkor Lilly alszik egyet, hogy este tovább fent tudjon lenni a vacsora alatt.
Délelőtt a Harrynek írtam egy e-mailt, amiben megkérdeztem tőle, hogy jól tudom-e a címet, és tényleg oda kell mennem. Megerősített, hogy jól emlékszem az utcára és a ház kinézetére, így nem is volt már más dolgom csak kényelmesen oda autózni.
A ház előtt leparkoltam, és kiszálltam az autóból. Nem változott semmit a ház mióta itt voltam, ugyanolyan nagy, és szép. Érthető, hogy miért kell ekkora ház. Hogy 5 fiú elférjen kényelmesen.
Becsengettem. A kaputelefonon pedig egy ismerős hang szólt ki.
- Ha Rosie vagy, akkor már nyitom is, ha nem Rosie, akkor nem én vagyok Harry Styles. - mondta a telefon túlsó feléről érkező hang, én pedig elnevettem magam.
- Rosalie Parker a becses nevem.
- Ah, hát nem tudom..tudod sokan mondhatnák, hogy ők Rosalie Parker.
- Hát persze. Mindenki azzal jön a házatokhoz, hogy Rosalie vagyok, engedj be!
- Pontosan. Tegnap óta sorban állnak a Rosalie nevű lányok a házunk előtt.
- Érdekes. És különleges, és varázslatos. Még sincs itt senki.
- Ahogyan mondtad, varázslat. Ha nem leszel jó, akkor téged sem fognak látni az emberek. Láthatatlanná varázsolunk.
- Szegény Rosaliek. Ki fogunk halni. - szomorodtam el, amit a hangomon is hallottam.
- Fent tartok egy példányt. Szaporodj! - nevetett fel.
- Bolond. - nevettem én is, és a kinyíló kapun bementem, egyenesen a bejárati ajtóhoz, amit Harry kinyitott.
- Szia! - vigyorgott és megölelt, amit én viszonoztam mosolyogva.
- Szia Harry. - húzódtam el tőle.
- Az előbb még bolond voltam. - kuncogott, és beinvitált a házba- csizmát nem kell levenned.
- Neked sem kellett nálunk levenned, mégis levetted. - a táskámat leraktam, hogy könnyen letudjam venni a csizmámat.
- Akkor vedd le. Megkapod a papucsomat. - levette a papucsát, és a lábaim elé fordította.
- Meg vagyok papucs nélkül is.
- Nem. Felveszed! Nincs makacskodás.
- Értettem. - belebújtam a papucsba, majd Harryt követtem, és egy nagy, tágas nappaliba értünk, ahol 4 fiú ült egészen addig, amíg be nem léptünk, ugyanis akkor felálltak. Mindegyikünknek kedves mosoly volt az arcán, a szőkének, aki Niall, azt hiszem, vigyor ült az arcán, és fogalmam sem volt, miért vigyorog.
- Srácok, ő Rosie. - mutatott be Harry a fiúknak, akiken végig nézve nem is képzeltem mást. Egytől, egyig kedvesnek tűnő srácok. Tűnő, ugyanis nem tudom milyenek ők.
- Sziasztok. - köszöntem nekik mosolyogva.
- Szia. Liam vagyok. - mosolygott egy barna hajú, arcszőrzettel megáldott fiú, akinek az arcát férfiasabbá tette a szakáll és a kis bajusz.
- Louis vagyok. - mosolyogva nézett rám a 2. barna hajú fiú, akinek nagyon szép kék szemei voltak. Mosolyogva néztem rá, majd a következő fiúra néztem, aki bemutatkozott.
- Zayn vagyok. - mosolygott a fekete hajú, barna szemű fiú. Meg kell, hogy mondjam nagyon helyes, és ez a szakáll - bajusz kombináció pedig még férfiasabbá teszi.
- Én pedig Niall vagyok. - ő az, akit névre tudtam, de nem gondoltam volna, hogy ennyire szép szemei vannak a srácnak, pedig élőben még inkább kékebb és jobban csillog, mint a képeken.
Már tudom, hogy a lányok miért imádják ennyire ezeket a fiúkat.
- Ülj csak le. Kérsz valami innivalót? - kérdezte Harry, és elindult gondolom én a konyhába.
- Igen, vizet. Köszönöm. - leadtam neki a rendelésemet, ő pedig egy bólintás után elindult a konyhába, azonban a fiúk szóltak neki, hogy ők is szomjasak, és nekik is hozzon valami innivalót. Harry természetesen úgy ment be a konyhába, hogy mind az ötünknek hoz innivalót. Én pedig ott maradtam 4 fiúval, akiknek azt sem tudjam mit mondjak. Nem biztos, hogy annyira jó ötlet volt már velük találkozni..
- Harry mesélt nekünk rólad. - szólalt meg azt hiszem Liam, miközben rám nézett.
- Igen?
- Csupa jót. - mosolygott.
- Csak féltjük őt, tudod? - szólalt meg a fekete hajú srác - mert sokan kihasználnak minket, amiért híresek vagyunk, és a Harryt is beleértve.
- De én nem akarom Harry pénzét! - szólaltam meg a védelmemben, hiszen soha eszembe nem jutott, hogy Harry pénzéből nekem mi minden jutna.
- Ő nagyon érzékeny srác. Könnyen összetörik a lelke. - mondta Liam, én pedig érdeklődve hallgattam, hiszen szeretném Harryt jobban megismerni és az, hogy a barátai mesélnek róla nekem azzal még jobban megismerem őt. A legjobb barátai ismerik őt a legjobban.
- Komolyan mondom, hogy soha nem élnék más pénzén! Nem én vagyok az a lány, aki képes azért valakivel barátkozni, mert az illető gazdag. - teljesen őszintén hagyták el a szavak az ajkaimat. Nem hazudok. Ez az igazság. Nekem nem kell Harry pénze, se most, se máskor. Az az övé. Nekem van vagyonom, az az enyém. És ez így a normális.
- Ő nagyon érzékeny srác. Könnyen összetörik a lelke. - mondta Liam, én pedig érdeklődve hallgattam, hiszen szeretném Harryt jobban megismerni és az, hogy a barátai mesélnek róla nekem azzal még jobban megismerem őt. A legjobb barátai ismerik őt a legjobban.
- Komolyan mondom, hogy soha nem élnék más pénzén! Nem én vagyok az a lány, aki képes azért valakivel barátkozni, mert az illető gazdag. - teljesen őszintén hagyták el a szavak az ajkaimat. Nem hazudok. Ez az igazság. Nekem nem kell Harry pénze, se most, se máskor. Az az övé. Nekem van vagyonom, az az enyém. És ez így a normális.
- Elhisszük. Most már igen, hogy láttunk. - mosolygott Liam, én pedig értetlenül néztem rá. Folytatta - mert nem vagy olyan cicababa. Aki a pénzt akarja annak kiló smink, műszempilla, műköröm, miniruhák és ilyenek vannak borítják a testét. Na, meg maga a kisugárzása is már olyan, hogy látszik az, hogy őt mit akar. De rajtad még smink sincsen!
