70. rész ~ Nyilvánosság

Harry Styles

Rosie megállíthatatlanul menetelt előre, közben pedig az sem érdekelte, hogy valakinek neki ment, vagy éppen egy turista fotójába mászott bele, aki lehet kínkeserves perceket töltött azzal, hogy a legjobb szögben fotózza le az adott épület. Aztán bumm. Ott volt Rosie, aki ezt azonnal felrúgta, mert az épület előtt üldögélő madár elment, és mint kiderült a fotós nem is az épületet akarta lefotózni, hanem a madarat, mivel a férfi egy természetfotós.

Hoppá.

Bocsánatot kértünk, és már húztam is el onnan Rosiet, ne csináljon még nagyobb galibát, és ne üssük meg a bokánkat, mert a férfi a hatalmas fényképezőgépével igencsak rondán nézett ránk, és hát...elég ronda szavakat kiabált utánunk. Franciául. 

Még szerencse, hogy barátnőm nem értette miket mondott az az ember, különben valószínű, hogy visszafutott volna hozzá, és jól felpofozta volna, a fényképezőgépe pedig darabokra törött volna. 

- Rosie, ne legyél ilyen túlbuzgó! - jóval arrébb megálltunk, és bosszúsan néztem Rosiera, aki csak ártatlan tekintettel nézett rám. Hogy ha az ágyban lettünk volna, akkor most nagyon, nagyon elveszíteném az önuralmamat, emiatt a tekintet láttán, és el kell mondanom, most is nagyon megmozgatja az altestemet, de nem. Nem engedhetem meg neki, hogy csak a nézésével elcsábítson!
Most nem!
- De hát ez Párizs. - sóhajtva mutatott körbe - és most először vagyok itt!

- Tudom, tudom, de akkor sem csinálhatod azt, hogy mész, mint nem tudom mi! Vissza kell fognod magad. - néztem a szemeibe, hogy a szavaim nyomatékos hatása elérje a célját. 

- Jó, tudom. - dőlt a mellkasomnak - de olyan jó itt!

- Nem akarsz visszamenni a hotelbe pihenni? - nyomtam egy puszit a fejére, és a derekánál öleltem szorosan.

- Még egy kicsit sétáljunk. 

- Rendben. Holnap este pedig elmegyünk a kivilágított Eiffel-toronyhoz.

- Oké! - vigyorogva nézett fel rám - de ugye tudod, hogy még meg kell tanítanod franciául?

- Vagy inkább franciázni? - csábosan húztam fel a szám jobb sarkát, ami megtette a hatását, hiszen Rosie elpirult. 

- Arra már megtanítottál. - olyan mélyen nézett a szemeimbe, hogy a testem azonnal reagált azzal, hogy égető vágy költözött a testembe.

- És milyen jó munkát végeztem. - suttogtam a fülébe, majd egy apró csókot leheltem a füle mögötti érzékeny pontjára. 

- Szóval akkor jól csinálom? - egy kicsit elfordította a fejét, hogy jobban hozzáférjek a nyakához. 

- Istenien. - lehunytam a szemeimet, és hagytam, hogy a gondolataim elkalandozzanak a megérkezésünk pillanatára, amikor egymásnak estünk, majd az ágyban többször is orgazmushoz vezettük a másik testét. 

Mivel Rosie közvetlenül előttem állt, így ő is érezhette, hogy a péniszem mocorogni kezd a nadrágban. Tudta, hogy mire gondoltam, mert a tekintetéből láttam, hogy neki is ezek az emlékképek ugornak be. 

- Oh. - nézett rám tágra nyílt szemekkel, és közelebb préselte hozzám az altestét.

- Ne csináld ezt! - suttogtam határozottan a szájára.

- Miért? - vigyorgott pimaszul.

- Látszani fog a merevedésem!
- Kabát takarja, ne aggódj. - vigyorogva nyomott egy csókot a nyakamra. Még szorosabban öleltem magamhoz.

- Fejezd be! - toltam el magamtól, és keményen néztem rá. Kijátssza a türelmemet, és azt, hogy tudja mi játszódik le bennem. 

- Értettem, bébi. - vigyorgott, odalépett hozzám, forrón megcsókolta a számat, majd elindult. 

Ezt még visszakapja.. - gondoltam magamban, és utána mentem, megfogtam a kezét.

- Szóval akkor megtanítsalak egy pár francia mondatra?

- Igen! - nézett rám hatalmas mosollyal - valami egyszerűt!

- Akkor az elején kezdjük. Bonjour. Salut. 

- Bonjour. Salut. De ezeket ismerem!

- Oké, oké. Comment vous appelez-vous? - Rosie furcsán nézett rám, aztán elkezdte visszamondani, amit én mondtam. Több-kisebb sikerrel sikerült is neki, de még párszor együtt elismételtük a szavakat, hogy biztosan a kiejtés is jó legyen.

- Ez mit jelent? - kérdezte. 

- Szép napja van? - hazudtam. Hogy hívják Önt? Ezt jelenti ez a mondat, de ez is kell a bosszúmhoz. Úgysem tudja mit jelent igazából.

- És akkor vagy azt mondják, hogy Oui vagy azt, hogy...

- Non. - fejeztem be. 

- Oké. Következő mondat! - vigyorgott. 

- Nem-nem. Most menj oda egy emberhez, és mondd el neki a mondatot! 

- Mi? - nézett rám riadtan - és mi van, ha mondd valamit?

- Akkor mondd neki, hogy à demain! Na, de nyomás. Menj. 

- Biztos? 

- Persze!

Vett egy nagy levegőt, majd odasétált egy idősödő férfihoz. Közelebb mentem, hogy mindent hallhassak, de mégis ne tudjon olyan könnyen odaérni hozzám. 

- Bonjour. - kezdte Rosie, mire a férfi mosolyogva feléje fordult. Udvariasan biccentett egyet, mint üdvözlésképpen, aztán válaszolt. 

- Bonjour Mademoiselle! - mosolygott kedvesen a férfi. Rosie láthatóan még nem jött zavarba, nyilván tudta mit jelent a Mademoiselle. 

- Comment vous appelez-vous? - kérdezte Rosie. Vigyorogva figyeltem, hiszen a helyzet most kezd majd csak érdekessé válni. 

- Je m'appelle Pierre. Comment t'appelles-tu? - a férfi elmondta, hogy Pierrenek hívják, majd megkérdezte Rosietól hogy őt hogy hívják. 

De barátnőm csak nézett a férfira, mint aki nem ért semmit. 

És hát pontosan. Nem értett semmit.

- Óóó.. - tágra nyílt szemekkel nézett a férfire, akin semmi bosszúság nem volt, szimplán türelmesen várt a válaszra, amit nem igazán kapott meg. Rám nézett. A vigyorgó arcomat látva rájött, hogy átverés áldozata lett. Az arca bosszús lett, és olyan csúnyán nézett rám, ahogyan ember nem tud nézni. 

- Sajnálom.. - folytatta - a barátom átvert, és most nem tudom mit kell mondanom! Segítsen! - de a férfi csak homlokát ráncolta. 

- Je ne comprends pas. - Nem értelek. 

- Ó te jó ég.. - Rosie rémülten nézett rám, majd a férfira. Tudtam, hogy nem fogja őt csak úgy hagyni. - Nem értem, amit mond. Nem tudok franciául. - tagolta lassan a szavakat. 

- Comment dit-on? - Hogy mondja?

- à demain! - zárta le Rosie, és odasietett hozzám. A férfi teljesen értetlenül nézett ránk, de mosolygott is. 

- Mit műveltél? - nézett rám csúnyán - miket mondtam én annak a bácsinak?

Nevetni kezdtem hangosan.

- Hát ez nagyon vicces volt!
- Nem, nem volt az! - fortyogott - miért vertél át?

- Mert te meg játszottál velem, és azzal, hogy fel voltam izgulva!
- De ez más!

- Nem más. - vigyorogtam.

- Mi lett volna, ha valami nem normális embert állítok meg?

- Akkor megmentettelek volna, mi lett volna? - öleltem magamhoz, és nyomtam egy puszit az arcára. 

- Legalább valami teljesen zagyvaságot mondtam neki? - sóhajtott fel.

- Dehogyis. - mosolyogtam - azt kérdezted tőle, hogy hogy hívják, ő pedig válaszolt, hogy Pierre és megkérdezte, hogy téged hogy hívnak. Amikor elkezdtél neki angolul beszélni, akkor mondta, hogy nem ért téged. 

- És az utolsó?

- Az pedig a Hogy mondja? Nem tudott angolul a bácsi.

- Teljesen lejárattam magam. - sóhajtott.

- Dehogyis. - nevetve nyomtam puszit a homlokára - a férfi mosolygott.