- Tényleg nincsen, de ez ugye nem gáz? - nevettem, hiszen nem tudom, hogy miért mondta. Zavarja, hogy nincs rajtam smink?
- Dehogyis! Sőt. Szerintem nem kéne a lányoknak sminkelni magukat. Oké egyszer-egyszer rendben van, de mindennap ne. Mindenki úgy szép, ahogy van.
- A természetesség a fontos. - szállt be a beszélgetésbe Niall - ha nem érzi szépnek az arcát, akkor sminkeljen, de ne sokat. Na, meg persze tudjon sminkelni, és ne csak alapozót nyomjon oda, ahol éppen hibája van.
- És a bőrével azonos színűt válasszon. Visszataszító, amikor valakin sokkal halványabb vagy sötétebb smink van, mint amilyennek lenni kell. Ha sminkel, akkor szépen sminkeljen, hiszen azért festi ki magát, hogy szép legyen! - mondta Louis.
- Hát igen, ezt így kéne. Még ha egy alapsminket rak is fel abban nincs semmi, ha naponta felrakja, na, jó azért azt se mindennap, mert a bőrének nem tesz jót, hiába mossa le utána. - mondtam el a véleményemet a témáról és el sem hiszem, hogy a One Direction tagjaival a sminkelésről beszélünk!
- Itt is a víz. - tért vissza Harry, és a tálcát, amin az üdítők vannak, az asztalra rakta. Elvette róla a vizet tartalmazó poharat és a kezembe adta, amibe beleittam, majd leraktam az asztalra.
- Miről beszélgetettek? - érdeklődött az előbb köreinkbe visszatért fiú, miközben helyet foglalt mellettem a kanapén.
- Örülünk, hogy nem téged akar kihasználni. - mondta el nyíltan Louis, azt amiről beszélgettünk. Wow. Csak ilyen nyíltan. Semmi terelés. Nem hittem, hogy ilyen őszintén elfogja mondani Harrynek azt, hogy az előbb arról beszélgettünk, hogy nekem nem Harry pénze kell.
- Nem akarlak kihasználni. - néztem Harryre.
- Tudom. - mosolygott, és a fiúkra nézett - ő nem olyan.
- Persze, szükségem van a pénzre, de nem Harry pénzén fogok élni. A szüleim is segítenek, valamint szeretek megdolgozni a pénzért, és azt elkölteni. Nem másoktól kérni. - őszintén mondtam el a véleményemet erről a témáról.
Harry és a fiúk is mosolyogva néztek rám.
- Ezt jó hallani. Sajnos sok embert, aki a baráti köreinkbe kerül elvakítja az, hogy hű, ők sztárok, és sok buli, csillogás, vakuk. - vallotta be Niall az igazat, és tudtam, hogy ez így van. Eltudtam képzelni. A munkámból kifolyólag sok hírességet láttam már, és az oldalukon lévő "barátokat". Lehetett látni, hogy ki az igaz barát a híresség oldalán.
Az igaz barátok ott állnak mellette masszívan, amikor a vakuk villognak. Segítik őt, és szorosan belé kapaszkodva próbálnak kijutni a fotósok tömegéből.
De aztán, aki az érdek barátság oldalán áll, és csak a hírnév kell neki, akkor ő nagyon élvezi a csillogást. Vigyorog, nevetgél és nem is érdekli, hogy az állítólagos barátjának ez a helyzet kellemetlen. Ő kirakja magát úgymond a kirakatba.
- Ezt jó hallani. Sajnos sok embert, aki a baráti köreinkbe kerül elvakítja az, hogy hű, ők sztárok, és sok buli, csillogás, vakuk. - vallotta be Niall az igazat, és tudtam, hogy ez így van. Eltudtam képzelni. A munkámból kifolyólag sok hírességet láttam már, és az oldalukon lévő "barátokat". Lehetett látni, hogy ki az igaz barát a híresség oldalán.
Az igaz barátok ott állnak mellette masszívan, amikor a vakuk villognak. Segítik őt, és szorosan belé kapaszkodva próbálnak kijutni a fotósok tömegéből.
De aztán, aki az érdek barátság oldalán áll, és csak a hírnév kell neki, akkor ő nagyon élvezi a csillogást. Vigyorog, nevetgél és nem is érdekli, hogy az állítólagos barátjának ez a helyzet kellemetlen. Ő kirakja magát úgymond a kirakatba.
- Igen, eltudom képzelni, hogy milyen emberek vannak. Ők úgy vannak vele, hogy ó, a One Direction a barátom, akkor használjuk ki. Posztoljunk durva képeket róla az Instagramon és a Twitteren, had legyen egyből cikk arról, hogyan buliznak.
- Ez tényleg így van. Ha elmegyek valahova bulizni, akkor a haverjaim szoktak képeket csinálni, és egyből rakják fel az Instagramra. És általában nem a legjobban sikerültek kerülnek ki a fényképmegosztó oldalra. - mondta Louis, én pedig érdeklődve néztem rá. Így elmondja nekem ezt?
- Akkor miért barátkozol velük? - kérdeztem- nem barátok az ilyenek. Oké, persze rakjanak fel képet néha arról, hogy szórakoztok, de ha lehet akkor ne olyat, amin éppen vörösek a szemeid, vagy nem tudom.
- Tudod ez nem olyan egyszerű, hiszen az elején nem ilyenek voltak. Aztán mára már...
- A fejükbe szállt a csillogás. - fejeztem be helyette.
- Igen. Ez a legjobb megfogalmazás. Nem tudok mit csinálni. Mit mondjak nekik? Héj, már nem fogok veletek barátkozni, mert rossz hatással vagytok rám?
- Pontosan! Ilyenek a barátok szerinted? Akik rossz hatással vannak rád? - néztem a szemeibe, komolyan beszélve. Láttam rajta, hogy elgondolkodott azon, amit mondtam neki. A fiúk is ránéztek.
Louis elmosolyodott.
- A barátok olyanok, mint ez a négy fiú. - nézett a barátaira mosolyogva. Én is mosolyogni kezdtem. Látszik rajtuk, hogy nagyon jó barátok, és szerintem ennyi idő alatt tényleg olyanokká váltak egymásnak, mint a testvérek.
- Na, látod. Van viszonyítási alapod.
- Az igaz. Csak ilyen barátokat nehéz szerezni.
- Magasra tették a mércét, mi? - kuncogtam. A fiúk nevetni kezdtek.
- Nagyon magasra. - mondta Louis nevetve.
Harry mosolyogva nézett rám, sejtettem, hogy mi jár a fejében. Örül, hogy így kijövök a fiúkkal, és ilyen hamar feloldódtam a körükben. Nem kezelem őket máshogy.
Hogyan is tudnám őket kezelni?
Pár napja hallottam csak róluk!
- Amúgy tényleg nem hallottál még rólunk? - kérdezte Niall döbbenten.
- Ez tényleg így van. Ha elmegyek valahova bulizni, akkor a haverjaim szoktak képeket csinálni, és egyből rakják fel az Instagramra. És általában nem a legjobban sikerültek kerülnek ki a fényképmegosztó oldalra. - mondta Louis, én pedig érdeklődve néztem rá. Így elmondja nekem ezt?