- Komolyan?

- Igen. - mosolyogtam. Megfogtam az arcát és szájon pusziltam.

- És az az à demain mit jelentett?

- Holnap találkozunk. 

- Hogy mi? - kiáltott fel - komolyan azt mondtam neki, hogy holnap találkozunk?

- Igen. - vigyorogtam.

- Lehetetlen egy alak vagy. - rázta meg a fejét.

- És szerelmes. 

Rosie elmosolyodott. 

- Ezután a kis tetted után is szeretlek. 

- Én pedig a felizgatós tetted után is szeretlek. - túrtam a hajába, majd megcsókoltam érzékien. 

Pár pillanatnyi csókolózás után elhúzódott. 

- Visszamenjünk a hotelbe?

- Mit szeretnél ott?

- Pihenni. Elfáradtam. 

- Én is. Egész nap csak mászkáltunk. 

- Meg, amint megérkeztünk a hotelbe, egymásnak estünk. 

- Te is akartad! - vigyorogtam.

- Persze, hogy akartalak. - nézett fel a szemeimbe.

- Amikor így nézel olyan nehezen bírok magammal. - morogtam. 

- Menjünk pihenni. - kuncogott.

- Pihenni? - felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- Igen. Nincs szeretkezés.

- Miért nincs?

- Mind a ketten fáradtak vagyunk. 

- Legalább egy-két menet után még jobban tudunk aludni. 

- Ó, nem. - nevetni kezdett, majd tekintete újra rajtam állapodott meg, a szája pedig a számon, de csak sajnos kis időre. - Pihenünk. 

- Jó, oké. - morogtam - pihenünk. 

Nevetve megfogta a kezemet, majd kéz a kézben visszasétáltunk a hotelbe. 

****

Másnap, ahogyan megbeszéltük Rosieval, ismét nyakunkba vettük Párizs utcáit, és minden egyes nevezetességet, már persze, amire volt időnk, megnéztük. 

Éppen a Louvre előtt álltunk, amikor Rosiet hívták telefonon, engem pedig megállított pár rajongó. Gyorsan letudtam az autogramosztogatást, valamint a fényképkészítést, így már száz százalékban tudtam barátnőmre figyelni, aki éppen akkor tért vissza hozzám, amikor a lányok elmentek. 

- Minden rendben? - kérdeztem tőle.

- Persze, csak Dean volt az. Érdeklődött, hogy mi újság velünk. 

- Mit mondtál neki? - öleltem át, ő pedig a mellkasomra hajtotta fejét.

- Hogy minden nagyon szuper. 

- Több, mint szuper. - támasztottam meg az államat feje búbján.

- Csodálatos. - még szorosabban ölelt a derekamnál - na, meg persze elújságoltam neki, hogy van munkám. - vigyorgott fel rám, ami ragadós volt, hiszen az én ajkaim is azonnal felfelé húzódtak. 

- Mit szólt hozzá?

- Ó, nagyon örült neki, de megkértem, hogy anyáéknak ne mondja el. Ha majd hazaérünk, akkor akarom nekik elmondani.

- Inkább te mondd el nekik a hírt, mint Dean. Kíváncsi leszek a véleményükre, meg persze Lillyére is, hogy utazgatni fogunk. 

- Ő biztosan oda, meg vissza lesz az egészért. - vigyorgott Rosie.

- Nem olyan makacs, mint az anyja. - vigyorogtam.

- Nem is vagyok makacs!

- Ó, hát persze. - nevettem fel.

- Na, jó tényleg az vagyok, de azért nem akartam csak úgy fejjel a falnak menni. Át kellett gondolnom. 

- Tudom, csak nem értem miért kellett ennyit gondolkodnod. Tudtad, hogy Lilly is jöhet. 

- Mint, ahogyan mondtad, makacs egy nőszemély vagyok. - sóhajtott, és csókra csücsörítette a száját, amit én készségesen meg is adtam neki. 

- Lilly egy szobában fog velünk aludni? - kérdezte, amint ajkaink elváltak egymástól, és már csak a halk zihálásunkat lehetett hallani egymás között, meg persze a több száz embert, akik elmentek mellettünk. 

- Igen, vagyis lakosztályunk lesz, két szobával, ha úgy jó?

- Persze. - mosolygott.

- Így legalább kettesben is tudunk lenni. - simítottam meg tökéletes ajkait.

- Nem baj, hogy Lilly is velünk jön?

- Dehogy baj. - égnek emeltem a szemeimet. Már megint ez a téma! - Szépséges Rosiem. Már milliószor megmondtam, hogy nem bánom, ha velünk jön, és ez azóta sem változott.

- Oké, oké. Befogtam a számat. - nevetett, és erősen szájon csókolt, de aztán el is húzódott tőlem. Túl gyorsan, és túl váratlanul. 

- Sétáljunk tovább? - megfogtam a kezét.

- Nem baj, ha lefényképeznek közben minket? - nézett rám óvatosan. 

Hát persze..

Azok a kis fotósok mindenhol ott vannak. Egy-két rajongó esetleg tegnap látott minket, lefényképezett, felrakta a képeket a közösségi oldalakra, és a sajtó máris szagot fogott.

De nem érdekel!

Boldog vagyok, és ezt a kis aljas fotósok sem tudják tőlem elvenni. 

- Nem. - elmosolyodtam, és még szorosabban fogtam Rosie kezét - nem érdekel. Tudják csak meg, hogy együtt vagyunk. 

- Mármint mindenki? - nyíltak tágra a szemei.

- Igen. Majd felrakok egy képet instagramra, és akkor megtudják az emberek, hogy együtt vagyunk. Már nem érdekel, csak az a fontos, hogy megtudják, boldog vagyok. Mert nagyon boldog vagyok! - vigyorogva pusziltam meg, majd pörgettem meg a levegőben. Rosie felnevetett, és amint a lábai a talajt érték, nevetve rázta a fejét.

- Tényleg kiírod?

- Igen. - csókoltam meg a homlokát - nos, de most fejezzük be a városnézést. Mondjuk elmehetnénk enni valamit.

- Ez egy nagyszerű ötlet. Éhen halok!

Harry Styles romantikázik Párizsban!

Ha valaki azt hitte, hogy a One Direction népszerű énekese, Harry Styles (20) szingliként éli életét, hát az most el kell hogy keserítsük, ugyanis az énekes a minap Párizsban sétálgatott, kéz a kézben egy barna hajú szépséggel.

Tornádóként söpört végig a hír a One Direction rajongók körében, hogy népszerű kedvencük lehet már mégsem szingli?

Hát, ahogyan mi elnézzük a képeket, ahol Harry még meg is csókolja a lányt, nagyon is biztosak vagyunk abban, hogy ez a lány elcsavarta a szépfiú fejét. A rajongók, akik látták őket azt mondták kollégánknak, hogy az énekes és a lány nagyon boldogok voltak, és többször megcsókolták egymást az utcán.

Hoppá.

Szerelem van a levegőben!

Nagyon reméljük, hogy az énekes minél előbb bejelenti a nagy hírt, és persze mesél nekünk egy kicsit szíve hölgyéről, akivel már csak a képek alapján is igazán szép párt alkotnak.

Mi azért szurkolunk Harrynek, és kívánunk nekik sok boldogságot!

- Ó. - szólalt meg Rosie, amikor felolvastam neki a cikket. A kanapén ültünk, pontosabban fogalmazva én ültem ott, Rosie pedig az ölemben, és a Liam által átküldött cikket olvastam fel neki.

- Ez most akkor jó? - kérdezte, és tekintete a telefonom képernyőjéről az arcomra csúszott. 

- Igen. - elmosolyodtam - szerintem elég jó, de ez csak a média. A rajongók a nehezebb esetek. 

- Ha utálni fognak? 

- Én akkor is szeretni foglak téged. Nem fogják rólad megváltoztatni a véleményemet. - nevetve pusziltam meg.

- És ha bántani fognak?

- Abból már kinőttek, nem lesz baj. De ha bántanának, akkor ott leszek én is. Elmondom nekik, hogy ezzel nekem is fájdalmat okoznak. 

- Nem akarok közéd és a rajongók közé állni. 

- Én pedig azt nem akarom, hogy a rajongók közénk álljanak. - simítottam végig arcán, mire ő belesimult a tenyerembe.

- Minden rendben lesz? - suttogta.

- Lesznek olyanok, akik nem fogják megérteni, de foglalkozunk velük? Nem! Nem ismerjük őket, és biztosan nem is fogunk velük találkozni. 

- De a rajongóid!

- Akiknek támogatniuk kell engem! Vagy, ha nem is támogatnak, akkor csendben elfogadják, hogy én téged választottalak. Én sem szólok bele abba, hogy ők kit szeretnek, és nem küldök az illetőnek fenyegető üzeneteket.

- Oké-oké. - csókolta meg az ajkaimat - szeretlek, és ezen a rajongók sem tudnak majd változtatni!

- Hogy, ha megerősítést akarnak, akkor megkapják! - azonnal felmentem Instagramra, és kezdtem egy tökéletes képet keresni. 

- Milyen képet raksz fel?

- Majd meglátod. 

Feltöltöttem egy Rosieról még régebben készített képet, és amikor is oda kellett volna valamit írnom, akkor hirtelen nem tudtam mit írjak.

"Igen, ő a barátnőm!" ?

Nem. Ez túl snassz. 

"A szerelmem!" ?

Túl nyálas és megszokott.

Ne írjak semmit?

Annak meg mi értelme?

Eldöntöttem. Csak egyetlen szót fogok írni.

Girl.

És innen már mindenki maga alakítja a dolgokat.

@harrystyles Girl. H.

- Ennyi? - Rosie figyelemmel kísérte a tevékenykedésemet a telefonomon.

- Igen. Csak egyszerűen. Hidd el, a rajongók tudják, hogy az barátnő akar lenni. 
- Szóval hivatalosan is elmondtad a rajongóknak, hogy együtt vagyunk?
- És a nyilvánosság is tudja már.
- Hű. - nevette el magát.
- Minden rendben lesz. Én itt leszek neked, és mindenkitől megvédelek.
- Tudom. Hidd el, tudom. - bújt szorosan hozzám, én pedig amennyire csak tudtam magamhoz öleltem, hogy lássa, bármi baja van, bárki bántja én leszek neki a pajzsa. 
Én leszek az, aki megvédi őt mindentől, és mindenkitől. 

69. rész ~ L’amour à Paris (+18)

Rosalie Parker

- Isten hozott Párizsban, bébi! - csókolta meg Harry döbbenettől elnyíló számat, hiszen nem tudtam betelni a francia főváros látványával, amit megcsodálhattam, ahogyan a taxi útról-útra haladt minél többet megmutatva nekem ebből a városból.

Gyönyörű volt.

Egyszerűen nem bírtam betelni azzal a látvánnyal, amit a francia emberek, a francia építészet és maga Párizs ad nekem, és ad az ide látogató turistáknak. 

Egyik oldalról a másikra néztem, próbálva minél több házat, és embert megnéznem. Hogy miért?

Nem tudtam.

De ez az egyik hely a világon, ahová mindig elakartam jutni, és hogyha az ember eljut álmai helyére, akkor minél többet próbál megnézni belőle, hiszen azt sem hiszi el, hogy végre ott lehet!

"Eljutni Párizsba. Csókolózni az Eiffel-torony előtt."

Pontosan ez állt a képzeletbeli bakancslistám egyik sorában. Az egyik már teljesült, a másikat pedig remélem, hogy teljesülni fog. 

Harry néztem, aki csak vigyorgott a buzgóságomat látva. 

- Nem idegesítelek? - kérdeztem. Homlokát ráncolta, és a vigyora lassan elpárolgott az arcáról.

- Már miért idegesítenél?

- Hát, mert úgy nézelődök, mint egy kis óvodás az állatkertben. 

Nevetni kezdett, és amennyire a biztonsági öv engedte, magához ölelt. 

- Dehogyis idegesítesz! És, ha tudni akarod, akkor sokkal cukibb vagy egy kis óvodásnál. - vigyorgott rám, és az orrát végig húzta az orromon. Felkuncogtam a tette hatására.

- Még sosem jártam Párizsban, és már most annyira szép minden, pedig még közvetlenül nem is lépdeltem ezeken a járdákon!

- Megértelek, bébi. Amikor én először jártam itt, vagy bárhol a világon, én is mindent megakartam nézni, de nem akartam, hogy a többiek, és a média is hülyének nézzen, így inkább csendben maradtam. - nevetett - de hidd el, belül őrjöngtem, hogy ott lehetek bármelyik helyen!

Elmosolyodtam.

Annyira szeretem, amikor kis részleteket árul el az életéből. Ilyenkor mindig közelebb és közelebb kerülünk egymáshoz. 

- Te is így őrjöngtél, mint én? - vigyorogtam rá.

- Igen, csak én nem mutathattam, és hidd el, sokkal rosszabbul jártam, mint én. Ott ülsz halál nyugodt arccal, miközben belülről ordítasz, hogy "Jó ég! Itt vagyok!". - nevetett.

- Akkor legalább osztozol velem ezekben az érzésekben. - vigyorogva nyomtam csókot a szájára, majd néztem ki újra az ablakon, ám Harry megfogta az államat, magához húzott, és mohón megcsókolt. Teljesen leblokkoltam annyira hirtelen ért vad csókja.

Pont mikor reagáltam volna, húzódott el.

- A hotelben folytatjuk. - suttogta a számra, és még egy csókot lehelt az említett területre. Szemeiben láttam azt a bizonyos csillogást, ami most nem csak a szerelem miatt csillog. Ott van a tekintetében a vágy, az a mohóság, ami sugallja, hogy ha nem egy taxi hátsó ülésén lennénk, akkor nekem esett volna.

És édes Istenem! Én mennyire szeretném már azt!

- Alig várom. - én is suttogtam a szavakat a szájára, és véletlenül, vagy talán direkt végignyaltam ajkaimat, amelyek még csillogtak Harry nyálától az ezelőtti csókunk után. 

- Ne kísérts, bébi.. - nézett mélyen a vággyal és a keménységgel keresztezett szemeivel rám. Tudtam, hogy nagyon kevés kell neki, hogy ne veszítse el a kontrollt, és hogy ha nem akarom, hogy itt szeretkezzünk, akkor csendben maradok. De annyira felizgultam!

És még annál is jobban kívánom mindenét!

Akár most azonnal.

- Nem csináltam semmi rosszat.. - néztem rá ártatlan tekintettel, hiszen én tényleg csak az igazat mondtam neki, hogy már alig várom azt, hogy a hotelbe érjünk, és végre bennem legyen. 

- Ne játssz velem. - hangja keményen csengett - már nem bírok magammal, és minél kisebb lesz a türelmem. 

- De egyre szűkebb a nadrágod, igaz? - csúsztam hozzá közelebb. Nem tudtam mi ütött belém, ami miatt ennyire felbátorodtam, de nagyon élveztem, hogy végre kimerem mondani azt, amit mindig is kiakartam.

- Pontosan. - lehelte halkan, amikor tenyeremmel végig simítottam a combján. Belekapaszkodott az ajtó kapaszkodójába, hogy visszafogja a vágyát. 

Mért nem inkább autót béreltünk? Félre állnánk valahol, és aztán már másznánk is hátra az ülésre, ahol...

- Mi jár a fejedben? - suttogta. Hatalmas tenyere a combomat fogta meg, és markolt bele. Beharaptam a számba, hogy ne nyögjek fel. Nem lenne tanácsos, ha a taxisofőr azt hallaná, ahogyan nyögök. 

- Sok minden. - néztem szemeibe.

- Perverz vagy, Rosie?

- Ha rád és a testedre gondolok, akkor csak perverz tudok lenni. - suttogtam a szájára, de nem csókoltam meg.

- Nagyon közel állsz ahhoz, hogy végre megdugjalak. - túrt bele a hajamba sokkal erősebben, ahogyan eddig szokott, ám így sem okozott semmilyen fájdalmat, sőt, inkább nagyon izgatónak találtam.

Összenyomtam a lábaimat. 

Harry ezt észrevette, és azonnal lenézett.

- Készen állsz már rám, igaz? - suttogta, és lágy csókot lehelt ajkaimra, de nem várta meg a válaszomat. Ő felelt a kérdésére. - Mindjárt megállapítom. - mondta, és a nadrágom gombjánál kezdett matatni. Tágra nyílt szemekkel néztem rá, és nyúltam a keze felé, hogy megállítsam, de ő azonban nem engedte. Másik kezével megfogta a kezemet, hogy ő állítson meg engem.

Figyelmeztetően nézett rám. Nem ellenkeztem. Az, hogy elől ült a sofőr, akinek csak hátra kellett volna ahhoz fordulnia, hogy lásson minket, és lebukjunk, még jobban feltüzelt, és már nagyon is akartam azt, hogy Harry nyúlkáljon a bugyimban. 

Gyors ujjai már be is csúsztak a nadrágomban, és simítottak végig bugyimon, majd ujjait a bugyimba csúsztatta és végig simított legintimebb részemen. 

Mutatóujja elért a nyílásomhoz, ahol bizony már annyira nedves voltam, hogy most azonnal készen álltam arra, hogy belém csússzon.