- Akkor miért barátkozol velük? - kérdeztem- nem barátok az ilyenek. Oké, persze rakjanak fel képet néha arról, hogy szórakoztok, de ha lehet akkor ne olyat, amin éppen vörösek a szemeid, vagy nem tudom.
- Tudod ez nem olyan egyszerű, hiszen az elején nem ilyenek voltak. Aztán mára már...
- A fejükbe szállt a csillogás. - fejeztem be helyette.
- Igen. Ez a legjobb megfogalmazás. Nem tudok mit csinálni. Mit mondjak nekik? Héj, már nem fogok veletek barátkozni, mert rossz hatással vagytok rám?
- Pontosan! Ilyenek a barátok szerinted? Akik rossz hatással vannak rád? - néztem a szemeibe, komolyan beszélve. Láttam rajta, hogy elgondolkodott azon, amit mondtam neki. A fiúk is ránéztek.
Louis elmosolyodott.
- A barátok olyanok, mint ez a négy fiú. - nézett a barátaira mosolyogva. Én is mosolyogni kezdtem. Látszik rajtuk, hogy nagyon jó barátok, és szerintem ennyi idő alatt tényleg olyanokká váltak egymásnak, mint a testvérek.
- Na, látod. Van viszonyítási alapod.
- Az igaz. Csak ilyen barátokat nehéz szerezni.
- Magasra tették a mércét, mi? - kuncogtam. A fiúk nevetni kezdtek.
- Nagyon magasra. - mondta Louis nevetve.
Harry mosolyogva nézett rám, sejtettem, hogy mi jár a fejében. Örül, hogy így kijövök a fiúkkal, és ilyen hamar feloldódtam a körükben. Nem kezelem őket máshogy.
Hogyan is tudnám őket kezelni?
Pár napja hallottam csak róluk!
- Amúgy tényleg nem hallottál még rólunk? - kérdezte Niall döbbenten.
- Nem. - nevettem fel - nem hallgattam rádiót, nem néztem TV-t.
- Jó ég! - nagy szemekkel néztek rám - mit csináltál? - kérdezte Louis. Harry pedig rám nézett. Tudta ő, hogy mit csináltam az elmúlt 3 évben, ahogyan azt is, hogy nem fogom elmondani a fiúknak az igazat.
- Tanultam. - a legegyszerűbb kifogás - nem volt időm újságot olvasni, TV-t nézni.
- Mi is elfoglalt emberek vagyunk, de nem gondoltam, hogy van valaki, aki ennél elfoglaltabb. - nevetett Louis.
- Ilyen az élet. - mosolyogtam.
- És most is tanulsz?
- Nem. Dolgozok. - válaszoltam, és az agyamba próbáltam összerakni azt, hogy mit fogok hazudni nekik, hiszen azt, hogy paparazzo vagyok, nem mondhatom el.
- Mit dolgozol? - kérdezte Louis, és fogalmam sem volt, mit mondjak. Azonban Harry megmentett.
- Fotózik. - szólalt meg a "megmentőm", amiért én nagyon hálás voltam neki. Végül is ez nem hazugság, hiszen imádom a fotózást!
- Tényleg? Mit szoktál fotózni? - Niall intézte felém a kérdését.
- Tényleg? Mit szoktál fotózni? - Niall intézte felém a kérdését.
- Mindent. Embereket, tárgyakat, állatokat. Szeretek kimenni a parkba, leülni és csak fotózni.
- Akkor a munkád a hobbid? - mosolygott Zayn.
- Hát, igen. - mosolyogtam.
- Nekünk is! - vigyorgott Louis.
Mosolyogva néztem rájuk, és tudtam miről beszélnek. Hiszen én imádok fotózni, és az biztos, hogy a fotózásban akarok dolgozni. Ez az, amivel foglalkozni akarok. Tudtam, miről beszél Louis. Ők is imádnak énekelni. Az a munkájuk, amit szeretnek csinálni.
Minden embernek így kéne élnie. Hogy az legyen a munkája, ami a hobbija.
Minden embernek így kéne élnie. Hogy az legyen a munkája, ami a hobbija.
- Mióta fotózol?
- Régóta. Már jó pár éve, és imádom! Kikapcsolódok ilyenkor, felszabadulok és azt csinálhatom, amit szeretek.
- Tudjuk mi játszódik le benned. - szólalt meg a mellettem ülő fiú, azaz Harry.
- Nagyon szeretjük a munkánkat. Énekelni, dalokat írni. - mondta Liam - átérezzük, amit te. Tudjuk, hogy milyen érzés, amikor valaki azt csinálja, amit szeret.
- Csak nektek azért nehezebb is, nem? Mármint elég híresek vagytok.
- Nos, igen. A média mindenhol ott van, ahol mi, és nem hagynak minket. Pedig olyan lenne néha úgy elmenni egy városban sétálni, hogy senki nem követ minket.
- Paparazzók vagy a rajongók követnek?
- Inkább a paparazzók. A rajongókkal semmi gond. Ha megkérjük őket, hogy ne adják ki azt, hogy hol tartózkodunk, akkor nincs gond, nyugodtan tudunk sétálni. De, ha egy paparazzo észrevesz minket, akkor onnantól jön a többi is, és nincs megállás. Ennyi volt a sétálás. - mesélte Liam. Én pedig döbbenve néztem. Ennyire nincsen semmi terük? Így beskatulyázzák őket?
- Még 2013-ban - kezdte Zayn - elmentünk én, Louis és Liam sétálni Amszterdamban.
- Igen, azt hiszem ott volt. - mondta Louis, majd Zayn folytatta.
- Észrevettek minket a rajongók, és a hír gondolom terjedni kezdett twitteren. Hirtelen rengetegen lettek ott. Bementünk az egyik boltba, és a rajongók több százan álltak a ruhabolt előtt, ahova bementünk. Az ablakokra és az ajtóra tapadtak szó szerint. Próbáltak bejönni
- Basszus... - döbbentem hallgattam a sztorit. Ilyen tényleg van? Valakik ennyire megszállottak?
- Aztán a testőreink hívtak erősítést, és kitudtunk jönni. De mondhatom nagyon megszenvedtük azt, hogy kijöttünk a boltból.
- Nem ment el a tömeg. - folytatta a sztorit Liam - és annyira nyomorogtak, összeakartak minket nyomni, vagy nem tudom. Megértem, hogy akarnak autogramot, fényképet, de ha megtartják a jó pár lépés távolságot, akkor előbb fogunk adni.
- Nem mentek el? - kérdeztem.
- Nem. Sőt még többen jöttek. Nekem majdnem letépték a fülemet. - emelte fel a kezeit Liam- nagyon durva volt.
- Hát ez tényleg az. Nem nehéz? Mármint, hogy alig van esélyetek kimenni a hotelből?!
- De igen. Tudod sokszor jó lenne azt a várost kiüríteni, ahol vagyunk. Nyugodtan elmenni sétálni, bebarangolni azt a várost. - válaszolta meg a kérdésemet Niall.
- De tudjuk, hogy ez ezzel jár, csak hirtelen ért minket. - mondta el a véleményét Harry is, miközben elhelyezkedett mellettem a kanapén. - hirtelen lettünk ilyen híresek, és minden megváltozott. Elkezdtek minket követni, mindenhol ott voltak, mint a rajongók, mint a média, ahol mi. És nem volt szabadidőnk, de mára már megtanultunk ezzel élni. Baromi nehéz, de imádunk énekelni, és ezzel foglalkozni, így mindent megér. - elmosolyodtam azon, hogy milyen őszintén és érzelmekkel mesélte el a véleményét az egész helyzetről, amibe ők benne vannak.
- Ti szoktátok a dalokat írni? - kérdeztem.
- Most már szoktunk dalokat írni, mondjuk így. - mosolygott Liam - sokkal többet segédkeztünk a dalokban, mint eddig. És nagyon jó, hogy azt hallják a rajongók, amiket mi írtunk. És persze mi is sokkal könnyebben elénekeljük azt a dalt, amit mi írtunk, mert tudjuk a valódi jelentését az egész dalszövegnek.
- De valakivel együtt szoktátok írni?
- Igen. Vannak dalszerzőink. De, ha megírunk dalokat, akkor azt megmutatjuk nekik és ők elmondják mi a jó vagy nem jó benne. Segítenek tökélyre fejleszteni a dalt.
- Ez nagyon jó! Vagyis az, hogy leírhatjátok, amit éreztek. Ez azt jelenti, hogy sokat fejlődtetek az idő során. Nem tudom, hogy így-e volt, de nekem ez az érzésem.
- Tényleg így van. - mosolyogva nézett rám Harry - mindenki mondja, és érezzük is, hogy rengeteget fejlődtünk. Hangilag és minden téren is.
- Hallottál rólunk valamit azért? - kérdezte Louis tőlem.
- Csak pár napja. Aztán apukám mondta, hogy ő látott titeket az X Faktorban.
- És te hol találtál ránk? - továbbra is Louis kérdezett tőlem, én pedig nem tudtam mit mondjak. Ó, hát tudod a főnököm fogadott fel, hogy derítsem ki Harry titkát, mert hát paparazzo vagyok és be kell mocskolni a nevét Harrynek?
- A youtuben látott egy videót rólunk és rákattintott. - és a megmentőm. Harry. Ma már másodszor húzott ki a pácból. El sem tudja képzelni mennyire hálás vagyok neki.
- És utánunk néztél?
- Aha. - válaszoltam - aztán meghallgattam pár dalotokat.
- Amit talált rólunk az egy interjú volt. - mondta a megmentőm.
- Hogy tetszettek a dalok? - Zayn kérdezte tőlem, utána pedig megitta az üdítőjét, amit Harry már régen kihozott neki.
- Nagyon jók. - őszintén mondtam nekik- nagyon tetszettek. Még nem hallgattam meg az összeset, de azon vagyok. - mosolyogtam.
- Ha gondolod adunk neked albumokat.
- Mármint?
- Az albumainkat oda adjuk neked. Egy kis ajándék. - nézett a fiúkra Zayn, akik bólintottak, miszerint egyetértenek az ötlettel.
- Komolyan? - kérdeztem meglepve.
- Persze! Kérünk majd a menedzserünktől, és majd oda adjuk. Vagy Harry adja oda.
- Hű. Oké. Köszönöm. - mosolyogtam rájuk.
- Nagyon szívesen. - mosolygott Zayn.
Hamar tanulok, hiszen már mindegyik fiúnak tudom a nevét. Szerencsére jó névmemóriával vagyok megáldva, így nem volt nehéz ennek a 4 fiúnak megjegyezni a nevét.
És mindegyikőjük nagyon aranyos és kedves. Látszik rajtuk, hogy milyen közvetlenek, de ez szerintem mondjuk mindig változó náluk.
Nem biztos, hogy mindenkivel ilyen kedvesek. Lehet máshoz nem úgy viszonyulnak, mint hozzám.
Tudom, hogy nem fogják azonnal elmondani a legkisebb titkukat, de annak már most örülök, hogy így elbeszélgetek velük.
Adnak esélyt arra, hogy beszéljek, meséljek magamról. Oké, nem sokat meséltem magamról, de ki akarna magáról mesélni?
Mellettük nagyon unalmas életem van! Ő nekik annyi izgalmas történetük van, és olyan érdekes emberek, hogy még több sztorit akarsz tőlük hallani!
- Mesélsz magadról? Eddig rólunk volt csak szó. Azt tudjuk, hogy már találkoztatok párszor a Harryvel, de soha nem mondott semmit. Csak azt, hogy ismerkedtek és nem akarja elkiabálni, mert lehet nem is lesz komoly. - Niall mondata után meglepődtem, és azt sem tudtam mit mondjak. A mellettem ülő fiú megfeszült, és valahogyan sejtettem, hogy nem számított erre a kérdésre. Én pedig azt sem tudtam miről van szó. Mi az, hogy találkoztunk párszor? És hogy nem lesz komoly? Nem értem.
- Párszor már találkoztunk, de hát barátok vagyunk. Ennyi. - mondta Harry, én pedig ránéztem értetlenül. Könyörgően nézett rám.
És ekkor eszembe jutott.
Mondta, hogy azt hazudta a fiúknak, egy lánnyal találkozik, csak hogy kihúzza magát a buli alól, mivel akkor neki meccse volt.
Természetesen segítettem neki. Eltereltem a témát.
- 20 éves vagyok. Egyke vagyok. A szüleimmel élek. Hobbim a fotózás és az olvasás.
- Szeretsz olvasni? - kérdezte Zayn.
- Nagyon, főleg romantikus könyveket.
- Mit kedvelsz Harryben? - basszus. Erre most mit mondjak? Köszönöm Niall a kérdést, de nem tudok rá válaszolni.
- Inkább ne mondja meg. - nevetett Harry - majd 1 hónap múlva, amikor már jobban ismerjük egymást.
- Igen. Majd, akkor elmondom. - ez a srác. Komolyan neki ilyen beszélgetésből kimentőnek kellett volna mennie. Simán kihúzná a kínos beszélgetésből az embereket.
- De azt hittem hazudik! - vigyorogva folytatta Niall - tényleg barna hajú és barna szemű vagy!
- Mi? - a szemöldökei össze szaladtak, hiszen nem értettem mire mondja.
- Annyit elárult, hogy barna hajú, barna szemű vagy.
- Igen? - Harryre néztem. Ez vajon mikor volt? Akkor amikor már ismert, vagy amikor még nem?
- Így volt tényleg. Jó pár napja annyira elárultam, hogy milyen a hajad és a szemed. Szörnyen kíváncsiak. - nevetett fel. Szóval előtte volt. És pont olyan a hajam valamint a szemem színe, aminek elmondta. Ez a Sors? Vagy nem tudom minek mondjam.
Vagy csak Harry szerencséje.
- Hát nem tehetünk róla. - vonta meg a vállát Niall vigyorogva - én már csak ilyen vagyok! - jelentette ki, és kihúzta magát.
Mindannyian nevetni kezdtünk a bolondozásán.