- Mennyire átkozottul készen állsz rám. - suttogta a fülembe. Nyelvével végig nyalt a nyakamon, ujját pedig belém dugta. 

Megmarkoltam a combját, és ránéztem nagy szemekkel.

Önelégülten vigyorgott.

- Tetszik ez a helyzet, igaz? Hogy itt vagyunk a taxi hátsó ülésén, és bármikor lebukhatunk. - halk hangja végig szántotta az egész testemet, elérve a borzongást nálam. 

Ujja fürgén mozgott bennem, azonban nem sokáig. Kihúzta belőlem, és visszaöltöztetett alul. A kielégületlenség és a hiánya miatt halkan felnyögtem, amit Harry köhögéssel palástolt. Csúnyán nézett rám.

- Csak nekem nyöghetsz. - mormolta a számra - a hotelben elengedheted magad. - azonnal letámadott, és kezdett el olyan keményen és vadul csókolni, hogy azt hittem helyben elájulok. 

****

Amint felértünk a lakosztályunkba, és becsukódott mögöttünk az ajtó, vadul egymásnak estünk és csókolóztunk. Kínszenvedés volt az út idáig, és még csak Harryre sem mertem nézni, mert akkor tudtam, hogy leállítja a taxit, és bevonszol az első hotelbe, amit meglát. 

Szorosan ölelem magamhoz, már az egész testem remeg a vágytól.

- Hm, bébi. Nyugalom. - Harry rekedt hangja hallatán pont nem a nyugalom szállt meg, hanem még jobban lángra lobbant a testem. Levette a kabátjainkat, majd elsőnek az ő cipőjétől szabadult meg, végül az enyémtől. De nem állt meg itt, hanem mutatóujjával - pontosan azzal, amelyik az előbb izgatott - végig simított nőiességemen. Olyan lassan, hogy minden izmom alul összehúzódott. 

Pulóveremet a pólómmal együtt szabadította le rólam. Ajkai a nyakamat kezdték kényeztetni, míg kinyitotta a melltartómat, kiszabadítva belőle melleimet. Kezével megfogja az egyik mellemet, és lassan becézgetni kezdi a kemény bimbómat.

Felnyögök, de azonnal el is kezdtem lerángatni róla pólóját, majd gyors mozdulattal ráncigáltam le róla nadrágját. Kilépett belőle, én pedig átöleltem őt és hozzásimultam. Meztelen felsőtesttel, szorosan ölelve álltunk a szoba közepén. Mind a ketten ziháltunk a testünkben uralkodó vágytól. 

- Akarlak. - suttogtam és megcsókoltam meztelen mellkasát. Harry teste megremegett, de azonnal le is szedte rólunk az utolsó ruhadarabokat. Az alsóneműket.

Mohón csúsztattam végig kezeimet mellkasán, hasán, majd markoltam meg péniszét, ami Harryből egy hangos nyögést váltott ki. Imádattal néztem Harry arckifejezését, ahogyan a péniszét szorítottam. Zihált, és olyan lángoló a tekintete, hogy az alhasam beleremegett a nézésbe. 

Kezét elvette merevedéséről, felemelt én pedig azonnal a csípőjére kulcsoltam lábaimat. Kezemmel átfogtam nyakát, amelyet csókokkal kezdtem kényeztetni. Éreztem kemény erekcióját hasamon, ami még mohóbbá tette az iránta érzett vágyaimat.

- Tégy a magadévá. - olyan lassan és erotikusan suttogtam a fülébe, amennyire csak tőlem telt - Azt csinálsz velem, amit csak akarsz. 

Megborzongott, és a szemeimbe nézett. Arckifejezése azonnal vadabb és zabolátlanabb lett. Vadul megcsókolt, nyelvét azonnal a számba dugta, és közben megindult velem az ágy felé. Amint a puha anyagra fektetett, elhúzódott tőlem, mélyen a szemeimbe nézett.

- Elsőnek kielégítelek, aztán megduglak. Utána pedig kipróbálunk valami újat. - suttogta, aztán nem várt tovább. Fejét előrehajtotta, és a bal mellemre helyezte száját. Mellbimbóm azonnal megkeményedett, és feléje nyújtózott, követelve a figyelmet. Belemarkoltam hajába, magamhoz húztam őt, míg ő felváltva szívogatta a bimbóimat. Egy hangos, mélyről jövő nyögés szakadt fel belőlem, amikor sokkal erősebben szívta meg egyik mellbimbómat.  Keze ugyanekkor lefelé kezdett vándorolni a combom belső felének bőrén. A testem annyira kívánja őt, hogy mindent megtennék annak érdekében, hogy mindenhol érezzem a kezét. Fejét felemelte, és rám néz, közben ujjai megtalálják azt a bizonyos helyet, ahol végig simított, és ami belőlem egy kisebb remegést váltott ki.

Ziháltam, a lábaimat pedig szélesre tártam, hogy szabad utat kapjon hozzám. 

- Milyen kis mohó vagy, Rosalie. - elégedett hangját alig hallottam, mert hüvelykujja elért a csiklómra, és azt kezdte kényeztetni körkörös mozdulatokkal.

De ennyi nekem nem elég! - kiáltom magamban, és még közelebb nyomultam kezéhez, hogy adja meg nekem a többet. Simogasson jobban. 

Szája újra a melleimre bukott. Tökéletes ajkai forrón zárultak kemény mellbimbóimra, melyeket szívott és nyalt felváltva.

- Harry. - nyöszörögtem, és a kezét próbáltam újra a lábaim közé nyomni, hogy folytassa, amit elkezdett. 

Elhúzódott, szemeit meztelen testemen legeltette, mely teljesen ki volt neki tárva. Még szélesebbre tárta combjaimat, és megnyalta ajkait. 

- Nem bírom.. - hangot adtam elégedetlenkedésemnek, amit ő csak vigyorogva fogadott. Felkönyököltem, és lenéztem. Felnyögtem, hiszen teljesen ki voltam Harrynek szolgáltatva. Csak ő láthatott ilyen szemérmetlen helyzetben, de nem érdekelt. 

Hiszen tudtam mennyire beindítja, ha kitárulkozok előtte. 

Lehajolt a lábaim közé, a kezeit a combjaim alá vezette, és átkarolt. Felnézett a szemeimbe. Vágytól túlcsorduló szemei már nem zöld, hanem fekete színben pompáztak. 

Felnyögtem.

Odahajolt hozzám, és végre nyelve hozzáért lüktető csiklómhoz. Lassan kezdte nyelve hegyével simogatni. Hangosan felnyögve hanyatlottam vissza párnára, és elengedtem magam. 

Harry fokozatosan gyorsított a tempón, nyelvét keményebben nyomta csiklómra, majd az egész nőiességemen végignyalt. 

Vonaglottam felette, és a hajába túrtam, miközben hangos, nyögésekkel fogadtam minden egyes nyelvmozdulatát rajtam. Kezeivel szorosan lefogott, hogy még csak moccanni se tudjak. Nyelve ritmusosan, gyorsan mozgott rajtam, majd belemártotta a hüvelyembe, amitől, ha lehetséges még inkább benedvesedtem. 

Alig bírtam már magammal.

Markoltam és téptem a haját, egyre többet, és egyre hangosabban nyögtem. Lábaimat kétségbeesetten próbáltam összezárni, azonban ezt nem engedte. Még szorosabban fogott le,  még gyorsabban nyalt. De aztán megállt.

Én pedig felkiáltottam tehetetlenségemben. 

Harry elvigyorodott, újra lehajolt, végig nyalt rajtam, és ezzel egy időben belém dugta két ujját. Hangosan nyögve fogadtam a cselekedetét, ami aztán elvitt a végső beteljesüléshez. Iszonyú erővel kapott el az orgazmus. Fejemet hátrahajtottam, hangosan felsikítottam, és szinte szétrobbantam alatta. 

Az egész testem remegett, ziháltam, miközben Harry nyelvei még pár nyelvcsapást végeztek rajtam aztán lassan felém hajolt.

- Imádom az ízedet. - mondta, de nem engedte, hogy válaszoljak. Ajkait ajkaimra nyomja, és mohón megcsókol. Száján éreztem az én ízemet, ami nyögést váltott ki belőlem, és feltüzelte egész testemet. Nyelve érzékien kényezteti nyelvemet, és ahogyan eszembe jutott hogyan kényeztetett odalent, újra felizgultam, és Harry kemény férfiasságához dörzsöltem magam. 

Elhúzódott tőlem, és egy mély, rekedt nyögés tört fel belőle. 

- Ó, hogy én most mennyire megfoglak dugni. - suttogta a számra, és nem várt. Egy erőteljes döféssel belém is hatolt, mélyen. Felnyögtünk mind a ketten, amint egész hosszában bennem volt. 

Nem mozdult tovább, hanem a szemeimbe nézett, elmosolyodott, lehajolt, és finoman szájon csókolt.

- Szeretlek nagyon. - suttogta, és megcsókolta a melleimet.

- Szeretlek Harry. - hangom nem volt több zihálásnál.

Nem várt tovább. Lecsapott ajkaimra, hevesen csókolni kezdett, közben pénisze keményen birtokba vette testemet. Mozdulatai gyorsak, durvák, de még így is tudom, hogy szerelemmel teltek, hiszen kezeinket a fejem fölött kulcsolja össze. Elhúzódott tőlem, és a szemeimbe nézett.

Mélyen és erősen döfködte testemet kemény péniszével.

- Gyerünk, bébi. - nyögtem fel, lábaimat dereka köré kulcsoltam, és belemarkoltam a fenekébe, hogy tudja, tényleg sokkal többre vágyok.

Kiolvasta a szemeimből a vágyat, és azonnal őrjöngő, gyors tempót kezdett diktálni. 

Lehajolt, szájával újra megtalálta a melleimet, amiket szopni kezdett. Kezével a hajamba túrt, hátrafeszítette a fejemet, és a nyakamra tapadt. Nyalta és szívta a nyakamon a bőrt, de közben egy percre sem állt meg a mozgásban. Egyre keményebben és mélyebben pumpált. 

- Rosalie.. - nyögte a nevemet, amely azt jelentette, hogy közeleg neki is az a csodálatos érzés. Még szorosabban húztam magamhoz, hogy még jobban érezzem őt, ő pedig teljesítette a kérésemet.

Szemeimbe nézett végig, én pedig a szemeibe. 

Hangosan felkiáltva élveztem el Harry egyik mélyebb és erősebb döfése után. Az orgazmusom hosszú, és remegek miközben elélvezek. Hüvelyem megrándult, és Harry ezt megérezve követett engem egy hangos ordítással, miközben belém élvezett. 

Zihálva, és kielégülten feküdtünk egymás karjában a szex után. Harry szerelmes csókokkal hintette tele az arcomat. Elmosolyodtam.

- Hiányzott már, hogy ennyire elengedjük magunkat. - mondta, és tudtam, hogy arra gondol, hogy szilveszterkor sajnos erre nem volt alkalmunk, hogy vadul szeretkezhessünk, hiszen az egész ház hallotta volna, ahogyan sikítok, és ahogyan nyögünk. 

Nos, arra pedig nem lett volna szükségünk.

- Itt leszünk pár napig. - csókoltam meg meztelen mellkasát - még lesz időnk sok mindenre.

- És én sok mindent is akarok veled csinálni. - túrt a hajamba, mire halkan felsóhajtottam.

- Kielégíthetetlen vagy. - vigyorogtam, és tekintetem az újra meredező férfiasságára csúszott.

- Sosem lesz belőled elég, bébi. - húzott magához, és érzékien megcsókolt. 

Csókunk csak pár percig tartott, de mégis teljesen elvette az eszemet. Harry elhúzódott tőlem, és szemeiben újra ott volt az a tűz.

- Kiakarok veled próbálni valamit. - suttogta, és az ujjai a lábaim közé csúsztak, de nem csinált semmit, csak ott tartotta.

- Micsodát? - leheltem lehunyt szemekkel.

- A hatvankilences pózt. - nézett a szemeimbe teljesen komolyan.

Ó. Te. Jó. Ég.

Hatvankilenc.

Azaz miközben ő kényeztet engem....

Ó. Te. Jó. Ég.

- Nem akarod? - puha puszikat hintett a nyakamra.

- Dehogyisnem akarom. Kiakarom veled próbálni. - elhúzódott, és a szemeimbe nézett kutakodva, mintha azt várná, hogy elkezdek nevetni, vagy ilyesmi. De nem. Ez nem fog megtörténni. 

- Biztos?

- Teljesen! - forrón megcsókoltam - veled akarok minden újat kipróbálni!

Elvigyorodott, és mohón megcsókolt. Ajkai keményen, de mégis érzékien falták a számat. 

- Mássz felém, Rosalie. - csábító hangja hallatán még inkább benedvesedtem, és teljesítettem a kérését.

Felé másztam és már alig vártam, hogy Harryvel kipróbáljak valami újat. Jelen esetben a hatvankilencespózt, ami által együtt repítjük egymást az orgazmus felé.

*****

- Szeretnél elmenni várost nézni? - Harryvel a szeretkezésünk után csak feküdtünk az ágyban, és pihentünk. Nem igen szólaltunk meg, csak élveztük a csendet, és a teljes kielégültséget. 

- Most? - néztem fel rá.

- Igen. - mosolyogva nézett és csókolta meg a homlokomat - nem nézünk meg sok mindent, csak pár nevezetességet, meg eszünk valamit. 

- Nem akarsz pihenni?

- Te? Csak nem elfáradtál? - vigyorgott pimaszul.

- Dehogyis! De te hátha kifulladtál.

- Azt ugyan nem. - csókolt szájon - lazításként elmehetnénk a városba. 

- Rendben. - mosolyogva felültem - megyek tusolni. 

- Veled tartok.

Felálltunk és körbenéztem a szobában, nagy és modern szoba volt. Az ágy kényelmét már megállapítottuk Harryvel, de ezen kívül még sok mindent nem néztünk meg. Az ágy a falnál középen foglalt helyet, mellette mind a két oldalán egy-egy éjjeliszekrény. Az ággyal szemben volt egy nagy ruhásszekrény, ami előtt a bőröndjeink már ott hevertek, hiszen a londiner felhozta őket, miközben mi minden szükséges iratot elintéztünk a recepción. A fürdőszoba ajtaja pontosan a hatalmas ablakkal volt szemben, amin keresztül valószínűleg csodálatos kilátás nyílhat a városra. 

És még a lakosztályunkban van egy kisebb nappali is, ahol fotel, kanapé, dohányzóasztal, minibár, és televízió foglal helyet. Amikor beléptünk, akkor nemigazán tudtam szemügyre venni, mert éppen le volt csukva a szemem, és Harryvel egymás szájában voltunk. 

De ahogyan zuhanyzás és öltözés után elhagytuk a szobánkat, és kisétáltunk a hideg levegőre.

Magamba szívtam a hideg levegőt, hiszen fent túl forró volt a hangulat, és jó végre lehűteni egy kicsit magamat.

- Elsőnek menjünk az Eiffel-toronyhoz? - Harry mosolyogva kulcsolta össze az ujjainkat.

- Igen! Elsőnek azt akarom megnézni! - szélesen vigyorogtam.

- Akkor elsőnek indulunk az Eiffel-toronyhoz! - Harry nevetve nyomott puszit az arcomra, majd kéz a kézben sétálva mentünk Párizs egyik legnagyobb nevezetességéhez. 

Harry közben mesélt arról, hogy milyen volt amikor itt voltak a fiúkkal, és hogy neki most mennyire más itt lennie velem. De persze sokkal jobb értelemben. Hiszen mégiscsak romantikus hangulatban akarja tölteni a párizsi tartózkodását. 

- Kérsz hot dogot? - kérdezte Harry.

- Amerikai kaját együnk Párizsban? - homlokomat ráncoltam, mire Harry felnevetett.

- Majd reggelire eszünk croissant-t.

- Oké! Benne vagyok! 

Odasétáltunk egy a téren álló hot dog árushoz, én pedig izgatottan néztem körbe, hiszen már látom magam előtt az Eiffel-tornyot.

- Szép? - karolta át Harry a derekamat, és nyomott egy csókot a homlokomra.

- Nagyon! - vigyorogtam rá - alig várom, hogy odamenjünk!

- Elsőnek vegyünk kaját, és utána megyünk. 

Bólintottam, és odamentünk az egyik hot dog árushoz.

- Bonjour. - Harry francia szavai azonnal rávonzották a tekintetemet. 

- Bonjour. - a kis kocsi mögötti férfi mosolyogva nézett Harryre és rám.

- Deux hot dog, s'il vous plaît. - Annyira dögös volt, ahogy Harry franciául beszélt..ahogyan a nyelve formálta azokat a szép francia szavakat..ha ezt a hotelben hallottam volna..

Viszont egyáltalán nem tudtam mit mondott Harry a férfinak, de gondolom kért hot dogot, mivel a férfi elkezdte csinálni a kis virslis kifliket. 

Átadta Harrynek, aki kifizette, miután a férfi elmondta, hogy mennyit fizetünk. 

- Merci. Au revoir! - Köszönöm. Viszontlátásra. Azzal a nulla francia tudásommal ennyit megértettem a beszélgetésből. Intett a férfinak, aki nekem is köszönt, és arrébb sétáltunk.