Nem is várhattam ennél jobbat. Ez a négy fiú egytől egyig ugyanolyan, mint Harry.
Kedvesek, közvetlenek és nagyon bolondok.
Az idő, amit még velük töltöttem rendkívül gyorsan eltelt.
De, ahogyan mondják, jó társaságban gyorsan telik az idő. És ez ebben az esetben teljesen igaz volt.
A fiúk meséltek az X Faktoros időkről. Érdeklődve hallgattam a történetüket arról, hogy hogyan élték meg azt, hogy mégsem egyénileg fognak azon a színpadon énekelni, hanem bandában.
De, ahogyan mondták, fura lenne nekik már az, hogy nem öten vannak a színpadon, hanem csak egyedül.
Liam elmesélte, hogy az egyik koncerten az összes fiú, az ő kivételével elment a mosdóba. Ő pedig ott állt fent a színpadon egyedül, vagyis mögötte a zenekarukkal, de nagyon bizarr és félelmetes volt neki. Megmondta, hogy nem volt neki teljes úgy a színpad. Az, hogy egymagában ott álljon és énekeljen azt nem tenné.
Viszont, amikor azt mondták, hogy nem rég fejezték be a harmadik turnéjukat, akkor ledöbbentem.
2010 óta vannak a médiában.
2011 óta világsztárok. Akkor mentek elsőnek turnéra, ezt ők mondták.
Aztán 2013-ban és idén, 2014-ben.
3 turné, 4 év alatt.
De, amikor azt mondták, hogy idén stadionokban léptek fel, ami magába foglalja a Wembley-t is, na, akkor tátva maradt szám.
Nagyon híresek, és tehetségesek lehetnek, ha ilyen hamar a Wembleyben léptek fel, és nem is egyszer!
Jóságos ég!
Mondták, hogy majd menjek el jövőre az egyik koncertjükre, ugyanis jövőre is turnéra mennek. Megígértem nekik, hogy elmegyek, hiszen nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyenek élőben. Egy-egy videó azt biztosan nem adja vissza, hogy ők milyenek a színpadon.
Szóval biztosan elfogok menni.
- De mennem kell most. - néztem meg az időt, ami negyed 6-t mutatott, és 7 órára az étteremben kell lennünk. Sietnem kell majd az biztos.
- Máris? - kérdezte Liam.
- Igen. Az egyik barátommal találkozok. Bemutatja a barátnőjét. 7 órakor találkozunk. Még haza kell mennem elkészülődni. Szóval mennem kell.
- Rendben. Jó szórakozást. - mosolyogva nézett rám Liam, majd felállt és megölelt. Nem számítottam arra, hogy megölel, de viszonoztam mosolyogva a gesztusát.
Mindegyik fiúval megöleltük egymást, majd miután elköszöntem tőlük, a Harryvel az előszobába mentünk, ahol felvettem a csizmámat és a táskámat, majd kimentünk a kapuhoz.
- Örülök, hogy eljöttél. - mosolygott.
- Nagyon jól éreztem magam! Jó fejek a fiúk. - mosolyogtam.
- Igen, és ne haragudj a hazugságok miatt.
- Semmi baj. Inkább én köszönöm, hogy annyiszor kihúztál a pácból.
- Természetes. - mosolygott.
- Nem akarod nekik elmondani az igazat? - tettem fel a kérdést. Hiszen úgy érzem megérdemelnék a fiúk, hogy tudják az igazat.
- Nem tudom. El is mondanám és nem is.
- Gondold meg, de persze a te döntésed. És még egyszer nagyon jól éreztem magam veletek.
- Majd még megbeszéljük és gyere.
- Oké. Á, és apu azt mondta, hogy szeretne megismerni téged és Deant is.
- Komolyan? Szívesen megismerném apukádat. - mosolygott.
- Fél, hogy megfogok sérülni. Hogy megbántasz.
- Nem leszek olyan, mint a többi barátod! Komolyan! Ígérem! - nézett a szemeimbe.
- Tudom. - elmosolyodtam - csak félt.
- Megértem. - mosolygott - de majd megbeszéljük és elmegyek hozzátok.
- Rendben. De most tényleg megyek, mert még el kell készülnöm és Lillyt is rendbe kell szednem.
- Oké. Érezzétek jól magatokat. Lillyt puszilom. - mosolygott.
- Átadom neki, de most már tényleg megyek.
- Rendben.- megölelt, amit én viszonoztam, majd elköszöntem tőle, kimentem a kapun. Az autómba beülve már hajtottam is haza, természetesen a sebességhatárt betartva.
Haza érve köszöntem a családomnak, kislányomat pedig jól megpuszilgattam.
Szüleimnek nagy vonalakban elmondtam, hogy milyen napom volt. Lilly tudta, hogy megyünk el valahova, hiszen anyu elmondta neki, így már teljesen lázban volt.
Anyu éppen akkor kezdte befonni neki a haját francia fonással. Semmi csicsa. Nem kell egy kisgyereknek a hajába mindenféle csatot, meg hajgumit rakni. Ő úgy szép, ahogy van.
Hagytam őket hajat csinálni, anyu pedig mondta, hogy nyugodtan készülődjek, ő majd Lillyt elrendezi.
Hálás voltam neki, így nyugodtan tudtam elkészülődni.
A tusolással nem siettem, hanem hagytam, hogy a meleg víz mossa a testemet. Kizártam mindent az agyamból és csak álltam a meleg víz alatt.
Felüdülés volt pihentetni az agyamat és a testemet.
Miután végeztem a tusolással és szárazra töröltem magam, köntösömben visszamentem a szobámba, ahol a hajvasalót bedugtam, és amíg az melegedett, addig válogattam a ruháim között.
Miután sikeresen kiválasztottam a ma este viselendő ruhákat, leültem az asztalomhoz, és egy alap sminket vittem fel az arcomra, majd a hajamat kivasaltam.
Ezután már csak a ruháimat vettem fel, és belebújtam a magassarkúmba. A táskámba elpakoltam, majd még egyszer végig néztem magamon és már mentem is le a nappaliba, ahol anyu Lillyre adta rá a csizmáját.
- Nagyon csinos vagy. - dicsért meg apu, én pedig elmosolyodtam.
- Köszönöm.
- Tényleg nagyon szép vagy. Bár mindig szép vagy, de most olyan nőies vagy. - mosolygott rám anyu, majd amint felöltöztette Lillyt, megpuszilta az arcomat és megölelt. Miután elhúzódtunk egymástól, leguggoltam lányom elé.
- Kis szépségem! Nagyon szép vagy! - mosolyogtam rá, és megpusziltam a homlokát. Kuncogott, majd megölelt, én pedig szorosan magamhoz öleltem.- nagyon szeretlek! - suttogtam neki, és még szorosabban öleltem. Nem akartam őt elengedni.
- Szeretlek! - mondta, és szorosan ölelte a nyakamat.
Lillyre ráadtam a kabátját, majd elköszöntünk a szüleimtől, és már mentünk is ki az autóhoz, ahol kinyitottam az ajtót. Lillyt a gyerekülésbe ültettem, és becsatoltam.