- Milyen jól beszélsz franciául! - és milyen szexin. Jegyeztem meg magamban.

- Tudok egy kicsit. - vigyorgott, és beleharapott a kiflibe.

- Egy kicsit? Én csak annyit tudok, hogy Merci. 

- De rien. - vigyorgott Harry, én pedig csak értetlen, bamba arccal néztem rá. - Szívesen. Ezt jelenti. 

- Meg kell tanítanod pár szót majd! - vigyorogtam.

- Oké. - nevetett.

Megettük a hot dogjainkat és már mentünk is az Eiffel-torony elé, ahol rengeteg ember volt, de főképp turisták. 

- Milyen nagy! - ámulva néztem az előttem álló hatalmas épületre. 

- Felmehetünk, ha szeretnél. - suttogta Harry miközben átölelt hátulról.

- Lehetne, hogy este menjünk fel? - fordultam vele szembe. Átkaroltam a nyakánál. 

- Bármit lehet, szépségem, amit csak szeretnél. - mosolygott rám.

- Szeretlek, Harry. - apró puszit nyomtam a szájára.

- Szeretlek, Rosie. - elmosolyodott, majd lágyan megcsókolt. 

Ajkaink lassan mozogtak a másikén, Harry karjai szorosan ölelték derekamat, én pedig a tarkóját simogattam lassan. 

Minden percét kiélveztük ennek az édes csóknak. Elmosolyodtam, ahogyan rájöttem, hogy hol is vagyunk pontosan. Az Eiffel-torony előtt. 

"Eljutni Párizsba. Csókolózni az Eiffel-torony előtt."

Mind a kettő teljesült. 

68. rész ~ Voyage à Paris

Jó olvasást! :)

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/796459580475553/

Harry Styles

- Aj, már holnap mentek haza. - Gemma, aki mellettem foglalt helyet a kanapén, teljes depresszióban volt már reggel óta, aminek az az egyetlen oka, hogy elhagyjuk Holmes Chapelt, és visszatérünk Londonba. 
- Tedd túl magad rajta nővérkém, mert így is, úgy is hazamegyünk. - vigyorogtam rá, ám ő azonban nem csúnyán nézett rám, vagy kigúnyolt, ahogyan sok ilyen esetben tenni szokott, hanem hozzám bújt. 
Óha...mi a hátsó szándéka?
Mert, hogy van, az biztos. Ő nem szokott csak így hozzám bújni.
- Gemma. - anyu, aki a kanapé kiugró részén ült, nagy szemekkel nézett ránk - jól vagy?
- Miért ne lennék jól? - kérdezte értetlenül nővérem. 
Na, erre a válaszra én is kíváncsi vagyok.
- Nem szoktál te csak úgy odabújni Harryhez.
- Baj az, ha szeretem az öcsémet? - felnézett rám mosolyogva, majd visszafordította figyelmét anyura. 
- Tudom, hogy szereted, de azt sosem szoktad így kimutatni.
- Csak nem akarom, hogy hazamenjenek. - vonta meg a vállát, én pedig óvatosan átkaroltam őt. De tényleg óvatosan. Hogy még csak véletlenül se vegye tolakodásnak és törjön ki hisztizésben. Ahogyan szokott. 
- Jönnek majd még. - mosolygott anyu - ugye? - nézett rám.
- Persze! - válaszolt helyettem Rosie - minél előbb jövünk.
- Nos, hallottátok az ifjú hölgyet. - Rosiet még szorosabban magamhoz öleltem, és nyomtam egy csókot a fejére. 
- Még a turné előtt gyertek. - Gemma szavai hallatára barátnőm megfeszült mellettem. Még mindig nem mondott semmit az állásajánlatomra, mely azt takarja, hogy jöhetne velünk a turnén, és fotózhatna a koncerteken. Pedig hamarosan választ kell adnia, ami remélem igen lesz. 
- Még azelőtt jönni fogunk, de ha Rosie nem jön velünk, akkor megtud titeket látogatni.
- Hova nem megy? - ráncolta a homlokát a mellettem ülő nővérem, és elhúzódott tőlem annyira, hogy rátudjon nézni Rosiera.
- Turnéra, velünk.
- Mit csinálna?
- Fotózna.
- Ó, Rosie. - vigyorgott rá Gemm - ezt ne hagyd ki! Oltári nagy lehetőség és még annál is jobb móka!
- Nem tudom még..
- Pedig szerintem is jó lenne. Mehetne Lilly is. - mondta Kate. Tudtam, hogy csak azt akarja, hogy a lányának legyen egy nagyon jó munkája, és ha már a lánya barátja énekes, akkor miért ne lehetne ezt kihasználni azzal, hogy egy nagyon jó munkát szerzek a barátnőmnek?
- Átgondolom! - Rosie ezzel a kijelentéssel lezártnak tekintette a témát. 
- De amíg a próbák vannak addig Rosie akár Lillyvel is eljöhet. - simogatni kezdtem Rosie karját.
- Igen. - mosolygott - Harry nélkül is szívesen eljövök. 
- Akkor meg ez a lényeg! - Gemma vigyorogva elhúzódott tőlem - akkor már nem is kell Harryhez bújnom.
- Mi? - néztem rá elképedve.
- Nem gondolod, hogy te érdekeltél? Csak Rosiet és Lillyt akartam látni. - nevetett. Szúrósan néztem rá.
- Na, szépen vagyunk. Már nem is érdeklem a nővéremet!
- De érdekelsz ám, bongyor fejű. - borzolta össze már növésben lévő hajamat. 
- Szerencséd, hogy ezt mondtad vagy nem jöhettél volna a turnéra. Megmondtam volna a biztonságinak, hogy ez a lány egy pszichopata! - vigyorogtam. Most Gemmán volt a sor, hogy szúrós szemekkel nézzen rám. 
- Neked meg az a szerencséd, hogy menni akarok a turnéra, így inkább csendben maradok. 
- Tudsz olyat? - vigyorogtam pimaszul. 
- Meg se szólalj! - mutatott rám a mutató ujjával - ne gerjeszd a tüzet. 
- Feléled a vadállat? - nevettem fel hangosan. 
- Akkor inkább fuss!
- Jól van, jól van nővérkém. - forgattam meg a szemeimet vigyorogva - inkább nézd a mesét. 
- Ami pont neked való. - kontrázott rá.
- Hogy bírod? - Kate tette fel a kérdést, és ahogyan láttam, anyunak. 
- Néha igazán nehezen, főleg, amikor mind a ketten itthon vagyunk. - sóhajtott - mint az óvodások. 
- Nem is vagyunk óvodások! - teljesen egyszerre mondtuk ezeket a szavakat Gemmával, és ha ez nem lett volna elég ijesztő, akkor még ugyanabban a hangsúlyban is!
- De azért jól összetartanak. - nevetett Robin, és rajtam, valamint Gemmán kívül, na, meg Lillyn kívül, aki bele volt mélyedve a mesébe, mindenki nevetni kezdett.
- Css! - Lilly ránk nézett, ujját a szája elé rakta, jelezve, hogy fogjuk már be, hiszen ő mesét akar nézni. Ki szereti, ha valaki megzavarja mesenézés közben? Senki.
Főleg nem egy 2 éves kislány!
- Értettük. - suttogta George Lillynek.
Lilly még mindegyikünkre ránézett, majd újra a TV képernyője felé fordult, hogy szemlélhesse tovább a meseszereplők kalandos életét. 
Felkuncogtunk, és mindegyikünk kényelembe helyezte magát, és újra nézni kezdtük mi is a rajzfilmet. 

- Úgy fogtok hiányozni! - Anyu magához ölelt, én pedig szorosan köré fontam a karjaimat, és öleltem magamhoz.
Itthon voltunk jó pár napig, most pedig visszamenni Londonba, őket pedig megint itt hagyni, nehéz lesz. De már megszoktuk. 16 éves korom óta járom a világot, és azóta nagyon keveset voltam itthon, de természetesen hiányzik a családom. Kinek ne hiányozna a családja, ha alig látja őket?
Nekem mindig is hiányozni fognak, de persze majd nekem is lesz feleségem és gyerekeim, akik már a családomat fogják képezni.
- Jövünk, amint tudunk. - nyomtam puszit az arcára, és elhúzódtam tőle.
- Tudom, igen, de most olyan jó volt, hogy ilyen sokáig itt voltatok. - elmosolyodott.
- Turné után itt leszünk egy hetet, ha úgy jó. 
- Viccelsz? - széles vigyorra húzódtak ajkai - nagyon örülnénk neki!
- Akkor ezt megbeszéltük. - nevetve nyomtam puszit az arcára.
- Vigyázz a fiamra. - ölelte meg anyu Rosiet.
- Vigyázok erre a nagy gyerekre. - vigyorgott Rosie.
- Nem is egy gyereked van, hanem kettő. - nevetett anyu. 
- Csak ez egyik cuki, a másik meg nem az. - szállt be Gemma is a rólam szóló beszélgetésbe.
- Nanana! Hát én is itt vagyok! - néztem a három, rólam beszélő nőre. 
Rosie kuncogva jött oda hozzám, és ölelt meg a derekamnál. 
Mosolyogva néztem rá, és lágy csókot leheltem ajkaira. 
- Szeretlek. - suttogtam a szájára.
Elmosolyodott és halk szavakkal viszonozta az érzéseit. 
- Kis édesek vagytok, de ezt hanyagoljátok itt. - nézett ránk Gemma. 
- Ne sajnáld, hogy téged egy pasi sem visel el. - vigyorogtam rá.
- Fú, te... 
- Gemma! - szólt rá azonnal anyu.
- Szerencséd, hogy nem folytathattam!
Felnevettem.
- Mért akkor mi lett volna? Hozzám vágtad volna az "f" betűs szót? - húztam fel a szemöldökömet.
- Amikor nem lesz itt Lilly, akkor még hozzád vágtam. - nézett rám elszánt tekintettel.
- Inkább hagyjátok már abba. - sóhajtott anyu. 
- Mint az óvodások. - nézett ránk Rosie.
- Ellenem vagy? - még a saját barátnőm is ellenem fordul?
- Nem vagyok ellened, de tényleg úgy viselkedtek, mintha három évesek lennétek. 
- Gemma az is!
- Te is az vagy, ha ujjal mutogatsz másra!
- Értettem. - duzzogtam.
- Legalább Rosie megnevel. - Gemma vigyorogva ölelte meg barátnőmet. - Verj egy kis észt ebbe a gyerekbe!
- Ő okos, és aranyos. - barátnőm a világ legaranyosabb mosolyával jutalmazott meg. Mondtam már, hogy mennyire imádom őt?
Nem?
Hát, akkor most mondom. Nagyon imádom!
- A maga módján tényleg. - Gemma elmosolyodott, majd odalépett hozzám, és szorosan megölelt. Akármennyire is szívjuk egymás vérét, szeretjük egymást. Köré fontam a karjaimat. - vigyázz rá, oké? Tényleg megérdemled a boldogságot, öcskös. - suttogta olyan halkan, hogy még csak véletlenül se halljon senki más belőle semmit sem. 
- Nem akarom elszúrni.. - suttogtam neki én is ugyanolyan hangnemben. 
- Nem lesz baj. - elhúzódott tőlem, és rám mosolygott - csak legyél boldog.
- Nagyon boldog vagyok. - mosolyogva néztem rá, majd Rosiera, aki ezeket a szavakat már hallotta, és nagyon jól tudtam, hogy tudja, róla van éppen szó. 
Elmosolyodott, szerelmes tekintete meglágyított.
- Bepakoltam a kocsiba. - jött vissza hozzánk George, aki az én autómba, és az övükébe is bepakolt. Lilly nagyon szeretett volna a nagyszüleivel menni, így megbeszéltük, hogy akkor ő velük fog menni. Se Rosienak, se a szüleinek nem volt ellene problémája, hogy az unokájuk őket boldogítsa az út alatt, addig persze, amíg el nem alszik. 
- Akkor indulhatunk? - Kate is, ahogyan mindannyiunk, útra készen állt.
- Igen.
Mindenkitől elköszöntünk, szoros ölelések után húzódtam el a családomtól, és mentünk az autókhoz. Lilly adott nekem és Rosienak egy puszit, aztán George berakta a gyerekülésbe. 
- Jó legyél! - pöckölte meg Lilly orrát édesanyja. 
Lilly felkacagott.
- Jó leszek. - a gyerekbeszéd a legcukibb beszéd a világon. 
Hibásan, de mégis szörnyen édesen beszél. Minden pasi szíve meglágyul egy cuki kisgyerek láttán. 
- Otthon találkozunk. - Rosie még megpuszilta lányát, becsukta az ajtaját, majd mi is beszálltunk az autónkba.
- Mehetünk? - néztem barátnőmre.
- Igen. - mosolygott rám.
Megpusziltam a kezét, integettem családomnak, majd kihajtottam az útra, amin keresztül visz haza az út. A második otthonomhoz.
Londonba. 
- Játsszunk! - pár perces út után Rosie szólalt meg először.
- Mit szeretnél játszani? 
- Fekete, fehér, igen, nem! - vigyorgott.
- Komolyan? - felnyögtem.
- Nem jó?
- Vesztettél! - vigyorogtam rá pimaszul.
- Héj! Még el sem kezdtük! - felháborodása nevetést váltott ki belőlem. 
- Na, kezdd. - nevettem.
- Szeretsz vezetni?
- Néha.
- Mi az, hogy néha?
- Hát, hogy néha! Valamikor.. valamikor annyira nem élvezetes.
- Mikor? 
- Amikor sok a hülye az úton. 
- Sokszor van hülye az úton?
- Akadnak mindenhol.
- Beléd koccantak már?
- Soha eddig. - vigyorogtam rá.
- Baleseted sem volt.
- Ahogy mondod.
- Nehéz volt megtanulni vezetni? - vigyorgott.
- Te nehezen tanultál meg?
- Héj! Most én kérdezek! - csapott finoman a kezemre.
- Elég könnyű volt. 
- Féltél az elején?
- Természetesen. Mindenki izgul!
- Megbuktál valamiből is?
- Rosie. - vigyorogva néztem rá - okos fiú vagyok. - és ezt nem csak a vezetés megtanulására értettem, hanem a játékra is, de ezt neki nem kell tanulnia.
- Szeretsz sötétben vezetni? - kitartó lány. 
- Minden időben szeretek vezetni. 
- Fehér vagy fekete autó jön be jobban? - az a vigyor az arcán...nos, az volt az, amit a következő mondatommal eltüntettem, és én kezdtem vigyorogni.
- Nekem te jössz be! 
Elpirult halványan, és egy kis időre kinézett az ablakon, majd vissza rám. 
- Válaszolnod kell!
- Mindegyik színt szeretem.
- De mégis fekete autód van.
- Mert az élénk színek autókban távol állnak tőlem. - el sem tudjátok képzelni meddig tartott ezt a mondatot "nem" nélkül elmondanom..
- Kitartó vagy?
- Nagyon!
- Úgy érzed, hogy te fogsz nyerni?
- Mindig én nyerek. - ajkaimat felfelé húztam, tenyeremet a combjára simítottam. 
- Te jössz.. - fújtatott - már alig van kérdésem, és mindig kihúzod magad a kérdésekből!
Nevetve szorítottam meg a combját.
- Nos, akkor. Kedveled a családomat? - kezdtem el a kérdezősködést. 
- Nagyon. 
- Gemma nem megy az idegeidre?
- Aranyos lány, és ugyanolyan, mint te. És hát téged is elvisellek. - vigyorgott. Megcsíptem a combját, mire felkiáltott. - Naa!
- Ne szemtelenkedj!
- Folytasd. - dörzsölte a combját, amibe éppen hogy belecsíptem. 
- Te választottad Lillynek a nevét?
- A szüleimmel. 
- Vettél ilyen könyveket?
- Milyeneket?
- Amikbe vannak nevek.
- Internet, plusz könyv. 
- Sok név van benne?
- Rengeteg.
- Megnézhetem majd?
- Ha akarod?! - kuncogott. 
- Tetszik a Darcy név?
- Nagyon szép név.
- Tetszik a Harry név? - felé fordítottam a tekintetemet, míg egy csábos mosolyt nem villantottam felé, de aztán már újra az utat figyeltem.
- A kedvenc nevem!
Széles vigyorom uralta az arcomat, és nem érdekelt, hogy megint nem sikerült vele egyik tiltott szót sem kimondatnom. 
Ami késik nem múlik, ugyebár..
- Holnapután utazunk Párizsba. Várod már?
- Nagyon! - izgatott volt a hangja - annyira jó lesz!
- Tudsz franciául?
- Sajnálatos módon az időhiányom a francia nyelvtanulás terve elveszett a süllyesztőben, pedig szerettem volna megtanulni.
- Megfogsz?
- Valamikor esetleg. 
- Ha lesz rá időd?
- Csak akkor lehet. - kuncogott.
- Velünk jössz a turnén? 
Semmi reakció. Óvatosan néztem rá, ő pedig engem nézett.
- Oké, nem erőltetem..
- Kifogok esni..
- Nem baj Rosie. Mármint nem az, hogy kifogsz esni, hanem az hogy nem jössz, ezt most nem számoljuk bele. Megértem. Hosszú lenne és fárasztó. Nem baj. Annyit jövök hozzátok amennyit csak tudok. - mosolyogtam rá. 
- Azt hiszed nemet fogok mondani?
- Miért, nem? - azonnal irányjelzőzni kezdtem, és az egyik lehajtónál megálltam.
- Nem. - nevetve rázta a fejét - elmegyek veletek a turnéra!
- Komolyan beszélsz? - azt sem tudtam, hogy mit csináljak, de az volt az első mozzanat, hogy kicsatoltam az övemet.
- Igen. - kuncogott, és nyomott egy csókot a számra - veletek megyek!
Felnevettem boldogan, és magamhoz öleltem. Forrón megcsókoltam.
- Komolyan? - kérdeztem, és újra megcsókoltam. Megfogta az arcomat és eltolt magától.
- Igen! - kacagott.
- Velünk fogtok utazgatni! Velem leszel végig! - puszikat adtam az arcára, amit ő hangosan nevetve fogadott. 
- Ahogy mondod. - vigyorogva szájon csókolt.
- Le sem rázol magadról!
- Nem is akarlak!
- Nem is tudnál. - széles mosollyal az arcomon néztem rá, majd lágyan megcsókoltam, de el is húzódtam tőle. - Viszont van valami, amit el kell mondanom..
- Baj van?
- Nincsen, csak jó lenne, ha tudnád...
Szemeiben pár pillanat felgyűlt az aggódás, és a félelem. Kíváncsi tekintettel nézett rám, én pedig elvigyorodtam és úgy válaszoltam.
- ... hogy vesztettél a játékban! 
Először az arcán átsuhant az értetlenség, de aztán rájött, hogy miről beszélek. Eltátotta a száját és erősen a vállamba ütött.
- Szemét vagy!
Hangosan nevetni kezdtem. 
- Te pedig harcias!
- Mert megérdemled. Azt mondtad nem számoljuk bele!
- Nem is, de akkor is kiestél. Annyiszor elmondtad, hogy igen, nem. Hahaha, Rosalie. 
- Nem számoljuk bele!
- Velem jössz a turnén?
- Igen! - vágta rá azonnal.
- Na, ezt már beleszámoljuk. - pimasz vigyor terült el az arcomon, a fülemtől a fülemig. 
- Nagyon aljas vagy! - Rosie a világ legcsúnyább arckifejezését mutatta felém, ami nekem nem bosszús volt, hanem aranyos.
Ő még bosszúsan is aranyos.
- Ne durcizz. - magamhoz öleltem. Próbált ellenem szegülni, és eltolni magától, de persze ez nem ment neki olyan egyszerűen.
Hogy szebben fogalmazzak, sehogyan sem ment neki, mivel kísérlete csúfos kudarcba fulladt. 
- Engedj el!
- Nem engedlek! Soha!
- Átvertél!
- Dehogyis. Én vagyok a világ legboldogabb embere, mert velem leszel sokáig. 
- Ilyen húzások után, megfogom magam gondolni! - fordította el a fejét, amikor megakartam csókolni. 
- Nem fogod. Engedd, hogy megcsókoljalak!
- Miért éri meg az nekem?
- Azt nem tudom, de muszáj megcsókolnom téged.
- Miért?
- Mert már kívánom a szádat. - és mivel ő addigra idefordította a fejét felém, így könnyedén tudtam odahajolni hozzá, és ajkaira vadul lecsapni.
Nem ellenkezett. 
Ajkai azonnal ráéreztek a mohóságomra, és ő is ugyanolyan szenvedéllyel csókolta az én számat. Tarkójára simítottam a tenyeremet, és úgy húztam még közelebb az arcát az arcomhoz. Minél többet akartam belőle, azaz a szájából, ha most másra nincs lehetőségem. Nyelvét átdugta a számba, én pedig még kiéhezettebben téptem száját, miközben nyelveink kutattak a máik szájában. 
- Szeretlek. - miközben elhúzódtam tőle, alsó ajkát fogaim közé vettem, és meghúztam.
Felnyögött, lehunyt szemei ellenére is eltudtam képzelni mennyire fel van izgulva..
Elengedtem ajkát, ő pedig rám emelte gyönyörű, barna, vágytól csillogó szemeit. 
- Szeretlek. - suttogta, és még egyszer szenvedélyes csókcsatába kerültünk, amiből csak jó pár perc eltelte után sikerült kimásznunk. 
- Menjünk. - barátnőm zihálva beszélt, és közben becsatolta az övét.
Már tényleg alig bírtam magammal, és ha tehettem volna, a hátsó ülésre vonszoltam volna..
"Nem, Harry, nem lehet. Majd otthon!"
Igen. Otthon majd nem csak Rosie száját kapom meg, hanem egész testét. 