Beültem előre, majd elindítottam az autót, és elmentünk az étteremhez, ahol Deannel és a barátnőjével találkozunk a megbeszéltek szerint.
Lillyvel, amikor autóban vagyunk mindig vagy beszélgetünk vagy pedig zenét hallgatunk. Most elmeséltem neki, hogy találkoztam a Harry barátaival.
- Jók? - kérdezte. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy kedvesek? Azaz jó fiúk?
- Nagyon jók. - mosolyogtam - a Harry puszil téged!
- Én is! - kuncogott- zene! - mondta hangosan, és tudtam mi a dolgom.
Már szolgáltattam is neki a zenét, ami a rádióból szólt.
Az étterem előtt leparkoltam, és kiszálltam az autóból, majd Lillyt is kivettem az ülésből. Megfogtam a kezét, az autót lezártam és bementünk a helyre, ahol elég sokan voltak, és mindenki a vacsoráját fogyasztatta, vagy várt a vacsorájára.
Körbenéztem a helyen, de nem kellett sokat nézelődnöm, amikor Dean feltűnt előttünk, de egyedül.
- Sziasztok. - mosolygott. Megölelt engem, majd leguggolt Lillyhez- szia.
- Szia. - mosolygott rá Lilly, majd megölelte. Dean mosolyogva ölelte át, és vette fel a karjaiba.
- Késtünk? - kérdeztem tőle.
- Dehogyis. Mi is olyan 5 perce jöttünk. A barátnőm már az asztalnál van, gyertek.
- Lillyt viszed? - felhúztam a szemöldökömet.
- Naná! - vigyorgott, és elindult az asztalhoz, aminél ült egy lány, de háttal nekünk. Nem tudhatta, hogy jövünk, de hát honnan is tudná.
- Itt vagyunk. - szólt neki Dean, én pedig már alig vártam, hogy megismerjem az újdonsült barátom barátnőjét.
A fiú továbbra is fogta Lillyt.
A barátnője letette a poharát, amiből éppen ivott, majd felállt és mosolyogva fordult felénk.
Ledöbbent, amint meglátott engem.
Én pedig ledöbbentem, amint megláttam őt.
Ez nem lehet igaz!
Pont ő?
Emily?
Ő Dean barátnője?
Emily, Dean barátnője?
- Nagyon szeretjük a munkánkat. Énekelni, dalokat írni. - mondta Liam - átérezzük, amit te. Tudjuk, hogy milyen érzés, amikor valaki azt csinálja, amit szeret.
- Csak nektek azért nehezebb is, nem? Mármint elég híresek vagytok.
- Nos, igen. A média mindenhol ott van, ahol mi, és nem hagynak minket. Pedig olyan lenne néha úgy elmenni egy városban sétálni, hogy senki nem követ minket.
- Paparazzók vagy a rajongók követnek?
- Inkább a paparazzók. A rajongókkal semmi gond. Ha megkérjük őket, hogy ne adják ki azt, hogy hol tartózkodunk, akkor nincs gond, nyugodtan tudunk sétálni. De, ha egy paparazzo észrevesz minket, akkor onnantól jön a többi is, és nincs megállás. Ennyi volt a sétálás. - mesélte Liam. Én pedig döbbenve néztem. Ennyire nincsen semmi terük? Így beskatulyázzák őket?
- Még 2013-ban - kezdte Zayn - elmentünk én, Louis és Liam sétálni Amszterdamban.
- Igen, azt hiszem ott volt. - mondta Louis, majd Zayn folytatta.
- Észrevettek minket a rajongók, és a hír gondolom terjedni kezdett twitteren. Hirtelen rengetegen lettek ott. Bementünk az egyik boltba, és a rajongók több százan álltak a ruhabolt előtt, ahova bementünk. Az ablakokra és az ajtóra tapadtak szó szerint. Próbáltak bejönni
- Basszus... - döbbentem hallgattam a sztorit. Ilyen tényleg van? Valakik ennyire megszállottak?
- Aztán a testőreink hívtak erősítést, és kitudtunk jönni. De mondhatom nagyon megszenvedtük azt, hogy kijöttünk a boltból.
- Nem ment el a tömeg. - folytatta a sztorit Liam - és annyira nyomorogtak, összeakartak minket nyomni, vagy nem tudom. Megértem, hogy akarnak autogramot, fényképet, de ha megtartják a jó pár lépés távolságot, akkor előbb fogunk adni.
- Nem mentek el? - kérdeztem.
- Nem. Sőt még többen jöttek. Nekem majdnem letépték a fülemet. - emelte fel a kezeit Liam- nagyon durva volt.
- Hát ez tényleg az. Nem nehéz? Mármint, hogy alig van esélyetek kimenni a hotelből?!
- De igen. Tudod sokszor jó lenne azt a várost kiüríteni, ahol vagyunk. Nyugodtan elmenni sétálni, bebarangolni azt a várost. - válaszolta meg a kérdésemet Niall.
- De tudjuk, hogy ez ezzel jár, csak hirtelen ért minket. - mondta el a véleményét Harry is, miközben elhelyezkedett mellettem a kanapén. - hirtelen lettünk ilyen híresek, és minden megváltozott. Elkezdtek minket követni, mindenhol ott voltak, mint a rajongók, mint a média, ahol mi. És nem volt szabadidőnk, de mára már megtanultunk ezzel élni. Baromi nehéz, de imádunk énekelni, és ezzel foglalkozni, így mindent megér. - elmosolyodtam azon, hogy milyen őszintén és érzelmekkel mesélte el a véleményét az egész helyzetről, amibe ők benne vannak.
- Ti szoktátok a dalokat írni? - kérdeztem.
- Most már szoktunk dalokat írni, mondjuk így. - mosolygott Liam - sokkal többet segédkeztünk a dalokban, mint eddig. És nagyon jó, hogy azt hallják a rajongók, amiket mi írtunk. És persze mi is sokkal könnyebben elénekeljük azt a dalt, amit mi írtunk, mert tudjuk a valódi jelentését az egész dalszövegnek.
- De valakivel együtt szoktátok írni?
- Igen. Vannak dalszerzőink. De, ha megírunk dalokat, akkor azt megmutatjuk nekik és ők elmondják mi a jó vagy nem jó benne. Segítenek tökélyre fejleszteni a dalt.
- Ez nagyon jó! Vagyis az, hogy leírhatjátok, amit éreztek. Ez azt jelenti, hogy sokat fejlődtetek az idő során. Nem tudom, hogy így-e volt, de nekem ez az érzésem.
- Tényleg így van. - mosolyogva nézett rám Harry - mindenki mondja, és érezzük is, hogy rengeteget fejlődtünk. Hangilag és minden téren is.
- Hallottál rólunk valamit azért? - kérdezte Louis tőlem.
- Csak pár napja. Aztán apukám mondta, hogy ő látott titeket az X Faktorban.
- És te hol találtál ránk? - továbbra is Louis kérdezett tőlem, én pedig nem tudtam mit mondjak. Ó, hát tudod a főnököm fogadott fel, hogy derítsem ki Harry titkát, mert hát paparazzo vagyok és be kell mocskolni a nevét Harrynek?