****

- Jó legyél, és fogadj szót mamáéknak, oké? - Rosie megsimította Lilly arcát, aki szerintem már alig várta, hogy elhagyjuk a házat, és elhúzzunk Párizsba, ő pedig oltári nagy házibulit csapjon.

Na, jó.

Gondolná ezt, ha már 18 éves lenne, nem 2.

- Jó. - Lilly szorosan megölelte anyukáját, akinek kifolytak a könnyei.

- Úgy szeretlek! - Rosie apró csókot nyomott lánya mind két arccsontjára. 

Lilly megsimította édesanyja arcát, majd újra hozzábújt. 

- Szeretlek. - mondta ki a szavakat, a maga két éves gyereknyelvén. 

- Minden rendben lesz. - mosolygott Kate lányára.

- Érezzétek jól magatokat, és pihenjetek. - mondta George.

- A szerelem városában! - vigyorogva egészítette ki Kate Georget. 

Rosie mosolyogva rám nézett, szorosan megölelte a szüleit, akiknek még párszor elmondta, hogy ha valami baj van, akkor hívják azonnal. Erre én és a szülei egyszerre kérdeztük meg, hogy; Mégis mi baj lehetne?

- Bármi! Tudom, hogy vigyáztok Lillyre! - mondta Rosie, aki még egyszer szorosan magához ölelte kislányát. Lilly anyukája nyaka köré fonta kezeit, és hozzábújt. 
- Vigyázunk. - mosolygott Kate - de most már induljatok. Lefogjátok késni a gépet.
- Szia királylány. - vettem a karjaimba Lillyt aki nagy puszit nyomott az arcomra, majd szorosan megölelt. - Vigyázok anyára, és hozunk neked valamit!
- Jó! - csillantak fel kék szemei, mire szélesen elmosolyodtam és megpusziltam az arcát.
Mindenkitől elköszöntünk, Rosieval együtt szorosan megöleltük Lillyt, majd beültünk a ránk váró taxiba, melynek csomagtartójában a mi bőröndjeink lapultak és kimentünk a reptérre. Útközben Rosie izgatottan várta, hogy végre a repülőtérre érjünk, és végre felszállhassunk a felhők felé. 
- Mehettünk volna vonattal is. - mondtam neki.
- Nem! Repülő jobb! - nézett rám.
- Oké, csak tanácsoltam. - mosolyogva nyomtam puszit az arcára.
- Remélem minden rendben lesz. 
- Mi baj lenne?
- A szállás vagy bármi..
- Azzal is minden rendben van. Ne aggódj. - szorítottam meg a kezét.
- Oké. - fordult felém, és hajtotta fejét a vállamra.
A reptéren minden szükséges intézkedésen átestünk, aztán felszálltunk a gépre, és nem maradt más, mint elfoglaljuk a helyeinket. Rosie az első osztályon foglalt nekünk jegyet, pedig hogy, ha szólt volna, akkor mehettünk volna magángéppel, és akkor a repülőn nem csak összebújhattunk volna, hanem szeretkezhettünk is volna. 
De sok a volna..
Na, majd hazafele meg kell vele beszélnem, hogy magángéppel menjünk. Azon sokkal több a lehetőség. Mindenre. 
- Már alig várom, hogy ott legyünk! - barátnőm izgatottságát le sem tudta volna leplezni.
Kuncogtam, és belecsókoltam a tenyerébe.
- Én is. Párizsban, veled? Nem is lehetne jobb.
- Nem nyálas hely?
- Mért lenne nyálas? - kezdtem el simogatni a kézfejét.
- Minden szerelmes odamegy..
- Persze, hogy odamennek. Az a szerelem városa!
- És te is elakartál velem oda menni?
- Igen. - mosolyogtam - nagyon sok jó hely van Párizsban, amit meg is tudunk nézni. 
- Akkor örülsz, hogy odamegyünk? - meresztett nagy szemeket.
- Persze! - nevetve csókoltam szájon - ki ne akarna a szerelmével, a szerelem városában szerelmeskedni? 
Elpirult, de el is mosolyodott, majd ajkait az ajkaimra nyomta, hogy egy szerelmes, és lágy csókba invitáljon.