- A youtuben látott egy videót rólunk és rákattintott. - és a megmentőm. Harry. Ma már másodszor húzott ki a pácból. El sem tudja képzelni mennyire hálás vagyok neki.
- És utánunk néztél?
- Aha. - válaszoltam - aztán meghallgattam pár dalotokat.
- Amit talált rólunk az egy interjú volt. - mondta a megmentőm.
- Hogy tetszettek a dalok? - Zayn kérdezte tőlem, utána pedig megitta az üdítőjét, amit Harry már régen kihozott neki.
- Nagyon jók. - őszintén mondtam nekik- nagyon tetszettek. Még nem hallgattam meg az összeset, de azon vagyok. - mosolyogtam.
- Ha gondolod adunk neked albumokat.
- Mármint?
- Az albumainkat oda adjuk neked. Egy kis ajándék. - nézett a fiúkra Zayn, akik bólintottak, miszerint egyetértenek az ötlettel.
- Komolyan? - kérdeztem meglepve.
- Persze! Kérünk majd a menedzserünktől, és majd oda adjuk. Vagy Harry adja oda.
- Hű. Oké. Köszönöm. - mosolyogtam rájuk.
- Nagyon szívesen. - mosolygott Zayn.
Hamar tanulok, hiszen már mindegyik fiúnak tudom a nevét. Szerencsére jó névmemóriával vagyok megáldva, így nem volt nehéz ennek a 4 fiúnak megjegyezni a nevét.
És mindegyikőjük nagyon aranyos és kedves. Látszik rajtuk, hogy milyen közvetlenek, de ez szerintem mondjuk mindig változó náluk.
Nem biztos, hogy mindenkivel ilyen kedvesek. Lehet máshoz nem úgy viszonyulnak, mint hozzám.
Tudom, hogy nem fogják azonnal elmondani a legkisebb titkukat, de annak már most örülök, hogy így elbeszélgetek velük.
Adnak esélyt arra, hogy beszéljek, meséljek magamról. Oké, nem sokat meséltem magamról, de ki akarna magáról mesélni?
Mellettük nagyon unalmas életem van! Ő nekik annyi izgalmas történetük van, és olyan érdekes emberek, hogy még több sztorit akarsz tőlük hallani!
- Mesélsz magadról? Eddig rólunk volt csak szó. Azt tudjuk, hogy már találkoztatok párszor a Harryvel, de soha nem mondott semmit. Csak azt, hogy ismerkedtek és nem akarja elkiabálni, mert lehet nem is lesz komoly. - Niall mondata után meglepődtem, és azt sem tudtam mit mondjak. A mellettem ülő fiú megfeszült, és valahogyan sejtettem, hogy nem számított erre a kérdésre. Én pedig azt sem tudtam miről van szó. Mi az, hogy találkoztunk párszor? És hogy nem lesz komoly? Nem értem.
- Párszor már találkoztunk, de hát barátok vagyunk. Ennyi. - mondta Harry, én pedig ránéztem értetlenül. Könyörgően nézett rám.
És ekkor eszembe jutott.
Mondta, hogy azt hazudta a fiúknak, egy lánnyal találkozik, csak hogy kihúzza magát a buli alól, mivel akkor neki meccse volt.
Természetesen segítettem neki. Eltereltem a témát.
- 20 éves vagyok. Egyke vagyok. A szüleimmel élek. Hobbim a fotózás és az olvasás.
- Szeretsz olvasni? - kérdezte Zayn.
- Nagyon, főleg romantikus könyveket.
- Mit kedvelsz Harryben? - basszus. Erre most mit mondjak? Köszönöm Niall a kérdést, de nem tudok rá válaszolni.
- Inkább ne mondja meg. - nevetett Harry - majd 1 hónap múlva, amikor már jobban ismerjük egymást.
- Igen. Majd, akkor elmondom. - ez a srác. Komolyan neki ilyen beszélgetésből kimentőnek kellett volna mennie. Simán kihúzná a kínos beszélgetésből az embereket.
- De azt hittem hazudik! - vigyorogva folytatta Niall - tényleg barna hajú és barna szemű vagy!
- Mi? - a szemöldökei össze szaladtak, hiszen nem értettem mire mondja.
- Annyit elárult, hogy barna hajú, barna szemű vagy.
- Igen? - Harryre néztem. Ez vajon mikor volt? Akkor amikor már ismert, vagy amikor még nem?
- Így volt tényleg. Jó pár napja annyira elárultam, hogy milyen a hajad és a szemed. Szörnyen kíváncsiak. - nevetett fel. Szóval előtte volt. És pont olyan a hajam valamint a szemem színe, aminek elmondta. Ez a Sors? Vagy nem tudom minek mondjam.
Vagy csak Harry szerencséje.
- Hát nem tehetünk róla. - vonta meg a vállát Niall vigyorogva - én már csak ilyen vagyok! - jelentette ki, és kihúzta magát.
Mindannyian nevetni kezdtünk a bolondozásán.
Nem is várhattam ennél jobbat. Ez a négy fiú egytől egyig ugyanolyan, mint Harry.
Kedvesek, közvetlenek és nagyon bolondok.
Az idő, amit még velük töltöttem rendkívül gyorsan eltelt.
De, ahogyan mondják, jó társaságban gyorsan telik az idő. És ez ebben az esetben teljesen igaz volt.
A fiúk meséltek az X Faktoros időkről. Érdeklődve hallgattam a történetüket arról, hogy hogyan élték meg azt, hogy mégsem egyénileg fognak azon a színpadon énekelni, hanem bandában.
De, ahogyan mondták, fura lenne nekik már az, hogy nem öten vannak a színpadon, hanem csak egyedül.
Liam elmesélte, hogy az egyik koncerten az összes fiú, az ő kivételével elment a mosdóba. Ő pedig ott állt fent a színpadon egyedül, vagyis mögötte a zenekarukkal, de nagyon bizarr és félelmetes volt neki. Megmondta, hogy nem volt neki teljes úgy a színpad. Az, hogy egymagában ott álljon és énekeljen azt nem tenné.
Viszont, amikor azt mondták, hogy nem rég fejezték be a harmadik turnéjukat, akkor ledöbbentem.
2010 óta vannak a médiában.
2011 óta világsztárok. Akkor mentek elsőnek turnéra, ezt ők mondták.
Aztán 2013-ban és idén, 2014-ben.
3 turné, 4 év alatt.
De, amikor azt mondták, hogy idén stadionokban léptek fel, ami magába foglalja a Wembley-t is, na, akkor tátva maradt szám.
Nagyon híresek, és tehetségesek lehetnek, ha ilyen hamar a Wembleyben léptek fel, és nem is egyszer!
Jóságos ég!
Mondták, hogy majd menjek el jövőre az egyik koncertjükre, ugyanis jövőre is turnéra mennek. Megígértem nekik, hogy elmegyek, hiszen nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyenek élőben. Egy-egy videó azt biztosan nem adja vissza, hogy ők milyenek a színpadon.
Szóval biztosan elfogok menni.
- De mennem kell most. - néztem meg az időt, ami negyed 6-t mutatott, és 7 órára az étteremben kell lennünk. Sietnem kell majd az biztos.
- Máris? - kérdezte Liam.
- Igen. Az egyik barátommal találkozok. Bemutatja a barátnőjét. 7 órakor találkozunk. Még haza kell mennem elkészülődni. Szóval mennem kell.
- Rendben. Jó szórakozást. - mosolyogva nézett rám Liam, majd felállt és megölelt. Nem számítottam arra, hogy megölel, de viszonoztam mosolyogva a gesztusát.
Mindegyik fiúval megöleltük egymást, majd miután elköszöntem tőlük, a Harryvel az előszobába mentünk, ahol felvettem a csizmámat és a táskámat, majd kimentünk a kapuhoz.
- Örülök, hogy eljöttél. - mosolygott.
- Nagyon jól éreztem magam! Jó fejek a fiúk. - mosolyogtam.
- Igen, és ne haragudj a hazugságok miatt.
- Semmi baj. Inkább én köszönöm, hogy annyiszor kihúztál a pácból.
- Természetes. - mosolygott.
- Nem akarod nekik elmondani az igazat? - tettem fel a kérdést. Hiszen úgy érzem megérdemelnék a fiúk, hogy tudják az igazat.
- Nem tudom. El is mondanám és nem is.
- Gondold meg, de persze a te döntésed. És még egyszer nagyon jól éreztem magam veletek.
- Majd még megbeszéljük és gyere.
- Oké. Á, és apu azt mondta, hogy szeretne megismerni téged és Deant is.
- Komolyan? Szívesen megismerném apukádat. - mosolygott.
- Fél, hogy megfogok sérülni. Hogy megbántasz.
- Nem leszek olyan, mint a többi barátod! Komolyan! Ígérem! - nézett a szemeimbe.
- Tudom. - elmosolyodtam - csak félt.
- Megértem. - mosolygott - de majd megbeszéljük és elmegyek hozzátok.
- Rendben. De most tényleg megyek, mert még el kell készülnöm és Lillyt is rendbe kell szednem.
- Oké. Érezzétek jól magatokat. Lillyt puszilom. - mosolygott.
- Átadom neki, de most már tényleg megyek.
- Rendben.- megölelt, amit én viszonoztam, majd elköszöntem tőle, kimentem a kapun. Az autómba beülve már hajtottam is haza, természetesen a sebességhatárt betartva.
Haza érve köszöntem a családomnak, kislányomat pedig jól megpuszilgattam.
Szüleimnek nagy vonalakban elmondtam, hogy milyen napom volt. Lilly tudta, hogy megyünk el valahova, hiszen anyu elmondta neki, így már teljesen lázban volt.
Anyu éppen akkor kezdte befonni neki a haját francia fonással. Semmi csicsa. Nem kell egy kisgyereknek a hajába mindenféle csatot, meg hajgumit rakni. Ő úgy szép, ahogy van.
Hagytam őket hajat csinálni, anyu pedig mondta, hogy nyugodtan készülődjek, ő majd Lillyt elrendezi.
Hálás voltam neki, így nyugodtan tudtam elkészülődni.
A tusolással nem siettem, hanem hagytam, hogy a meleg víz mossa a testemet. Kizártam mindent az agyamból és csak álltam a meleg víz alatt.
Felüdülés volt pihentetni az agyamat és a testemet.
Miután végeztem a tusolással és szárazra töröltem magam, köntösömben visszamentem a szobámba, ahol a hajvasalót bedugtam, és amíg az melegedett, addig válogattam a ruháim között.
Miután sikeresen kiválasztottam a ma este viselendő ruhákat, leültem az asztalomhoz, és egy alap sminket vittem fel az arcomra, majd a hajamat kivasaltam.
Ezután már csak a ruháimat vettem fel, és belebújtam a magassarkúmba. A táskámba elpakoltam, majd még egyszer végig néztem magamon és már mentem is le a nappaliba, ahol anyu Lillyre adta rá a csizmáját.
- Nagyon csinos vagy. - dicsért meg apu, én pedig elmosolyodtam.
- Köszönöm.
- Tényleg nagyon szép vagy. Bár mindig szép vagy, de most olyan nőies vagy. - mosolygott rám anyu, majd amint felöltöztette Lillyt, megpuszilta az arcomat és megölelt. Miután elhúzódtunk egymástól, leguggoltam lányom elé.
- Kis szépségem! Nagyon szép vagy! - mosolyogtam rá, és megpusziltam a homlokát. Kuncogott, majd megölelt, én pedig szorosan magamhoz öleltem.- nagyon szeretlek! - suttogtam neki, és még szorosabban öleltem. Nem akartam őt elengedni.
- Szeretlek! - mondta, és szorosan ölelte a nyakamat.
Lillyre ráadtam a kabátját, majd elköszöntünk a szüleimtől, és már mentünk is ki az autóhoz, ahol kinyitottam az ajtót. Lillyt a gyerekülésbe ültettem, és becsatoltam.
Beültem előre, majd elindítottam az autót, és elmentünk az étteremhez, ahol Deannel és a barátnőjével találkozunk a megbeszéltek szerint.
Lillyvel, amikor autóban vagyunk mindig vagy beszélgetünk vagy pedig zenét hallgatunk. Most elmeséltem neki, hogy találkoztam a Harry barátaival.
- Jók? - kérdezte. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy kedvesek? Azaz jó fiúk?
- Nagyon jók. - mosolyogtam - a Harry puszil téged!
- Én is! - kuncogott- zene! - mondta hangosan, és tudtam mi a dolgom.
Már szolgáltattam is neki a zenét, ami a rádióból szólt.
Az étterem előtt leparkoltam, és kiszálltam az autóból, majd Lillyt is kivettem az ülésből. Megfogtam a kezét, az autót lezártam és bementünk a helyre, ahol elég sokan voltak, és mindenki a vacsoráját fogyasztatta, vagy várt a vacsorájára.
Körbenéztem a helyen, de nem kellett sokat nézelődnöm, amikor Dean feltűnt előttünk, de egyedül.
- Sziasztok. - mosolygott. Megölelt engem, majd leguggolt Lillyhez- szia.
- Szia. - mosolygott rá Lilly, majd megölelte. Dean mosolyogva ölelte át, és vette fel a karjaiba.
- Késtünk? - kérdeztem tőle.
- Dehogyis. Mi is olyan 5 perce jöttünk. A barátnőm már az asztalnál van, gyertek.
- Lillyt viszed? - felhúztam a szemöldökömet.
- Naná! - vigyorgott, és elindult az asztalhoz, aminél ült egy lány, de háttal nekünk. Nem tudhatta, hogy jövünk, de hát honnan is tudná.
- Itt vagyunk. - szólt neki Dean, én pedig már alig vártam, hogy megismerjem az újdonsült barátom barátnőjét.
A fiú továbbra is fogta Lillyt.
A barátnője letette a poharát, amiből éppen ivott, majd felállt és mosolyogva fordult felénk.
Ledöbbent, amint meglátott engem.
Én pedig ledöbbentem, amint megláttam őt.
Ez nem lehet igaz!
Pont ő?
Emily?
Ő Dean barátnője?
Emily, Dean barátnője?
